Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-30 / 117. szám

1993. április 30., péntek oj Dunántúlt napló n A POTE Neurológiai Klinikája Fotó: Szundi György A sokarcú neurológia Környey Alapítvány az idegtudományok támogatására- Furcsának tűnhet, ám a ta­pasztalataim szerint a neuroló­giai betegségeket ma is mágikus tartózkodás övezi. Gondoljon arra, ha valaki epilepsziás ro­hamot kap, az emberek rettegve állnak félre, míg egy kartöréses beteget körbeajnároznak mondja dr. Czopf József, a POTE Neurológiai Klinikájá­nak igazgatója, a Környey Ist­ván Alapítvány kuratóriumának elnöke.- Professzor úr miben látja ennek a viselkedésnek az okát?- A közvélemény ma sem foglalkozik eleget az idegrend­szerrel, s ezért is áll tőlünk távo­labb, noha a hétköznapok terhei és a betegségek egy része köz­jtlenül is az agyat érintik, az gyünk működése minden rez­gésünkben jelen van.- Melyek az idegrendszert érintő főbb betegségcsoportok?- Három kiemelkedő jelentő­ségű csoportról beszélhetünk. Az elsőbe a mozgató rendszer problémáit sorolhatjuk. Ezeken a betegségeken tartós, szak­szerű kezeléssel lehet javítani. A másik csoportban beszél­hetünk a váltakozó alvás-ébren- léti ciklusok szabályozásáról, amely az idegrendszer egyik alapműködése. A klinikánk a napokban kapott egy igen hasz­nos berendezést, egy Longterm EEG-s készüléket, mellyel 24 órán át követhetjük figyelem­mel egy-egy páciens agyának elektromos tevékenységét. A lelki teljesítmények is az agy aktuális állapotának a kísérői. De az agyi elektromos tevé­kenységek vizsgálata segít a rosszullétek, szédülések, esz­méletvesztések okai „kinyomo­zásában” is. A harmadik nagy tömbbe a fájdalmak tartoznak. Minden fájdalom az idegrendszeren ke­resztül jelentkezik.-A fájdalom csillapításának ma már egyre gazdagabbak a módszerei. Lehet, hogy ez is közrejátszik abban, hogy az agy felé kisebb figyelem fordul a kelleténél? Legalábbis a köztu­datban, mert a szakma ezt az év­tizedet az agykutatás évtizedé­nek nyilvánította.- Szeretnénk fölhívni a fi­gyelmet az idegrendszerre. A cerebrovasculáris - agyér - be­tegségek, a tudatzavarral járó betegségek igen elterjedtek, de egy részük gyógyítható. A kü­lönböző kutatások nagy erővel folynak. Szinte hetente jelennek meg külföldön új neurológiai szakkönyvek, s havonta több alkalommal is rendeznek fontos konferenciákat. Igaz, nyomon követésükhöz sok pénzre lenne szükség.-Az orvosegyetemi oktatás­ban mennyire jelennek meg az új szakmai ismeretek és diag­nosztikai berendezések?-Igyekszünk követni a tu­dományos információkat, pá­lyázatok segítségével bővíteni gépparkunkat. Ám az eszközök elmaradása a világ élvonalához tartozókhoz képest nem igen tud csökkenni.-A neurológiai klinikán mi­lyen kutatásokat folytatnak?- Vizsgáljuk például az agyi érbetegségeket, az érző rend­szer objektív mérési lehetősé­geit, a polyszynaptikus reflexje­lenségeket. Végzünk szövettani kutatásokat, vizsgáljuk az epi­lepszia klinikai jellegzetessé­geit. A klinikán öt speciálambu- lanciánk is van. A cerebrovas­culáris, az extrapiramidális, a demyelinizációs, a fájdalom és az epilepszia ambulanciák. A klinikum fontossága nem kerül­het háttérbe. Mindennek a beteg ember érdekében kell történnie.-Milyen szerepet tulajdonít ma Környey István professzor emlékének?- Környey István nemzetkö­zileg ismert neuropathológus professzor volt, aki egy iskolát hozott létre. Nála a klinikum, a betegek első helyen álltak. A pécsi ideg-elme klinikának - a klinika csak később vált három részre, a neurológiára, az ideg- sebészetre és a pszichiátriára - 1947-72 között volt az igazga­tója. Itt a klinikán és szerte az országban vagyunk jó néhá- nyan, akik hosszabb-rövidebb ideig dolgoztunk vele, s ma is valljuk az ahhoz az iskolához való tartozást.-Milyen célok érdekében hozták létre a Környey Alapít­ványt?- Elsősorban az idegtudomá­nyok oktatása, kutatása segíté­sére. A betegségek megelőzése, gyógyítása, rehabilitációja fej­lesztésére, pályadijak, ösztöndí­jak kiírására, kiemelkedő hall­gatók támogatására, a konfe­renciákra való eljutás érdeké­ben.- Milyen számlaszámon ajánlhatnak fel pénzt azok, akik egyetértenek az alapítvány cél­jaival és fontosnak tartják a ne­urológiafejlesztését?- A számlaszám: Corvinbank Pécs, 249-98972-3046. Minden apró felajánlást is köszönünk előre. Remélem, hogy az agy évtizedében a közvélemény is jobban megismeri az idegrend­szer működését, betegségeit és felismeri a gyógyításának fon­tosságát. Barlahidai A. Levél Németországból Bonni államtitkár Pécsett T alán már hallották az olvasók Horst Waf­fenschmidt államtitkár nevét. Nem, nem egy szokványos államtitkárról van szó, aki hosszú éveken át haloványra koptatta kabátujját valamelyik minisztérium íróasztalain, mire a mi­niszter alatti utolsó lépcsőfokot kivívta magának. Waffenschmidt a községpolitika területéről jön, onnan, ahol egy demokráciában legközelebb ál­lunk az emberekhez, ismerjük és osztjuk gondjai­kat. S nem bürokrata, hanem vérbeli politikus, aki részt akar venni a politikai valóság alakításában, s ezért 1972 óta a parlamentben foglal helyet. Egy ilyen személyiség feltűnik a kancellárnak, s ezért egy különösen nehéz feladattal bízta meg. Amióta Magyarország erőteljes részvételével a vasfüggöny összeomlott, amióta nagyvonalúság honol legalább az utazásoknál és az eszmecseré­ben, a német kisebbségek is felbolydultak Európa keleti részein attól a kérdéstől: hogyan viszonyul­jak ahhoz az országhoz, ahonnan öt-tíz vagy húsz nemzedékkel ezelőtt elődeim jöttek? A háború utáni időszak különösen nehéz volt ezeknek az embereknek. Először is reakcióként a nácizmusra németellenes hangulat alakult ki, amely őellenük is irányult, jóllehet már évszáza­dok óta lojális polgárai voltak országaiknak, s néhány náci csábítás ellenére alapjában azok is maradtak. S azután szenvedtek a kommunizmus igája alatt, mint minden más polgártársuk is. De őtőlük eltérően nekik kulturális gyökerük volt egy nyugati országban és így beleálmodták ma­gukat abba az egykori, már rég elhagyott, s rria megváltozott hazába, mint ahogy egy börtönlakó álmodik a gyermekkoráról. Most, amikor a németellenes hangulatok elhal­ványulnak és a kommunizmus nyomását egy sza­bad demokratikus államforma váltotta fel, ahol a pillanat minden anyagi szűkössége ellenére gaz­daságilag is felrajzolódik egy eredményesebb jövő, ezeknek az embereknek újból teljesen in­tegrálódniuk kellene jól ismert hazájukkal, ame­lyet szívük mélyén jobban szeretnek, mint az álomképet a nehéz években. Nem olyanok az emberek, hogy világképüket egyik napról a másikra megváltoztatnák. Ehhez idő és türelem kell. S mégis, vissza kellene tartani őket elsietett lépésektől. Mindenütt, ahol diplo­mataként szolgálatot teljesítettem, mindig külö­nösképp törődtem az emigránsokkal. Legtöbbjük nemcsak az életét mentette meg, hanem sikeres ember lett a szakmájában. S mégis, a törés, amit az áttelepülés egy másik országba okozott, sosem akart gyógyulni. Utazások, látogatások az egy do­log, ifjúságunk országát, elődeink sírját elhagyni nagyon súlyos lépés, amivel csak nagyon kevesen tudnak megbirkózni. Ezért kérte meg a német szövetségi kancellár Waffenschmidt urat, kíséreljen meg mindent, hogy az embereket egy meg nem fontolt lépéstől - egy országba való kivándorlástól, amely kétszer olyan sűrűn van telepítve, mint Magyarország, s amely egészen másképp fejlődött, mint ahogy el­képzelik - visszatartsa. Míg a vendégmunkások gyakran folyékonyan beszélnek németül, s min­denekelőtt egy komplikált, modern ipari társada­lomban, mint az NSZK, amelynek felépítésében résztvettek, könnyen eligazodnak, ezek a szegény áttelepülők gyakran idegenként állnak ott elődeik országában. Van keserűbb sors? Waffenschmidt szakadatlan fáradozásait nem mindig koronázza siker. A német kisebbséget az egykori Szovjetunióban súlyosan érte a csapás. Már a második világháborúban Sztálin utasítá­sára a Volga mentéről Kazahsztánba telepítették át őket, s érthető, hogy nem tudtak ott úgy ott­honra találni, mint Délkelet-Európa német be­vándorlói, amennyiben megmaradhattak hazá­jukban. A nyugtalanságok a FÁK országaiban, a túlfűtött nacionalizmus további és súlyos okok, amiért el akarnak menni. Németország, amely ezeket az embereket a második világháború révén ebbe a súlyos hely­zetbe hozta, itt felelősséget érez. Ha valóban ve­szélyben vannak, menedéket fognak találni ná­lunk, mint minden más üldözött. Természetesen nem olyan gyorsan, mint ahogy szeretnék. Leg­feljebb 220 000 ember évente az, amit az ország leterhelt infrastruktúrája és polgárainak toleran­ciája el tud fogadni. De ezzel egyidejűleg minden erőfeszítést felvállalunk, hogy gazdasági és kul­turális segítséggel ezeket a szerencsétlen embe­reket arra indítsuk, hogy maradjanak. A német bevándorlók - ezt magyar barátaim mindig megerősítik -, gyakran a gazdasági hala­dás motorjai voltak Kelet országaiban, s miért ne lehetnének újból azok. Létezik-e jobb gazdasági segítség ezeknek az országoknak a számára, mint ezeket az embereket olyan helyzetbe hozni, hogy ott ahol kiismerik magukat, megint a legjobbat tudják nyújtani a maguk és környezetük számára. Miért jön hát akkor Horst Waffenschmidt úr Pécsre? Természetesen nem azért, hogy ennek a régiónak a gazdaságát a kisebbség elvonásával gyengítse. Különben is, áttelepülési kérelemnek Magyarországról a Német Szövetségi Köztársa­ságba szinte semmi esélye nincs, kivéve ha a leg­szűkebb családi körben családegyesítésről van szó, s egészen különleges okokból, mint az édes­anya betegsége. Nem, az államtitkár pontosan az ellenkezőjét akarja. Szeretné a magyarországi német kisebbség eredményes önmagára találását saját szemével látni, amihez minisztériuma, a Belügyminisztérium német klubok és ifjúsági csoportok támogatásával szerény, de gyakran igen bátorító hozzájárulást nyújtott. „Igen báto­rító”, mert nem a pénz a probléma, hanem az ön­bizalom újbóli helyreállítása, s ez Waffenschmidt számára inspiráció lehet sokkal nehezebb munká­jához a FÁK-országokban. Nem nyerünk semmit, ha Európa kevés ipari műhelyében tolonganak az emberek, s Európa többi része pusztasággá válik, jobb esetben turisz­tikai célpont lovaglópályákkal. Mi Európa azonos mértékű ipari betelepítését akarjuk tiszta, jövőt hordozó iparral és szolgáltatásokkal, ahol az em­berek egészséges és kulturálisan nekik megfelelő környezetben tudnak élni, nem vendégmunkás hadseregeket és áttelepültekkel teli kaszárnyákat, higiéniailag elfogadhatatlan táborokat, legjobb esetben lélektelen lakósilókat, ahol a gyermekek elidegenednek a szüleiktől. M agyarország és a magyarországi németek a helyes úton haladnak, s ezért meg va­gyok győződve, hogy május közepén a bonni vendég, akit parlamenti képviselők és ma- gasrangú tisztviselők kísérnek, nemcsak az egye­dülálló magyar vendégszeretetet fogja élvezni, hanem pozitív felismerésekkel távozik majd in­nen. Nincs szükségünk vándorokra, sem ki- spm bevándorlókra, hanem egy Európára, ahol az em­berek kulturális sokszínűségükben békésen él­hetnek egymás mellett. Nem eléggé elriasztó az egykori Jugoszlávia déli határunkon? Hanns Rehfeld Közjóléti erdőgazdálkodás Hatmillió a Máré-várra Gyünyörű panoráma nyílik a környékre a várból Fotó: Szundi György Egy kicsit „nyúlós” a foga­lom: közjóléti erdőgazdálkodás. Annak ellenére is nehéz tarta­lommal megtölteni, hogy az er­dők alapvető funkciói között is kiemelt helyen szerepel. Ám hajlamosak vagyunk arra gon­dolni: néhány esőbeálló, itt-ott karbantartott sétautak, rendbe tett források, rönkasztalok és padok - ez jelentheti a közjóléti erdőgazdálkodást. A természe­tet kedvelők kiszolgálását a bükkösök, fenyvesek között. Holott igény van. Azt mondja Soós László, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kárászi erdészetének fiatal igazgatója, hogy a területükön lévő Máré-várhoz kirándulók 90 százaléka komlói. Ezért leültek az ottani önkormányzat vezető­ivel, hogy egyeztessék: mit le­hetne csinálni a környező erdők fogadóképességének javítása érdekében.- Jót beszélgettünk ... - fe­jezte be a történetet, jelezve: jó­szerével csak magukra támasz­kodhatnak. A MEFAG-nak egy évre a közjóléti költségkerete 1,2 mil­lió forint. Ez mennyi?- A kárászi erdészetnek is kevés lenne - mondja Soós László. Ennek ismeretében valóban meglepő az igazgató vélemé­nye, hogy tudniillik az a szintű kiszolgálás, ami a közjóléti er­dőgazdálkodást jellemzi a kárá­szi erdészetben, nem jellemző más területeken. A kárásziak 6400 hektáron gazdálkodnak, ebből 1250 úgy­nevezett védelmi rendeltetésű. Vannak itt szigorúan védett te­rületek is, gondoljunk csak a bazsarózsákra. A közjóléti ren­deltetésre 100 hektár jut, a vá­raljai horgásztavak, illetve a Máré-vár környékéről van szó. A 100 hektárról Soós László vé­leménye:-Lehetne jobb az arány a közjóléti és a védett erdők kö­zött. Beülünk a fehér Nivá-ba, irány Váralja. Csodavidék. Az apró tavakkal, a hajdani erdé­szek szolgálati házaival - felújí­tották ezeket, rendszeresen használják -, öles törzsű fák állnak az épületeket simogató zöldfüvű tisztásokon. Az ember úgy érzi: rögtön megjelenik, va­lahogy materializálódva, a béke. Tulajdonképpen meg is jele­nik. Ott áll a nemrég feltárt úton egy öreg erdész. Már nyugdíj­ban van, de „idén még egyszer sem voltam a területen”. Kiné­zett hát, belehallgat a tavasz duruzsolásától selymes csendbe, azt figyeli, hogy odébb, a dombélen túl, dolgoz­nak a fakitermelők. Soós László tisztelettel beszél vele, küldi, menjen közelebb, nézze meg, jól dolgoznak-e. Egészen biz­tos, hogy kiváló erdész, gondos gazda volt. Máré-vár egy külön mese - de nem csak a múltbéli törté­nete. Majd minden évben leom­lik a falaiból egy darab. Amikor felújították, csak a „héját” csi­nálták tartósnak, belül a fagy könnyen repeszti a vastag fala­kat. Most is leomlott egy rész az udvarban. A Máré-várat a kárá­szi erdészet üzemelteti - elkü­lönített költségek nélkül. Az utóbbi 8-10 évben állagának megóvására 6 millió forintot költöttek. Most úgy számolnak, hogy évente mintegy félmillió forint kell. A belépők ára ezt nem fedezi, 5-10 forintba kerül. Az április 15-től október 15-ig érkező közel 15 000 látogató pénzforrásnak kevés, ’’ostrom­lónak” viszont bőven elég. Papp Éva, a vár gondnoka elké­pesztő esetekről beszél, mi mindent „tudnak elrontani” a turisták. Kommentárként Soós László ehhez annyit tesz hozzá, hogy véleménye szerint mestersége­sen szított az ellentét az erdé­szek és az erdei kirándulók kö­zött. A korrekt kapcsolatnak két feltételét látja: az erdőlátogatók ne szóljanak be az erdészek szakmai munkájába, illetve ne szemeteljenek. Mindezt annak ellenére mondja, hogy amikor legutóbb kiraktak a kiránduló- helyekre 30 rönkgarnitúrát, ab­ból néhány nap alatt 16-ot el is loptak ... Tönkreteszik az eső­beállókat, az eligazító táblákat, térképeket is.- Csak egy választásunk ma­rad - mondja végezetül az igaz­gató. - El kell tudnunk dönte­nünk, hogy a rendelkezésünkre álló kevés pénzből minek a pót­lására futja. Ilyen körülmények között mondhatom mégis jónak a kárászi erdészetben a közjóléti erdők üzemeltetését. Ezt mi megbecsüljük, de jobban meg kellene becsülnie a másik fél­nek is. Mészáros A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom