Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-11 / 187. szám
Siker A pécsi Kapolka újabb „fekete doboza” Az első „fekete doboz” - a tachográf autóba szerelhető, korszerű változata - zátonyra futott az ilyen módon ellenőrizhető gépkocsivezetők ellenállásán. A neves kaposvári gyógyszerész-családból származó Kapolka Péter a Miskolci Műszaki Egyetemen végzett 1965-ben, 1978-ban Nigériában egy műegyetem telepítésének vezetője volt, később ezzel a „fekete dobozával” kavart viharokat, a hazai repülős szakemberek pedig, mint kiváló navigációs szakembert is számon tartották. És most itt ez a „Global Positioning System” általa kifejlesztett változata - közel egy évtizedes, Svédországban végigvitt kutatómunkájának eredménye!-Az Egyesült Államok az idők során egy műholdas navigációs rendszert dolgozott ki katonai célokra; ez a G.P,S. - mondja a kutatómérnök. - Az egyik titokban tartott katonai kód szerint működik és maximum 1-3 méteres pontatlansággal képes a helyzet meghatározására, míg a másik, az 50 méteres pontatlanságot megengedő „civil” változat a politikai enyhüléssel nyilvánossá vált, bekerült a szakmai közforgalomba. Ez utóbbit egy kis raffinéri- ával gyakorlatilag ugyanolyan pontosság elérése tettem alkalmassá, mint a katonait - ez pontosság persze tőlünk, a használótól is függ. Ez a Differenciál G.P.S., azaz egy kézben is (autóban, repülőn! alkalmazható), hordozható vevőkészülék, amelynek nemcsak az az érdeme, hogy szolgáltatásaihoz mérten olcsó, de még „János bácsi” is képes vele navigálni, anélkül, hogy értenie kellene hozzá. Pécsi lakásukat is könnyebben megtalálom, ha van nálam egy ilyen műszer. Csak a célpont koordinátáit kell meghatározni és akár Alaszkából is idevezet, csak hallgassak utasításaira. Nemcsak célponthoz való közeledésemet, iránytévesztéseimet, de „helyrajzomat”, céltól való, állandóan változó távolságot is pontosan rögzíti. A navigációs technika, magától értetődően, a hajózásban terjedt el először. De ebben a Kapolka által alkalmazott regisztrációs - azaz R.G.P.S. - technikában a rögzítés módja jelent szakmai újdonságot. A szakmabeliek tudják mit jelöl a rövidítés. Az eljárással a navigáció betör a szárazföldre is - legtipikusabb felhasználási területe természetesen a repülés. A műholdas rendszernek köszönhetően nincs szükség a repülőterek lokátoraira, drága műszerekre. Vitorlázó gépekbe, autókba is beszerelhető. Óriási lehet a jelentősége mentőautókba szerelve; kamerák nélkül, s mégis monitoron követni mozgásukat egy nagyvárosban; rádiótelefonon való előzetes tájékozódás nélkül annak szólni, aki végzett a feladatával s látható, hogy az újabb baleset helyszínéhez a legközelebb van. A találmányi bejelentéssel védett újdonságot egy svéd cég, a Metrón gyártja, amely már néhány vevőt is talált. Magyarországi partner kerestetik!. B. R. Német lakodalmas Nagymányokon Táncosok kísérték végig a falun az ifjú párt Fotó: Szundi György Aranykagyló fesztivál - másodszor Nemzetközi folklórtalálkozó Siófokon Szabad az út! Nem volt ünnepélyes szalag-átvágás és protokoll, mégis fontos esemény zajlott le július 6-án Siófokon. Átadták a forgalomnak a 70/A jelzésű útvonalat, ezzel a 70-es útról - immár a városközpont elkerülésével - egészen a Dózsa György utcáig közlekedhetnek kétszer két sá- ; von - a gépkocsik, teherautók. Regős Szilveszter, a Közlekedési Minisztérium közúti közlekedési főosztályának vezetője elégedett ezzel az eredménnyel.