Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-18 / 225. szám
10 üj Dunántúlt napiö 1993. augusztus 18., szerda « Fehér István: Az utolsó percben Magyarország nemzetiségei 1945-1990 Fehér István neve nem ismeretlen a hazai nemzetiségek történetével foglalkozó kutatók körében. Az 1983-ban és 1989-ben megjelent munkái - (A bonyhádi hűségmozgalom történetéhez és A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950) mindkettő az Akadémiai kiadónál jelent meg) - iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy a példányok néhány hónap alatt elfogytak. Ezek munkái, de más, korábban megjelent írásai a hazai németséggel kapcsolatosan felkeltették a kitelepített németek érdeklődését is. Fehér István új könyve (Az utolsó percben Magyarország nemzetiségei 1945-1990. Kossuth Kiadó, 1993). Az elmúlt 45 esztendő minden lényeges eseményét áttekinti, mely valamilyen módon kapcsolatban volt a nemzetiségiek helyzetével, történetével. A munka felépítése logikus. Nem érzem szükségét annak, hogy tematikai hiány, vagy netán kívánságlistával álljak elő. Fontos azonban néhány fogalommal kiemelten foglalkozni. 1. Elsőként kell a magyarban használatos „ún. málenki robot” kérdését érinteni. Az 1944-es magyar területeken két parancs ismeretes, mely a német nevű és származású civil lakosság munkára való elhurcolása. írta elő. Az első 0039. sz. parancsot Petrov tábornok adta ki 1944. november 18-án. Ebben a németek mellett a magyarok munkára való elszállítását is előírja. Ezt a parancsot követte a 2. és 3. Ukrán Front 1944. december 22-én megjelent 0060. sz. parancsa, melyben már csak a német nevűek és származásúnkról van szó. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egész országban ne került volna sor magyarok összefogdosására. Amikor az ország fővárosának elfoglalásakor nem az előre jelzett hadifogoly mennyiség volt meg, akkor válogatás nélkül utcán, villamoson, boltok előtti várakozók, munkából hazamenők 2-3 napos „málenki robotra” való összeszedéséből 2-3 évi kényszermunka lett. Valójában és lényegében ez nem volt más, mint a civil lakosság elhurcolása. Ennek a német nyelvben való megfelelője a „Verschleppung”. Ez a két kifejezés fejezi ki a lényeget. 2. A következő fogalom az 1946-1948 közötti években a hazai németek és a szlovákiai magyarok „kitelepítése, kitelepülése, illetve áttelepülése.” Ebben az esetben is a német „Vertreibung” (treiben = hajt, űz, kerget) kifejezés a legmegfelelőbb, bár vannak különbségek az egyes események között. Magyarban is szükséges lenne az „elűzés” kifejezést használni. Ezzel összefüggésben kell megemlítenünk, hogy amikor már nem állt rendelkezésre megfelelő számú telepítésre alkalmas német házingatlan, akkor „3453 lakóházat szabadítottak fel 5192 német család össze- költözésével, illetőéig belső telepítésekkel.” 3. Az asszimiláció kérdése több fejezet témájául is szolgál. Nem lehet csodálkozi ezen, ha 60 000-65 000 németet hurcoltak el szovjet munkatáborokba, kb. 200 000- et kiűztek Magyarországról, akkor miért csak 22 455-en vallották magukat német anyanyelvűnek. Ezzel a félelemmel van összefüggésben a nagyarányú névmagyarosítás is. Az 1945-1949 közötti években csupán Baranya, Somogy és Tolna megyékből több mint 9000 család (egy családot általában 4 fősnek tekinthetünk) kérte nevének magyarosítását. A szerep nélkülinek ítélt falvak, az iskolai, közigazgatási, tsz körzetesítések, a munkahelyek hiánya tovább erősítették a korábbi zárt nemzetiségi egységek szétbomlasztását. Teljesen osztom Fehér Istvánnak azt a véleményét is, hogy az 1945-től tartó nemzetiségi politikát sikertelen történelmi kísérletnek fogja fel, a megmaradt nemzetiségi népesség jelentős része ennek következtében asszimilálódott, vagy az asszimiláció küszöbén áll. Az automatizmus politikája a nemzetiségek megszüntetésével számolt. Fehér István széleskörű kutatásokat végzett. A kutatást és a könyv kiadását 8 megye ön- kormányzatán kívül anyagilag támogatta még „A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért” Alapítvány, a Soros Alapítvány és a Pro Re- novanda Cultura Hungaricae Alapítvány is. A támogatás eredménye ez a könyv, mely valójában: „Az utolsó percben” jelent meg! Dr. Zielbauer György a szociológiai tudomány doktora Huszonöt kérdés - huszonöt felelet (2.) Mit kell tudni az új oktatási törvényről? Hosszú előkészítés, egyeztető tanácskozások sorozata és átfogó vita után fogadta el idei rendkívüli ülésszakán az Ország- gyűlés kodifíkációs munkájának kiemelkedő jelentőségű dokumentumait: a közoktatásról, a szakképzésről és a felsőoktatásról szóló törvényeket. A következőkben a diákság és a pedagógus-társadalom legszélesebb körét érintő jogszabály, a közoktatási törvény legfontosabb paragrafusait. 10. Ingyenes marad-e az oktatás? A törvény kimondja, hogy az óvodai ellátás - az étkeztetés kivéve - ingyenes. Az általános iskolai oktatásban minden kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozás szintén az. Közelebbről: ingyenes az óvodában a felügyelet és a felzárkóztató foglalkozás; az iskolában pedig az úgynevezett fejlesztő foglalkozás. Ugyancsak térítésmentesek a szakkörök, az önképzőkörök, az iskolai felzárkóztató foglalkozások, a tanítás előtt és az étkezés alatti felügyeletek, az iskolai egészségügyi szolgáltatások. Ingyenes továbbá az első szakképesítés megszerzése, az iskolai eszközök és létesítmények használata, minden kötelezően előírt vizsga; az általános iskola első nyolc évfolyamán a napközi foglalkozás és a tanulószoba; a kollégiumokban a lakhatási feltételek; a törvényben meghatározott óraszámban a tanulók képességeit fejlesztő foglalkozások, a kollégiumi létesítmények, eszközök használata; a fogyatékos tanulók állapotának megfelelő teljes ellátás. A középiskolai oktatás szintén ingyenes, amíg részvevője el nem éri a 26. életévét. 11. Mekkora térítési díjjal kell az érintetteknek számolniuk? A díj mértékét illetően a jogszabály azt írja elő, hogy az - a tanuló életkorától és az igénybe vett szolgáltatástól függően - az egy tanulóra jutó tényleges kiadások 3-25 százaléka lehet. Érzékeltetésül: a szakképzésben például az egy tanulóra jutó kiadás - a szakmától függően - mintegy 60-70 000 forint tanévenként. A térítési díj összege tehát körülbelül 5-6 000 forint lehet. Az olyan egyéni igények kielégítéséért, amelyek a nevelési-oktatási programban nem szerepelnek, minden esetben kell térítési díjat fizetni. Rögzíti a törvény azt is, hogy a konkrét összegről az iskola fenntartója határoz, alapul véve a kiadásokat, így a fűtés, a világítás költségeit, a pedagógusok bérét, a taneszközök vásárlására fordított pénzt, stb. A második s a további szakképesítés megszerzéséért mindezeket figyelembe véve 6-12 százalék közötti térítési díj-tételekkel kell számolni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a térítési díjat, tandíjat a tanulmányi eredménytől, a szociális helyzettől függően az intézmény vezetője állapítja meg, s szociális indokok alapján a díj fizetését el is engedheti. 12. A hazánkban tartózkodó külföldi gyerekekre is vonatkoznak a törvény előírásai? Olyan értelemben igen, hogy az a tanköteles korú fiatal, aki tartózkodási engedéllyel van az országban, ugyanúgy bekapcsolódhat a közoktatásba, mint hazai társai. A menekültek gyermekeinek is biztosítani kell a kollégiumi, az egészségügyi valamint a szociális jellegű ellátásokat. 13. Mi a helye és szerepe a hitoktatásnak? Az állami és önkormányzati iskolákban a hitoktatás nem lehet kötelező. Csak azok a gyerekek járhatnak hittanra, akiknek a szülei ezt kívánják. A paragrafusok nem térnek ki az iskolai hitoktatás megszervezésével kapcsolatok kérdésekre, mert ez az iskola és az egyház belügye. Az iskolára az a kötelezettség hárul, hogy biztosítsa az oktatáshoz szükséges feltételeket, az egyházra pedig az, hogy az oktatás feladatát megoldja. A hogyan és miként valójában kettőjük megállapodásától függ. A törvény azt sem írja elő, hogy mikor legyenek a hittanórák - következésképp arra is van lehetőség, hogy ezeket a délelőtti órarendbe iktatva tartsák meg. 14. Általában milyen jogok illetik meg a diákokat? Minden tanulónak alapvető joga, hogy biztonságban, egészséges környezetben neveljék, oktassák; óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét - pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával - életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. Személyiségét, emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, s védelmet kell számára biztosítani az esetleges fizikai és lelki erőszakkal szemben. Nem vethető alá testi fenyítésnek, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. A tanulói jogok között szerepel, hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben, oktatásban részesüljön, tovább tanuljon; hogy tehetségének fejlesztése érdekében alapfokú művészetoktatásban vegyen részt, illetve hogy nemzeti, etnikai hovatartozásának megfelelő nevelésben, oktatásban részesüljön. Az is szerepel jogosultságai között, hogy ha kéri - családja anyagi helyzetétől függően - ingyenes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön, részben vagy egészben mentesüljön a törvényben meghatározott költségek megfizetése alól, esetleg engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy részletekben történő kiegyenlítésére. A tanulói jogok sorába tartozik, hogy kollégiumi, napközi otthoni, tanulószobai ellátásban részesüljön; válasszon a fakultatív tárgyak, foglalkozások között; igénybe vegye az iskolában rendelkezésre álló eszközöket, létesítményeket, így a könyvtárat, a laboratóriumot, számítástechnikai, sport- és szabadidős létesítményeket, stb. Fontos jogosultság, hogy - kérelmére - független vizsgabizottság előtt adhat számot tudásáról. Kérheti átkerülését másik (azonos vagy más típusú) nevelési-oktatási intézménybe. Különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélkül folytathatja tanúlmányait akkor is, ha állandó laldielyén nem működik olyan iskola, amelyekben a tankötelezettség végéig biztosított az oktatás. A szakközépiskolák, szakmunkásképző iskolák és szakiskolák tanulóit a gyakorlati képzés keretében az érdekvédelem és a munkavédelem szempontjából mindazok a jogok megil- leltik, amelyeket a Munka Törvénykönyve a munkavállalóknak biztosít. 15. Milyen jogai vannak a szülőknek? Elsőként említhető, hogy megilleti őket a tanintézet szabad megválasztásának joga: mindenki gyermeke adottságainak, képességeinek, érdkelődé- sének, a család vallási, világnézeti meggyőződésének, a nemzeti, etnikai hovatartozásnak megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. Törvényes joguk tehát, hogy gyermeküket nem állami, ön- kormányzati óvodába, iskolába járassák. Adott a lehetőségük egyebek között arra is, hogy - a törvényes előírások megtartásával - maguk alapítsanak nem állami, nem helyi önkormányzati óvodát, iskolát, illetve hogy ilyen alapításban részt vegyenek. Természetesen igényelhetik azt, hogy az állami vagy ön- kormányzati iskolában gyermekük hit- és vallásoktatásban részesüljön. Az iskolaszékekkel kapcsolat előírásoknak megfelelően szülői jog a részvétel az iskolaszék megválasztásában - választóként és választható személyként is. Kezdeményezhetik szülői munkaközösség létrehozását, s bekapcsolódhatnak annak tevékenységébe. Kötelezettségeik között az egyik legfontosabb: gondoskodniuk kell arra, hogy gyer- n ekeik az óvodai nevelés keretében az iskolára felkészítő foglalkozásokon vegyenek részt, eleget tegyenek a tankötelezettségnek vagy a képzési kötelezettségnek. Lényeges az is, hogy őrködjenek gyermekeik jogainak érvényesülésén, rendszeresen kapcsolatot tartsanak a gyermekeikkel foglalkozó pedagógusokkal. 16. Melyek a pedagógusok főbb jogai és kötelezettségei? Alapvető feladatuk a rájuk bízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Kötelességük, hogy a fiatalok fejlődését figyelemmel kísérjék, elősegítsék és mind a szülőket, mind magukat a tanulókat rendszeresen tájékoztassák az őket érintő kérdésekről. Ennek jegyében figyelmeztetniük kell a szülőket, ha úgy vélik, hogy valamilyen lépésre, intézkedésre van szükség a gyermek jogainak érvényesítése, fejlődésének elősegítése érdekében. Hangsúlyos pedagógusi kötelezettség a gyermekek, a diákok emberi méltóságának, jogainak tiszteletben tartása. Munkakörükkel összefüggésben megilleti a pedagógusokat az a jog, hogy a helyileg kidolgozott foglalkozási, illetve pedagógiai program - tanterv - alapján maguk válasszák meg az ismereteket, a tananyagot, a nevelés és a tanítás, valamint a tanulók értékelésének módszereit. Szakmai jogosítványuk kiterjed arra is, hogy - meghallgatva a szakmai munkaközösség véleményét - eldöntsék: milyen taneszközöket, tankönyveket és egyéb tanulmányi segédleteket alkalmaznak munkájuk során. Jogaik tehát összhangban állnak a közoktatási törvény tanszabadságra alapozó szellemiségével. (Folytatjuk a jövő heti szerdai számban) Csodatévő sebészkés A plasztikai sebészet kezd nálunk is közismertté válni. Nem csupán a sokféle kozmetikai korrekciót, ránctalanítást vállaló magánklinikák révén, hanem a sebészi beavatkozások folytán is.- Hol tartunk és mi a jövő iránya? - Kérdeztük dr. Takács László osztályvezető főorvostól, az egyik fővárosi kórház plasztikai sebészetének vezetőjétől.- A plasztikai sebészetnek többféle területe, szakága van. Egyik ilyen jellegzetes műtéti eljárás a bőrdaganatok eltávolítása, az úgynevezett veleszületett, festékes anyajegyek eltávolítása. Említhetem a balesetek utáni korrekciókat, külön a kézsebészetet. Ma a szövetátültetés és a mikrosebészet a legfejlettebb része a plasztikai sebészetnek.- Határterületet képez, összefügg a traumatológiával, a sebészettel, az onkológiai sebészettel, a gyermeksebészettel, a fül-orr-gégészettel is. A hatáskörébe tartozik egy összeégett testrész helyrehozatala éppúgy, mint egy nyúlajak, vagy farkastorok megoperálása, emlőműtét után a műanyag mellplasztika elvégzése, a kéz, az ujjak sérüléseinek helyreállítása, törések, nyílt törések, arcdeformálódá- sok rendbetétele.- Végülis az emberiség sokat köszönhet a plasztikai sebészetnek, mint lehetőségnek.- Nagyon sokat. Ezeket a műtéteket az esetek nagy részében csoportok, team-ek végzik, hiszen csaknem mindig összetett a feladat. Például egy szem körüli műtétnél szemész, idegsebész közreműködésére is szükség van a plasztikai sebészen kívül. Az orvosi egyetemen nem szerepel önálló diszciplínaként, sebészek és trauma- tológusok szakmai gyakorlat után és közben kapnak képzést és így tehetnek szakvizsgát. Most is négy orvos gyakorol nálunk, magyarok és külföldiek a plasztikai szakképesítés megszerzése céljából. De a mi sebészeink is részt vesznek külföldi tanulmányutakon, vannak kollegák Amerikában és Dániában.-Lépést tudnak-e tartani a külfölddel?-Nálunk 40 évvel ezelőtt a budapesti Kun utcai kórházban kezdődött meg a plasztikai sebészi munka. A gyerekcipőt már régen kinőtte, az utóbbi 20 évben meg igazán nagy eredményeket mondhat magáénak. Ma mindent tudunk, amit a külföldi kollegák, valamennyi területét műveljük a szakmának és technikai felszereltségünk is kielégítő.- Mi az, amire ma, ez idő szerint büszke lehet a magyar plasztikai sebészet?- Sok mindenre. De úgy gondolom, leginkább a műanyagok alkalmazására, például a mellplasztikáknál, azután az úgynevezett szövet expanderekkel végzett műtétekre, a mikrosebészeti eljárásokra és a külföldön is ismert, legújabban alkalmazott, szabadlebenyes műtéti korrekciókra. A kozmetikai jellegű zsír-leszívás új módszere is nagyszerű eredményeket hoz napjainkban. L. Gy. Ellenőrzik az alapítványok működését Kezdetben volt az Állami Számvevőszék. Néhány hónapja dolgozik az Országgyűlés Számvevőszéki Bizottsága, és hamarosan létrejön a Központi Számvevőségi Hivatal is. Nem lesz egy kicsit sok az ellenőrzésből? - kérdeztük az ÁSZ elnöki titkárságának igazgatóját, dr. Lévai Jánost.- A fejlett demokráciákban a lehető legtermészetesebb, hogy több oldalról figyelemmel kisérik a gazdasági, pénzügyi és jogi folyamatokat. Nálunk a rendszerváltást követően átfogó vizsgálatok folytatására csak az Állami Számvevőszék kapott jogosítványt. Egyetlen hivatal - dolgozzék a lehető legfelkészü- letebb szakemberekkel is - képtelen mindenen rajta tartani a szemét. Ezért természetes, hogy a kormányzat létrehozza a Központi Számvevőségi Hivatalt: feladata a Pénzügyminisztérium szakmai felügyeletével a költségvetésből juttatott pénzek fel- használásának vizsgálata lesz. Vagyis azt ellenőrzik majd, hogy az egyes minisztériumok és kormányzati intézmények megfelelően gazdálkoznak-e a rendelkezésükre álló pénzzel.- Az Állami Számvevőszék is folytat hasonló vizsgálódásokat. Ezentúl kétszer ellenőrizik ugyanazt?- Szó sincs erről, bár elkerülhetetlenül lesznek átfedések. Ettől függetlenül nincs ellentmondás a számvevőségi hivatal és a számvevőszék hatásköre között. Az ÁSZ általában vizsgálja az egyes intézmények működését, működésképességet, a számvevőség viszont a részletekre is kíváncsi lesz, például azt ellenőrzi, hogy az egyes feladatok végrehajtására miért költöttek éppen annyit, amennyit.- És mi lesz az országgyűlés „legfiatalabb” bizottságának, a számvevőszéki bizottságnak a dolga?- Mielőtt a plenáris ülés elé kerülne az ÁSZ jelentése, azt részletesen megvitatják a számvevőszéki bizottság tagjai. Ez a fajta zsiliprendszer arra is lehetőséget nyújt, hogy az egyes szakmai kérdéseket hozzáértően tisztázzák, és amennyiben szükséges, arról is gondoskodnak, hogy a honatyák ismét napirendre tűzzék a vitatott anyagokat.-Most milyen nagyobb horderejű témákon dolgozik az ÁSZ?- A három vaskos kötetbe foglalt 1994. évi költségvetési előterjesztést tanulmányozzák szakembereink. A másik komoly feladunk az alapítványok működésének ellenőrzése. Az ÁSZ természetesen nem szólhat bele az egyes kuratóriumok munkájába, de arra mindenképpen fényt kívánunk deríteni, hogy valójában milyen pénzekből tartják fenn magukat. Hazánkban - tudomásom szerint - mintegy hétezer alapítványt jegyeztek be, és ezek csekkszámlájára nemcsak magánszemélyek fizetnek be pénzt, hanem komoly támogatást kapnak köz- intézményektől is. Az Állami Számvevőszéket ez utóbbiak „jótékonykodása” érdekli elsősorban. sz. m. k
