Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-05 / 212. szám

6 üj Dunántúli napló 1993. augusztus 5., csütörtök Ronald Mutebi II. herceget a Baganda törzs 36. kabakajá- nak (királyának) koronázták meg július 31-én Ugandában. A hagyományoknak megfelelően a koronázási szertartás után körbehordozták. 51 év óta először koronáztak Bugandában, az eseményre ezrek jöttek el. Az utolsó király Mutebi II. édesapja, Sir Edward Mutesa II. volt, akit 1942-ben koronáztak meg. Jótékonysági hangverseny Clinton szaxofonozik A hatalom hobbija a muzsi­kálás. Emirek, miniszterek, el­nökök ragadtatják tapsra mu­zsikusként a közönségüket, ám e tapsokból nem derül ki, hogy a nagy dilettáns játékának, vagy a tekintélyének szól. Ilyen sztá­rokról álmodnak a lemezkia­dók! Hiszen egy trombitáló el­nök fényképes lemeze garantál­tan megnyitja a pénztárcákat akkor is, ha a szélesebb végén fújja a hangszerét... Egyetlen amatőrről tartják, hogy szólis­taként is megállná a helyét, s ez Bili Clinton. Nos, az amerikai elnök november 18-án szaxo­fonjával lép a választói elé: a rádió élő adásban közvetíti azt a jótékonysági műsort, melyet a hajléktalanok megsegítésére rendeznek. Bár a program töb­bek között Barbara Streisand és Dave Brubeck nevével is elad­ható lenne, a szenzációt mégis­csak az jelenti, hogy Tom Waits énekest Bill Clinton kíséri. A dal híres és az alkalomhoz illő: „Brother can you spare me a dime?” Testvér tudnál nekem tíz centet adni? A műsor szer­vezője - nyilatkozata szerint csodálja Clinton elnök zenei te­hetségét - meg van győződve arról, hogy ennek a programnak a rádióban és lemezen is na­gyobb sikere lesz, mint amikor még csak elnökjelöltként bű­völte el hallgatóit Bili Clinton, egy nyilvános tévéműsorban, és állította maga mellé az ifjú vá­lasztókat. Pénzhamisító ne verje a feleségét Pénzhamisító, vagy hamis pénz forgalomba hozója ne verje a feleségét, legalább is ne annyira, hogy az asszony a rendőröket hívja. Ezt a tanulsá­got alighanem egy életre szó­lóan megjegyzi magának a di- joni Dániel Pierotti. Amikor ugyanis a segítségül hívott rendőrök megjelentek, a. házas­pár tovább veszekedett, s eköz­ben az asszony elkottyantotta, mivel foglalkozik mellékesen a férfi. A segítségül hívott szakértő nyomozók hamarosan megtalál­ták a lakásban a hamis ötszáz frankosokat, s eljutottak három másik férfihez is, akik szintén a hamisított bankjegyeken igye­keztek túladni. Mint kiderült, a rendőrök már találkoztak az ilyen - meglehe­tősen gyenge minőségű, ám mégis sokaknak „elsütött” - bankókkal, s most azt remélik, hogy a házastársi veszekedés eredményeként sikerül majd eljutniok a bankópréshez is. Válságban a luxuséttermek Inkább hamburger? A párizsi Haute-Couture a nagyvilági divat után a francia Heute Cuisine-t is válság fe­nyegeti. Soha nem volt még ennyi üres asztal a luxusétter­mekben! Az sem igen fordult még elő a Fény Városának tör­ténetében, hogy a turisták egy jobbnak számító, háromcsilla­gos szálló éttermében alkudozni (!) merjenek a menü áráról. A gasztronómiából befolyó összegek az év első három hó­napjában 30 %-kal estek vissza az előző évihez képest, május végéig 1844 francia étterem je­lentett csődöt. Ha ez ilyen ütemben folytatódik, az év vé­gére 4500 étterem húzza le a ro­lót, pedig már tavaly is 3550 vendéglátóhelyet zártak be. „Az Öböl-háború óta nem megy jól” - nyilatkozta az elzá­szi Jean-Oaul Bucher, a Flo sö­rözőhálózat tulajdonosa. „De négy év óta most vagyunk a mélyponton.” Az étterem tulaj­donos jó érzékkel megszima­tolta, mi a teendő ebben a hely­zetben. „A luxus ma már nem megy. Az emberek enni akar­nak valamit, mindegy, hogy mit, csak ne legyen drága. A pezsgőzés rég kiment a divat­ból, bezzeg annál több fogy a lencsefőzelékből, füstölt hússal. Végtére is, ki akar kiadni 900 frankot egy evésért, amikor 3 millió munkanélküli van az or­szágban és a piros lámpánál gyerekek tucatjai kéregetnek”? A drága belvárosi éttermek elsősorban hétköznap délben üresek. „Korábban az ingatla­nügynökök tették ki a vendég­körünk egyharmadát” - nyilat­kozta egy kétcsillagos étterem tulajdonosa. „Az ingatlanpiac azonban beszűkült, így elma­radtak az üzleti ebédek is. A menedzserek is szorosabbra húzták a nadrágszíjat. Az érem másik oldala pedig, hogy nem akarnak sokáig távol lenni munkahelyüktől, bekapnak va­lamit egy gyorsétteremben és máris rohannak vissza”. A dollár kedvezőtlen árfo­lyama az amerikai turisták tá­volmaradásával jár, de megfo­gyatkozott a kontinensről érke­zők száma is. A Cote d Azur elegáns éttermei 200 frankos „olcsó” menüvel próbálják meg becsalogatni a fürdővendége­ket,de más vendégcsalogató is szerepel a csőddel küszködő tu- lajdonosk ötlettárában: a párizsi Guy Savoy például a vacsora végeztével ingyen hazaszállítja a vendégeket. De vigasztal-e minket hogy vendéget fogadni - és főként megtartani - nem csak nálunk egyre nehezebb? Új módszerrel, egy speciális pumpával emelik ki az érméket Trevi kútjából 629 zsák remény Ki tudja, a konjunktúra inga­dozása vagy a nosztalgia okozta-e, de az idei nagytakarí­tás alkalmával sokkal több pénzt halásztak ki a római Trevi-kútból, mint tavaly. A köztisztasági hivatal dol­gozói összesen 629 zsák apró­pénzt kotortak ki a medencéből, míg tavaly csak 200 zsáknyi gyűlt össze. A hagyomány sze­rint még visszatér Rómába az, aki utolsó estéjén pénzt dob Róma leghíresebb és legpompá­sabb, 1735-ben épült díszkút- jába. A hagyományos nyugat-eu­Románia két cigánykirályá­nak vetélkedése élesebbé vált a koronák körüli harccal - írja az AP amerikai hírügynökség. Julian, „minden cigányok császára” 87 ezer dollárra bizto­sította aranyból készült fejékét - közölte az Evenimentul Zilei című lap. A koronát 100 gyé­mánt és rubint díszíti. Értékével való dicsekedés egyenes válasz volt Cioabának, aki „minden cigányok királyának” nevezi magát. Mindkét „uralkodó” reziden­ciája Szebenben (Sibiu) van. Cioaba szeptemberben történt megkoronázása alkalmával büszkélkedve közölte, hogy 24 karátos aranyból készült koro­rópai valutákon kívül idén igen sok japán jent találtak, de a je­lek szerint sok dél-amerikai is visszavágyik Rómába ... Nem így az afrikaiak: még soha egyetlen afrikai pénzérme sem akadt a medence aljában. Új­donság volt idén a kelet-európai pénzek aránylag nagy mennyi­sége. A Trevi-kút medencéjébe dobált pénzt a városi köztiszta­sági hivatal dolgozói évről évre összegyűjtik és egy külön e célra szakosodott cégnek adják át szortírozásra és megszámo- lásra. Az akció kényes művelet, nája csaknem 2 kilogrammot nyom. A vetélkedés alapja az, hogy mindketten azt állítják: a világon élő 70 millió cigány felett uralkodnak. Julian augusztus 8-ra tervezi megkoronáztatását, ugyancsak Szebenben. Cioabát azonban