- Egy több mint másfél évtizede indult folyamat újabb szakasza valósult meg ezzel az útá- tadással - mondja. - A 70/A út középső szakasza, a Tanácsház utca kiépítése 1978-ban kezdődött, s 1981-ben adták át a forgalomnak. A mostani nyugati bevezető szakaszt 1992. szeptemberében kezdték építeni a STABAG kivitelezésében, az 1475 méter hosszú, 15 méter széles út közel kétszázmillió forintba került. Ennek közel felét Siófok városa, a többit pedig az útalap finanszírozta. Maga a teljes átvezető út 1995-re készülhet el teljesen. Ha... Ha az útalapból 1994-ben is biztosítható lesz a fedezet. Ha a város is elő tudja teremteni azt a közel kétszázmilliót, mely az építéshez és - főként - a jelenleg még az építést akadályozó ingatlanok kisajátításához szükséges. A tervek szerint 1995. június 30. az átadás időpontja - de, hogy lesz-e ebből valóság, csak a jövő évi költségvetés helyzete dönti el. Molnár Árpád Siófok polgármestere azonban optimista.-Már az eddig átadott szakasz is nagy mértékben teher- metnesíti a városközpontot. A jövőben csökkeni fog a környezetszennyeződés, hisz a négy sávon gyorsabban halad majd a forgalom, remélhetőleg megszűnnek a közlekedési torlódások is. A város polgármestere azt is elmondta: bár nem tervezik, hogy a jelenlegi Fő utcából, azaz 70-es út városközpontot átszelő szakaszából sétálóutcát formáljanak, a tervek között szerepel egy hasonló elgondolás. A mediterrán városok példájára a nyári szezonban s az esti órákban tilos lenne erre az útszakaszra a gépjárművek részére a behajtás - így a megszépült siófoki centrum valóban a nyaralóké, az üdülővendégeké lehetne. W. P. A Duna Menti Folklórfesztivál keretében tegnap délután német lakodalmast mutattak be a fellépő együttesek Nagymányokon. A falu apraja-nagyja az utcán ünnepelt, válogattak a népművészeti kirakodóvárás sátrai között, hol a mézeskalá- csos, hol a fazekas árui bizonyultak kelendőbbnek, de talán leginkább a játékok fogytak, míg a vendégek a Falumúzeum nevezetességeivel ismerkedtek. A leghosszabb sorok mégis az italárusok sátrainál alakultak ki, mert jókedv ide, vagy oda a délutáni forróságot csak némi hűsítővel lehetett kibírni. A lakodalom első mozzanatai kora délután zajlottak, ekkor kopogtatott a vőlegény kíséretével a lányos háznál, hogy kikérje a jövendőbelijét. Adták a menyasszonyt, adták, csak vigye már valaki a háztól. El is vitték, zeneszóval és menettánccal kísérte a lakodalmas menet az ifjú párt a szabadtéri színpad elé. A menet elején a két násznagy ropta a táncot, őket a gyerekek csoportja követte, majd a fiatalok kerültek sorra, végül pedig az ünneplő násznép. Rendhagyó módon (mert az esküvő elmaradt) a lakodalmas menetet a menyasszonytánc követte, amelyen ausztriai és német együttesek, valamint a Nagymányoki Német Nemzetiségi Együttes és a Váraljai Népi Együttes lépett a közönség elé. A nyitótánc után Teleki István, Nagymányok polgármestere köszöntötte a fesztivál résztvevőit és a falu lakóit. Megtiszteltetésnek nevezte, hogy ez a kis település is bekapcsolódhatott ebbe az európai szintű programba, amelyen 15 ország vesz részt.- Jó alkalom ez arra, hogy az itt jelenlévő együtteseken, táncosokon keresztül alaposabban megismerjük egymást, egymás országait, szokásait, ezáltal megtanuljuk jobban becsülni a másikat. Ezen a kis településen már évszázadok óta élnek és dolgoznak együtt békességben németek és magyarok. Az itt jelenlévőket nemcsak a Duna köti össze, hanem jelképesen a hagyományok és a közös múlt is. Amely nép pedig ismeri és becsüli múltját, annak van jelene és lesz jövője. A lakodalmas vacsora este 7 órakor kezdődött, míg az ajándéktáncot 23 órától ropták a fiatalok, hajnali 1 órakor kezdődött a szakácsnők tánca. H. Zs. Július 14-én kezdődik s négy napon át tart a II. Nemzetközi Aranykagyló Folklórtalálkozó Siófokon. Talán nem a legszerencsésebb időpontban kerül megrendezésre - hiszen az elmúlt héten Veszprém, e héten pedig Szekszárd kínált hasonló, nagyszabású eseményt - ám mégis fontos mérföldkőnek számít a Balatojiparti város életében. Észtországból, Olaszországból, Ausztriából és Franciaországból érkeznek a külföldi meghívottak, a hazai színeket a debreceni, székesfehérvári, szekszárdi, kaposvári és a siófoki néptánccsoportok képviselik. A találkozó minden napján programok széles választéka kínál látványosságot: a nyitónap menettáncától a zárónap gálaVízügyi múzeumot nyitott az elmúlt héten a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Lankóci szivattyútelepén. A múzeum elődjét 1987-ben Vorréven egy üzemen kívül helyezett gátőrházban hozta létre. Az időközben gyarapodó kiállítási anyag, valamint a Duna-mentén lévő Lankóci szivattyútelep üzemen kívül helyezése kedvező helyzetet teremtett egy múzeum-együttes kialakítására. Az 1926-ban épült stabil szivattyú-telepet ipari műemlékké kívánják nyilváníttatni. A telep gépei ma is figyelemre méltó állapotúak. A látogatók szabadtéren tekinthetik meg az elmúlt évtizeestjéig számtalan helyszínen (utcán, parkban, éttermek, presszók teraszain) szól majd a zene s ropják a táncot. Siófok a találkozóra meginvitálta testvérvárosainak polgár- mestereit is: a város most egy újabb, észt várossal veszi majd fel - a fesztivál keretében - a hivatalos kapcsolatot. Július 14-én, szerdán a Beszédes Józ;sef Múzeumban nyílik majd meg az észtországi Pärnu városát bemutató fotókiállítás, s ezt követően írja majd alá a két polgármester a testvér- városi megállapodást. Az Aranykagyló Fesztivál keretében nagyszabású Népek Báljára s szépségkirálynő-vá- lasztásra is sor kerül. A zárónapot tűzijáték teszi majd még emlékeztesebbé. Werdy Péter dek vízügyi gyakorlatában bevált hordozható szivattyúkat (Tó, Pajtás, CSK). A gépész lakásban elhelyezett kiállítási anyagok (térképek, életképek) gazdag képi anyaggal mutatják be a vízügy mindennapjait. ■ Ezen kívül megcsodálhatjuk még az értékes korabeli kiadványokat, műszereket és szerszámokat, melyeket a kiállítók igyekeztek „témakörönként” csoportosítani. A múzeum-együttes és a szép környék ideális turisztikai célpont lehet a természetet kedvelők számára is. Karnyújtásnyira van Gemenc, s az aszfaltozott töltésen kerékpárral is könnyen elérhető a helyszín! Vízügyi múzeum nyílt Rádió mellett. Az istenért, ne hogy beleszóljak az idegenforgalmi ügyekbe. Nem is. Okos szakértők sem képesek jobb ötlettel előállni, mint hogy ehhez is pénz kell. Nyilatkoznak rádiónak, tévének, lapoknak - főként így főszezon idején - egyikük szerint például most pillanatnyilag éppen vagy négymilliárd (!) forint kéne, hogy a Balaton környékén egyet s mást megoldjanak. Eszembe jut a mi Harkányunk, amelynek forgalma azóta halódik, amióta délen háború van. Pedig valamikor - még a jugó háború előtt - egy-egy szombaton húszezer vendég lépte át a strand kapuit, előfordult, hogy a jegykiadást is szüneteltették elkerülendő a zsúfoltságot. Hát ez rég volt... Egy szakember - nyilatkozik a riporternek - ezt mondja: „A Balaton arculatát meg kell rajzolni...” Ezt kétszer is említi néhány percen belül. Hogy miképpen kellene „megrajzolni” az nem derült ki, így aztán ez a nyilatkozat is maradt azon a szinten, amelyet már hosszú évek óta megszoktunk: a semmit-mondás szintjén. Mert attól sem lettünk okosabbak, amikor egyikök felhívta a figyelmet a következőre: „Több mosolyt!” Bizonyára a vendéglátóipari „mosolyt” hiányolta, amelynek esetleges lét- jogosultsága is vitatható: ha a magas - túlzottan magas számlát elém helyező pincér ráadásul még mosolyog is, attól és a falra mászok. „Magasak az árak, de vajon miért?” - teszi fel a költői kérdést a másik szakember. És persze, dühösen. Erre még én is - mint laikus idegenforgalmista - könnyedén megadhatom a választ: mert magas az étel-nyersanyag és az ital nagykereskedelmi ára. És mert magas a rezsi,a bérleti díj, a villany, a szállítás, az adó, a „tébé” és más egyéb költség. Mert mindennek fölfele alakul az ára, szüntelenül. És mert a Balaton soha sem volt olcsó. Egyszer - még a nyolcvanas évek elején - egy amerikai üzletembert körbeutaztattak a nagy-magyar-tó mentén, aki eképpen rögzítette benyomásait: „A Balaton közepére egy szigetet építenék, rá szállodákat, csodás mulatóhelyeket és megfizettetném még a napfényt is!” Aztán hazautazott. „Örökzöld” ötletekben ma sincs hiány. Ezt hallom: „Magyar idegenforgalmi képviseleteket kellene fölállítani szerte a világ nagyvárosaiban, felhívni a figyelmet magunkra.'..!” Ha csak minden tizedik fővárosban létesítenénk külképviseltet, akkor sincs annyi pénzünk, hogy a helyi takarítónőt és a szemétpénzt kifizessük. Inkább a Balaton és vidékét kellene rendbehoznunk, hogy megszüntessük azt a kisvárosi, kopott jellegét, ami annyira jellemzi. Mondhatjuk mi, hogy a Balaton az ország gyöngyszeme. Szép, persze. De ennél sokkal szebb üdülő-vidékek is fellelhetők Európába, amelyek vonzák a pénzes turistákat. A kispénzű „nyugati” nem tölti a drága Balaton mellett a nyarat, amikor olcsóbban megússza — mondjuk a spanyol tengerparton. Á nagypénzű nyugati még úgy sem. Egy vendéglátós szakember a tévében azt mondta: „A szovjet típusú csoportos étkeztetést - miszerint mindenki egyformát eszik az asztalnál - a mai pincéreknek el kell felejteniük”. Épületes szöveg. Hogy a csoportos étkeztetés miért „szovjet” találmány, azt tőle kellett volna megkérdeznie a riporternek. A vendéglős valószínűleg azokra gondolt - és azokra az évekre - amikor még a tsz-ek, üzemek, iskolák, autóbuszokkal utaztatták embereiket balatoni kirándulásokra. Tömegével. Autóbuszok egymás hegyén-hátán. Megállapodtak az ebéd vagy vacsora vagy mindkettő tartalmában és árában. Aztán gyorsan, nagyjából zökkenőmentesen százakat szolgáltak ki rövid időn belül. Ma ez megszűnt. A termelőegységek manapság fönnmaradásukért küszködnek. Nem sok sikerrel. Egy nagyigazságot azért megpendített egy idegenforgalmista: „Belföldi turizmus nélkül idegenforgalom sincs.” És hol van a belföldi turizmus? Gondolom a béka alatt. Egyelőre. Alatta a békának 4 Új VDN 1993. JÚLIUS 11., VASÁRNAP < í t l
