Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-03 / 91. szám

1993. április 3., szombat oj Dunántúli napló 15 igazat tanítottak és szeretetre neveltek Az érem másik oldala Mindig Az érem másik oldala jelen esetben az egyházi oldal, amelynek szava jóval ritkáb­ban és jóval halkabban hall­ható, mint az ellentábor min­dig harsány, helyenként szinte hisztérikusan felfokozott, nemegyszer gyűlölettől sis­tergő állásfoglalása. E sorok írója 1944-ben érettségizett ciszterci öregdiák, aki szemé­lyes élmények és emlékek alapján kívánja kifejteni vé­leményét. Két állítás Az egyházi iskolák szervezé­sével és újraszervezésével szembehelyezkedők a többség képviselőinek deklarálják ma­gukat, anélkül azonban, hogy ezt számadatokkal támasztanák alá; ellenkezésük merev és kér­lelhetetlen, nem kísérik azon­ban érvek, amelyek mindenki számára meggyőzően demonst­rálnák a konkrét veszélyt, amit egyházi iskolák indítása és újra­indítása a társadalom számára jelentene. Két, esetleg érvnek tűnő állítás ugyan szinte minden esetben elhangzik: az egyik a világnézetileg semleges iskola, a másik a lelkiismereti szabad­ság szabad érvényesülése, ame­lyek - szerintük - eleve kizárják egyházi iskolák létezését és működését. Az első: fából vaskarika és önmagában hordja cáfolatát. Aki világnézeti semlegességet hangoztat, és eleve elveti az egyházi iskolát, máris feladta semlegességét. A másik tétel önmagában igaz, nem abban a formában azonban, ahogy ezt illetékesek megfogalmazzák, akik csak a nem hívők lelkiismereti szabad­ságát és jogait hangoztatják, diszkréten figyelmen kívül hagyva, hogy a hívő emberekre ez ugyanolyan mértékben vo­natkozik. A merev szembenál­lás jórészt olyan személyek és testületek részéről tapasztal­ható, akik és amelyek eleve nem rendelkezhetnek közvetlen saját tapasztalatokkal egyházi iskolákról, joggal feltételezhető tehát, hogy állásfoglalásuk té­ves információkon alapul, így akár jóhiszeműnek is ítélhető. Ez magyarázatnak kielégítő, mentségnek azonban nem, hi­szen mindenkinek kötelessége az objektív tájékozódás, mielőtt véleményét megformálja. Az ellenvéleményekből az szűrhető le, hogy az egyházi is­kolák veszélyt jelentenek kultu­rális és nevelési szempontból az ifjúság számára, konkrétumok azonban ismét csak nem hang­zanak el ezzel kapcsolatban. Manapság széltében-hosszában hallhatjuk és olvashatjuk kü­lönböző fórumokon, hogy az elmúlt négy évtized milyen ag­gasztó erkölcsi és kulturális ní­vócsökkenést produkált általá­ban, az ifjúság körében azonban különösképpen. Ne vitassuk itt, hogy ki vagy kik felelősek ezért, de szögezzük le, hogy az egyházak és egyházi iskolák biztosan kívül vannak e körön, hiszen 1948 óta erőszakkal tá­voltartották az ifjúságtól őket. A jelenlegi rossz tehát nem há­rítható rá az egyházi iskolai ne­velésre, ugyanakkor óhatatlanul felmerül a kérdés: nem lenne kedvezőbb talán a kép, ha az egyházak részt kaphattak volna a tanításban és nevelésben? E feltételezés nem pusztán teoretikus jellegű: alapot szol­gáltat hozzá az 1948 előtti évti­zedek, sőt évszázadok példája és gyakorlata. Ebben az időben nagy számban működtek egy­házi és nem egyházi iskolák Magyarországon, amelyek kö­zött teljesen kötetlen, ízlés sze­rinti választásra nyílt mód. Nem lehet véletlen, hogy a tudo­mány, a művészetek, a politika kiemelkedő egyéniségeinek többsége egyházi iskolák nö­vendéke volt. Magam patholó- gus orvos vagyok, ezért szű- kebb szakmámmal kapcsolatos egyszerű helyi példával kívá­nom ezt szemléltetni. A pécsi egyetemi pathológiai (kórbonc­tani) intézet eddigi igazgató ta­nárairól a következőt jegyezhet­jük fel: Entz Béla (1877-1959) piarista, Romhányi György (1905-1991) ciszterci, Kelényi Gábor (1926-) bencés diák volt. A három életpálya több mint száz évet fog át, amelyben kü­lönböző politikai-társadalmi irányzatok váltották egymást, anélkül, hogy az egyházi isko­lák népszerűsége változott volna. Mi tette vonzóvá? Mi tette ilyen vonzóvá ezeket az iskolákat? Egyrészt a mindig magasszintű, a korral haladó, aktuálisan modern tanítás. Ezt természetesen nem egyházi is­kolák is nyújtani tudták. A több­let, amit az egyházi iskolák nyújtottak: a nevelés volt. Ne­velés szóval, de mindenekelőtt példával és magatartással. Ne­velés: tisztességre, a magyar haza szeretetére, felebaráti sze­retetre. Most csak a katolikus iskolá­kat, köztük a pécsi ciszterci gimnáziumot nézve, ezek nyi­tottságát jelezte, hogy szívesen vettek feltanulóik közé más fel- ekezethez tartozókat, protestán­sokat, izraelitákat is, akik az is­kola egyenrangú, megbecsült polgárainak érezhették magu­kat. Nem véletlen, hogy a más felekezetűek ugyanolyan hű­séggel ragaszkodnak az Alma Materhez és egykori szerzetes tanáraikhoz, mint katolikus tár­saik, amire ékesszóló példák az érettségi találkozók. Az egykori szerzetes diákok közül többen is csatlakoztak - őszintén vagy érdekből - az el­múlt évtizedek politikai-eszmei áramlatához, nem akadt közöt­tük azonban egyetlenegy sem (személyes tapasztalatom), aki az egykori iskola és szerzetes tanító-nevelőinek emlékét va­laha megtagadta volna, és ne a legnagyobb hála és tisztelet nyilvánításával emlékezne ró­luk. Milyen kár - persze ember­ileg érthető talán -, hogy az egyházi iskolák körül jelenleg dúló vitában nem nyilatkoznak meg nyilvánosan is. Szeren­csére meg tudunk idézni azon­ban ebből a körből egy tanút, mégpedig egy koronatanút, aki arra a riporteri kérdésre: „volt olyan szakasza az életének, amikor felhőtlenül hitt valami­ben?” - a következőt válaszolta: „Nagyon érdekes kérdés. Na várjunk csak. Most gondoljunk egy kicsitarra,hogy aziskolák ... En sose voltam hívő, és a bajai cisztercita katolikus iskolába jártam. Most nézel, mi? Hát fölvettek azok zsidót? Fölvet­tek. Baján nem is volt más, csak ez az egy gimnázium. Haha! De nem csak hogy semmi bajom se volt, hanem még a tényleges ér­tékemen fölül dicsértek és elis­mertek. Sose hazudtam azt, hogy hívő vagyok. Igaz, nem volt tőlem nagy teljesítmény, mert értelme se lett volna, hogy valamit el akarjak vele érni, hi­szen mindent elértem. Hetedik­ben a matematikát és a fizikát én adtam elő, a tanár helyett. A doktor Molnár Samu volt az osztályfőnököm. Mindig szep­temberben vagy augusztus vé­gén, már nem emlékszem, menni kellett beiratkozni, a szü­lővel. Anyám a katedra mellett állt, én meg, ahogy a diáknak il­lett, négy-öt lépés távolságban, és tisztelettel természetesen. Akkor hallottam, hogy mondja a Molnár Samu az anyámnak, hogy ilyen kiváló, meg olyan példátlan. A Grész Leóval, a matematikussal én személyileg is igen jóban voltam. A doktor Molnár Samu meg a főisten volt! Haha! Az különben na­gyon rendes ember volt. Kemé­nyen tartott bennünket. Tudták azok, mit akarnak. Azt akarták, amire nevelve voltak. Katoli­kus, hívő embereket akartak. Enrólam tudták, hogy nem va­gyok katolikus, és nem is aka­rok kikeresztelkedni. Mégse bántottak.” Az idézet Hallama Erzsébet: Fele játék, fele gyöt­relem. Tudósportrék c. könyvé­ben olvasható. A nyilatkozó pe­dig Ernst Jenő, a POTE biofizi­kai intézetének néhai igazga­tója, akiről köztudott volt meg- győződéses elkötelezettsége a kommunista-marxista eszmék iránt, elfogultsággal tehát aligha vádolható. Kemény munka Egy kérdést szeretnék még érinteni. Az egyházi iskolák kö­rül kavargó vitákban gyakran hangzik el az a gúnyos