Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-19 / 226. szám
14 aj Dunántúlt napló 1993. augusztus 19., csütörtök ✓ „En es idevaló vagyok, hol a fényes csillag ragyog” Gazda József: Hát én hogyne siratnám Csángók sodró időben Egyházaskozári csángó gyerekek népviseletben degenek, idegenek, ne egyetek meg ingemet. En es idevaló vagyok, hol a fényes csillag ragyog. S úgy meg vagyok keseredve, mint a fűzfa tekeredve. S úgy meg vagyok búval rakva, mint erdőben vad almafa. Ej, kettő-három vagyon rítta, s az es meg van búval rakva. Ej, szedd le rózsám az almáját, ne bántsd meg a gyenge ágát. S ez almája lehullandó, de a fája ott marandó, Ej de e fája ott marandó, e tavaszra megújuló. A határainkon túl élő magyarság élete élénken foglalkoztatja az anyaországot. Közelmúltunk s a jelen változásai sajnos rendszeresen időszerűvé teszik, hogy újra és újra megfogalmazzuk a többség és kisebbség, a határon belül és azon kívüli magyarság lehetőségeit. Keresztényi megértéssel és türelemmel kívánatos a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatainkat rendezni úgy, hogy közben nem mondhatunk le nemzettársaink alapvető jogai követeléséről. Hogy a csángóknak több reménye lehessen sorsuk jobbra fodításá- hoz, megkerülhetetlen a kérdés: vállalja-e a felelősséget az anyaország, érdklődik-e (legalább) kultúrájuk, hétköznapjaik iránt? Gazda József most megjelent, forrásértékű, igényes könyve is egyfajta felelet a feltett kérdésre. Dokumentálja mostoha sorsú testvéreink életét. Jelentős adalék a csángómagyarság történetéhez és néprajzához. E sajátos, különböző eredetű és lakóhelyű népcsoport sok évszázados története máig feltárásra szorul. A moldvai csángómagyarok elődei a keletről fenyégető támadások ellen határőrzői céllal telepedtek le. A Kárpát-medencében élő magyarsággal való kapcsolatuk, a Magyar Királysággal mindaddig erős volt, amíg a középkori magyar állam fennhatósága a 16. sz.-ig Moldvára is kiterjedt. A Moldvában is megszerveződött katolikus püspökségek a magyar egyházszervezet részei voltak. „Ne higyje Szentséged, hogy ... csak egynéhány szétszórt és ide-odavándorolt magyarról van szó. Sok magyar család van, kik egész helységeket tartanak megszállva, és ... erősen ragaszkodnak hazai nyelvükhöz.” (Batthyány Ignác erdélyi püspök levele a római pápához 1787-ből.) Kiket nevezünk csángóknak? A szó egy már elenyészett „elvándorol”, „elszakad” jelentésű ige származéka. Területi eloszlásban csángók a moldvai magyarok, a gyimesi csángók, s a Brassó melletti magyar falvak lakói: a hétfalusi csángók. A moldvai csángómagyarok a Keleti Kárpátok és a Prut köFotó: Läufer László zött élnek. Korai csoportjaik többségükben az Árpád-korban valószínű Észak-Erdélyből vándoroltak oda a 13-14. században. A 15. sz.-ban köztük találtak menedéket a Dél-Ma- gyarországról menekülő magyar husziták, kiknek papjai itt fejezték be bibliafordításukat. Sokat szenvedtek, pusztultak a tatár-török pusztításoktól kezdve. Kiszolgáltatott, időről időre - máig - megfélemlített, nehéz anyagi körülmények közt élnek. Archaikus nyelvjárást és kultúrát őriztek meg. Gyimesi csángók Csíkszékből a Csíki-havasokból Moldvába igyekvő Tatros folyó völgyébe, a Gyimesi-szorosba költözött magyarok. Csekély termőföldjükön főként állattenyésztéssel, fakitermeléssel foglalkoztak mindig. A népi kultúra zárt helyzete következtében a székely paraszti műveltség régi rétegeit őrzik. Hétfalusi csángók a Brassótól keletre lévő Hétfalu magyar lakossága. Hétfalu a Barnaság délkeleti szegletében, Brassótól keletre a Kárpátok lábánál fekvő hét település együttes neve. (Barca = hegyi medence, melyet az Olt nagy déli kanyarulata és a dél-erdélyi havasok zárnak közre.) A szomszédos székelyek jellegzetes nyelvjárásuk és szokásaik miatt nevezik őket csángóknak. Feltehetően a Barnaságban all. században gyepüt őrző magyarok és besenyők leszármazottai. A könyv szerzője felkereste a csángó falucsoportokat, s ez a tény is megerősíti Gazda József személyes hangvételű kötet-cím magyarázatát előszavában: - Hát én hogyne siratnám! Igen, siratom ezt a népet, a magyarság legárvább, legszomorúbb sorsú, örök idegenségben, örök kiszolgáltatottságban élő etnikai csoportját. Siratom sorsáért, árvaságáért, szenvedéseiért, pusztuló létéért... Itt él e néptöredék, a magyarság egyik legértékesebb rétege, mely megőrizte több évszázados elszigeteltségében is népköltészetünk legősibb, a más vidékeken már rég feledésbe merült kincseit, megőrizte nyelvét, ahogy több száz évvel ezelőtt beszélték őseink; lényébe zárta és hordja még mindig, de már egy;e halványulóbban, sápad- tabban, gyengülőbb erővel, elves» hittel, hanyatló reménynyel Az emberiség védi az értéket. S mi itt nézzük tehetetlenségre kárhozottan az ő szo- morí múlásukat. - Igen, pedig e sokáig elfelejtett csángó test- véreiik kevéssel beérik: tiszta szívtől jövő érdeklődéssel, együtérzésünkkel is segíthetünk, hogy könnyebben viselhessék mindennapos megpróbál taásaikat. A :önyv szövegében kevés a mosdy. Hangulata inkább bal- ladásin komoly. Fájdalom su- gárzit belőle. A nehéz, meg- próbátatásokkal teli sorsú csángómagyar nép fájdalma. Az álsugárzó fájdalom szépsége lélektől lélekig az olvasóra is termékenyítő hatást tesz Szívünkbe fogadjuk az ő sorsikat. Ennek a perifériára tasztott szórványmagyarságnak i sorsát. ISfem csupán szokatlan ol- vasnányélményt kínál, meg- arnri újszerű ismeretet adva a legléletebbre élő magyar nép- csoprtról, hanem talán többeket ámogató-segítő tettekre is öszönöz. Síjátos módszerű dokumen- tumegény - moldvai csángó- magyar sorskrónika. A vissza- emlikezések tematikusán kelnek életre: az egyéni életsorsok így e népcsoport történelmi sorának példáivá emelkednek. Ez az írói magatartásforma adja a mű legfőbb értékét, és ezéí ajánlható minél szélesebb olvasókönönség számára. A kiadvány a kiadót is dicséri. (Ssent István Társulat Az Aposoli Szentszék könyvkiadója Judapest 1993.) Domonkos János MM IRTA : KA5Ó VEREUC ATTILA A HUWOK CSILLAGA. KIM RAJZÓJA: TAZEK/5 ATTILA Ml UTAM A RUGWPALO L-AÉíVT -A TCfRPUVBA , ZÁRJÁK, METRE LEffAUVARJJA A UYAKÄSOL UA&ySZEMÜ y^AUYL-ÁUCAT, Kocsur
