Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-03 / 91. szám

14 üj Dunántúlt napló 1993. április 3., szombat A magzati élet védelméről A Parlament 1992. de­cember 17-én törvényt ho­zott a magzati élet védelmé­ről. Ez az ellentmondásos törvény óhatatlanul vitát vált ki. így a Magyarok Világ- szövetsége szakértői szim­póziumot hívott össze a kérdés etikai, vallási, sta­tisztikai-demográfiai, or­vosi és jogi vonatkozásai­nak megtárgyalására, töb­bek között Fekete Gyula, dr. Czeizel Endre, Hegedűs Lóránt, dr. Kovács László szülész-nőgyógyász pro­fesszor, dr. Kovács László orvospap és jómagam rész­vételével, ahol meggyőződé­semhez híven az emberi élet feltétel nélküli tiszteletének szükségességéről beszéltem. A szimpóziumot köve­tően a Magyarok Világszö­vetsége nyilatkozatot adott ki. A tudomány mai állása nyilvánvalóvá teszi, hogy a magazati élet a foganással kezdődik. Sajnálattal és meg­rendüléssel érezzük át, hogy a magyar társadalom tuda­tába ez a tény még nem ivó­dott be. Az alapvető életigazság­okkal s az egész nép életér­dekeit meghatározó kérdé­sekben egyetértésre töre­kedve sajnálattal állapítjuk meg azt is, hogy az 1992. évi LXXIX. számú, a magzati életről hozott törvény előké­szítése nem széleskörű tájé­kozódás alapján történt, sőt figyelmen kívül hagyta a né­pesedési és abortuszviták fél évszázados tapasztalatait is. Ebben a formájában a tör­vény a múltban kialakított hibás gyakorlat folytatása, s nem járul hozzá az évtizedek óta mesterségesen eltompí­tott felelősségérzet ébreszté­séhez. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok mind etikai, mind orvosi és biológiai szem­pontból felvilágosítást és irányítást kapjanak. Iskolai képzésük során szükséges a gyermek-vállalási kedv, az anyaság - apaság, a nagy család társadalmi presztí­zsének erősítése, a család- tervezés, az egészséges új­szülött igényének kialakí­tása. A fiatalokat rá kell ve­zetni, hogy egészséges gyermekek születését meg­felelő előkészülettel nagy­mértékben elősegíthetik. Ismertetni célszerű az opti­mális családtervezési mo­dellt, és az ezzel kapcsolatos Magyarországon is biztosí­tott szolgáltatásokat. Ha a nem kívánt terhes­ségeknek, elsősorban .a ti­zenévesek terhességének megszakítását meg akarjuk akadályozni, a felvilágosítá­son és tudatformáláson túl­menően törvényileg biztosí­tani kell fiatalkorú és egye­dülálló terhesek számára otthonokat, valamint olyan intézményrendszert, ame­lyen keresztül megszületett gyermeküket bizalmas kö­rülmények között, néhány napos korban megfelelő csa­ládnak örökbeadhatják. Mindannyiunk célja, hogy a terhességmegszakí­tást (főként illegális módon) kiküszöböljük, és minél több egészséges gyermek születését és megfelelő kö­rülmények közt való felne­velését biztosítsuk. Ezt nem tiltó, hanem elsősorban ne­velő és segítő szándékkal lehet megvalósítani. Sajnos ezt nem látjuk biztosítva az 1992. évi LXXIX. számú törvény által. Terhesség- ' megszakítási törvény he­lyett magzat- és újszülött­védő törvényt kell alkotni. Dr. Szörényi András A pécsi Mentálhygiénés Intézetben dinamikus rövidterápiával gyógyítanak Újkori álomfejtés Sigmund Freud módszerét, a klasszikus pszichoanalízist ugyan egyelőre csak a főváros­ban művelik szakemberek, az erre épülő dinamikus rövidterá­pia azonban már Pécsett is gyö­keret eresztett. Dr. Stark András pszichiáter, pszichoterapeuta in­tézetvezető főorvossal munka­társunk a pszichoanalízisről, mint mindennapi terápiás mód­szerről és mint átfogó elmélet­ről beszélgetett.- Freud először az idegosztá­lyokon kezelt betegekkel kezdett foglalkozni - mondja. - Közülük is azokkal, akik minden szervi elváltozás, tehát organikus hát­tér nélkül mutattak olyan tüne­teket - hisztériás bénulásokat, némaságot, vakságot, járáskép­telenséget -, melyek a nagy ne­urológiai kórképekhez voltak hasonlatosak, de hátterük ér­zelmi jellegűnek tűnt. Freud te­hát az addig jobbára ismeretlen hátteret szerette volna megis­merni, s ezért ment el Párizsba is hipnózist tanulni, aminek se­gítségével a pszichoanalízis klasszikus módszerét is kifej­lesztette. Rájött, hogy az álom jelképrendszerének megfejtésé­vel az orvos megértheti a beteg lelki életében létrejött és addig értelmezhetetlen okokat és re­akciókat is, s a helyes terápiás módszer kifejlesztése után - ez lett ugye, a pszichoanalízis - a lelki hátterű, előbb már említett hisztériás betegségek gyógyít- hatóvá válnak. A tudattalan és a szuperego Mint ismeretes, az osztrák lé­lekgyógyász a lélektan terén tett forradalmi újításaival gyökere­sen megváltoztatta a pszichiát­ria és pszichológia irányát, de a kultúraelméletet is. Tanításának lényege szerint a lélek ugyanis nem homogén - a tudattalanból mint „alsó”, az énből, vagyis az ego-ból mint „középső”, és a felettes én-ből, a szuper ego-ból, mint „felső” - lénye­gében cenzurális - szintből áll, mely utóbbi a tudattalanból fel­törő vágyak elfojtását, szalon­képessé tételét végzi. A Freud köré szerveződő is­kola - melynek számos világ­hírű magyar tagja is volt - a fa­sizmus előretörésekor az Egye­sült Államokba tette át székhe­lyét, a pszichoanalízis így vált tipikusan amerikai „divattá”. A módszert a praktikusan gondol­kodó, jómódú amerikai polgár nem valami elvont, lila ködként fogta fel, sokkal inkább, mint olyan mankót, mely a minden­napok gondjait, problémáit se­gít értelmezni és feloldani, az ember eredményességét segítve ezzel. Az üzletben, és a művésze­tekben egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy a pszichoanalízis részévé vált a mindennapi kultúrának is, elég csak olyan írókat és filmeseket említeni, mint Saul Bellow, Faulkner, Capote, vagy Hitch­cock és Orson Welles, avagy manapság Woody Allen, akik valamennyien használták és felhasználták a pszichoanalízist műveik tárgyaként és az alkotás segítőjeként. A diktátor titkolt vágyai S persze az sem véletlen, hogy a totalitásra épülő állama­lakulatok, mint a fasizmus és a kommunizmus tiltotta a freudi tanok gyakorlását. Stark doktor a következőképpen magyarázza ezt:- Azzal, hogy a pszichoanalí­zis a lelki élet egyik sarokpont­jává teszi a tudattalant, s az ab­ból feltörő, de a szuperego által jól-rosszul elfojtott ösztönöket és vágyakat, a totális állam dik­tátorát is sebezhetővé teszi. Mert, ha a tudattalan valóban működik, akkor ez minden em­berre, tehát a diktátorra is igaz. S ha igaz, akkor a titkos, vagy titkolandó, esetleg rosszul elfoj­tott, vagy elfojthatatlan és a fel­színre törő, az emberi viselke­dést motiváló ösztönök a háló­jukban tartják a diktátort, aki erről mit sem tud. S ha így van, akkor kritika tárgyává tehetők a diktátor döntései. Márpedig a kritikát a diktatúra nem engedé­lyezi, így nem engedélyezhette az ennek melegágyát jelentő pszichoanalízist sem. Visszatérve az amerikai, majd a második világháború -után Európában is újra előretörő pszichoanalízis gyakorlatára, Stark András szerint kifejezet­ten előnyös egy társadalom számára, ha a pszichológiai kul­túra a mindennapi kultúra ré­szévé válik:- Ha baj van a családdal, ha baj van a gyerekkel, ha nem tudsz aludni, ha gyengébben tel­jesítesz és félsz, hogy elveszíted az állásodat, akkor nem az az első, hogy még többet cigaret­tázzál, vagy még többet igyál, hanem, hogy a lelki egészsége­det tedd rendbe - idézi a főor­vos az eszmefuttatást. - Vagyis keress egy terapeutát, aki segít ebben, s a pénz, amit ráköltesz, vissza fog térülni, mert fittebb leszel, a családi háttered bizto­sabbá válik, s a teljesítményed is nő. Ami ugye a jövedelmed­ben is jelentkezik. S aki ezek után azt gondolná, hogy a pszichoanalízis kizáró­lag a gazdagok gyógymódja volt, annak csak annyit: a két vi­lágháború között Ferenczi Sán­dor kezdeményezésére ingye­nes, pszichoanalitikus rendelők működtek Budapesten is, csak­úgy, mint Bécsben, vagy más nagyvárosokban - hogy ne csak a bankigazgató felesége, de a vasgyári munkás is részesülhes­sen a tudományos módszer jó­tékony hatásából. Igaz, ehhez a szociális harcok eredményei is kellettek. Persze ezzel együtt is hozzá­tartozik az igazsághoz, hogy a pszichoanalízis azért - főként a terapeuták időigényes munkája miatt - alapjában véve drága dolog. S ha ehhez még hozzá­tesszük, hogy a klasszikus mód­szer szerinti kezelés hosszú évekig tart, akkor a mai, kezelé­senként! 