meg­jegyzés, ogy ugyebár ilyen isko­lákban jószerivel csak imád­koznak, minden egyéb csak má­sodrendű kérdés. A ciszterci rend Szent Benedek rendjéből sarjadt ki, és ma is alapító ősaty­jaként tiszteli Szent Benedeket. Azt a Szent Benedeket, akinek jelszava világtörténelmi szálló­ige lett: Óra et labora - Imád­kozzál és dolgozzál! Azt a Szent Benedeket, akit az euró­pai keresztény kultúra és mű­veltség megalapítójának ismer a történelem. Aki megtanította imára kulcsolni a kezeket és megtanította, hogy ugyanezek a kezek hogyan markolják meg az eke szarvát. A mi pécsi ciszterci diákéletünkben ez a következő­képpen nézett ki. Az első taní­tási óra előtt és az utolsó óra végén egy-egy rövid imát mondtak tanár és diákok közö­sen, Isten segítségét kérve a napi munkához, ill. megkö­szönve azt. A két ima együtt legfeljebb két percet tett ki. A közbülső 5-6 óra pedig kemény, tisztességes munkában telt el tanár és diák részéről egyaránt. Elfogultan tanítottak-e egyes tárgyakat vagy részleteket a szerzetes tanárok: ez is gyakori vád. Nem tehették, mert lelki­ismeretük Istennel szemben arra kötelezte őket, hogy az igazat, és csak az igazat taníthatják. Több évtized távlatából emelt fővel állíthatjuk, hogy ezt a kö­telességüket sosem szegték meg. Hogy pap és szerzetes ta­nárok híven szolgálták a haladó tudományt, és munkatársai vol­tak a tudományos haladásnak, azt az egyetemes és magyar tu­domány- és művészettörténet­ből kiragadott nevek fényesen tanúsítják: Kopernikus, Mendel Gergely, Jedlik Ányos, Sík Sándor, Öveges József és még hosszan sorolhatnánk. Igazság és szeretet Az egyházi iskolák mindig igazat tanítottak és szeretetre, tisztességre neveltek. Tették ezt akkor is csendben és erőszak nélkül, mikor jobb napokat lát­tak és módjukban lett volna ha­talmi eszközökkel is élni. Még inkább ezt kívánják tenni ma, amikor nincs más eszközük, mint az igazság és szeretet- ha­talma. Nem közös érdekünk-e, hogy ehhez megkapják a lehe­tőséget? Dr. Kádas István főorvos, c. egyet, tanár, a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának ügyv. elnöke A pécsi, Apáca utcai óvoda kicsinyei Fotók: Läufer László A POTE tv-stúdiója is szerepel az oktatásban Fotó: Läufer Tanulás karosszékből, videóval Fejlemények a távoktatási központban Amikor megalakult a JPTE Regionális Távoktatási Köz­pontja, Gáspár János igazgató még csak az elképzelésekről tu­dott beszámolni. Azóta elkez­dődött a felkészülés, a prog­ramba bekapcsolódni kívánók felkeresése, s az oktatóanyagok készítésének előkészületei.- Magyarországon hat távok­tatási központot hoztak létre, s ezekből huszonötén vesznek részt a Pannónia TEMPUS program támogatásával a távok­tatási menedzser képzésben. Szükség van szakemberekre, akikre bízható lesz a további, nagyobb létszámú szakértői gárda felkészítése. Pécsről né­gyen járnak a menedzser kép­zésre, a JPTE-ről, a POTÉ-ról és a Pollack Mihály Műszaki Főiskoláról. Ők igen érdeklőd­nek ez iránt az oktatási forma iránt, ezért vállalták a képzést. Elkezdjük az eszközrendszer fejlesztését is a Világbanktól és az OMFB-tól kapott támogatás­ból, de még további pályázato­kat is készítünk a fejlesztés ér­dekében - mondja Gáspár Já­nos.- Milyen területeken vezetik be a távoktatást?- A régió felsőoktatási és egyéb intézményei eldöntik, hol, mit tudnak ilyen formában oktatni. Úgy látjuk, lesznek, akik egy-egy szakterület egyes részeire vonatkoztatva tudják elképzelni. A távoktatás, az ok­tatócsomagok kidolgozása és a az infrastruktúra megteremtése után olcsóbb, mint a nappali ok­tatás. Könnyebben érhető el tömegek számára. Az eddig beérkezett elképze­lések szerint a POTE egészség- ügyi főiskolájának szombathe­lyi tagozata alkalmazná a szoci­ális munkás képzés egy részé­ben, a kaposvári pedagógiai fő­iskola a határon túli tanítók képzésére, továbbképzésére látja megfelelőnek, a Pollack Mihály Műszaki Főiskoláról több programot is „benevez­tek”, a JPTE Állam- és Jogtu­dományi Kara a közigazgatási szakemberek felkészítésére sze­retné alkalmazni, de a Bölcsé­szettudományi és a Természet- tudományi Kar is érdeklődött a lehetőségek iránt.- Említette, elkezdődött a tananyagok előkészítése. Hol és kik értékelik, bírálják el? Adap- tálnak-e már meglévő, külföldi oktatóanyagokat, s koordinál- ják-e a tananyagírást, ugyanis egy-egy oktatócsomag létreho­zása nem kis technikai appará­tust is igényel, hiszen az írott anyagok mellett gyakran szere­pel a video és a számítógép is.- Az Országos Távoktatási Tanács feladata ennek a koordi­nálása.- Hasonló tapasztalatokat szereztem Franciaországban, már ami a központi tananyagot illeti - veszi át a szót Cserné dr. Adermann Gizella, a JPTE do­cense, aki a világ egyik legna­gyobb távoktatási központjában járt. Az intézmény 1933-ban alakult, s távoktatási rendszerük nem csak a felsőoktatásra terjed ki, hanem az elemi iskolától az egyetemig, graduális és poszt­graduális szinten.- Jelenleg három százötven ezer beiratkozott hallgatójuk van, akiknek ötszáz képzési ágazatot kínálnak kétezerötszáz modullal. Legidősebb, érettsé­giző hallgatójuk hetven éves. Foglalkoznak a munkanélküliek képzésével és átképzésével is, eddig több mint négyezer ötszáz cég vette igénybe szolgáltatása­ikat. Az oktatóanyagokat a köz­pontban állítják elő, a tanköny­vek, munkafüzetek megírására ismert szakembereket kérnek fel, de a kivitelezés már csa­patmunka. Igazodnak ahhoz is, tanulóiknak milyen technikai felszerelésük van otthon, s an­nak megfelelően kapnak videós vagy számítógépes programo­kat. A távoktatás szervezettsége óriási, kínálatukról egy köz­pontban telefonon adnak felvi­lágosítást, s a jelentkezési lapot, minden egyéb tudnivalóval egy napon belül postázzák a jelent­kezőknek, akiknek azután min­den lépésüket számítógépes módszerrel követik.-Én Olaszországban jártam tanulmányúton - kapcsolódik be a beszélgetésbe dr. Kóczán Anna, a POTE módszertani csoportjának vezetője.-Náluk nincsen akkora hagyománya a távoktatásnak, mint Franciaor­szágban, ám igen népszerűnek tűnik. Létrehozták a távoktatók konzorciumát, sok vállalat is részt vesz ebben. Ők nem első­sorban telefonon tartják a kap­csolatot hallgatóikkal, hanem szerveznek személyes konzul­tációkat is. Úgy láttam, az okta­tási díjak nem túl drágák. A tan­anyagokat ott is központilag ké­szítik.- Miként fogják biztosítani a pécsi központból a megfelelő oktatási színvonalat?- A felsőoktatási intézmé­nyek érdeke, hogy ne engedje­nek ki a kezük alól gyenge fel­készültségű embereket. A köve­telményszint magas lesz. Sza­kokat indítani, alapítani csak minisztériumi engedéllyel lehet. A továbbképzések ügyében a kari tanácsok dönthetnek, s az üzleti jellegű kurzusoknál is fontos szempont lesz az igé­nyesség - válaszolja az igaz­gató.- Magyarországon a video, a számítógép még nem olyan gya­kori az otthonokban, mint Nyu- gat-Európában. A hallgatók hogyan fognak tanulni?- Szeretnénk alközpontokat és konzultációs centrumokat ki­alakítani Pécsen, Kaposváron, Szekszárdon és másutt, ahol a hallgatók létszáma meghaladja a húsz főt. Egy-egy központban biztosítani fogjuk a video- és a számítógép használatot is.- Mikor kezdődik az oktatás?- Elképzelésünk szerint egyes területeken már ősztől. B. A. A Püspöki Énekiskolába folyamatosan várják a jelentkezőket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom