Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-18 / 225. szám
1993. augusztus 18., szerda üj Dunántúli napló 11 Új tv-korszak 150 csatorna Amerika tv-nézői számára néhány hónapon belül új korszak kezdődik: a „DirecTV” cég az Egyesült Államokban már 1994 elején üzembe kívánja helyezni az első nagyteljesítményű TV-rendszert. Ez a nézőknek két műholdról közvetlenül, mintegy 150 szórakoztató csatornával szolgál, egy újfajta parabolaantenna révén, amely nem nagyobb egy autó kormánykerekénél. Az új rendszer legfontosabb alkotóeleme két HS-601 műhold a Hughes Aircraft-tól: az elsőt egy Ariane-rakéta decemberben juttatja fel az USA fölé, 35 kilométeres magasságba. A műholdat egyenként 16 darab 120 wattos impulzusátvivővel (transponder) szerelik fel, s közülük mindegyik - az uj, a TV-jeleket komprimáló digitalizáló eljárással - nyolc játékfilmet vagy négy élő adást tud egyszerre sugározni. A rendszer további fontos alkotórésze a mindössze 45 centiméter átmérőjű parabolaan- tanna - ez olyan kicsi, hogy az ablakok elé szerelhető - és a vevő-dekódoló doboz, amelyet egy elektronikus kulcs, a hitelkártyához hasonló „smart card” egészít ki. A „DirecTV” szerint a felfogott jel olyan kiváló, hogy a képminőség a „Super VHS”-hez lesz hasonló, a hang pedig CD-minőséget képvisel. A program kiválasztásához segítséget nyújt majd egy program-csatorna és a képernyőre vetített „menü”. Hiányzó tízmilliárdok fékezik az amerikai űrkutatást A grandiózus terv Festői képeket készítenek az űrkomp kamerái a különböző forgószelekről, viharokról, hurrikánokról. Ezt a hatalmas képződményt 1992. szeptemberében fotózta az Endeavour kamerája, a Bermudáktól 500 mérföldre a Bonnie hurrikán kifejlődését kísérték figyelemmel. Amikor a Discovery űrrepülőgép fellövését júliusban először az indítás előtt 30 másodperccel, azután ismételten, végül hetekkel el kellett halasztani, már senki nem lepődött meg: az elmúlt években szinte az volt a rendkívüli, amikor a gépek elsőre, a kitűzött időpontban elindultak. A maximális óvatosság érthető, hiszen ki feledhetné a Challenger szörnyű tragédiáját, amikor 1986 januárjában, élő tv-közvetítésben az egész világ láthatta a robbanást, hét űrhajós drámai halálát. Azóta a három maradék gép túlnyomórészt tudományos feladatoknak tesz eleget, de nyílt kérdés, hogy meddig. A gépek kifejlesztésének fő indoka ugyanis az volt, hogy olcsó, megbízható űrjármű álljon rendelkezésre az állandó amerikai űrállomáshoz, ahonnan a 21. században a Mars, majd a többi bolygó meghódítására indulnak az asztronauták. A politikailag megváltozott világban és az anyagi lehetőségeit illetően megváltozott Amerikában azonban egyre kétségesebb, hogy lesz-e valaha űrállomás és hogy meddig repülnek még a Discovery és társai. Az űrállomásról 1958-ban beszéltek először, a NASA, az újonnan létrehozott amerikai űrhajózási hivatal tudósai. A cél az volt, hogy látványos választ adjanak a „Szput- nyik-sokkra”, a szovjetek előnyére az űrkutatásban. Mivel azonban nem volt világos, mikorra készülhet el és milyen célokat szolgálhat egy űrállomás, John Kennedy elnök elutasította a tervet és úgy döntött, hogy az amerikaiak lesznek az elsők a Holdon. Tíz évvel később, százmilliárd dollár fel- használásával, Armstrong és társai eljutottak a Holdra - a NASA pedig tovább tervezte az űrállomást, mondván, hogy az 8 milliárdból kifejleszthető. 1980-ra lett volna kész, száztagú személyzettel. A grandiózus terv jelzett költségéről a tervezők is tudták, hogy képtelenül alacsony, ám úgy gondolták, hogy többet - nyilvánosan - nem lehet kérni és idővel majdcsak megszerzik a szükséges forrásokat. Megindult az űrrepülőgépprogram, 1981-ben fellőtték az első, ismételten felhasználható űrjárművet és a NASA azzal érvelt, mennyire olcsó, hiszen egy repülés „csak” 414 millióba kerül. Kiderült azonban, hogy a fejlesztési és egyéb járulékos költségeket is számítva valójában 1,7 milliárd egy út - tehát a gép sokkal drágább, mintha a terheket hagyományosan, rakétákkal juttatnák az űrbe. A NASA azonban nem adta fel, akkor sem, amikor kitűnt, hogy a Freedom (Szabadság) űrállomás végül is több, mint 30 milliárdba kerülne. A terv támogatói azzal érvelnek, hogy elsőrendű foglalkoztatási kérdésről van szó, hiszen a NASA kereken 20 000 mérnöknek, technikusnak ad munkát, a beszállító cégeknél pedig további 55 000 munkahely függ az űrállomástól. Az ellenfelek szerint viszont, akik között immár a törvényhozók többsége is ott van, az ország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a súlyos költségvetési hiány, az orvoslásra váró szociális gondok közepette további tízmilliárdokat költsön űrkutatásra. A szaktudósok többsége eleve ellenezte az állomást, mondván: a pénzt a presztízs-vállalkozás helyett sokkal hatékonyabban fel lehetne használni, a feladatok jelentős részét robotok is elvégzik az űrben - sokkal olcsóbban, emberi életek kockáztatása nélkül. A NASA a folyó költségvetési évben 2,1 milliárdot kapott az űrállomásra, jövőre lényegében ugyanennyit irányoztak elő, azzal a kikötéssel, hogy a programot alapvetően át kell dolgozni, a költségeket radikálisan le kell szorítani. A NASA, a sorozatos űrrepülőgép-kudarcok után is fogadkozik és lobbizik az új, az „olcsó” űrállomás érdekében, amely „csak” feleannyiba kerül. A tervek készülnek, de egyre kevesebben hiszik, hogy a Freedom belátható időn belül keringeni fog a Föld körül. Hiányzik ugyanis a fő mozgató erő: nem kell már a Szovjetunióval versengeni a legkorszerűbb, katonai célra is felhasználható technológia alkalmazásában, hivatalosan is felhagytak már az űrvédelmi programmal. Sőt: legutóbb arról született megállapodás, hogy a szovjetek által kifejlesztett Mir űrállomás eredményeit a két fél közösen használja majd fel az űrkutatásban. Heltai András Q A ROMAI EKQLITMEUY&EU KOCÓITRT £S u í^ÍKÁT -A LÉGIÓ rzATtAUCSUOKA ELÉ VEZETIK.