800-tól 1500 forintig terjedő díjakból összetevődő végösszeg nem kevés. Magyarországon a pszichoa­nalízis hagyományai - diktatúra ide, vagy oda - a második vi­lágháború után sem szakadtak meg. Eleinte nyíltan, később ti­tokban, de szinte végig gyako­rolták a freudi módszereket a tudomány emberei - főként Mé- rei Ferenc, Hermann Imre nevét kell itt említeni -, s a hatvanas évektől a képzés is folytatódha­tott. Igaz, egyelőre „nem hivata­los” körülmények között. Freud visszatérése A hetvenes években pedig megtörtént az igazi áttörés: kezdetét vette a Pszichoterápiás Hétvég-mozgalom, melyben az ország különböző részein, ki­sebb és nagyobb csoportokban képezték magukat az e témában érdeklődő diplomások, orvosok a pszichoanalízis módszere sze­rint. A nyolcvanas években új­jáalakult a Pszichoanalitikus Egyesület, mely a még élő pszi- choterapeutákat, s az új nemze­déknek a nagy öregek által ki­képzett terapeutáit, analitikusait gyűjti egy szervezetbe. Aki a pszichoanalízist mű­veli, át kell esnie egy olyan fo­lyamaton, amiben, mint terápiás módszerben később a pácienseit is gyógyítani fogja. A leendő te­rapeutának saját álmainak elemzésével, saját érzéseinek, rejtett törekvéseinek feltárásá­val, megismerésével kell kez­denie. A folyamat három-négy évig tart, s ez idő alatt a kandi­dátus csak önmagával foglalko­zik. Ezt követi egy ugyancsak hosszú, úgynevezett „szuperví­ziós” időszak, melynek idején a kandidátus egy gyakorlott szak­ember, a kiképző analitikus fel­ügyelete mellett - immár páci­enssel - megkezdi első terápiás munkáját. A kiképző analitikus, vagyis a szupervízor segítségére itt - leegyszerűsítve a kapcsolat lé­nyegét - azért van szükség, mert a még nem teljesen képzett kandidátus és a páciens „közös munkájának” eredményét - a terápia lényegének megfele­lően, mely az emberi érzéseket, élményeket, reakciókat próbálja a gyógyításban felhasználni - csak a szupervízor szemlélheti elfogulatlanul. Egyelőre ugyanis ő képes csak különvá­lasztani a vizsgálati anyagból a kandidátus és a páciens érzéseit, reakcióit. Pszichoanalízis - ingyen is Hogy vidéken miért nincs je­lenleg szinte egyetlen olyan szakember sem. aki a klasszikus pszichoanalízissel gyógyítana, azt részben az előző bekezdés­ben említett kiképzés bonyo­lultsága is magyarázza. Más­részt pedig: nehezen találni ma­napság olyan pácienst, aki pénzzel is bírná a kezelést a már említett tarifák mellett. (Rövid számolás: heti három óra ezer forintjával, az havonta 12 ezer forint, évente majd 150 ezer - azaz három-négy eszten­dőn keresztül közel félmillió.) A pszichoterapeuták szeren­csére megtalálták a pszichoana­lízis technikájának felhasználá­sával az intenzívebb módozato­kat is - ezek egyike a Pécsett is művelt dinamikus rövidterápia, melynek már egyesülete is ala­kult a baranyai megyeszékhe­lyen.-Az álommunkával foglal­kozó egyesület neve stílszerűen: DREAM - mondja Stark főor- ; vos. - A pszichoanalitikus terá- pia gyakorlatát követve, s a mai magyar realitásokhoz igazítva, mi magunk dolgoztuk ki. A pá­ciens és az orvos heti egy alka­lommal történő másfél órás ta­lálkozásról van szó, melynek során az álmok kerülnek a kö­zéppontba - ingyen. A Megyei Mentálhygiénés Intézetben folyó ambuláns ke­zelések átlag tizenöt foglalko­zás alatt jól érzékelhető ered­ményeket hoznak - három-négy hónap pedig tényleg nem há­rom-négy esztendő. A kezelések egyébként ajánl­hatók a - Stark főorvos szerint nem ritkán jelentkező - ilyen-olyan tanfolyamokon részt vett, s a pszichés tudomá­nyokban járatlan tanfolyamve­zetők amatőrsége eredménye­képpen a remélt gyógyulás he­lyett pszichés problémákkal küszködőknek is. De ez jóval távolabb vezet. Az említett probléma valószínű- .leg már egy újabb írás témája lehetne ... Pauska Zsolt A pszichoanalízis klasszikus módszerét Freud fejtette ki Fotó: Läufer László Mentsd meg, Uram, a nyelvünket! Ez az írás 1987-es kelte­zésű. Akkor nem jelenhetett meg. Nyelvünk elposványosodott. Érzelmeink, gondolataink kife­jezése gyakorta oly parlagi, mintha analfabéta marhahaj­csárok laknák e hont. És eme otrombaságok szinte vonzzák a lélek és a test durvaságait, a gátlástalan kivagyiságot, a bru­talitást, a faragatlan fenegye- rekcskcdést. . . Ebben a harsogó trágárko­dásban egy oktalan és lehan­goló magatartás nyomasztó je­gyei érhetők tetten. Egy népet, nemzetet emésztő kór baljós stigmái. Mert a nemzet valóban a nyelvében él! És miként pusztul nyelvi kincsünk, miként ocsmányko- dássá silányul a „társalgás”, akként vész a nemzet öntudata, fogy a nép értelmének ereje. És ebek harmincadjára jut tisztes­sége is. Mert emberül beszélni az anyanyelvet, ügyelni a gon­dolatok tiszta megfogalmazá­sára, nem csak egy hovatarto­zás, egy évszázadok csiszolta kultúra kifejezése, hanem: egy tisztességes emberi magatartás vállalása is. S ezen túl: a nem­zet létezésének záloga. Oly sok szó esik mostanában balsikereink okairól, oly bősé­ges a magyarázkodás. De ki szól nyelvünk Okozta kudarca­inkról? Pedig minden szavak­kal kezdődött: hazugokkal, fél­revezetőkkel; anyanyelvűnk meggyalázásával, torzzá gyö­tört és a politika rabszolgáivá nyomorított szavainkkal. És torz szavak szültek nyo­morék mondatokat! Aztán, lám: ide jutottunk! Új Tiborcok új panaszaival kél a Nap. Mert ez becsap, az meg­lop, amaz megaláz. Tunya te­hetetlenséget óv politikai me­nedékjog s nemzeted vagyonát herdálja kapzsi kontárgyüleke­zet. Szájas önkény torkollja le tenni kész igyekezetedet, s tiszta szándékodnak vet gán­csot képmutató eszmekupec. Embernek deklarál alkotmány, ám nem vagy több csak szám­adat, kivel kényére-kedvére packáz és kitói hivatal, válla­lat. Törvény véd, csak éppen nem figyel oda, amikor beléd- rúg ostoba vigécek gyülevész hada. Tehetséged, szorgalmad jutalmazni ígér felelős szó, írás, de könyöklő középszer harsogva elsöpör minden ér­demest. A becstelen ma becses, a mocskos a tiszta és hazug, ki szól igazat. . . Mentsd hát meg, Uram, a nyelvünket! Add, hogy szavaink ismét tiszták legyenek s azt mond­hassuk ki velük, amit gondo­lunk és gondolhassuk azt, amit kimondunk. Engedd, hogy az értelem világítsa meg szándé­kaink útját hadd uralja ismét a rend mondatainkat, amelyek­kel a rendet megfogalmazzuk. Legyen végre, hogy ne a fé­lelem kösse gúzsba szavaink, amelyekkel félelmeinket ki­mondjuk. Legyen végre, hogy ne bal­sorsunk kényszerítse reánk mondandónkat, hanem szava­ink értelmes ereje formálja jobbá sorsunkat... És tedd, Uram, tedd, hogy egy legyen az arcunk, egy le­gyen a nyelvünk. Tedd, hogy emberi arcunk legyen és em­beri nyelvünk, hogy tisztán lássuk és értsük egymást, mert csak így viselhetjük méltóság­gal keservekkel teli életünket. Engedd, hogy úgy szólhas­sunk, miként cselekszünk, és úgy cselekedjünk, hogy ne rej­tőzzenek hamis igék szavaink álarca mögött. És fogadd visz- sza, Uram, igaz nyelvünket! Arany Jánosét és Pázmányét, Jókaiét és Balassi Bálintét. És Tóth Árpádét és Adyét és Kosztolányiét és Radnótiét és Nagy Lászlóét és Pilinszkyét; és egy évezred minden holt és eleven, tiszta lelkiismeretű lan­tosának, toliforgatójának a nyelvét. A nyelvünket, ezt az oly társtalan, oly idegen és mégis oly európai nyelvet. Es Uram! Adj hitet is! Add hinnünk anyanyelvűnk meg­váltó erejét, megtartó varázsát. Add, hogy mindenki emberül beszéljen e hazában; emberül, tehát tisztességesen. Mert nemcsak nyelvében él a nemzet. Föl is csak abban virágoz­hat! Búsbarna László

Next

/
Oldalképek
Tartalom