Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-29 / 116. szám

1993. április 29., csütörtök aj Dunántúlt napló 9 Parkinsonkodás Kétféle ember ért a nagysza­bású pénzügyekhez: az, akinek óriási saját vagyona van, és az, akinek nincsen semmije. Ezt a megállapítást C. N. Parkinson nevezetes törvényeinek a nagy­szabású pénzügyekre vonat­kozó részében még a követke­zőkkel bővíti: a világ tele van olyan emberekkel, akik e két csoport közé esnek, s ilyenek­ből állnak többnyire a pénz­ügyekben elöntő bizottságok. Parkinson ezen felismeré­sekből vezeti le a Jelentéktelen­ség Törvényének nevezett kö­vetkeztetését: a bizottsági napi­rend bármelyik pontjának szen­telt idő fordított arányban áll a szóban forgó összeggel. Elgondolkodhatunk ezen még akkor is, ha Parkinson tör­vényei csak a szatíra műfajába tartoznak, s nem a tudomány­hoz. Ez utóbbit az is bizonyítja, hogy az említett „törvény” a pé­csi testületre felemásan igaz. Nostradamus képességű jósnak kellene lenni ahhoz, hogy va­laki előre megjósolhassa: égy-egy témával mennyi időt tölt majd a közgyűlés. Például a magasház ügyével - pedig többszáz milliós tételről van szó - tetemes ideig foglal­kozott a testület. Ennek ellenére á Jelentéktelenség Törvénye $zerint alakult a „végkifejlet”. Ahogy a parkinsoni bizottsá­gokban az apró súlyú ügyeknél a hosszas vitát további kiegé­szítő adatok beszerzésének meghagyásával a döntés elnapo­lása követi, úgy a magasház ügyében is hasonló következett be: az elnapolást ezúttal az újabb pályázat kiírása jelenti, a határozat többi része pedig egé­szen a törvény szerint alakult. Talán éppen azért, mert a tes­tületben a pénzügyi, építészeti, műszaki ismeretek tekintetében nem sokan vannak krőzusi gaz­dagok és koldusszegények. így tehát az igazi készséget - vagy az abszolút hozzá nem értés vakmerőségét - meghaladó döntés felelősségét, ameddig csak lehet, el kell hárítani. Ez a természetes védekező ösztön, bár egyes megnyilvánu­lások szerint tudatos megfonto­lás is szerepet játszik benne. Az a parkinsoni hatástalansági együttható viszont aligha, amely testület együttmunkálko- dásának idejéből, létszámából, tagjainak átlagéletkorából, il­letve a külső csoportok által be­folyásolt tagok számának ösz- szevetéséből számítható ki, mint „ismeretes”. Ellenben továbbra is rejtély, hogy a szakszerűséget igénylő vitába miért keveredett annyi oda nem tartozó általános poli­tikum, címkézés? Erre mond­hatnánk csak igazán: Ülj új tör­vényt Parkinson! Vajon a szoci­ális érzéketlenség, illetve de­magógia vádja érvként való hangoztatásának gyakorisága milyen matematikai összefüg­gésben van a következő válasz­tásokig hátra lévő idővel? Egy biztos: ha ezen napok számát megszorozzuk a testület jelenléti átlaga négyzetével és a pártfrakciók számával, akkor eredményül megkapjuk, hogy mennyi forintba kerül egy év­ben a magasház fenntartása je­lenlegi állapotában: 3 millió. Legalább ennyit azért lehetne érteni a pénzügyekhez. Dunai I. A város fölé tornyosuló 25 emeletes gond Megoldási változatok: megerősítés, hasznosítás, visszabontás, lebontás? A történeti visszatekintés el is hagy­ható: minden pécsi polgár ismerheti a magasházzal kapcsolatos eseménysort építésének beharangozásától kezdve azon próbálkozásokig, amelyekkel az önkormányzat igyekezett megszabadulni ettől a költséges építészeti örökségtől. A Polgármesteri Hivatal Városfejlesz­tési és Üzemeltetési Irodája által készí­tett helyzetelemzés alapján a közgyűlés legutóbbi ülésén úgy határozott: újabb pályázatot ír ki a magasház hasznosítá­sára. Amennyiben sikertelen lenne ez a pályázat is, úgy három lehetséges válto­zatról kell majd dönteni a testületnek ta­lán már a nyár folyamán: saját költségén az önkormányzat végeztesse- e el a teljes épület szerkezeti megerősítését, vissza- bontassa-e a házat műszakilag előnyös szintig és a megmaradó részt erősíttesse meg vagy bontássá le az egészet. Ez utóbbi változat feltételeire, költ­ségkihatásaira nem terjed még ki Város- fejlesztési és