Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-26 / 142. szám
8 új Dunántúli napló 1993. május 26., szerda . . . a kőhidaknál jobb és hosszabb szolgálatokat tésznek . . Fahidak a Dráva térségében A pécsi tanügy oszlopa volt Schneider István „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” Jézus még halála előtt megígérte tanítványainak, hogy halála után elküldi a vigasztalót, aki majd mintegy betetőzi tanítását. Az apostolok húsvét után 50 nappal tapasztalták meg az ígéret teljesülését, így pünkösd napja a keresztény egyházak mindegyikében fontos ünnep. Nevét is a görög „ötvenedik” - pentakosztész - szóból kapta. Már az ókori Izraelben is - igaz, más tartalommal megünnepelték ezt a napot, a húsvét utáni ötvenediket: az első termés betakarításának napját. A szétszóratásban élő zsidóság pünkösdje, a Sá- vout azonban már a Tízparancsolat adományozásának napja. A pünkösd gazdag európai hagyományvilága olyan elemből áll, amelyek egyszerre fejezik ki a tavasz örömét, és próbálják a jó termést, a szaporodást akár varázslatokkal is biztosítani. Hazánkban két szokástípus mondható jellemzőnek. Egyrészt az ügyességi játékokkal egybekötött „pünkösdi ki- rály”-választás, másrészt a gyereknép adománykérő ünnepköszöntője, a pünkösdö- lés. Főleg a keleti szlávoknál jellemző még a nálunk is szórványosan előforduló rituális tisztálkodás a gonosz szellemek elűzésére. Szegeden még a múlt században is lejárt a város apraja-nagyja a Tiszához megmosakodni, így tartva távol a betegségeket. Nem véletlenül pünkösd táján nyitják meg kapuikat a nyilvános fürdők. A Dunántúlon lóverseny keretében került sor a pünkösdi király megválasztására. Ki-ki a saját lován, kengyel és nyereg nélkül versengett. A győztest számos kedvezmény illette meg egész évben. Az alföldi „pünkösdölés” szereplői számos helyen az esküvői menet mintájára kialakított csoportban jártak verssel, tánccal köszönteni, adományokat gyűjteni. Az ünnepi köszöntők gazdag anyagából álljon itt végezetül néhány sor: „Légyen földeteken gyümölcs, bor és búza, / Az új Messiásnak kibimbódzott ága, / Júda nemzetségnek királyi pálcája...”- rémi A vizek szabad járása idején, a szederindák között kanyargó gyalogösvények népe úgy rövidítette útját, hogy egy-egy erős fatörzs ágait lemetszette, zömök testét a kívánt méretre vágta és átfektette a vízfolyáson. Aki nem szédült, mezítláb vagy bocskorban át tudott jutni rajta. „Luxuskivitelben” úgy készült a „göcsbürű”-nek is nevezett gyaloghíd, hogy járófelületét simára bárdolták és karfával látták el, hogy öreget-gyermeket se fenyegessen a lezuhanás veszélye. A szekerek számára fahidak ívelték át a „mocsárok ereit”, ezek közül is kivált nagyságával az a 12 öles nyílású híd, amely Lapáncsánál ívelte át a Karasi- cát. Árvizek nyomása alatt A faépítmények virágzása a 18-19. század fordulójáig terjedt, amikor az uradalmak er- deik egy részét erdővédelem ürügyén elzárták a lakosság előtt, egyidejűleg pedig ők maguk kezdték meg az épület fa- és deszka értékesítését. Az így előidézett drágaság nehezítette ezután a hidak rendszeres karbantartását, s azok korhadó fája mind nehezebben tudott ellenállni az árvizek nyomásának. Ezért kezdődött már a 19. század elején vita a közlekedés felelősei között, hogy nem lenne-e hasznosabb az új hidakat fa helyett kőből-téglából építeni. Az egyik álláspontot Baranyában Szokoly Zsigmond ba- ranyavári szolgabíró képviselte, aki a vármegyéhez küldött beadványában az 1810. évi árvizet idézi „ .. .a 'millyenről a ’tájban lakozó legöregebb emberek sem emlékeznek”. A zavaros hullámok ekkor a villányi, magyar- bólyi, lapáncsai határokat elborították, a töltéseket elszaggatták, „ .. .a ’lapáncsai keő hidat is olly annyira megrontották”, hogy az egész híd dűlőfélben volt a beadvány készítésekor. Tőle tudja azt is, hogy ezt a szilárdnak látszó hidat már kétszer újították fel, de a víz „ .. .mindenen fejjül való összve tódú- lása és nagysága mindig elrontotta ...” Szokoly Zsigmond nem alap nélkül hangsúlyozta, „ .. .hogy illy lapályos helylyeken fahidak a kőhidaknál jobb és hosszabb szolgálatokat tésznek ...” Beadványa végén az elpusztult kőhíd helyére, a korábbihoz hasonló, háromnyilású fahidat javasol, „ .. .hogy így a nagy víznek súlya több nyílásokon elfolyhasson". (BML Közgy.ir. 374/1812.) A másik álláspontot Mitter- pacher Ignácz, siklósi főbíró képviselte, aki Szokoly javaslatával egy időben Íratta össze a vajszlói uradalom négy elsodort hídjának faszükségletét, sőt a korban szokatlan módon, annak piaci árát is megbecsültette a sellyei főerdésszel. Szakembertől tudta meg, hogy a felújítandó hidak anyaga 2135 forintba kerülne, míg ha követ használnának, 3000 forinton teljesen új hidakat lehetne építeni. A vízrendezéshez mindig hiányzott a szükséges pénz, a vizek pedig nem az ember igényei, hanem a természet parancsa szerint érkeztek. Sokáig- megmaradt az emberek tudatában a pusztító 1845. évi árvíz emléke, de 1851-ből is arra értesülünk, hogy a Dráva által felduzzasztott Fekete-víz elsodorta a Piskinél felállított új fahidat, besencei társát pedig használhatatlanná tette. Az előbbi újjáépítésének körülményeit nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a besencei híd felépítésére Országh Lajos siklósi szolgabíró szerződést kötött Futó József besencei áccsal, amely 312 forintjába került a vármegyének. Futó munkadíján kívül ebből a pénzből szerezte be a szükséges építőanyagot, a vajszlói uradalom pedig kötelezte magát, hogy az anyagot és az embereket a helyszínre szállítja. Újszerű feltétele a szerződésnek, hogy az ígért összeg csak szakérőti jóváhagyás után esedékes. A szakértőt azonban ezúttal a híd tervezésénél is igénybe vették, mert Kari Kosina kamarai mérnökkel 1851-ben pontos tervrajzot készíttettek a felépítendő hídról. A mellékelt kép hosszmetszetben mutatja a tervezett besencei hidat és leolvasható róla a legalacsonyabb és legmagasabb vízállást is számbavevő mérnöki gondosság. Ez a híd 1851. szeptemberére elkészült és pontosan egy év múlva építette meg a Vajsz- lóba vezető „Derék út” hatalmas hídját Tóth Dániel vajszlói ács 680 pengő forinton, de ezt is elsodorta egy roppant ár 1855-ben. Néhány év múlva az 1851-ben épült adorjási híd is veszélybe került, mert a 43 házból álló község nem tudta vállalni a fenntartás költségeit. A szükséges tárgyalásokat ezúttal is Országh Lajos szolgabíró vezette, de minthogy a siklósi és a vajszlói ácsok igen drágán vállalták volna a reno- váció munkáját, jól faragó polgárokat szerződtettek. A törvény előírásának megfelelően ekkor is mérnöki ellenőrzést kért, minthogy faragói a műszaki tervezéshez nem értettek, „ .. .a'faragás- és híd tsinyálá- sokban azonban járatosak” voltak. Névtelen faragók Ezek a névtelen faragók a fából való eszközvilág szülöttei és formálói voltak, ezért törvényszerűen sodorta el őket annak létesítményeivel együtt az elkerülhetetlen civilizációváltás. A tájban idegen kő- és téglahida- kat idegen mesterek építették. Kiss Z. Géza kandidátus Gróf Zichy Gyula kalocsai és bácsi érsek, pápai trónálló 1871-ben születt a fejér megyei Nagylángon. Középiskoáit Karlsburgban, Székesfehérváron, az egyetemet Innsbruckban, Rómában, diplomáciai tanulmányait a római Akademi dei Nobili intézetben végezte, tanulmányutakat tett Német- és Olaszországban, Hollandiában, pappá 1895-ben szentelték, majd Budakeszire került segédlelkésznek. A római Gergely Akadémián szerzett doktori oklevelet. 1905-ig, amikor pécsi püspökké nevezték ki, XIII. Leó, majd X. Pius pápa mellett műAz olyan nagyságnak, akinek emlékét már nem erősítheti meg a még élő barátok, tanítványok véleménye, nehéz méltó helyre kerülnie, különösen akkor, ha a világtörténelem és a hazai történések jócskán „besegítettek”. A 19. század végi és a századfordulói pedagógiatörténet nagy alakja, Schneider István került nemrég hasonló helyzetbe. Bár emlékét az utána jövő nemzedék még megbecsülte, az első világháború, az antant-szerb megszállás, a világ- gazdasági válság, a második világháború és az azt követő évtizedek „gondoskodtak” arról, hogy mára már tökéletesen elfelejtsék, és leszedett emléktáblája is ott porosodjon az újjáalakított Egyetemi Könyvtár raktárában ... Bonyhádon született, 1842. augusztus 7-én. Apja, a köz- megbecsülésnek örvendő iparos fiát Pécsett taníttatta. A középiskola után tanítóképzőbe került, amelynek akkor Szauter Antal volt az igazgatója. Amikor végzett, a somogyi Kadark- úton nevelősködött a Somssich grófi családnál, de már 1863-tól Pécsett találjuk, a budai külvárosi iskolában. Itt voltak tanítótársai Fuchs Ádám, Krausze Nándor és Halász Károly - a maguk korában mind neves tanítók. A belvárosi iskolába az 1869/70-es tanévben került, ahol 1886-ban lett igazgató. Az idők folyamán olyan tekintélyre tett szert a városi és az országos tanügyi életben, hogy amikor 1891-ben úgy döntött a pécsi törvényhatóság, hogy felügyelői igazgatói állást rendszeresít a városban, Schneider István neve egyöntetűen és vetélytárs nélkül merült föl. Széleskörű műveltségének, nagy gyakorlatának széléskörű külföldi taködött szolgálatot tévő kamarásként. Püspöki teendői mellett 1906-tól 1913-ig ellátta a Magyar Katolikus Tanítók Országos Szövetsége, a Katolikus Tanügyi Tanács védő elnöki teendőit is. Az 1918-1921 -es antant-szerb megszállás idején is a helyén maradt, ő fogadta a bevonuló magyar csapatokat. 1923- ban lett a kalocsai érsekség apostoli kormányzója, 1924- ben pedig a kalocsai és bácsi érsek, működése alatt szervezte meg a Kalocsai Egyházmegyei Takarékpénztárt, számos fejlesztést végzett egyházmegyéjében. Az MTA igaznulmányútjainak, a szakiroda- lom állandó figyelemmel kisérésének köszönhetően nagy fejlődésnek indult a pécsi tanügyi élet. Minden községi elemi és ipariskola a fennhatósága alá tartozott, és állandóan figyelemmel kisért a működésüket, elméleti és gyakorlati tanácsokkal szolgált minden szakkérdésben. A Pécsi Tanítóegyletnek 1886-tól 1896-ig elnöke, az országos tanítóegyesületnek pedig haláláig alelnöke volt, közben a városi törvényhatósági bizottság és a színügyi bizottság tagja lett, a hírneves Pécsi Dalárda pedig tiszteletbéli tagjává választotta. Szakírói jelentősége is nagy: sógorával, Salamon Józseffel megalapította a Néptanoda című szaklapot, amely - bár vidéken szerkesztették - a hazai pedagógiai élet első vonalába tartozott, s számtalan szakcikk került ki a keze alól. Természetesen a helyi sajtóban is jelen volt írásaival Az 1868-as népoktatási törvényben is benne volt a munkája csakúgy, mint a további évtizedek minden helyi és országos oktatásügyi történésében. Szakmai munkája elismeréseként megkapta a Ferenc Jó- zsef-rend lovagkeresztjét, 46 évig tanított, igazgatott. Kora elhalmozta megbecsüléssel. 1909. február 5-én ragadta el a halál, hat év múltán kezdeményezték, hogy iskolájában, a belvárosi fiúiskolában emléktáblát állítsanak néki. Oszlopként, nagy egyéniségként tisztelték, „ .. .a saját tehetsége, tudása, megbecsült és elismert munkássága voltak azok a szárnyak, amelyeken felemelkedett.” gatótanácsának tagja, a Katolikus Központi Kongrua Bizottság másodelnöke volt. A pécsiek, baranyaiak emlékezetébe a következőkkel írta be a nevét: létrehozta a Pius Gimnáziumot és Internátust, az Emericanum középiskolai in- temátust, a Dunántúl Nyomdát és a Dunántúl napilapot, az Egyházmegyei Alapítványi Hivatalt, az Egyházemgyei Takarékpénztárt, a püspöknádasdi Julianeum fiúnevelő intézetet, számos plébániát, zárdát, iskolát létesített - a püspökség és a saját magánvagyonának teljes fölhasználásával. Pécs városa 1925-ben díszpolgárává választotta, ebből az alkalomból 10 millió koronát adott a város szegényeinek. Kalocsán hunyt el 1942-ben. Dr. Vargha Dezső A besencei fahíd rajza 1851-ből Dr. Vargha Dezső Régi-új pécsi utcák Zichy Gyula utca Az amerikai repülőgép Nagyharsánynál hagyta el a légteret Kémkedtek vagy kártyáztak? A hétpecsétes titkot áprilisban feltörték Moszkvában. Közölték a Szovjetunió felett 1950-1970 között lelőtt amerikai kémrepülőgépek számát és az elpusztítás körülményeit, pontos időpontját. Ezek az adatok a magyar olvasók előtt is ismerté váltak. Nekünk is volt egy kémrepülőgépünk. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hisz utólagosan a magyar sajtó elég sokat foglalkozott az esettel. 1951 november 19-én egy amerikai katonai repülőgép, fedélzetén D. Henderson és J. Swift kapitányokkal, J. Duff és J. Elam őrmesterekkel magyar légtérbe került. A gép - az Országos Légvédelmi Parancsnokság adatai szerint - 14 óra egy perckor a Somogy megyei Zákánynál lépett be a magyar légtérbe, Csurgó felé vette az irányt, elrepült Csurgó, Barcs és Vajszló felett, majd 14 óra 35 perckor Nagyharsánynál távozott délkeleti irányban a magyar légtérből. Ugyancsak az Országos Légvédelmi Parancsnokság jelentése szerint a gép típusa C-47 volt, 2-3 ezer méter magasan, 250 kilométer sebességgel, rendszertelenül repült, időnként körözött is. Azóta is titok: kémkedett, eltévedt, vagy... Szűcs Jószef, aki annak idején a ferihegyi polgári légiforgalom irányításánál teljesített szolgálatot és közvetlen információkat szerezhetett az akkor „szigorúan titkos ügyről, visz- szaemlékezésében még azt is feltételezi, hogy a gép személyzete mással foglalkozott, esetleg kártyázott... Markó György hadtörténész tanulmányában úgy foglal állást, sem a kémkedés, sem az eltévedés egyértelműen nem bizonyított. ELőfordulhatott ez is, az is. Mindenestre a magyar légvédelmi ütegek nem takarékoskodtak a lőszerrel: 180 lövést adtak le a gépre, eredménytelenül. A jugoszláv és román légvédelmi tüzérség sem volt erem- dényesebb a magyarnál. Másodszor 16 óra után riasztották a magyar légvédelmet. Ekkor a románok közölték, hogy Aradtól nem messze egy ismeretlen felségjelű repülőgép halad nyugat felé. Hazánk légterébe 16 óra 22 perckor érkezett - ekkor észlelték - és a Békéscsaba, Kiskunfélegyháza útvonalon Sztálin- város - a mai Dunaújváros - és ezután a veszprémi iparvidék fölé repült. A Honvédelmi Minisztérium - a korszerűtlen magyar vadászgépekkel nem tudták volna sikeresen felvenni a harcot - a szovjetek segítségét kérte. A pápai repülőtérről 17 óra 30 perckor szovjet léglökéses vadászgépek szálltak fel és 23 perc alatt Pápa mellett a földre kényszerítették az amerikai katonai gépet. A gépet is, a személyzetet is átadták a magyar hatóságoknak. 1951 december 23-án a Budapesti Katonai Törvényszék meghozta az ítéletét. Másnap, december 24-én a Szabad Nép közölte az ítéletet, mely szerint a négy vádlottat bűnösnek mondták ki tiltott határátlépés bűntettében - ezek szerint a bíróság sem tudta bizonyítani a kémkedést - és gép személyzetét fejenként 360 ezer dollár pénzbüntetésre ítélték és kiutasították őket az orszgából. Az amerikai katonai repülőgépet elkobozták. Az amerikai válaszlépés a newyorki és clevelandi magyar konzulátus bezárása volt. Markó György hadtörténész tanulmányából tudjuk: a C-47 A típusú amerikai katonai repülőgépet a Honvédelmi Minisztérium használta 1957-ig. E géptípushoz magyar tudósnak is köze van. Formatervezésében részt vett Kármán Tódor, világhírű magyar aerodinamikus is. 1957-ben az amerikai „kémrepülőgép több más katonai géppel együtt a MALÉV állományába került, a HA-TSA lajstromjellel látták el és motorcsere után belföldi járatokon repült. Talán leszállt néhányszor a pécsi repülőtéren is. Talán élnek még olyan pécsiek, akik repültek is vele. Bár akkor talán senkinek sem tűnt fel a gép amerikai mivolta, hisz egy különbséggel megegyezett a szovjet LI-2 változattal, amelyek akkoriban a magyar belföldi járatokon is repültek. A LI-2-ön a törzs jobb oldalán a C-47-esnek pedig a törzs baloldalán volt a bejárati ajtó. Az amerikai katonai repülőgép 1961 augusztus 6-án fejezte be pályafutását. Ezen a napon sétarepülés közben Zuglóban lezuhant és teljesen megsemmisült. Sz. H. J.
