Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-19 / 226. szám

1993. augusztus 19., csütörtök aj Dunántúlt napló 15 Gyatrán megy az életünk, de mások is így vannak a faluban A molnár még mindig ott él a régi épületben, de a malom már rég nem működik a falu határában Pettend az út végén Magyarul magyarán Erdejei, ajtajai vagy valami más? A 6-os úton a görösgali kocsmánál nyíl mutatja az irányt Pettendre. A keskeny, bogárhátú aszfaltút átszeli Ne­meskét és Kistamásit, beér az erdők övezte Pettendre, ott az­tán a falu túlsó végén elfogy. Végállomás. Innen már csak földesút vezet tovább Nagydob­szára és Gyöngyösmellékre.-Pettend a harmincas évek­ben még közepes református falu volt, egyetlen katolikus családdal. A földművelés, meg az állatok jelentették az életet, iparos csak a kovács, meg a szí­vével idehúzó, de a gyöngyös- melléki határban dolgozó vízi­molnár volt - emlékezik Kiss Jánosné, Erzsi néni. * A százhatvan lelket számláló faluban most már csak har­mincegyüket várja istentiszte­letre minden hó utolsó vasár­napján a lelkésznő az 1860-ban épült, felújításra váró temp­lomba. A hajdani paplakás is régóta üresen áll. A falu vissza­vásárolta és a polgármester al­sótagozatos iskolának álmodja. Csakhát ahhoz előbb el kell nyerniük pályázaton a szüksé­ges pénzt.-Huszonegy iskolásunk jár be Nagydobszára, többnyire al­sósok. Ez közel 1,7 millió forin­tunkba kerül évente. A görös­gali óvodába hat gyerekünk utazik a körjegyzőség mikrobu- szával. Más lenne az élet, ha ismét lenne tanítónk! - véli Gere János'polgármester. Pettendről a hatvanas évek­ben kezdődött meg a nagy el­vándorlás Szigetvárra és Pécsre. A megüresedett házakba a fel­számolt hagyópusztai cigányte­lepről költöztek be. Ma a hat­vanegy portán élők háromne­gyede cigány. A hatvanas évek végén elke­rült innen a tsz-központ és a ta­nács, rá egyévtizedre megszűnt az alsótagozat, és elköltözött a lelkész is. A falu magára ma­radt. De legalább közel, s távol munkát találtak az emberek.- A hajnali munkásbuszqn vagy harminc-harmincötén in­dultunk munkába a szigetvári konzervgyárba és pécsi vállala­tokhoz. Most talán ha tizen jár­hatnak még el dolgozni - som­máz Simon Sándor rokkant- nyugdíjas kőműves, aki utoljára a pécsi gázműnél dolgozott. Február óta ő a heti négyszer nyitva tartó kultúrház vezetője és a közmunkások irányítója. Felesége is rokkantnyugdíjas. Huszonegy éves Györgyi lá­nyuk a vasútnál lett munkanél­küli, tizenkilenc éves Sanyi fiuk is hiába szerezte meg munka- nélküli átképzésen a hegesztői szakképesítést. Örül, hogy al­kalmi közmunkásként időnként munkához és némi pénzhez jut. * Mesélik: a melegvizes strandnak köszönhetően 1984-ig késő tavasztól koraő­szig pezsgett itt az élet! Most vajon mi van vele? A gyalogakáccal, sással be­nőtt Gyöngyös-patak medrén átvezető hídról szembetűnik a hajdanvolt vízimalom időette épülete. Öreg körtefa árnyéká­ban a pádon ülve nézelődik az utolsó vízimolnár, Hajdú Józsi bácsi.-Minden retyerutyám vízi­molnár volt, az apámat a hadi­fogság után én váltottam, míg­nem 51 február derekán elvették tőlünk a malmot, én meg sze­rencsére nem az államvédelmis- ták, hanem csak a rendőrség vendégszeretetét élveztem Pé­csett másfél hónapig. Aztán dolgoztam erdészetnél, pékség­ben, itt is, mígnem a duzzasztót elvitte a víz és szárazra került minden. Az acél őrlőhengereket és mindent, ami csak érték volt itt, elvitték. Hagyjuk a múltat! Ha üze­melne is a vízimalom, ki ke­zelné, s vajon ki hozná ide a bú­zát őrletni, kukoricát daráltatni? Keskeny betonút baloldalán az villanyoszlopok és betonjász­lak emlékeztetnek: itt valaha növendék marhatelep állt. To­vább menve a gaztengerben ott a 15x10 méteres medence, a gazzal benőtt hajdanvolt strand betonplacca. A Köjál-ultimá­tumig volt itt vállfás öltöző, büfé, s hétvégeken a szezonban lubickolt vagy ezerötszáz fel­nőtt és gyerek. Most halott minden. A medencétől vagy száz mé­terre, a zöld algáktól síkos be­tonozott rész fölött átívelő vas­tag csőből tíz lyukon át folyik éjjel-nappal a 38 fokos meleg­víz. Majd harminc éve olajat keresve fúrtak itt le 2700 mé­terre, aztán 600 méternél be­robbantották. Azóta folyik a melegvíz. A csövekből zubogó vízsugarak alatt a Gyöngyös­melléken nyaraló kétújfalui Dvorszky Róbert és a szigetvári Kovács Balázs áztatják magukat már vagy fél órája.- Hat-hétmillióba kerülne a strand minden előírásnak meg­felelő felújítása, a hideg víz idehozása a faluból. Voltak kül­földi érdeklődők a hasznosítá­sára, de amióta pályázaton meghirdettük, egy se jelentke­zett - legyint a polgármester. Pettend évi 5,5 millióból él. * A munkanélküliség a kör­nyéken talán itt a legmagasabb. Eddig egyetlen kárpótlási földárverés volt, azon összesen két fél-fél aranykoronás erdő­rész kelt el. A részarány tulaj­donosok körében sem kapósabb a föld. A visszaigényelhető több száz hektár szántóból eddig mindössze 35-40-re adtak be igényt az egyéni gazdálkodást fontolgatók, a többi maradt a mezőgazdasági szolgáltató szö­vetkezet használatában. A lát­szólagos érdektelenség oka: nem lehet sehol se kedvező ka­matozású hitelhez jutni. A taka­rékszövetkezet legfeljebb ötve­nezer, indokolt esetben nyolc­vanezer forintos kölcsöne mi­hez lenne elég? Nagy Elemér hét, felesége ti­zenkilenc év után vált létszám­fölössé a szigetvári konzerv­gyárban. 1980-ban, amikor még munkájuk is volt és elfogadha­tóan kerestek, a tanácson ke­resztül részletre vették meg a házat, kölcsönre bútort, fürdő­szobát alakítottak ki. A ház részleteit ugyan már kinyögték, még így is háromszázezer a tar­tozásuk. Havi tizenötezer a tör­leszteni valójuk. Ez nem megy. Nyolc éhes szájat etetnek. A két unokával náluk lakó fiúk Gyula legalább a falu köz­hasznú munkásaként keres va­lamit. A szomszéd házban al­bérlő Attila fiuk rokkantnyugdí­jas, élettársa szociális járadé­kos.-Nagyon gyatrán megy az életünk, de mások is így vannak a faluban - mondja Nagy Ele­mér. Felesége hallgat, ő a nagy­család anyagbeszerző konyha­főnöke. Huszonkilenc éves Nagy Sándor rokkantsága miatt szo­ciális járadékot kap, vele egy­korú felesége rokkantnyugdíjas. Három kis gyerekük van. Moso­lyuk hervadhatatlan, akár az előkertjükben pompázó estikék, őszi rózsák, hajnalkák. Csak nekem szorul el a szí­vem. Havi huszonnégyezer fo­rintot kapnak kézhez, amiből nyolcezer a törlesztés. Ráadásul a félj újrakezdési kölcsönként kapott négyszázezer forintot, amiből tehéntartásba fogott és belebukott.- Háromszázezerrel még tar­tozunk, de nincs miből törlesz­teni, csak a kamatát. Azt is úgy-ahogy. * A közös kezelésű áfész ve­gyesbolt és kocsma üzemelte­tője Szőke Gyula, és a neki dél­utánonként besegítő édesanyja, Marika, aki napi négy órás el­foglaltsággal a pettendi postás kézbesítő. Az átlagos forgalom: naponta 25-30 kiló kenyér és 20-25 péksütemény, hetente 15 láda Szalon sör, havonta 25 má­zsa táp, aminek az ára augusz­tusban már kétszer, összesen majd négyszáz forinttal emel­kedett. Este hat óra tájban terelik be a talán félszáz tehenet. Jó fél évszázada még százzal bajló­dott a csordás, s kondása is volt a falunak. Sertés már alig van. Hét órakor már sorakoznak a te­jeskannák az út menti rámpán: a tej az egyetlen többletbevételi forrás Pettenden. Félő, az is el­fogy a végén. Akár a munkahelyek. S velük minden éltető remény. Murányi László Számos tanújelét tapasztalom a nyelvünk iránt megnyilvánuló érdeklődésnek. Alkalmi talál­kozáskor elejtett megjegyzé­sekben, telefonhívásokban, le­velekben nyilvánítanak véle­ményt ismerősök és ismeretle­nek. De ami még ennél is ör- vendetesebb, sok javaslatot ka­pok arra vonatkozólag, hogy mit „kellene” tollhegyre tűzni. Most ezek közül emelek ki egy cédulát, amelyre e két szó van felírva: erdejei, ajtajai - minden megjegyzés nélkül. Ha jól sejtem, írója arra kí­váncsi, hogy helyes-e, illetve hogy így helyes-e ez a két tolda­lékolt szóalak. Aki a nyelvtanban egy kicsit is jártas, az tudja, hogy a vá­laszt, a magyarázatot a szótö­vekről szóló fejezetben kell ke­resni. Nos, a nyelvtan azt ta­nítja, hogy vannak ún. hang­színváltó névszótövek, ame­lyeknek a végén ó-á, ő-é, ó-a, ő-e, it-a, ű-e hangváltakozást figyelhetünk meg. A szóban forgó két alak a középső típusba tartozik. A felsorolást kezdjük velük, s folytathatjuk a követ­kezőkkel: bimbója-bimbaja, fő-feje, velő-veleje, zászló­zászlaja. A kérdezőnek nyilván az okozott vagy okoz gondot, hogy nem a hangszínváltozás nélküli alak helyes-e, vagyis az erdői (az ország erdői), ajtói (a ház aj­tói). Ha az i többesjel elöl elma­rad a -ja, -je birtokos személy­jel, akkor így is helyes, de így is: erdei, ajtai, bár ilyenkor a birtokviszony tudatosodása nélkül melléknévi jelentést kaphantak, különösen az első (erdei tisztás). A nyelvfejlődés során a tőa­lakváltozatok között néhány esetben jelentésbeli eltérés ala­kult ki. Különösen szembetűnő ez a nő szavunk toldalékolt vál­tozataiban. Mindenki tudja, érzi, hogy micsoda különbség van a neje és a nője között. Egy-másfél évszázaddal ezelőtt a nőm még szalonképes szó volt. A vője-veje között is meg­indult az eltávolodás. Az egyéni nyelvérzék dönti el, hogy kinek van vője, és kinek veje. Ügy tű­nik, mintha az elsőt részesíte­nénk előnyben. A bimbaja is in­kább az irodalomban él tovább. („Lassanként koszorúm bim­baja elvirít” - Berzsenyi). Ma már inkább a virág, a rózsa bi- móját emlegetik. Legtöbben így vagyunk a disznó-disznaja alakpárral is. Hogy valamikor kivétel nél­küli volt a hangszínváltásnak ez a típusa, azt a köznévből vagy helynévből alakult családneve­ink meggyőzően bizonyítják. Elég gyakori az Erdei család­név, Erdői nevűt azonban nem ismerek. Ajtay (Andor) közis­mert név, de Ajtóy vagy Ajtói aligha létezik. Somló-ból lett a Somlay, és az itt termett bornak is somlai a tisztességes neve. A galuska viszont somlói, mivel a feltalálása idején ez a nyelvi szabály már kezdett elhomályo­sulni. A Dombai, Makai, Mezei, Miszlai, Viszlai (y-nal is) vi­szont az idők végezetéig őrzik a hangszínváltás egykor kivétel nélküli szabályát. Rónai Béla Keresztrejtvény Belküldendő a helyes megfejtés augusztus 30-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az augusztus 7-iki lapban közölt rejtvény meg­fejtése: „Hányszor magyarázzam még el, hogy én vagyok a méhecske és te a virág”. A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Tusnovits Imre, Szentlászló, Kossuth u. 70., Tóth Mihályné, Bikái, Zrínyi u. 15., Devich Anna, Pécs, Jókai tér 5„ Filákovics Mária, Mohács, Radnóti ltp. 12., Belány Andrásné Pécs, Magyar- ürögi u. 62. Az utalványokat postán küldjük el. A régi strand medencéjét is benőtte már a gaz Fotó: Szundi

Next

/
Oldalképek
Tartalom