Üzemeltetési Iroda helyze­telemzése, a többiekhez viszont nyújtott kapaszkodókat. A problémakör megérté­séhez ezekből ismertetünk néhány meg­állapítást, illetve számadatot. A magasház a legegyszerűbb, egy födémelemes IMS-rendszerhez tartozik, így szerkezetének megerősítéséhez több­fajta, akár kombinált módszer is szóba jöhet. A tartószerkezet megerősítési költsége az 1990 decemberében lezajlott - egyébként eredménytelen - verseny- tárgyalás ajánlatai szerint hagyományos tartószerkezetűvé alakítás esetén mint­egy 100 millió forintra tehető. Már korábban felmerült az ötlet a ház visszabontására. A PÉCSITERV tavaly februárban készített az épület 12. szintig történő visszabontásának lehetőségeiről szakvéleményt. Ezek szerint a vissza­bontás számos nehézséggel jár, de mű­szakilag megoldható, bár ilyen jellegű munkát a hazai építőipar még nem vég­zett. A visszabontás várható költsége 105-140 millió forint körül alakulhat. Az épület hasznosításának esélyeit a Budapesti Műszaki Egyetem 1990-es mémök-közgadasági szakvéleménye elemezte. Az akkori számítások szerint az irodai célú hasznosítás látszott a leg­hatékonyabbnak, utána a lakás- és irodai vegyeshasznosítás, s leginkább ráfizeté­sesnek pedig a tiszta lakáscélú hasznosí­tás. Ez a szakvélemény az épület eredeti állapotának visszaállítását 236, diákszál­lóvá való átalakítását 227, irodává való átalakítását 205 millió forintra taksálta. Amikor szóba került az épületnek a pécsi Universitás központjává történő átépítése, a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola tavaly decemberi tanulmánya a felújítás-átalakítás költségeit - ÁFA nélkül - 750 millió Ft-ra becsülte. D. I. Utcáról utcára Ismét visszatért a téglaarchitektúra? A pavilon mögötti vasajtó elhelyezésének esett áldozatul egy emléktábla Fotó: Szundi György Elkeserítő! Sajnos nincs be­csülete múltunk építészeti örök­ségének. Legalábbis erre lehet következtetni a pécsi postapa­lota sanyarú sorsából. Jó pár éve nem csekély költséggel újí­tották fel az épületet, amikor örülhettünk annak, hogy több évtized után ismét láthatóvá lett a homlokzat ormán a gyönyörű színes, angyalos magyar nagy­címer. Most viszont csak döb­benettel nézhetjük azt, ami a századfordulón épült palota Jó­kai utcai előterében történt. Ennek a két végén annak ide­jén olyan faldíszt képeztek ki, ami szemlátomást táblák - már­ványtáblák? - elhelyezésére szolgált. Az északi oldalon lé­vőt most - bocsánat az ordenáré kifejezésért, de ez esetben ennél jobbat alkalmazni egyszerűen lehetetlen - elbarmolták. Egy részét úgy leverték, hogy helyet kreáljanak egy ordítóan oda nem való ajtónak. És most or­szág-világ szemébe röhög az „eredmény”. Vajon kit dicsér­hetünk eme barbár tettért? Ezzel szemben... Tisztelet és elismerés a Honvéd Kórház­nak! Megfigyelhettük, hogy ez a közintézményünk is ugyanúgy viselte a sorsát, mint számtalan társa, amit ilyen-olyan okból bővíteni kellett: ahány új épít­mény született a területén az eredeti, 1902-ben keletkezett épület környezetében, az annyi­féle volt, mintha mindegyik az építője életműve gyanánt ké­szült volna, így aztán egy rémes vegyesfelvágott jött létre. Most viszont a Táncsics Mi­hály úti fronton egy új gazda­sági épület épült a 26. Építő­ipari Vállalat jóvoltából. Kez­detben közönséges barakképü­letnek tűnt, de most, felöltöz­tetve már egészen más. A fe­hérre festett falakból élesen vá­lik ki az ablakok nyers téglából díszítő jelleggel megformált ke­rete, s ugyanilyen díszítés lát­ható az oromfalon is. Valamikor bevett szokás volt úgynevezett téglaarchitektúrá­val díszíteni épületeket, ezek néhány pompás példánya ma is gyönyörködtet, még ha az évti­zedek kosza csökkenti is a ha­tást. Utóbb ez kiment a divat­ból, a dísztelenség vált uralko­dóvá valami áltakarékossági szemléletnek is köszönhetően. Most a Honvéd Kórházban is­mét megjelent a téglaarchitek­túra egy nemes szándék jegyé­ben: a felújításoknál - mint azt dr. Aracsi László kórházpa­rancsnok ezredestől megtudtuk- arra törekednek, hogy a főépü­let stílusjegyeit örökítsék át egy egységes kép kialakítása végett. Rácsok. Valamikor régen, még az anti-anti világban az üz­letek tartozéka volt a vasredőny- egy-egy régi pécsi portálon még láthatók a vezető sínek - és le-felhúzásra szolgáló kampós végű rudak. Ezek az idők fo­lyamán eltűntek, a kirakatok éj­jel-nappal láthatók voltak, még ha alkonyaitól hajnalig sötét­ségbe is borultak. De nem is volt szükség redőnyre, mint­hogy védeni sem kellett a kira­katokat: nagyon-nagyon elvétve lehetett csak hallani kirakatbe­törésről. Nem mondhatnánk, hogy mostanában különösebben elszaporodtak volna az efféle bűncselekmények, az viszont tény, hogy az üzlettulajdonosok is azt vallják: jobb félni, mint megijedni. Ezért jelentek meg előbb a riasztóberendezések ér­zékelői a kirakatüvegek belső oldalán, most pedig a hatáso­sabb védelmet ígérő rácsok. Minap a Ferencesek utcájában járva tűnt fel, hogy egyre több üzleten díszeleg már harmoni- kaszerűen összehajtható, egyébként eléggé böhönc rács. Nem lenne érdemes valami más, az utcaképpel barátibb vi­szonyban lévő rácsot kitalálni? Hársfai István Városvédő őrjárat Régi vesszőparipánk a míves munka dicsérete. Egy épületnél is nagyon fontos ez: tanúsítja a közelmúlt mesterembereinek szakértelmét, lokálpatriotizmusát. Üdvös, ha egy-egy épületet ilyen szempontból is megcsodálunk. Első képünk a Sipőcz-patika épületét örökíti meg. Nemcsak a szerecsen-szobor érdemel figyelmet, hanem az épület homlokzatának a kidolgozása is, amelyet a felújítás is megőrzött. Ezzel ellentétes a másik példa, amely a Ferencesek utcájának végén található, s aligha vet jó fényt korunk bádogosainak keze munkájára. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Doktortalanítás Ez a nyakatekert szó nem azt jelenti itt, hogy valakitől valójában elveszik a doktori címet, hanem csak azt, hogy a pécsi utcaelnevezésekről szóló önkormányzati rendelet kimondja: a közterület elne­vezéseknél nem használnak semmiféle rangot, címet, így a doktori fokozatot sem. Ésszerű és példákkal iga­zolható ez a rendelkezés. Képzeljük el: mi lenne, ha minden címet, rangot, tudo­mányos fokozatot feltüntet­nénk, milyen nagy viták kere­kednének, nem is beszélve ar­ról, mennyire megnyújtaná az utcaneveket. A legnagyobb személyiségek nem is adtak az ilyesmire. Például Jókai Mór vagy Kodály Zoltán kife­jezetten ellene volt. A rendelkezés a következő utcanévadókat érinti: Án­gyán János, Berze Nagy Já­nos, Boros István, Csekey István Dombay János, Esz- tergár Lajos, Fülep Lajos, Hal József, Heim Pál, Hő­gyes Endre, Kerényi Károly, Semmelweis Ignác Szántó László, Váradi Antal, Vargha Damján, Veress Endre. S Majorossy Imrét miért nem? dr. Vargha Dezső' F orgalomtechnikai változások Megkezdődött a fehérhegyi autóbusz-forduló felújításának munkája, amelyet a kivitelező, a Vállalkozó Útépítő Kft. a tervek szerint május 7-ikéig végez el. A munkálatok idejére ideigle­nes buszmegállókat jelölnek ki. Szennyvízcsatorna és gázveze­ték építés miatt teljesen lezárták a közúti forgalmat a Fülemüle utcában. Ingyenes parkolóbérletek Az önkormányzat közgyű­lése döntésének megfelelően ingyenes parkolási bérleteket ad a Városgondnokság a mozgás- korlátozottaknak állapotukat igazoló okmányuk és, forgalmi engedélyük alapján. Áprilisban több mint 200 ilyen ingyenes parkolóbérlet vettek át a moz­gáskorlátozottak. Útjavítások Elkészült a vasasi bekötőúton a jobboldali hídkorlát, illetve a buszperonok javítása javítása, az Edison úti járda felújítása a buszfordulónál, valamint a Ha­vasi utcában az útburkolat javí­tása. Megkezdődött a Nagypos­tavölgyi út 104. számú ház előtti buszmegálló utasperonjá­nak felújítása. Kátyúzást vé­geznek, illetve végeztek a Vas Gereben, a Szilágyi Dezső, a Kassa, a Nagyvárad, a Tűzoltó, a Kénes, a Györgyakna, a Nép­front, a Margit, a Katona József, az Apaffy, a Katalin, a Korvin Ottó, a Bródy Sándor, a Pósa Lajos és a Táltos utcákban. Pécsi Körkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom