Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-02 / 148. szám
6 oj Dunántúli nopiö 1993. június 2., szerda Speciális gazdálkodás Városunk történelmének új kori fejezete a múlt század közepétől elválaszthatatlanul ösz- szefonódik a Zsolnay család életével: művészeti, építészeti, ipari és kereskedelmi téren szinte nincs olyan terület, ahol ne találkoznánk nevükkel. A sorsfordulók, történelmünk tragikus változásai őket sem kímélték, így ki itthon vállalta az üldöztetés keserveit, ki külföldön, hazájától távol próbált tenni azért, hogy feledésbe ne kerüljön a városnak világhírt hozott név, Zsolnay Vilmos öröksége. Aggodalmuk a Gyár jövője, az ott történtek, a szakmai ipar- és kultúrtörténeti változások miatt volt. Magukénak érezték akkor is, amikor oda belépniük sem volt szabad, segítőkészen mozdultak volna, mikor arra szükség lett volna, és a mostani átalakulás útvesztőiben is tennének, ha arra lenne módjuk. Eladásra kerül a Zsolnay Gyár, külföldi érdeklődők vizsgálják, a privatizáció már a kul- tur- és ipartörténet egy a városhoz kötődő részét kívánja magának. Ez akkor ha bizonyos dolgokat figyelembe venne, talán nem is lenne rossz lépés. A Zsolnay örökösök úgy ítélik meg a helyzetet, hogy itt az ideje azon nyílt levelük közlésének, melyben a város polgárai elé tárják azon aggodalmukat, az esetlegesen visszafordíthatatlan döntésekkel kapcsolatosan. Azt sem tartják kizártnak, ha máshogy nem, akkor peres utón próbálják a névhasználat visz- szaszerzésének keretében megakadályozni mindezeket. Végezetül álljon itt néhány dokumentum erejű közlés. A gyár államosításakor (1948) az új vállalat nem vált jogutódjává a Zsolnay család által üzemeltetett cégnek. Az a vagyontárgyakra mint pl. az épületekre, gépészeti eszközökre, tárgyi feltételekre kiterjedt, de a személyiségi jogokra, így a névhasználat jogára nem. 1948-tól az üzem mint Pécsi Porcelángyár működött. Az akkori politikai helyzetet kihasználta 1961-ben a gyár bejegyeztette a védjegyhasználati kérelmét, amit jóvá is hagytak. Jól tudott dolog, hogy a név és a védjegy nélkül a termékek nem állnák meg a helyüket a világban. 1971-ben az egyik élő örökös, aki jogilag csupán 1/10 részben volt arra jogosult, átruházta a nevet az akkori Gyárra. Azóta ismert, hogy ez az esemény joghézagot hagyott maga után. A Zsolnay örökösöket csupán egyetlen dolog vezéreli akkor, amikor - ha kell - peres utón próbálnak eredményt elérni. így látják lehetőségét annak, hogy ne kerüljön a Gyár városunk történelmének egy darabját nem megbecsülő és nem értékelő üzleti érdekeltség tulajdonába. Kehidai László Nyílt levél a pécsi Zsolnay-gyár értékesítésével és kezelésével foglalkozókhoz 1. Hány százalékban kívánják a pécsi Zsolnay-gyárat külföldiek tulajdonába juttatni? Ugyanis a 126/1992. /VII. 28./ sz. kormányrendelet „márkavédelmi, biztonsági, vagy egyéb egyedi okból” a pécsi Zsolnay-gyár jegyzett tőkéjének és tartós állami üzletrészének állami tulajdonban maradó aránya, illetve legalacsonyabb mértéke 5 %. 2. Előírják-e a vevőnek, hogy milyen feltételekkel, kinek adhatja tovább a gyárat? 3. A Zsolnay-gyár eladása alkalmával a fazon-, dekor-, terrakotta- és receptkönyvekben szereplő adatokat joga van-e a vevőnek más üzemben is alkalmazni? 4. Ha az új tulajdonos Pécsett a termelést részben vagy egészben megszűnni, a birtokába jutott rajzokat, leírásokat joga van-e másik telepén alkalmazni, vagy értékesíteni? 5. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy Zsolnay Vilmos örökösei élnek? 6. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy a Zsolnay nevet viselő örökösök vitatják a „Zsolnay” márkanév használatának jogszerűségét? 7. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy a vételre felajánlott vállalat nem vétel, hanem jogszabály által is megállapítva törvénytelenül került az állam tulajdonába? 8. Tudomására hozzák-e a vevőnek, hogy a „kárpótlás” címén megítélt kötvények értéke a részvénytársaság részvényeivel képviselt vagyonnak milyen nevetséges százaléka? 9. Mi lesz a sorsa a gyár területén található védetté nyilvánított Zsolnay gyártmányú iparművészeti és díszítőművészeti műtárgyak sorsa? A Zsolnay-gyár adás-vétele, tulajdonos változása esetén ki rendelkezik a tárgyak sorsával? Megjegyzem ezen tárgyak nagy része - az állami tulajdonba vételkor - nem a vállalat céljára rendelt vagyontárgyak voltak. Mattyasovszky Zsolnay Tamás oki. gépészmérnök Zsolnay Vilmos dédunokája Az Új Dunátúli Napló április 20-i számában Dunai Imre tollából cikk jelent meg. A cikk többszöri elolvasása után sem sikerült megállapítani annak célját. Nem tudtam eldönteni, hogy netán a rengeteg gonddal terhelt lakásszövetkezetek működését kívánja elősegíteni, vagy a közös költségeket nem fizetők egyre növekvő táborát kívánja kioktatni? A szövetkezetek - köztük a lakásszövetkezetek - az elmúlt évben az 1992. évi I. és az 1992. évi II. törvények rendelkezéseinek megfelelően átalakulásukat végrehajtották. Az átalakulást követően működésüket az 1992. évi I. Tv., valamint az ennek alapján elfogadott alapszabály határozza meg. Az idézett törvény - okkal - külön fejezetben foglalkozik a lakásszövetkezetek eltérő szabályozásával. A többi szövetkezet ágazat egyértelműen nyereségérdekeit, míg a lakásszövetkezetek alapvetően non profit szerveztek. Mindebből következik, hogy a szövetkezeti törvény egyedül a lakásszövetkezetek részére adta meg a tag tartozása illetményből való levonásának, letiltásának közvetlen lehetőségét. A jogalkotó a lakásszövetkezetek működésének biztosításához rendelte a nyilatkozattételi kötelezettséget. Az idézett törvény 95 és 96 §-a tartalmazzák ezen rendelkezéseket. A 96. szakasz egyértelműen kinyilvánítja, hogy az engedményező nyilatkozat végrehajtható okirat. Ezen rendelkezés azt jelenti, hogy bárminemű ellenjegyzés nélkül kell annak végrehajtásáról intézkedni. Az 1992. évi XXII. Tv. 161. szakasza (Munka Törvénykönyv.) rendelkezik a munkáltató ez irányú kötelezettségéről. A szövetkezet gazdálkodásának alapja a tag és nem tag tulajdonosok befizetései. Ezek a havi jellegű befizetések nyújtanak fedezetet a szövetkezethez érkező közüzemi és más jellegű számlák kiegyenlítésére. Mindezekből logikusan következik, hogy a szövetkezet rentábilis gazdálkodásának elemi követelménye a tagok előírásszerű és határidőben történő befizetései. A tagság meghatározó többsége - mivel érdekeinek ez megfelel- egyetért az engedményező nyilatkozattal. Igaz és vitathatatlan tény, hogy ennek a lehetőségnek az alkalmazására egyre ritkábban van módjuk a szövetkezeteknek. Egyik oka a munkanélküliek magas száma, a másik a munkahelyváltozások követésének nehézségei. Átfogó megoldást egy jelzálogbank felállítása je- lethetne. Ágazati kongresszusunk állásfoglalását továbbította a pénzügyi kormányzat felé. A lakásszövetkezetek - miután tényként bizonyított, hogy az állami ingatlankezelés képtelen feladatát olyan minőségben és költségszinten ellátni, mint mi - állami feladatot ellátva, közhasznú tevékenységet folytatva végzik feladatukat. Saját lakásállományuk kezelésén túl hathatós segítséget nyújtanak a közelmúltban elidegenített önkormányzati tulajdonból alakult társasházak gondnokolásával. A parlament a szövetkezeti törvény megalkotásánál kifejezésre juttatta, hogy az új szabályozás keretein belül szükség van a lakásszövetkezetekre. Ä speciális gazdálkodás biztosítása szintén a jogalkotó feladata, mely a körülmények ismeretében úgy gondolom vitathatatlan. Mindezek ismeretében helytelen „Megcsavarin- tott jogi helyzetről” és „Felesleges macerálásról” beszélni. Dr. Jillek Szabolcs, a Lakás- szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke Privilégium helyett Szándéknyilatkozat és válaszészrevételek a „Néhány észrevételre” Ha már szándékaimat többszöri olvasat után sem látta világosnak az „észrevételek” szerzője, megkímélem a további találgatástól. Cikkemmel csak arra kívántam rámutatni, hogy a lakásszövetkezeteknek adott törvényi privilégium mennyire nem illeszkedik bele mai jogrendszerünkbe, menynyire eltér azpktól a jogelvektől, amelyek a jogviták rendezése formájának a lehető legszélesebb körben kontradiktórius eljárást vezették, illetve vezetik be. Vagyis azt, hogy valódi vita, bizonyítás és ellenbizonyítás zajlik a felek részéről a kérdés eldöntésére jogosult a bíróság előtt. A tartozás közvetlen behajtása, a letiltás semmiképpen nincs szinkronban ezzel. Ellentmondások Továbbá azt is érzékeltetni akartam, hogy e jog gyakorlati érvényesítése is - éppen az előbbiek miatt - mennyire ellentmondásos, sőt kétséges is, amit a lakásszövetkezetek sanyarú helyzetére figyelemmel sem kell elhallgatni, ha valóban szuverén felnőttnek tekintjük az állampolgárokat. Jogszabályi hivatkozásai önmagukban ugyan helytállóak, de mögöttük, mellettük ott sorjáznak az ellentmondások. Az 1992 évi I. törvény 95. és 96. szakasza a szövetkezeti tagsági viszonyról szóló fejezetben található. Az előbbi lényegét tekintve azt mondja ki, hogy az lehet a lakásszövetkezet tagja, aki fizetési és más kötelezettségeinek teljesítését vállalja, nem teljesítés esetére pedig hozzájárul tartozásának illetményéből való levonásához. A következő szakasz első bekezdése viszont már - a tagsági jogviszonyról szóló fejezetben! - azt is előírja, hogy a nem lakásszövetkezeti tag lakástulajdonos fizetési kötelezettségének bizonyítására is az előbbi rendelkezést kell alkalmazni! (Ebből következően netán az engedmény megadása nélkül nemcsak lakásszövetkezeti tag nem lehet valaki, de lakástulajdonos sem?) S vajon ebben a megfogalmazásban mi is értendő fizetési kötelezettségen? Ha csak az, hogy az igénybe vett szolgáltatásokért fizetni kell, akkor ezt az abszolút általános és természetes alapelvet felesleges volt a Szövetkezeti törvényben is kinyilvánítani. Ha viszont a fizetési kötelezettség alatt a tartozás értendő, akkor aligha lehet elfogadni, hogy annak fennálltát- az összegéről nem is beszélve- az illetményből való letiltáshoz adott hozzájárulás bizonyíthatja. Tartozik, mert hozzájárult, hogy esetleges tartozását az illetményéből levonhassák?! Az idézett törvény 96. szakaszában valóban az szerepel, hogy a lakásszövetkezet az engedményező nyilatkozat alapján a munkáltatótól kérheti az esedékessé vált tartozásnak az illetményből való levonását. A Munka Törtvénykönyve 161. szakasza pedig úgy rendelkezik, a munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye. Mindez szépen egybecsengő, még ha az említett jogszabályokban nem is követelésről és nem is kötelezettségről van szó, csak „kérésről” és "helyt adásról”. Ez akár el is dönthetné a vitatémát, ha nem lennének egyéb összefüggések. Az Alkotmánybíróság 52/1991 (X.22.) számú határozatában mondta ki, hogy a pénzintézet által nyújtott kölcsöntartozás megfizetésére való közvetlen letiltásnak nincs helye. Ennek egyik fő indoka éppen az volt, hogy a tartozás közvetlen behajtását jogszabály írta elő, s nem a két fél megállapodása teremtett rá lehetőséget. De akkor mit kezdjünk a Szövetkezeti törvénnyel, amely rafinált megoldással kötelezővé teszi a hozzájárulás megadását azt a tagsági viszony feltételéül szabva, s mindezt kiterjeszti ezt a nem szövetkezeti tag lakástulajdonosokra is?! Jogszerűtlen Dr. Jillek Szabolcs nem alaptalanul hivatkozik a Szövetkezeti törvény 96. szakasza 1. bekezdésére sem, amely nemes egyszerűséggel kinyilvánítja, hogy a tartozás levonásához való hozzájárulás végrehajtható okirat. Csakhogy ezzel is olyan helyzetbe juthatunk mint az elnök úr levelével, amely nem „cégjelzéses papíron” íródott, pecsétet sem nyomtak rá, nincs keltezése, csak gépelt aláírás szerepel a végén, viszont a fun- ció megjelölését golyóstollal firkantották utána. A téma közérdekűsége miatt mi megengedhetjük a luxus, hogy egy ilyen kellékhiányos levelet hitelesnek fogadjuk el. Egy munkáltató szervezet azonban nem lehet ilyen nagyvonalú. A törvény okiratról szól, s az ilyennek - még ha csak magánokirat is -s megvannak a formai követelményei, amelyek tartalmának hitelességét támasztják alá. A közjegyzői ellenjegyzés lehetősége az ilyen esetekre már megszűnt. Az egyszerűbb magánokirati forma a tanúkkal igazolt felhatalmazás. Csakhogy egy ilyen okirat másolatának, de magának az eredeti példánynak a hitelessége is elvileg kérdéses lehet, a munkáltatóknak pedig semmi eszközük nincs arra, hogy a hitelesség kérdését megítélhessék. (Ellentétben a bírósággal, amely kétség esetén a tanukat is beidézheti, s az általa hozott határozat - a kötelezett ellent nem mondása esetén maga fizetési meghagyás - valóban aggály nélkül végrehajtható, s ráadásul közokirat.) Ennél is lényegesebb, hogy egy ilyen nem konkrét összegre vonatkozó felhatalmazás (magánokirat) legjobb esetben is csak az engedmény megadását igazolja, de nem magát a tartozást. A Szövetkezeti törvény szerint ugyan ez is elég „bizonyítékként”, de ez így elképesztően jogszerűtlen. A praktikum oldaláról dr. Jillek Szabolcs maga utal arra, hogy mennyire szűkülő körben alkalmazható ez privilégium a gyakoribb munkahelyváltozások, a munkanélküliség miatt. Hozzátehetem: a bíróságok által mindinkább követett gyakorlat miatt is. Meggyőződésem, hogy ez a jogi helyzet akkor lenne csava- rintások és felesleges macerák nélkülien tiszta, egységes és egyértelmű, a jogegyenlőség elvének is megfelelő, ha teljesen kikapcsolnák belőle a munkáltatókat, amelyeknek valójában az égvilágon semmi közük sincs a lakásszövetkezetek és tagjaik közti jogviszonyhoz. Dunai Imre Pályázati lehetőség a mezőgazdaság fejlesztésére Az Országgyűlés abból a célból, hogy elősegítse a mező- és erdőgazdálkodás átalakulását, a termőföld védelmét, a piacképes termékelőállítás genetikai alapjainak fejlesztését, a nemzeti érdekeket hosszú távon szolgáló erődgazdálkodást, a vadonélő vadászható állatfajok védelmét és nemzeti értékeinek megőrzését, a vizek halállományának védelmét, megalkotta az 1992. évi LXXXVIII. sz. törvényt a földművelésügyi alapokról, amelyben a felsorolt célok elérésének segítésére a megfelelő pénzügyi alapot is biztosította. A széleskörű közvéleményt leginkább a Mezőgazdaságfe- jelsztési Alap érdekli, ezért az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ismertetjük. A részletesebb ismertető megtalálható a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1993. évi 4. és 6. számában, illetve a Magyar Mezőgazdaság c. hetilap 1993. május 6-i számának mellékletében. Az Alapból a kitűzött célokra - jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, valamint egyéni vállalkozók részére - adható támogatás. A támogatásra a termelők és szolgáltatók gazdasági tevékenységük méretével összhangban lévő 1 millió Ft-ot meghaladó, de 60 millió Ft-ot el nem érő fejlesztéseikkel (tárgyi eszközök, a vásárolt immateriális javak és a tartós készletek költsége) pályázhatnak. A beruházási költség 40-50%-ára igényelhető kamatmentes kölcsön, melyet 4 év alatt egyenlő részletben kell visszafizetni. A törlesztést a beruházások megvalósulását - ültetvénytelepítések esetében a termőre fordulást - követő naptári évben kell megkezdeni. A törlesztőrészletek befizetésének esedékességi időpontja a tárgyév december 15-e. Az infrastrukturális beruházásokhoz (útépítés, villamosvezeték építés, telefon bevezetés stb.) az erdőfeltárás létesítményeihez, az esetleg szükséges külön hitelek kamattámogatásához, az éven túli lejáratú forgóeszköz hitel kamattámogatásához 40-50%-os vissza nem térítendő támogatás is elnyerhető. A beruházási célok főbb csoportjai: a. Növénytermesztési és kertészeti tevékenység folytatásához közvetlenül szükséges beruházások. b. Állattenyésztési tevékenység folytatásához közvetlenül szükséges beruházások. c. Vegyes gazdálkodás beruházásai. A pályázat formai és tartalmi követelményei a Földművelésügyi Minisztérium pályázati felhívásából ismerhetők meg, amely megtalálható ugyancsak a Magyar Mezőgazdaság május 6-i számának mellékletében. A pályázat fontos eleme, hogy a fejlesztés megvalósításához - a támogatáson felül - szükséges források meglétét banki nyilatkozattal kell bizonyítani. A pályázatot a területileg illetékes megyei földművelésügyi hivatalhoz kell benyújtani, a 25 millió Ft feletti beruházások esetében legfeljebb a tárgyév december 30-ig, a 25 millió Ft alatti beruházások esetében október 31-ig. A Földművelésügyi Alapokkal kapcsolatban felvilágosítást ad a megyei FM. Hivatal. Bm.-i Fölművelésügyi Hivatal. Cigarettázásban is Japán vezet Jóllehet valamelyest visszaszorult Japánban a dohányzás, a szigetország még mindig a fejlett országok listavezetője ezen a téren: a felnőtt férfiak 60,4 százaléka cigarettázik - olvasható az egészségügyi minisztérium most kiadott fehér könyvében, amelyet legutóbb hat évvel ezelőtt jelentettek meg. Akkoriban minden idők rekordját állították föl a japán férfiak 83 százalékos dohányzási aránnyal. A jelentés az agysorvadást, a halláskárosodást és a csontritkulást emeli ki. Á 4 f A Zsolnay örökség