az ENSZ-ben a világ cigányainak képviselőjeként tartják számon. A vetélkedés annak ellenére öltött éles formát, hogy Cioaba lányát, Luciát feleségül vette Julian hasonló nevű legidősebb fia. Egy 1992. januárjában meg­ejtett számlálás szerint Románi­ában 409 ezer cigány él, s ezzel a magyarok után a legnagyobb nemzetiségnek számítanak. amelyet a rendőrség felügyelete mellett hajtanak végre. A meg­számolt és különválogatott ér­mékre más-más sors vár: az olasz pénz közvetlenül Róma város költségvetését gazdagítja, míg a külföldi fémpénzeket a Vöröskeresztnek adják át. Azt hihetnők, a kútba dobált pénzzel talán nem is érdemes törődni, évente azonban lega­lább 100 millió líra (6 millió fo­rint) bevételt hoz a városnak. Voltak egészen kiemelkedő évek is, pld. 1988, amikor 280 millió lírát ért a „halász-zsák­mány”. Borsos Sándor Bosszú - hirdetésekben Édes a bosszú - különösen 16 évi házasság után. A 40 éves angol Bob Aris feladott egy újsághirdetést, mi­után elvált ugyancsak 40 éves Linda nevű feleségétől. A képen a férfi új barátnőjé­vel csókolózik, a kép aláírása pedig: „Bob Aris végre sza­bad”. A megsértett exfeleség sem hagyta annyiban, ő is feladott egy újsághirdetést, „Hurrá, el­váltam” címmel. Ezt az exférj hibáinak felsorolása követte: Bob horkol, túrja az orrát, a há­lószobában veti le a zokniját, hogy zavartalanul morzsolgat- hassa a talpát. Lekerült a fátyol A múlt hét végére lekerült a „fátyol” Madeleine homlokáról: eltávolították azt a hatalmas vásznat, amely a francia főváros egyik jólismert műemléke, a központban lévő Madeleine templom homlokzatát takarta. Az 1400 négyzetméteres fel­ületre az alkotók - Oddes ter­vező és a berlini királyi palotát is „helyreállító” Catherine Feff és munkatársaik az eredeti hom­lokzat pontos mását festették rá, s ez gyakran be is csapta a messziről odapillantókat. Az óriás vászonnal a homlokzat ha­talmas szoborcsoportjának helyreállítást fedték el. Játékos kedvű franciák Az ötös befutó, a lottó és a „kaparós” sorsjegy volt a favo­rit tavaly Franciaországban: a franciák többet költöttek sze­rencsejátékokra, mint köny­vekre és újságokra együttvéve, vagy akár italra. A most közzé­tett statisztikai adatok szerint tavaly a családok bruttó jöve­delmének 1,3 százaléka, nem kevesebb mint 65 milliárd frank ment el lóversenyre és lottó­zásra. Ez az összeg minden ed­digit meghalad, noha a kaszinói szerencsejátékok nem szerepel­nek az összeállításban - igaz, ezek részesedése viszonylag ki­csi. A hagyományok tovább él­nek: bár egyre több és több francia lottózik, vagy vásárol sorsjegyet, a legnagyobb jöve­delmet mégis a közkedvelt ló­versenyfogadás hozta. Erre 34,7 milliárdot adtak ki a franciák. Érdekesség, hogy a legnépsze­rűbb az ötös befutóra történő fogadás volt: ezen lehet a leg­többet nyerni, bár a találati esély természetesen kisebb. Va­lamivel kevesebben fogadtak négyes, illetve hármas befutóra. Majdnem utolérte a csikókra költött összeget a lottó és a ka­parós sorsjegyek kiadása: erre harminc milliárdot*fordítottak a franciák. Egyedül a csak tavaly bevezetett „Milliomos” sors­jegyre kilenc milliárdot költöt­tek, igaz, itt a legnagyobb nye­rők egyben televíziós szereplési lehetőséget is kapnak, s ez nagy vonzerő lehet a milliós nyere­mény mellett. Többen lottóz­nak, mint loviznak. Koronás cigánykirályok Filatéliai szenzáció: öt Mauritius kalapács alatt Sherwood nem a régi A Mauritius ugyan nem a vi­lág legritkább bélyege, nem is a legdrágább, a gyűjtők szemében mégis maga a legenda. Kék vál­tozatából a világon összesen 12, a vörösből 14 példányt tartanak számon. Ebből 4-4 található a legnagyobb Mauritius-gyűjte- ményben, II. Erzsébet angol ki­rálynő páratlan bélyegöszeállí- tásában. A többi? Jobbára titok. Most azonban megbolydult a filatelista-világ: fölröppent a hír, hogy a genfi David Feld­man ház november 3-i aukció­ján öt(!) Mauritiust bocsátanak árverésre - potom 600 millió forint értékben. Az avatott bé­lyegesek tudják: az 1847-ben az egykori brit sziget-gyarmaton kiadott bélyegből utoljára 1932-ben adtak el egyszerre több példányt, azóta kizárólag egyedi darabok cseréltek gaz­dát. Ezúttal viszont egy magát közelebbről megnevezni nem kívánó „európai konzorciumi” együtt kíván eladni egy posta­tiszta 2 pennys kéket, egy szin­tén lebélyegzett 1 pennys vörö­set - ráadásként pedig magát a csodát: az 1 és 2 pennys bé­lyeggel bérmentesített és postai utat bejárt híres Bordeaux-leve- let. Mauritius-ügyben egyébként legnagyobb hírre az 1953-ban elhunyt Alfred Caspary New York-i tőzsdeügynök tett szert, aki a világ legnagyobb magán- gyűjteménye tulajdonosának vallotta magát. Annak idején egyetlen Mauritius londoni aukciójára áthajózott az óceá­non: reggel érkezett, délután megvette a bélyeget és este visszaindult Amerikába. Az ominózus utazás után nem tit­kolta: a tőzsdén távollétében többet vesztett, mint amennyit a Mauritius megszerzésével nyert. „De a bélyeg szenvedély, a Mauritius kincs, a tőzsde vi­szont csak munkahely - még ha jól meg is élek belőle ...” - tért napirendre a dolog felett. A Mauritius különben selejt. A nyomdász a „Post Paid” (bérmentesítve) helyett a „Post office” (postahivatal) szöveget nyomott Victoria királynő port­réja mellé a bélyegre. Lady Gomm, a gyarmati kormányzó felesége egy fogadásra szóló meghívót már 500 példányban szétküldött, amikor észrevették a nyomdai hibát. De a bélyeg ta­lán a világ egyetlen terméke, amelyből a selejt mindig sokkal értékesebb, mint a hibátlan pél­dány. Kocsis Tamás Robin Hood idejében még tökéletes búvóhely volt a Sher- wood-i erdő Nottingham serifje elől. Ma már azonban nem lenne az. Körös-körül városok és parasztgazdaságok, s ráadá­sul pihenni vágyó turisták tö­megei lepik el a legendás erdőt. Valamikor a hatalmas erdő­ség beborította szinte az egész Nottingham grófságot Kö- zép-Angliában. Ma ellenben a brit kormány kétségbeesett erő­feszítéseket tesz, hogy pótolja a kipusztult erdőket. Az egy év­vel ezelőtt indított mentőakció azonban csak lassan halad, csu­pán 500 fát ültettek eddig. A grandiózus terv keretében 800 hektárnyi területen akarnak 10-20 éven belül fákat ültetni, hogy ismét megteremtsék a tör­ténelmi hírességű Sherwood-i erdőt. Az erdőt, amelyben nem ritka az 500 éves tölgy, természete­sen ezután is látogathatják a pi­henni vágyók, évente mintegy nyolcszázezren. A látogatók persze elsősor­ban azt a tölgyfát akarják látni, amely a XIII. század elején rej­tekhelyül szolgált Robin Hood- nak és félelmet nem ismerő har­cosainak. A fa a legnagyobb az egész erdőben - 27 méter ma­gas és 28 méter széles. Robin Hood idejében a Sherwood-i erdő körülvette Nottingham grófság legtöbb faluját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom