Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-26 / 142. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. május 26., szerda Az tJj DN politikai vitafóruma Gondolatébresztő TB-választások Győzelem új kockázatokkal Hárommillió választópolgár járult pénteken az urnákhoz, hogy TB-önkormányzati képviselőket válasszon s ez jó hír minden tisztességesen politizáló szervezet számára. Különösen a rendkívüli képviselőválasztásokon tapasztalt aggasztó érdektelenség után. Igazi ünnep azonban mégis a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének székházában volt pénteken este. És jóllehet Nagy Sándor főtitkár többízben emlékeztetett rá, hogy ő előre megjósolta az eredményt, az MSZOSZ ilyen arányú győzelme a beavatat- lan többség számára meglepetés. Nem főpróba A hivatalos és már csaknem végleges eredményekből kitetszik, hogy a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat választásain az MSZOSZ Nagy Sándor és Bihari Mihály által vezetett listája több szavazatot gyűjtött (50,1 százalék), mint a többi szakszervezeti tömörülések együttvéve, ami 18 képviselő delegálását teszi lehetővé számára, s az Egészség- ügyi Biztosítási Önkormányzatba is 15 képviselőt küldhet a választásokon delegálható 30-ból. Minthogy az önkormányzatok képviselőit felerészben a munkaadók és más szervezetek delegálják, egyelőre semmiképp sem igaz, hogy a TB-önkormányzatok MSZOSZ felügyelet alá kerültek. A politikai versenytársak (és az óvatos szövetségesek) első reakciója teljesen egyöntetű volt, anélkül, hogy álláspontokat egyeztettek volna: a TB-választásokat nem szabad a jövő évi parlamenti választások valamiféle próbájának vagy előképének tekinteni. Maga Nagy Sándor főtitkár is azt nyilatkozta, hogy a 38 százalékos részvételi arányt nagyobb sikernek tekinti, mint az MSZOSZ fölényét. Mindazonáltal a győzelem estéjén és annak első hevében mást is mondott a sajtó képviselőinek: „Holnaptól kezdve nem lehet ugyanazt a politikát folytatni a szakszervezetekkel kapcsolatban, mint eddig”. Ez a voksolás, folytatta „népszavazásnak is tekinthető, mely megerősítette az MSZOSZ-t pozíciójában”. A visszhang Az MSZOSZ vezetőjének optimizmusát közvetve a másik fél is visszaigazolta: a szombati országps lapok közül egyedül az Új Magyarország tartózkodott attól, hogy megnevezze a TB-választások győztesét, a televízió legfontosabb politikai műsora, a Pálfy G. István vezette A hét vasárnap öt percet szentelt az esemény méltatásának (előtte tíz percig Antall József három év előtti miniszterelnöki székfoglalójából idézett), de ez idő alatt sem derült ki, hogy a választási eredményeknek bármiféle politikai vonatkozása lenne. Csak az MDF szóvivője jegyzett meg annyit, hogy a választásoknak volt „némi politikai töltete”. Ha a vezető koalíciós párt némileg találva érezte magát a pénteki voksolás eredménye által, ugyanez elmondható a vezető ellenzéki pártról is, melynek vezetője, Pető Iván, a Vasárnapi Hírek hasábjain egyetlen körülményt tartott kiemelésre érdemesnek. Mint mondotta „a TB-választások- ból nem szabad következtetéseket levonni arra vonatkozólag, milyen politikai erőket támogatnak majd a szavazók a 94-es választásokon”. Ebben minden párt egyetértett, bár nem mindegy, ki mennyire igyekszik majd feledtetni a választási eredményeket. Különös helyzetbe hozta magát a Fidesz azáltal, hogy kezdettől következetesen ellenezte a TB-önkor- mányzatok felállítását és a választások megrendezését. Most, hogy ez a „keresztbeállás” eredménytelennek bizonyult, ami bizonyos tekintélyveszteséget mégiscsak jelent a Fidesz számára, Orbán Viktor figyelemreméltó gyorsasággal határozott félfordulatot hajt végre: a Fidesz nem változtat álláspontján az önkormányzatok kérdésében - mondja -, ám „újra kell értékelni” viszonyát a baloldali szakszervezetekhez. Modem PR-technika Mi volt az oka a baloldali szakszervezeti tömörülés meggyőző fölényének? Egyes számú tény: a TB-választások résztvevőinek jelentékeny része a nyugdíjasok közül került ki, bizonyítandó, hogy a leadott szavazatok többségének szociális töltése volt. Kettes számú tény: a Fidesz ellenpropagandája és a kormánypártok tartózkodó magatartása a szavazást a baloldal nagy lehetőségévé tette. Az MSZOSZ és a mellette csendestársként szereplő parlamenti és parlamenten kívüli baloldali erők ezt ki is tudták használni. Hármas számú tény: megmutatkozott a baloldali szakszervezeti vezetőség szerve- zői-tömegmozgatói tapasztalata, s anyagi lehetőségeinek viszonylagos bősége. Az MSZOSZ szóvivője pár nappal a választások előtt bejelentette, hogy minden megyében színes televíziót és tízezer forintos vásárlási utalványt kap az a háromezer főnél kevesebb lakosú település, ahonnan legtöbben mennek szavazni. A győztesek tehát a modern PR-technikával és a klasszikus szavazatgyűjtő eszközökkel egyformán jól bántak. Most persze ismét a hétköznapok jönnek, s a látványos győzelem egyszersmind kockázatot is jelent. Nagy Sándorék alapvetően azoknak az idős embereknek köszönhetik győzelmüket, akiknek megígérték, hogy kiküszöbölik a parlament okozta csorbát, s még az idén kieszközölik az infláció-arányos nyugdíjemelést. Voltak más ígéretek is: a 300 milliárdos TB-vagyon átvétele, a női nyugdíjkorhatár emelésének megakadályozása, a minimális nyugdíjak megnövelése. A TB-önkormányzatok mindehhez megkapták a mandátumot. De mindez még létrejöttük és a játékszabályok véglegesítése előtt történt. És még mielőtt megtennék a következő lépéseket, fontolóra kell venniük azt is, hogy az igazi tét az ország legnagyobb és legfontosabb szociális ellátó rendszerének életben tartása. Bokor Pál Lépjünk fel közösen a szkhinhedek ellen! Csak csapatban mernek támadni Minden végzős osztály számára felejthetetlen élmény a szerenádozás. Énekelve, vidáman mentünk az egyik tanártól a másikhoz végül 15-en maradtunk, közülünk csupán ketten voltak fiúk. A kis utcában a Hörpintő előtt egy fiú és egy lány pár lépéssel lemaradt. Ekkor jelentek meg a „furcsa alakok”. Durva szavakra lettünk figyelmesek, mire megfordultunk, a fiút már megrugták. Közénk futott, ezzel próbálta elkerülni a balhét. A „furcsa alakok” barátaikkal közénk rontottak. Groteszk helyzet alakult ki, mi alig 50 kilós lányok igyekeztünk csitítani őket. Hasztalan. A megtámadott fiú kirohant közülünk, a másik osztálytársunk védelmére kelve utána eredt. Egy pillanatra megdöbbenve álltunk, még fel sem fogtuk a helyzetet, amikor észrevettük, a földön fekvő társunkat, hárman bakanccsal rugdosták. Egy lány fel visított és mi rohanni kezdtünk feléjük. Úgy ahogy sikerült szétlökdösni őket, s közben a járókelők, köztük idős hölgyek segítségünkre siettek. A két fiú elrohant, nyomukban az üldözőikkel. Mire mi beértük őket, a „furcsa alakok” eltűntek, ugyanis idősebb fiúk is odarohantak segíteni. Ezek után taxiba ültünk, mivel az egyik fiú nagyon rosszul volt. Ennek a ,jó kis heccnek” az lett a vége, hogy a fiú most kórházban fekszik. Az állapota súlyos. A másik „csupán” fejsérülést szenvedett. Ez most történt 1993. május 12-én 21 óra 30 perckor, a város közepén, a Szent István téren: A Janus Pannonius Gimnázium diákjai * Az Új DN. május 19-i számában dr. Szántó Árpádtól egy írás jelent meg, és egy hír arról, hogy elkapták azt az öt bőrfejűt, akik úgy elbántak azzal a fiúval. Ehhez' szeretnék én is gondolataimmal hozzájárulni. Ha jól emlékszem aznap este 10 óra körül a Váradi Nagy Antal és a Ferencesek utcája találkozása alatt egy fehér fiatalembert vertek össze négyen. Az egyik „szkinhed” majdnem egy Trabant alá esett, amit egy hölgy vezetett. A fehér fiút a földön rugdosták és ha egy idős hölgy rendőrért kiáltva és én nem indulunk arra, talán még tovább folytatták volna. A többiek - arra sétálók - tudomást se vettek arról, hogy a közelükben egy embertársukat lincselik éppen. Nem ártana belegondolni abba, ha ők kerülnének ilyen helyzetbe biztos, hogy elvárnák a segítséget. A fiú szerencsére (!) felkelt, ömlött a vér a szájából. Mint megtudtam csak úgy belekötöttek és megverték! Talán jó lenne, ha ő is jelentkezne a rendőrségen, ha még nem tette volna meg. A múlt heti véres események miatt több konzekvenciát kellene levonni. Először is, a rendőrség nem igaz, hogy nem tudott ezekről a bőrfejűekről. Már napokkal előtte gyülekeztek, karlendítéssel üdvözölve egymást és a német himnuszt énekelve. (A kettőnek mi köze egymáshoz?!) Talán nem ártott volna „elbeszélgetni” velük és figyelni tevékenységüket. Másodszor, amíg mi állampolgárok ilyen beijedtek vagyunk, addig ne is várjuk el, hogy a bűnözés csökkenjen. Ezek az ifjak .beesett mellű, ijedt kisfiúk, így csapatosan mernek csak bárkit megtámadni, ha az utca emberei közösen fellépnének ellenük, többször is meggondolnák, hogy mikor támadjanak meg valakit. Egy pécsi egyetemista * Megdöbbenéssel szereztünk tudomást tanítványunk, Ignácz József bántalmazásáról. Tanítványaink tekintetéből láttuk, hogy az eset megriasztotta őket. A falu lakói, kis csoportokban, szintén erről az esetről , beszélnek, aggódva gyermekeiért. Jól ismeijük Józsikát, a szüleit, testvéreit. Jó tanuló, kifogástalan magatartásé gyerekünk volt, s a középiskolás évei alatt is csak jót hallottunk róla. Kinek ártott? Milyen világot élünk, ha féltenünk kell gyermekeinket az agresszív, embertelen magatartású alakoktól? A bogádmindszenti iskola tanárai és tanulói Szavaik mögött nincs tettekre váltható tartalom Tisztítótűzben az agrárprivatizáció? Pénz áll a házhoz Hallgatom a rádiót, s bár a hasonló tartalmú bejelentések az elmúlt hetekben elárasztották a médiákat, ismét elcsodálkozom.- A KDNP az élelmiszergazdaság privatizációjának fonákságai kapcsán éles kritikával illeti a kormány eddigi gyakorlatát - közli a bemondó, majd a párt nyilatkozata alapján a tulajdonreform helyzetét országunk egyik legsúlyosabb gazdasági, társadalmi és politikai problémájának nevezve megállapítja, hogy a privatizáció folyamatából a nemzet legnagyobb része kiszorult. A gondolatmenetet folytatva hozzáteszi: - Ha így megy tovább a nemzeti vagyon visszafordíthatatlanul ellenérdekeltségű külföldi csoportok kezére kerül, ezért a kereszténydemokraták a privatizációs politika és stratégia teljes újrafogalmazását indítványozzák. Fontosnak tartják, hogy a gabona-, tej- és húsipar ne kerüljön külföldi tulajdonba, s a hazai mezőgazdasági termelők is nagyobb arányban lehessenek jelen a feldolgozásban és az értékesítésben. A tudósító kiemeli még, hogy a KDNP ezen elveinek a lehető legtöbb fórumon adnak hangot a későbbiekben is a párt szószólói. Hogy konrkétan milyen fórumokra gondolnak és hogy a vázolt célt milyen módon kívánják elérni, arról nem szól (ez) a tudósítás .(sem). Egy azonban bizonyosnak látszik: véleményük kinyilvánítására nem az egyébként kézenfekvőnek tűnő parlamentet szemelték ki. Legalábbis erre a következtethetünk abból, hogy áprilisban leszavazták Glattfelder Béla, a FIDESZ agrárszakértőjének éppen az agrártermelők feldolgozóiparban történő tulajdonlásának elősegítését célzó, az élelmiszeripari privatizációt általában is gyorsító kárpótlási jegyigérvényről szóló törvény- javaslatát.- Több koalíciós képviselő csak beszél, szavai mögött azonban nincs tettekre váltható tartalom - kommentálja a történteket a fiatal demokrata képviselő és még hozzáfűzi: - Törvényjavaslatomat újólag benyitottam a Tisztelt Ház elé. A parlamenti vita ismét alkalmat teremt majd néhány honatya szépen hangzó állításai hitelességének megítélésére. Körömi Attila FIDESZ Sétálunk az utcán, gépkocsival suhanunk az országúton, s lépten-nyomon szemünkbe ötlenek a magyar és külföldi cigarettákat hirdető óriásplakátok, kisebb hirdetések. Bár tudjuk, évekkel ezelőtt hozott jogszabály tiltja az effajta reklámot, de már napirendre tértünk felette, hogy ezt nem tulságosan- veszik komolyan. Mint kiderült, jobb is. Ballagok az utcán, közömbösen átsiklik tekintetem a már mindenki által jól ismert „egyből öttel több” amerikai cigarettát hirdető plakáton, amikor hirtelen földbe gyökerezik a lábam. Meredt szemmel bámulom a plakát jobboldalán a ciga- rettás dobozt. Nem hiszek a szememnek. Ijedten körülnézek, nem figyel-e valaki, és segélykérőén, hátha nem jól látok, hátha álom az egész, hátha csak .az ördög tréfál velem. Megdörgölöm szemüvegem, közelebb hajolok, összehúzott szemmel A társadalombiztosítás ön- kormányzati igazgatásáról szóló törvény alapján a tb két önkormányzata közül a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatba a Nyugdíjasok Országos Kamarája négy tagot delegálhat. Ennek alapján a Nyugdíjasok Országos Kamarája részéről vizsgálom a képet. Nem, semmi kétség, nem a képzeletem csalt meg, nem is a látásom. A dobozon - óh, irgalom atyja ne hagyj el - ott a jel, két ágaskodó paripa között, arany keretben ott virít egy félre nem érthető, mással össze nem téveszthető ötágú, vörös csillag. Az amerikai cigarettás dobozon. Na, szépen vagyunk. Rohanok haza, hogy megnézzem a törvényt. A rádióban éppen a pénzügyminiszter mondja napirend előtti felszólalását a parlamentben. Kifejti, a gazdasági növekedés csak úgy érhető el, ha az állam bevételei növekszenek. Ja, így már minden világos. A törvény ugyanis előírja, hogy aki ötágú vöröscsillagot közszemlére tesz, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntethető. A külügy- és az igazságügy miniszter a büntetés mértékéről, behajtásának módjáról ezidáig nem nyilatkozott. Kablár János Gál László, a kamara szakértője; Thurzó Endre, a kamara etikai bizottságának elnöke; Piros Istvánná, a programbizottság elnöke és Bleyer Jenő, a kamara tanácsának tagja vesz részt a jövőben a tb Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatának munkájában. A Nyugdíjasok Kamarájának delegáltjai A mozdonyszemélyzet is felelős? Május 15-én több napilap adta hírül, hogy befejeződött a pörbölyi tragédia rendőrségi vizsgálata. Ennek alapján az 1993. február 12-én bekövetkezett balesetért az autóbusz vezetőjét terheli a felelősség, mert úgy hajtott rá a vasúti sínekre, hogy előzőleg nem győződött meg az áthaladás veszélytelenségéről. A nyomozást lefolytató rendőrségi illetékesek vasúti szakértői véleményekre alapozva hibáztatják a vonat mozdonyvezetőjét és a vontatási vonatkísérőt is, halálos kimenetelű tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetés tárgyában, mondván, hogy a mozdonyvezető legfeljebb 15 kilométeres sebességgel közelíthette volna meg az útátjárót. A sebességkorlátozás alapja pe- digaz az írásos rendelkezés, amely értesíti - többek között - a mozdonyvezetőt arról, hogy ennél az útátjárónál nem működik a fénysorompó. Kétségtelen tény, hogy az érvényben lévő forgalmi utasítás vonatkozó pontja ilyen esetben a legfeljebb 15 kilométeres sebességet engedi. De ugyanezen utasítás feltételekhez is köti az írásbeli rendelkezés kiadását, miszerint azoknál az útátjáróknál, ahol a rálátás szabad, „használhatatlan fény-, illetve félsorompóról csak a távolbalátás korlátozottsága esetén kell a vonatszemélyzetet értesíteni.” A vasúti és a szakértői vizsgálatok egyöntetűen azt állapították meg, hogy a baleset idején és helyén nem volt oly mértékű köd, amely a távolbalátást korlátozta volna. Tehát az egyik feltétel az írásbeli rendelkezés kibocsátásához hiányzott. A másik feltétel a „szabad látás”. A MÁV, a közlekedési Fő- felügyelet hatósági véleményével ellentétesen ezt az útátjárót olyannak minősítette, amelynél nincs meg a szabad rálátás, és ezért írásbeli rendelkezést kell adni, ha nem működik a fénysorompó. Az egyoldalú minősítés ellen szól mind a biztosítóberendezési mérnökök vallomása, azért nem igyekeztek az akkumulátorokat pótolni, mert itt biztosított a rálátás, mind a mozdonyszemélyzet vallomása, mely szerint mindkét irányból már messziről jól látható az útátjáró. Egyébként ez a tényszerű állapot is valóban nagy távolságról lehet látni ma is az, útátjárót. Nem derül ki a vizsgálati, szakértői anyagokból, hogy mikor, kik és miért „minősítették át” ezt az útátjárót. Nem maradhat egyéb ■ lehetőség, mint az, hogy az írásbeli rendelkezés kiadásának feltételei nem álltak fenn, tehát a vasút tévedésből adta ki azt. Ezért is tiltakozunk minden olyan minősítés ellen (parlamenti felszólalás, nyilatkozat, újsághír stb.\ amely a mozdonyszemélyzetet a baleset okozásával vádolja, azt a látszatot keltve, hogy a busz vezetőjével együtt okozták a balesetet. Dr. Borsik János a Mozdonyvezetők Szakszervezetének ügyvezető elnöke % I 4 >
