Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-05 / 179. szám (181. szám)

8 oj Dunäntült napló 1993. július 5., hétfő Nesztelen, árnyként elsuhanó, rőtes színű madarak Templomtornyok albérlői Minden második már az első életévében elpusztul 175 éve született Semmelweis Ignác Az anyák megmentőjét négyszer temették el A természetvédelmi gyakor­latban a madártalapítésnak több formája ismeretes. Egyik cél a gyakoribb énekesek fészkelésé- nek elősegítése. Elsősorban az odúlakó fajok (cinegék, fakú­szók stb.) megtelepítése lehet eredményes az erdőkben, lige­tekben, parkokban, de akár ker- tünk-házunk táján is mestersé­ges fészekokúk kihelyezésével. Veszélyben a nagytestűek Az erősen veszélyeztetett, nagy­testű madarak esetében a fész­kelőhelyek biztosítása egyben utolsó lehetőség is a kipusztulás megakadályozására. A réti sa­sok és kerecsenek szívesen el­foglalják az alkalmas erdőré­szekbe kihelyezett műfészeke- ket. A vörös vércsék a legelők hagyásfáira felszerelt költődo­bozt előnyben részesítik a szarka- vagy varjúfészkekkel szemben. Mocsaras helyeken, hullámtéri erdőkben kirakott tág nyílású fészekodúkban tőkés récék is költözhetnek. A madártelepítés sokszor közvetett módszerekkel is eredményes. A zsákmányálla­tok elszaporítása kedvező felté­telek esetén hatásosnak bizo­nyulhat. A bükki kerecsen és parlagi sas állomány pl. szépen gyarapodik a pogányi reptérről sikeresen átelepített ürgéknek köszönhetően. Végső esetben -az adott faj egyedszámának kritikus érték alá csökkenése esetén - a sza­badban befogott példányok fog­ságban történő tenyésztése és visszavadítása adhat reményt a faj fennmaradására. Szép példa erre a magyarországi uhuvissza­telepítési kísérlet. Hazai fészkelő bagolyfajaink közül az uhu mellett a gyöngy­bagoly a legveszélyeztetettebb. Olyan madárról van szó, amely jól alkalmazkodott az emberi környezethez. Szívesen megte­lepszik régi, romos épületek­ben, istállók padlásain, magtá­rak rejtett zugaiban. Legfonto­sabb fészkelőhelye a senkitől sem háborgatott templomto­rony. A harangzúgás a legcse­kélyebb mértékben sem zavarja. Fiókáit rendszeript a harangok feletti párkányrészen neveli föl.Hajdan minden templomto­ronynak megvolt a maga ba­gói ypárj a. Jelenlétüket legtöbb­ször csak a tavaszi násztevé­kenység során hallatott kísérte­ties hangjuk árulta el. Szeren­csésnek mondhatta magát az, akinek sikerült megpillantania a nesztelen árnyként elsuhanó rő­tes színű madarat. Az Ormánság és a Zselic Napjainkra a helyzet gyöke­resen megváltozott. A templo­mokat, tornyokat sorra felújít­ják, az ablakokat, szellőzőnyílá­sokat lezárják. A gyöngybag­lyok így kiszorulnak fészkelő­helyeikről, s háborgatottabb he­lyeken kénytelenek megtele­pedni. Újabban földüregekben, sőt szalmakazlakban is találták fészekaljait. A zavartabb kö­rülmények miatt sok költés meghiúsul, egyre kevesebb fi­óka éri meg a felnőttkort. Sok öreg madár pusztul el a táplá­lékszerző helyeken keresztül­húzódó nagyfeszültségű veze­tékek miatti áramütés következ­tében. A forgalmas utak mentén nem ritkák az éjszaka közle­kedő autók által elütött példá­nyok. A mezőgazdasági kemi- záció pedig a zsákmányállatok­ban felhalmozódó mérgeken ke­resztül hat. A Magyar Madártani és Ter­mészetvédelmi Egyesület még 1985-ben akciót kezdeménye­zett a baglyok hatékonyabb vé­delme érdekében. Egy átfogó országos állományfelmérés alapján képet kaptunk a mara­dék állomány elterjedéséről, az élőhelyek ökológiai viszonyai­ról. Baranyában az egyesület tagjai közel 400 egyházi épüle­tet (tornyot, kápolnát, haranglá­bat) vizsgáltak át. Gyöngyba­golyra utaló nyomot 118 helyen találtunk, de ezek közül mind­össze 30 olyan épület akadt, ahol még fészkeltek a madarak. A megyei állomány döntő része az Ormánságban és a Zselicben fészkelt. Ez a református fel- ekezethez tartozó rossz állapot­ban lévő templomoknak volt köszönhető. A római katolikus egyházhoz tartozó templomok közül már addig is sokat felújí­tottak, ezért a baglyok megtele­pedésére alkalmatlanná váltak. Fészkelés , költőládákban A felmérés bebizonyította, hogy a gyöngybaglyok fennma­radása szempontjából a fészke­lőhelyek biztosítása a legfonto­sabb. Az egyesület ezért célul tűzte ki olyan fészkelő alkalma­tosságok kihelyezését a lezárt tornyokba, amelyekben a mada­rak ismét meg tudnak telepedni. Erre a célra egy nagyméretű, 100x50x50 cm-es költőláda bi­zonyult a legalkalmasabbnak. Ezeket a toronyablakok mögött rögzítjük a zsalugáteren történt berepülőnyílás kivágása után. A baglyok a nyíláson keresztül zavartalanul tudnak közlekedni, a torony belsejébe viszont nem jutnak be a láda zártsága miatt. A viszonylag nagy méretet az indokolja, hogy a baglyok po- cokjárásos esztendőkben 10-12 fiókát is nevelhetnek (a párok 20%-a évente kétszer is költ), s ennyi fióka kisebb helyen nem férne el. Baranyában eddik 28 toronyba helyeztünk ki költőlá­dát. Ebből a baglyok 15-öt már elfoglaltak. Ez kimagaslóan jó arány, ami egyben jelzi az így biztosított fészkelőhelyek iránti rendkívüli igényt. A gyöngy­baglyok sorsa A gyöngybaglyok költőládás telepítése tudományos szem­pontból is nagy értékű. A fész- kelések folyamatosan figye­lemmel kísérhetők, mert a ládák felnyitható fedelűek. Ezzel sok információhoz jutunk a baglyok költési sajátosságait, a szaporo­dási rátát illetően, ami tovább segíti a faj védelmének meg­szervezését. A rendszeresen összegyűjtött köpetek analizá­lása a fészkelőhelyek környé­kének kisemlősfaunájáról ad át­fogó képet. A fiókák meggyű- rűzése a vonulási-kóborlási út­vonalak felderítését segíti, de az életkorról is tájékoztat. A gyű- rűzési adatok alapján tudjuk, hogy a fiatal baglyok 40-60 %-a már az első életévében elpusz­tul. Amelyek túlélik ezt a kriti­kus időszakot, akár 10-12 évig is élhetnek. A legmagasabb kort megérő példány igazi matuzsá­lemnek bizonyult, 21 éves kort ért meg. A templomok felújítása az utóbbi néhány esztendőben új lendületet vett. A baglyok fész- kelési lehetőségei tovább szű­külnek. A költőládás megtelepí­tés a faj további fennmaradása szempontjából rendkívül fon­tos. Joggal mondhatjuk, hogy a gyöngybaglyok sorsa az egyhá­zak és a természetvédők közös összefogásán múlik. Bank László Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Semmelweis Ignác születé­sének 175. évfordulójára (1818. július 1.) emlékezik a világ, s bizony ilyenkor derül ki, milyen keveset is tudunk valójában e nagyszerű orvosról. Hogyan tel­tek élete utolsó napjai? Megbo­londult-e a mindössze 47 évet megélt szülész-nőgyógyász? Vérbajos volt, vagy az általa felfedezett kór, a mérgezés vitte el, aminek megelőzéséért rövid életében olyan kitartóan har­colt? Dr. Vértes László orvostörté­nész sem tudja egyértelműen eloszlatni a bizonytalanságot, csupán további kételyekkel igyekszik bizonyítani, hogy méltatlanul keveset tudtuk arról a magyar orvosról, akit az anyák megmentőjeként tisztel az egész világ.- Lassan a feledés homá­lyába merül, hogy Semmelweis doktor kiváló nőgyógyász is volt. Alapos felkészültségének és remek operációs technikájá­nak köszönhetően számtalan asszony életét mentette meg az akkor még alig ismert műtétek­kel. Közvetlen kollégái és a bá­basszonyok is csodálták tudá­sát, kitartását. Az is igaz, hogy nem tartották „szeretetreméltó­nak”, sokkal inkább kötözkö- dőnek, agresszívnek. Mai ésszel könnyű ráfogni: nem jól mene­dzselte magát. Ahelyett, hogy a gyermekágyi lázzal kapcsolatos megfigyeléseit a hivatalos or­vosi szaklapokban publikálta volna, támadta, vádolta korának leghíresebb szülészprofesszo­rait.- Mivel bántotta meg őket?- Megírta nekik, hogy gyil­kosok! Gyilkosok, mert a bon­colás közben kezükre került hullamérget ők maguk terjesztik a szülő nők között. Tudni kell, hogy csak néhány évtizeddel később találták fel a gumikesz­tyűt, tehát a fertőzések ellen ak­koriban egyetlen módszerrel, a biztonságos, klórmeszes fertőt­lenítéssel lehetett védekezni. Egyébként önmagát is gyilkos­nak tartotta, részben ez a bűntu­dat, részben pedig a sok kudarc tette neurotikussá. Kollégái iri­gyelték, de egyben féltékenyek is voltak rá.-Elképzelhető, hogy nem is kellett volna elmegyógyintézet­ben végeznie?-Utólag már csak• feltétele­zésekbe bocsátkozhatunk. Ala­posan áttanulmányozva a róla készült feljegyzéseket, életraj­zokat, orvos kollégái visszaem­lékezéseit, kiderül: halálának kórelőzménye bizonytalan. Egyesek azt állítják, hogy szifi- liszes volt. Elképzelhető, hiszen mint említettem, akkoriban még nem volt gumikesztyű, vizsgá­lat közben valamelyik betegétől is megkaphatta a fertőzést. A legismertebb variáció sze­rint megsértette a kezét és így került a szervezetébe hullamé­reg, és ő maga is „gyermekágyi lázban” halt meg. Elképzelhető, hogy így volt, de az is lehet, hogy egyszerű sebfertőzés vitte el. Amikor már egymást érték a dühkitörései, ugyanabba a döb­lingi elmegyógyintézetbe szállí­tották, ahol néhány esztendővel korábban Széchenyi István is meghalt. Gustav Görgen igaz­gató kezelte őt is. De hogyan? Abban az időben az elmés bete­geket jó szorosan lekötözték, hogy se magukban, se mások­ban ne tegyenek kárt. Amikor Görgen igazgató vi­zitjének idejére megszabadítot­ták a kötelektől, természetes, hogy dühöngve kérte ki magá­nak a bánásmódot. Azt is tud­juk, hogy ezek a kötések na­gyon erősek voltak, bevágodtak a testébe, felsebezték a bőrét, lehet ettől, vagy csak ettől kapta a fertőzést, amely később vég­zetessé vált. Míg Széchenyi döblingi tar­tózkodásának tényét magyar és német nyelvű tábla és szobor hirdeti a hajdani elmegyógyin­tézet mellett, addig Semmel- weisről megfeledkezett az utókor. Pedig elkelne egy másik emléktábla is: itt halt meg a vi­lág egyik legnagyobb orvosa, aki ha néhány évtizeddel ké­sőbb él, biztosan Nobel-díjat kapott volna!- Halálában sem nyugodha­tott az anyák megmentője...- Sajnos, nem. Először Bécs- ben temették el, majd hamvait hazahozták Pestre. A Kerepesi temetőben helyezték el, majd amikor a hálás utókor díszes síremléket készítetted neki, a Kerepesi temető másik parcellá­jába vitték földi maradványait. A síremlék még ma is megvan, de Semmelweis hamvai azóta hajdani szülőháza falában - a mai Orvostörténeti Múzeumban - pihennek, remélhetően most már mindörökre. Szabó Margit A gyöngybaglyok sorsa az egyházak és a természetvédők közös összefogásán múlik. A bibliai „ígéretföldje” az idegenforgalmi Kánaán útján (1.) Az „Isten szőlőshegye” a város felett Néhány évvel ezelőtt még el­érhetetlennek tűnt magyar turis­tának csoportosan, vagy egyéni­leg eljutni Izraelbe, a bibliai szentföldre. Napjainkban a ma­gyar utazási irodák a legkülön­bözőbb ajánlatokkal hívják fel az érdeklődők figyelmét, szám­talan lehetőséget kínálnak arra, hogy utasaik személyesen meg­győződhessenek arról: az „ígé­ret földje” ma már valóban ide­genforgalmi Kánaán lett. Von­zerejét abban kereshetjük, hogy a négy „tenger” partján szépsé­ges fürdőhelyeket, modern vá­rosokat, citrom- és narancsül­tetvényeket, rejtélyes sivatago­kat találhat az utazó. Az ország három világvallás találkozási helyén fekszik, lehetőséget nyújt vendégeinek, hogy felke­reshessék a bibliai emlékhelye­ket, ezeréves kultúrák marad­ványait. * Ha valaki a Földközi tenger partjától a Vörös-tengerig tesz egy utazást, felejthetetlen em­lékekkel térhet haza. Nem árt azonban előre megtervezni, hogy ki mire kíváncsi, hová akar eljutni. Ennek megfelelően lehet választani az utazási iro­dák ajánlatai közül. Akik pedig kint élő rokonaik, ismerőseik segítségével egyénileg kíván­nak Iraelben programot szer­vezni, azok jól hasznosíthatják a Polyglott sorozat útikalauzát, mely 9 útvonalra hívja fel a fi­gyelmet. Legcélszerűbb az autóbu­szokat igénybe venni, melyek segítségével szinte mindenhová el lehet jutni. A városon belül érdemes taxival, iránytaxival utazni, mert nem sokkal drá­gábbak, mint az autóbuszje­gyek. Szálláshelyeket az or­szágban, a drágábbtól az ol­csóbbakig, mindenhol lehet ta­lálni. Az országban a nyári hóna­pokban 30 fok felett van az át­lag hőmérséklet, ennek megfe­lelő öltözéket ajánlatos ma­gunkkal vinni. Elfogadott a sportos, lezser viselet, kivéve a szent helyek meglátogatásakor, ■sk Az Izraelbe látogatók úti- programjából nem hiányozhat Jeruzsálem, a bibliai emlékhe­lyek felkeresése, melyekről sokoldalú ismerettel rendelkez­nek a kiutazók. A továbbiakban néhány más idegenforgalmi látványosságra, helyi érdekességre, pihenési, üdülési lehetőségre kívánom, saját tapasztalataim alapján, felhívni a figyelmet. ■3k Kísérőink azt javasolták, hogy Haifát először a Kar­mel-hegy különböző kilátópont­jairól kell megtekinteni. A hegy neve - „Isten szőlőshegye” - még abból az időből ered, ami­kor szőlőskertek voltak itt. A hegyre városi autóbusszal, vagy kötélpályás felvonóval jutha­tunk fel. Nagyszerű kilátás nyí­lik az ország legfontosabb kikö­tőjére, a város szép panorámá­jára. A Karmel központjában egy szép park található, itt meg­tekinthető a Karmelita kolostor, művészi értékű festményeivel, érdekes Mária-szobrával, az ol­tár alatt lévő Éliás-barlanggal. A város központját a Hadar Hacarmel alkotja, környékén bevásárló utcák, kis üzletek ta­lálhatók. Érdemes betérni az itt lévő arab vendéglők egyikébe, megkóstolni ételkülönlegessé­geiket; így a kemencében sütött, a mi száraz lángosunkhoz ha­sonló pitát, melyhez különböző ízű humuszokat (szójababból készített krémek) kínálnak. Kü­lönleges érdekesség a város központjához közeli magasla­ton emelkedő Bahá'i szentély, mely Haifa egyik jelképe. A Bahá'i vallás alapítójának Mirza Ali Mohamednek sírja fölé emelt, aranykupolával koroná­zott mauzóleumban gyönyörű szőnyegek, kristálycsillárok láthatók.Érdemes megjegyezni, hogy hétköznapokon 9-től 12 óráig tart nyitva a látogatók előtt. A szentély körül gondozott, fáktól árnyékolt, virágokkal dí­szített parkban pihenhetünk meg. M. E. A Bahá'i szentély Utca a Karmei-hegyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom