Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-10 / 156. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. június 10., csütörtök H o n x s m A Casinu s/.cUliűzo IS 3') évben A pécsi színháztörténet korai szakaszának forrásai „A komlói művek megteremtője” Engel Adolf 1820-1903 Régi-új pécsi utcák Szepesy Ignác utca Nem szívesen írom le,hogy a Leonardo da Vinci utcát „kereszteltük” vissza, de ne a visszakeresztelőkre haragudjanak, hanem azokra, akik ilyen méltatlan helyzetbe hoztak bennünket. Olyan emberről van szó, ugyanis, aki erre mindenképp rászolgált. Négyesi Szepesy Ignác eladósodott bárói család elsőszülöttjeként látta meg a napvilágot 1780. augusztus 13-án - mint azt Borsy Károly kutatásaiból tudjuk - az Eger melletti Noszvajon. 1795-ben lett az egri egyházmegye papnövendéke, majd Pesten filozófia, Bécs- ben teológia doktorrá avatták. Pappá szentelése - 1803. május 29-én történt. Pályája gyorsan ívelt fölfelé: Egerben érseki szertartó és titkár, plébános, kanonok, borsodi főesperes, kisprépost lett. Még nem volt negyven éves, amikor püspökké szentelték, Rudnay Sándor utóda lett a gyulafehérvári püspöki székben. Pécsi püspöki székét 1818. február 24-én este foglalta el, amikor kalandos út után - minden ceremónia nélkül - érkezett el városunkba. Szepesy Ignác azon püspökök egyike volt, aki maradandót alkotott, nagy szerepet játszott a város egyházi életében, köztörténetében. Az egész egyházmegyét új alapokra helyezte, nagy gondot fordított a lelkészek és a hívek közötti viszonyra, a papnevelésre, a tudományos pályájukon való elindításukra. Legendás volt nagy szakértelme, szorgalma, munkabírása, puritánsága. Kiadta a Szentírás két kötetét, „munkaközösséget” hozott létre az Újszövetség új ráfordítására, kiadására, imádságos könyveket nyomatott magyar, német, horvát nyelven - horvát hívei kedvéért megtanulta a nyelvüket. A magyar nyelv lelkes terjesztője volt a főrendi házban, az országban. Tanítóképző, líceumot alapított, ő építtette a mai Egyetemi Könyvtár épületét 100 000 váltó forintért, megvásárolta az akkori pálos kolostort - ma Széchenyi Gimnázium - és a templomot. A Klimó-könyvtár újjászervezése fűződik még a nevéhez, amelyet 4000 könyvvel, 400 ásvánnyal, sok éremmel gyarapító«. Nyomdát rendezett be a líceum szomszédságában. Gyors munkatempója tüdővérzéshez vezetett, 1838. július 16-án hunyt el. Szeretett városa díszpolgári címmel tüntette ki, s ekkor határozták el, hogyha a városnak egyeteme lesz, akkor azt róla fogják elnevezni .Ez utóbbit nem teljesítette az utókor . .. Dr. Vargha Dezső A centenáriumra külsejében is megújult Pécsi Nemzeti Színház építését — és további működését dokumentáló kötet után, most e színház előtörténetének ismeretlen forrásaival jelentkezik Márffy Attila levéltáros. Az Országos Színháztörténtei Múzeum gondozásában, 1992-ben megjelent kötetének címe stílusosan tükrözi a feltárt korszak barokkos árnyait és hangulatát: „Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya Megyei Levéltárban, 1727-1848.” Útmutató tanulmány A 443 iratkivonatot (regesz- tát) tartalmazó értékes kiadvány használatához kettős segítséget kínál a forrásközlésben és feldolgozásban gyakorlott szerző. Módszertani útmutatójában a tartalmi jegyeket kiemelő időbeosztást ad, amely öt korszakra bontja az 1727-1848 közötti időszak színháztörténetét, majd a különböző (személyi-, helyrajzi, kronológiai stb.) ösz- szeállítások hasznára hívja fel leendő olvasói figyelmét. Elkalauzolja magyar és német olvasóit a városi és vármegyei köz- igazgatás különböző intézményeibe, de rámutat a hivatal és a színésztársadalom nyelvezetének különbözőségeire is. A források mélyebb megértését míves dolgozattal könnyíti a szerző. Ennek bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a 17-19. század Európában az állandó színházak keletkezésének a kora, amelynek időpontja az adott társadalom polgárosodásának függvénye. Pécsett például a barokkosán vallásos, kalmár szellemű Nem is gondolná az ember, milyen értékek, érdekességek lapulnak még gyűjteményekben egy-egy pécsi polgárnál, vagy családnál. Sugár Győző hozta be hozzánk a közelmúltban azt a fényképet, amely kultúrtörténeti és helytörténeti értékű is egyben. Azzá teszi az a tény, hogy Tasnádi Ottó, Horváth Erzsébet, Öhlmüller Miklós, Bérezés Lívia, Varga János, Sugár Győző körében a hírneves rendező, kritikus, esztéta, Németh Antal áll. Németh Antal - akiről ismét sokat írtak születésének 90. évfordulóján - a magyar és a nemzetközi színházművészet meghatározó alakja volt századunkban. Éppen ezért tarthatjuk publikum sokáig nehezen fogadta be a csepűrágónak tartott színészeket, s ezért az engedélyt nyert színtársulatok is báltermekben, vendégfogadókban tudtak csak eleinte fellépni. Az állandó színház felé vezető úton, az 1834-1839 közötti időszakban, Johann Balde iszt- riai geometra és kereskedő tervezete jelentett fontos állomást, amelyben megfogalmazta a Fő téren (ma Széchenyi tér) elhelyezendő vendégfogadó és kulturális centrum létesítésére vonatkozó elképzeléseit. Koncepcióját a tanács városrendezési szempontból kifogásolta, de távozása után maga valósította meg annak legfőbb elemeit. Az ő nyomán indulva teremtette meg az 1836-ban alapított Polgári Casino az első állandó kőszínházat, amely a forrásanyagban Deutsches Theather, Stadt- theater néven is szerepel és 1839. november 3-án nyitotta meg kapuit. A Pécsi Nemzeti Casinóba tömörült magyar nemesség, a rivális Casinó sikerére válaszolva hozta létre a Pécsi Magyar Színész Társaságot, amely elérve a német társulat szakmai színvonalát, valósággal vonzotta a magyar és magyarosodó pécsi közönséget. 1842-ben hangzott fel először magyar szó a német kőszínházban és ezzel vette kezdetét a viszonylag békés alkotómunka korszaka. Tudományos értékek Aki közelebbről is szereti tanulmányozni a történeti folyamatok szereplőit, az a személynevek lajstroma segítségével felidézheti mindazok alakját, akik után írásos nyom maradt a pécsi színháztörténetben: vendéglősöket, kalmárokat, komészerencsénknek, hogy pályájának vége 1959-től 1965-ös nyugdíjba vonulásáig városunkhoz kapcsolódik. Nem föladatunk pályáját, de még a pécsi éveit sem bemutatni, értékelni, de azt nem hallgathatjuk el, hogy 1945 utáni mellőzöttsége, agyonhallgatott- sága Pécsnek nyereséget hozott: az ide „száműzött” alkotóművész remekbeszabott, nagy jelentőségű előadásokkal ajándékozta meg a helyi színházat és közönségét, s írta be nevét a helyi színháztörténetbe is. Amikor pedig még méltatlanabb helyzetbe került, megmutatta, hogy az igazi mester a műkedvelő mozgalomban is nagyot tud alkotni, így is országos figyelmet diásokat, színigazgatókat, városi elöljárókat. A színjátszás arculatának formálódását nem a német és magyar társulatok rivalizálásának kimenetele, vagy a helyi hatalmi viszonyok formálódása döntötte el, hanem az idővel változó társadalmi valóság, és ennek a 19. század elejétől egyre markánsabb jellemzője, a magyarosodás. A sok- nemzetiségű Pécsre érkezett társulatokat szervező munkával, pénzzel, a belépőjegyek megvételével olyan idegen nevű értelmiségiek és polgárok kezdték támogatni, akiknek az utódai (Hölbling Miksa, Petkovics János orvos, Haas Mihály kanonok, Nendtvich Tamás gyógyszerész, Hüttner János „a papír- gyárnok”, Blauhom Mihály kereskedő stb.) fokozatosan a magyar liberális nemesség szövetségesei lettek. Nehéz hallgatni itt a pontos Helynévmutatóról, amely önmagában is bizonyítja, hogy a magyar Délvidék valamennyi nagyvárosával kapcsolatot tartó, kitűnő iskoláiról és színházáról ismert Pécs annak jeles szellemi centrumává lett a 19. század közepére. Kitűnő szolgálatot tesz a színháztörténeti kutatásnak a színtársulatok pécsi tartózkodási idejének rögzítése, amelyből egy kis számítással azt is megállapíthatjuk, hogy a német truppok 31, a magyarok 23 alkalommal jártak városunkban, s az utóbbiak munkájában részt vetek olyan hírességek is, mind Lendvay Márton (1839), vagy Szigligeti Ede (1846). Márffy Attila értékes kötete újabb bizonyítéka a pécsi levéltárosok forrásfeltáró munkájának és a különböző forrásőrző intézményekkel kialakult, termékeny kapcsolatainak. Kiss Z. Géza, kandidátus vívott ki magának. Az amatőr mozgalom volt az, ahol igazi szeretetet, megbecsülést kapott a keze alatt dolgozóktól, ezt bizonyítja ez a fölvétel is, amely a Pécsi Irodalmi Színpad győri vendégszereplésekor készült az 1960-as évek elején. A kopaszodó, táskáját és kalapját a kezébe szorongató úr egyszerű volt és közvetlen, ugyanakkor tekintélyt ébresztő. Amikor 1945 után leparancsolták a színpadról és nem rendezhetett, az 1956 és 1959 közötti kaposvári évek után Pécs hozta meg pályája újabb, végső szakaszát, s 1965-ig alkotott városunkban. A klasszikusokat - ezen belül is a híres Shakespeare-műveket - színK omló a 18. száazd első felében özvegy gróf Traun Erzsébet tulajdona, majd 1751-ben a Batthyány család kezébe került. Tőlük vásárolta meg a területet 1880-ban Engel Adolf, a komlói szénbányászat megteremtője. Szülei Engel Péter és Szüsz- kin Mária 1819. február 21-én kötöttek házasságot Német- bólyban. Adolf 1820. február 6-án jött a világra. Hároméves korában elvesztette édesapját, így a családra nagy szegénység köszöntött. Ezért iskoláit sem járta végig, dolgoznia kellett. Gyujtókészülékekkel és Írószerekkel házalt, fütetlen lakásban élt. A magyarul és németül beszélő fiatalember ekkor tanult meg franciául, valamint héberül. Kihasználva a nagy dohány- konjukturát, 1836-ban, tehát 16 éves korában, a baranyai dohány közvetítésével jelentékeny haszonra tett szert. Ebből az összegből nyitotta meg 1838-ban Pécsett ruha- és bútorboltját. Justus Annát 1843-ban vette feleségül. Az 1848-1849-es polgári forradalom és szabadságharc idején nemzetőrnek állt. Figyelme 1853-ban a fakereskedés felé fordult. Pécsett saját házában, a Lyceum utcában boltot nyitott és innen látta el a várost, annak környékét, a vasutat, a bányát épület- és dongafával. Utóbbiból Franciaországba is jutott. Ausztriából és Németországból furnért hozatott. Még ugyanebben az évben építési vállalkozásba kezdett, majd fakereskedését szénraktárral bővítette. A Balokány területén 15 évre szóló előjogokkal uszodát épített. A Rákóczi út és a Czindery utca által határolt nagyobb területet, az úgynevezett Czindery-kertet 1860-ban vásárolta meg, ahol először gőzfürdőt, majd 1863-ban gőz- fürésztelepet alakított ki, amit később parkettagyárrá fejlesztett. Ugyanezen a telken 1870-ben uszodát létesített. A több, mint 20 ezer embert foglalkoztató Engel Adolf-cég 1876-ban Engel Adolf és Fiai céggé alakult át. Az 1878-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyertek. A felsőmindszenti birtok 1878-ban, a Jánosi uradalom, benne Komló falu és Szopok 1880-ban került tulajdonukba. Engel Adolf 1881-ben építette meg Pécsett a Széchenyi téren a Loránt-palotát. Sándor fiának 1884-ben megvette a wien-oberdöblingi parkettagyárat, egy évvel később pedig Gyula fiának a gróf Drasko- vich-féle ócsárd-pázdányi uradalmat. Nemesi rangra 1886-ban padra állító művész a Pécsi Nemzeti Színház társulatával érte el sikereit, de a Pécsi Irodalmi Színpaddal elért eredményeit szintén számon tartjuk. Jó lenne, ha átfogó földolgozás készülne Németh Antal péemelték. A kereskedői és ipari vonalon meggazdagodott családok nemesítésére a korábbi években is több példa akadt. „Mi Első Ferencz József... Mi Személyünk körüli magyar Ministerünk előterjesztése folytán ... Engel Adolf pécsi nagy- kereskedő hívünknek és Felsége Uralkodó Házunk iránti állandó hűségét és azon érdemeit, melyeket Ő a hazai ipar és a kereskedelem terén buzgó és siker- dus működése által magának szerzett, tekintve különösen azt, hogy Ő a faipar és fakereskedés terén fáradhatatlan szorgalmat s élénk vállalkozói szellemet tanúsított, kitartása és a magyar ipar emelésére irányzott dicséretes törekvés által úgy az országban, mint a külföldön is előnyösen ismert nevet szerzett, hogy tovább Pécs városának haladását közhasznú fürdő és uszoda felállításával és minden jótékony intézet bőkezű ápolásával hathatósan előmozdítja, ... hogy, mint megyei földbirtokos a mezőgazdászat terén is kiváló helyet foglal el, mint a birtokán levő katholikus egyházak kegyura pedig áldozatkész bőkezűséget tanúsít, legújabban iskolát építtetett, a tanító fizetéséről maga gondoskodik, sőt az iskolát a szükséges felszereléssel is ellátja, nevezett Engel Adolfot ... mind az imént említett kiváló érdemekért ... Magyarországunk és társas országai valóságos, igaz, régi és kétségtelen nemesei közé és sorába felveendőnek tartottuk ... megengedvén, hogy ... Engel Adolf és mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadéka és maradéka a „jánosi” előnév használata mellett mindazon jogokkal élhessen ... melyekkel ... Magyarországunk ... nemesei . .. törvény ... szerint ... éltek .. élnek ...” Engel Adolf kísérletet tett a nehéziparba való betörésre is. Komlón és környékén korábban sikertelenül próbálkoztak a szénbányászat beindításával. Ez a mecseki szénmedencének harmadik csomópontja egy óvatosan induló, új vállalkozás számára ideális helynek látszott. 1892-ben szakemberekkel vizsgáltatta meg a szénkibuvá- sokat, majd 1894-ben bányatelek adományozást kapott. A termelés 1895-ben az Adolf-tá- róban kezdődött, majd folytatódott a Glanzer és Szerencse nevű tárókban. Három évvel később a feleségéről elnevezett, 80 méter mély Anna-kana kialakításával biztosította a vállalkozás rentábilitását. Engel nevéhez fűződik az 1900-ban Jánosi pusztán megépített kasély is. 1903-ban igen idősen hunyt el. Dr. Erdődi Gyula esi tevékenységéről, s jelentkeznének azok, akik a műkedvelő mozgalomban álltak kapcsolatban véle. Az ő vallomásaik tennék teljessé a róla alkotott képet. Dr. Vargha Dezső < 1 I Egy fotó - egy emlék Németh Antal Pécsett
