Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-21 / 108. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. április 21., szerda Az TJj DN politikai vitafóruma Már nemcsak a szívükre hallgatnak Végérvényesen a politikai profizmus útjára lépett a Fidesz Modern európai párt született Agrár-tévelygéseink A gyűlölet ellen Tavaly a Budapesti Madarász utcai Gyermekkórház orvosai, ápolónői és néhány pedagógus kezdeményezte: a jóérzésű emberek fogjanak össze a kirekesztés, az erőszak, a mások megbélyegzése ellen. Azóta az országossá terebélyesedett mozgalom jelszava: Tégy a gyűlölet ellen! E cél támogatására már több mint százezer aláírás érkezett a szervezőkhöz, akik május közepén országos ösz- szejövetelre készülnek.- Miért van szükség napjainkban a gyűlölet elleni fellépésre? - kérdeztük a demonstráció egyik szervezőjét, Hegedűs Zsuzsát, a Franciaországban élő szociológust.- A társadalomkutatók egyértelműen állítják, hogy az elkeseredett emberek sorsuk kilátástalansága miatt gyakran keresnek bűnbakot, és a tőlük valami miatt különbözőkben ezt meg is találják. Kolduló gyerekek, magatehetetlen idősek, vagy mondjuk a cigányok egyaránt áldozatai lehetnek az emberi elkeseredettségnek. A féktelen gyűlölet elszabadulása tragédiákat okoz, a történelem erre számtalan példát mutatott már. Pedig nem a kiszolgáltatottak a hibásak a szegénységért, a nyomorért, a munkanélküliségért, a hajléktalanságért - a gazdasági, a társadalmi helyzetet kell megváltoztatni. Sok ország példája bizonyította: ahol megszűnt a szegénység, a nyomor, ott mind kevesebb követője akadt a szélsőségeknek. Közvetlen szomszédaink, a volt Jugoszlávia hé- peinek drámája viszont bizonyítja, hová vezethet a féktelen gyűlölködés .. . Mindenféle politikai megfontolástól függetlenül szeretnénk meggyőzni az embereket: tennünk kell azért, hogy gyerekeink gyülöjetmentes társadalomban nőhessenek fel.-Mikor és hol lesz az országos találkozó?-Május 15-én, szombaton délután, Budapesten. A nyitókoncertet Budán, a Tabánban tartjuk, majd virággal és léggömbökkel a kezünkben átvonulunk Pestre. A virágokat a Dunába szórjuk. A Parlament előtti zárókoncertre több tízezer embert várunk. Minden becsületes, a gyerekei, unokái jövőjéért felelősséget érző embert hívunk, várunk. -szó„A Fidesz vállalja a kormányzás felelősségét” - mondja ki programnyilatkozatának utolsó mondata, mely kijelentés a Debrecenben tartott egész V. kongresszusukat meghatározta. Ennek a jegyében született meg a küldöttek nagy többsége által elfogadott új Szervezeti és Működési Szabályzat, mely végképp lezárva a szövetség mozgalmi szakaszát, egy, az európai liberális pártok mintájára felépülő struktúra alapjait rakta le. Bár a párt neve a régi maradt, a hatszáznál több módosító indítvány vitájában formálódott SZMSZ szinte teljesen megújult. Elnöki rendszer bevezetése Ezentúl a 35 évnél idősebb demokraták is beléphetnek soraikba, az alsó korhatár pedig 14-ről 16 évre módosult. Az új alapszabály elnöki rendszert vezet be a helyi szinttől egészen az országos vezetésig, s kimondja, hogy egy településen egy szervezet működhet. Az Országos Tanács helyébe lépő Országos Választmányba Budapest 8, az eddig egyenlő képviseletet kapott megyék pedig a választókerületek arányában delegálhatnak küldötteket. A választmányt felváltó 11 tagú Országos Elnökségben a mindenkori pártelnök, a választmányi elnök és a parlamenti frakció- vezető mellett a tervezett 6 helyett 8 alelnök tevékenykedik majd. Ugyan már jó ideje nem volt kétséges, hogy a párt elnökévé a már eddig is a szervezet első emberének szerepét betöltő Orbán Viktort választja a kongresszus, a mellette szavazók 82%-os aránya még az új vezetőt is meglepte, hiszen mint mondta, 70%-nál nem számított többre. Szabadelvű középpárt Orbán Viktor kortesbeszédében hangsúlyozta, hogy mivel az elnöki program a Fidesz múltjára, eddigi értékeire épül, elnökké választásával nem csak személyét, de a szervezet általa képviselt elmúlt öt évének stratégiáját fogadják el és erősítik meg a küldöttek. Kiemelte, hogy a Fidesznek továbbra is szabadelvű, mérsékelt, nemzetileg elkötelezett középpártként kell tevékenykednie. 1994-re minimális célként a parlamenti frakciótagok számának megháromszorozá- sát, maximálisként pedig a választási győzelmet jelölte meg. A politikai összefogásról szólva elmondta, hogy bár ennek széles megvalósulásáról illúzió volna beszélni, az is nagy Orbán Viktort választotta első elnökéül a Fidesz eredmény, hogy legalább a polgári középerők egy részének majdani együttműködéséről sikerült megállapodni. A pártelnöki rendszerrel kapcsolatos kételyeket eloszlatandó cáfolta, hogy az antidemokratikus, s leszögezte: a Fidesz elnökének kisebb hatalma lesz, mint a magyar pártok hasonló pozíciójában bárkinek. A hatáskörök megoszlanak az elnök és az őt ellenőrző elnökség között. Hozzátette, hogy véleménye szerint politikai öngyilkosság az elnöki pozíciók halmozása, különben pedig fizikailag is kizáija egymást, mondjuk, a frakcióvezetői és a pártelnöki munka hatékony elvégzése. Mit kíván a Fidesz? A kongresszus által szentesített programnyilatkozat a párt fő politikai elveit szabja meg, s leendő kormányprogramját határozza meg, melyet a szekcióüléseken elhangzottak alapján öszszeállított cselekvési programmal egészítenek majd ki. A mai helyzetet értékelve a nyilatkozat megállapítja: Magyarország nem bírna ki még négy év MDF-es vezetést, s hogy a kormány határozott gazdasági programjának hiányában a helyzet a szükségesnél rosz- szabb, de nem reménytelen. Kiemeli, hogy bár a mostani vezetés az örökölt romokból maga is csak romokat épített - elmulasztva a széles politikai összefogás lehetőségét egy elhibázott koalíciót hozott létre és politikai rögeszméket kergetett -, az alapvető politikai felelősség mégiscsak az előző rendszert terheli. Hamis jövőkép az, amely csupán a régi és az új csőd előidézői között kínál választást, az ország előtt más lehetőség is áll: a Fidesz által ajánlott liberális alternatíva - állítja a programnyilatkozat. Nem ígérnek felelőtlenül S hogy mit tennének a fiatal demokraták hatalomra kerülésük után? Legfontosabb feladataik között elsősorban a jogállamiság megteremtése, a gazdaság fellendítése, a közbiztonság megerősítése, európai szintű oktatáspolitika kialakítása szerepel. A Fidesz, bár nem ígérget felelőtlenül megválasztása esetére, azt mindenképpen állítja, hogy józan és kiszámítható politikával megteremti a felemelkedés feltételeit. A gazdasági növekedést a privatizáció felgyorsításával külföldi források bevonásával, a bankrendszer magánkézbe adásával, a költségvetési hiány csökkentésével, a közpénzekkel történő szigorú takarékoskodással kívánják megteremteni. Az adóterhek ésszerűsítésével és bizonyos adófajták eltörlésével csökkentik a lakosságra nehezedő adóterheket. Miért vállalják a kormányzást? Hogy a felvázolt siralmas helyzetben egy épeszű párt miért vállalja mégis a kormányzást? - tette fel a kérdést Orbán Viktor, majd meg is válaszolta azt: - Mert nincs más választá- unk. Ez az egy Magyarországunk van, ezt kell lakhatóvá tennünk, mert nem akarunk elmenni innen. Kőhalmi Andrea E gy cikk terjedelme a felsoroláshoz sem lenne elegendő, ha számba akarnánk venni a mezőgazdaságban az elmúlt három esztendőben elkövetett súlyos tévedéseket. így tehát csak a legégetőbb tévelygéseket veszem sorra, ahol következményeivel, és - az Agrárszövetség hagyományainak megfelelően - hozzátéve, mit kellene tenni azért, hogy az áldatlan állapotból egy értelmes irányba fordulhassunk. A tévedések közül első helyre sorolom, hogy az ágazat szakirányítása visszatért a 10-15 évvel ezelőtt már elfelejtett „kézi vezérléshez”. (Meg kell mondanom, hogy ez a jelenlegi kormány elképzeléseivel is ellentétes.) Ebből adódtak azok a hibák, amiket a nagy küldetéstudattal rendelkező, ám roppant szerény szakmai felkészültségű emberek elkövettek, akik rossz politikai megoldásokat erőszakoltak rá a gazdasági kérdésekre. így alakulhatott ki az a helyzet is, hogy az élelmiszeráraknak az elmúlt rendszerben kialakult szociálpolitikai funkciója nemhogy csökkent, vagy megszűnt volna, ellenkezőleg: erősödött. Igaz, ennek ára az, hogy a termelésben kb. 40 milliárdos veszteség van úgy, hogy harmadik éve nincs talajerővissz- szapótlás, és vészesen csökken a tenyészállatállomány. Ennek következménye az lett, hogy a korábbi 3 milliárd dolláros export a tavalyi évre már kb. 2,5 milliárd dollárra, 1993-ra várhatóan 2 milliárd dollárra csökken, de erre is csak úgy lesz képes az ágazat, hogy a hazai fogyasztás drámai módon visszaesett. Csökkent - állami ösztönzésre - a gabonatermelés, mégpedig a kritikus 10 millió tonna küszöbérték alá. Következmény: Magyarország gabona importra szorul! Klasszikus példává vált az oktalan, átgondolatlan ad hoc intézkedések klasszikus példájává a szarvasmarha ágazat sorsa. 1991-ben 10 000 Ft-al támogatják azt a termelőt, aki kivágja a legjobb tehenét. Pár hónap múlva már 2000 Ft-ot kap az, aki üszőt állít be. 1992 decemberében már 2 Ft/liter dotációt fizetnek annak, aki Budapestre szállít tejet. Közben 1992-ben kb. 20 millió dollárt költünk tej és tejtermék importra. Több 100 millió Ft költségvetési pénzt kidobunk arra, hogy mentsük a helyzetet, amit előidéztek a több milliárdos működő tőke kivonásával! 1991-ben meghirdették a keleti piacok elvesztését, mint kikerülhetetlen sorscsapást, amely alapvetően sújtja az agrárágazatot. Ezzel szemben a valóság az, hogy ebben a relációban 1992-ben az exportot megdupláztuk! Újabban a bankokat hibáztatják, mert nem adnak hitelt az ágazatnak, a termelőnek. Ez is az eltévelygésekhez sorolható, hiszen a piacgazdaság nem ismer el olyan banki magatartást, hogy azokat a termelőket finanszírozza, akiknek a vesztesége, a csődje előre pontosan kiszámítható. Ilyen bank a világon nincs. Nem a bank a hibás, hanem az az agrárpolitika, amely ilyen helyzetbe hozta a mező- gazdasági termelést. N ézzük inkább, hogy mit kellene tenni az óriásivá duzzadt válság kezeléséhez. 1. Visszatérni az elkezdett, de be nem fejezett szabályozott agrárpiaci körülmények megteremtéséhez, azok feltételrendszereihez. Ez az egész ágazatra pozitív hatással lehet, megszüntethető lenne a termelők mesterségesen kialakított vesztesége. 2. Alacsony kamatú, a mező- gazdasági termelés speciális jellemzőihez alakított bankhitel. 3. Élelmiszeripari privatizációnál a hazai termelőket előnyben részesíteni, ehhez biztosítani a megfelelő pénzügyi feltételeket. 4. Garantált védő- és irányárakkal, a támogatási rendszernek a valósághoz való igazításával biztosítani az ágazat leépülésének megállítását. 5. A földtörvény megalkotása európai gondolkodással úgy, hogy több évtizedig ne kelljen módosítani. 6. „Kézivezérlés” megszűntetése az agráripari szabályozás kialakításával. 7. Agrárkamarai, agrárérdekképviseleti törvények megalkotása. Ez annál is inkább fontos lenne, mert életrehívásával egypár felesleges hivatal megszüntethető lenne, amelyek közül nem egy amúgy is „politikai teadélutánná” degradálta le önmagát. Jobb esetben. Rosszabb esetben az egyéni vagyon könnyed megszerzésére használták fel. 8. A földadó azonnali eltörlése, mert az egyetlen tőke a földtőke hazánkban, amely akkor is adózik, ha csak veszteséget képes termelni. 9. Mezőgazdasági kistermelők adómentes árbevételét kb. 1,5 milliós szintre emelni. 10. A kormány tegyen lépéseket, hogy az agrártermelők, az agrárvállalkozók, az agrárértelmiség és a szaktárca közötti igencsak megromlott viszony normalizálódjon. A kormány végre vegye figyelembe a hozzáértő szakemberek véleményét! Buzássy Lajos Agrárszövetség Gondolatok a Föld Napján rr Urszenny Amikor tejfölösszájú matrózként az Amal Glory fedélzetére behajóztam, szemem-szám elállt a csudálkozástól a rend és tisztaság láttán. Valóban, a világ egyik legnagyobb csodája volt ez nekem azidőtájt, hisz addigi éveimet egy szűkös családi kamrában éltem, ami a maga harminc négyzetméterével egyszerre volt mosókonyha és ebédlő, gabonaraktár az állatok számára, és nyugvóhely a családnak - szóval, minden egyben volt, valami nagy-nagy összevisszaságban. Akkor úgy gondoltam, ez a rend. Az Amal Glory fedélzetén aztán sokfelé megfordultam, láttam néhány kikötőt, nagyvárost, de amikor Hollandiában partra szálltam, és a kikötői korcsmákat magam mögött hagyva begyalogoltam a városba: bizony, megint csak elállt szemem-szám a csudálkozástól. A körmömre égett cigarettacsikket jó negyedórát sétáltattam, kézfejemmel takargatva: eldobni nem mertem, s szégyelltem, hogy van a kezemben. * Ez a szégyenérzet nagyon belémi- vódott. A szégyenérzet és a tehetetlenség. A Metró bejáratainál, a villamos- megállókban, úton-útfélen melegnarancs színű szeméttárolók - a cigarettacsikkek meg szanaszét. Néha a szél söpröget közöttük, elegánsabb vidékeken néha kevésbé elegáns utcaseprők ügyködnek. A kocsik hamutartóját piros lámpánál ugyancsak hanyag eleganciával ürítjük az úttestre, nagyvonalúan írtunk ki százados erdőségeket, nyírunk ki a szó szoros értelmében flórákat, faunákat. Az egyre ápolatlanabb tutistautakat elborítják a műanyagzacskók, flakonok, utcákon, tereken kutyaürülék. A macskák legalább elkaparják művüket, szem ne lássa; elkaparják a játszótéri homokozóba. A gyárak, üzemek meg inkább környezetvédelmi bírságot fizetnek, mert olyan gazdagok vagyunk. Néha egy-két környezetvédő összehajol, a feladat nagyszerűségétől és a „szkaccs viszkitől” gőzösen elvitáznak. Azt mondja az egyik: számítógépre költjük a pénzt, flopira visszük az egész környezetvédelmet, naprakész adatbázisunk lesz egy éven belül ... S azt mondja a másik: a számítógép vajmi kevés levegőt termel, ültes- sünkinkábbfákatjbokrokat,'virágokat... S lön végül megoldás, demokratikusan: fél-gép, fél-flopi, felemás-adatbázis egyfelől, és fele-fa, fele-bokor, fele-virág másfelől. * Valamikor nagyon régen, hajói emlékszem, ötezer éve is lehet annak, hogy azt mondta Isten egy Noé néven tisztelt ősnek: „csinálj magadnak bárkát; eképpen csináld pedig azt: a bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harminc sing; alsó, közép és harmad padlásúvá csináld azt...” Figyeljünk csak a sorrendre: NEM felső-, közép- és alsó ... Nem! A ránkmaradt írás első helyen az alsó padlást említi: ez a padlás szolgált - szolgálhatott - a történelmi óceánjáró esztendős bolyongása alatt összegyűlt szemét és az állati trágya tárolására. A San Diego-i zoológusok számításai szerint ezen alsó szinten akár nyolcszáz tonna (úgy kétszáz vagon) trágya és szemét is felhalmozódhatott az egy éves hajóút alatt. A történet arról sem szól, hogy Noé a szemetet a bárkából kiszórta volna. Ilyesmi eszébe sem jutott. Hiszen az ő földje volt ez a Föld. * Az pedig nem is olyan régen, alig pár hónapja történt, hogy jelenkori civilizációnk békésnek mondott, de az egészséges emberi gyanú szerint egyáltalán nem ártatlan műtárgya: egy űrrepülőgép komoly, több napos és egyáltalán nem veszélytelen navigációsorozatra kényszerült. Valami ugyanis szemben jött vele: kitartóan, tehetetlenül, irányíthatatla- nul. Egy másik űrrepülőgép roncsa, maradványa, úszott szemben, megállíthatatlanul. A tudósok azt nyilatkozták, nem nagy ügy, többezer ilyen hátrahagyott technikai hulladék „él”, mozog, tehetetlenkedik a sztratoszférában, s túl azon - száguldanak a semmibe, száguldanak végzetük felé. Mi ez a világmindenséghez, a világmindenség nagyságához, végtelenségéhez képest?! Valóban: mi ez, mondjuk, a brazíliai esőerdők kiirtásához képest? A hansági mocsárlecsapoláshoz képest? A Szigetköz agóniájához képest? A budai hegyvidéken kifűrészelt fenyőkhöz, tölgyekhez, platánokhoz képest? A benzingőztől, ólomtól gutaütötten kor- nyadozó fasorokhoz képest? A savasesőkhöz képest mi ez? Akárhogy szondázom-forgatom az értelem magyar nyelven írott magyar értelmező szótár lapjait, hiányzik a megfelelő szócikk. Elavult az értelem? S megjelent valami, amiről tudomást kell vennünk, amit el kell fogadnunk, együtt kell most már élni vele? Egy új jelenség - egy új fogalom tagiózza le a józan emberi értelmet: ŰRSZENNY. Herceg Árpád
