Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-04 / 62. szám
8 üj Dunántúlt napló 1993. március 4., csütörtök A nyugdíjasok nem tudják megfizetni a gyógyszert A Nyugdíjasok Lapja 1992. végén elemezte a gyógyszerár- emelést, természetesen még a novemberi ismeretek, elképzelések alapján. Azóta sokminden megváltozott. A kétkulcsos áfa - a közszükségleti cikkek árának emelkedése miatt - közvetetten kihat a gyógyszerfogyasztásra is. Márpedig a gyógyszerekre az idős, többségben nyugdíjas embereknek szinte folyamatosan szükségük van. E korosztály tagjait többször és keményen próbára tették az elmúlt évtizedek. A huszas évek, a két háború, az újjáépítés, az ^ötvenes évek. Nem csoda, hogy az egészségük korán és alaposan megkopott. A pénzügyi és egészségügyi tárca és a társadalombiztosítás ma azt bizonygatja, hogy hazánkban túlzott a. gyógyszer, főleg a nyugtatok fogyasztása. Szerintem az időseknél nem lehet ezen csodálkozni mindazt mérlegelve, amit e korosztály tagjai megéltek. A szív és érrendszeri betegségekkel légzési zavarokkal küszködőknek lét- fontosságó a gyógyszer, de a nyugtatok is. Mivel ezek a betegségek a gyógyszerekkel is legfeljebb enyhíthetők, de nem gyógyíthatók, szükséges volna hogy a gyógyszereket - beleértve a nyugtátokat is -ingyen, esetleg minimális térítés ellenében kapják. Magam is számtalan esetben tanúja voltam, hogy idős emberek nem váltották ki a receptet, miután meghallották a gyógyszer árát. Többségük ugyanis nem tudja megfizetni, inkább lemond róla, gyorsabb állapotromlásra ítélve saját magát. Az előző rendszer alacsonyan tartotta a béreket, nyugdíjakat,- de a gyógyszerek árát is. Mivel á fedezetet részben nyugati hitelekből biztosította, a jelenlegi kormányzat elhárítja magáról a felelősséget, mondván nem mi, hanem a pártállam csinálta. Rosszul teszi, hisz az ilyen fontos életfeltételekről a múlttól függetlenül a jelennek kell gondoskodnia. A statisztikák szerint 1992. októberében 2,7 millió nyugdíjas volt az országban. Csaknem' 90 százalékuk 9000 Ft., vagy ez alatti, 60_ százalékuk pedig 6 000 Ft., vagy ez alatti nyugdíjból tengődik. Úgy vélem nem kell magyarázni, hogy ilyen nyugdijakból - a mostani emelést is számítva - hogyan lehet megélni. Nem vitatom, hogy az elmúlt évtizedek - s nem csak a negyven év - alapvetően hozzájárultak a kialakult helyzethez. A meghatározó azonban mégis az utóbbi két-három esztendő, amikor rohamosan romlottak a nyugdíjasok életkörülményei. Ilyen okok miatt a ma még nem létező piacgazdaság egyrS inkább rémképként jelenik meg a nyugdíjasok előtt és tönkreteszi azt a változásba vetett a kevés kis hitüket is, ami még eddig volt. Dr. Mészáros Nyerges Benjámin Ostobák azért nem vagyunk T úlságosan közeli volt még a megcsalatás élménye, ettől lett olyan viharos a Pécsi Nyugdíjas Egyesület idei közgyűlése, amelyen, ahány felszólaló csak volt, és nem egyéni problémát tett szóvá, erről szóltak igen szenvedélyesen a nyugdíjasok. S néha nem is valami szalonképesen tették ezt. Újra meg újra elhangzott: miért mondanak 14 százalékot, amikor még 10 sincs ... Való igaz, az ember, vagyis a nyugdíjas úgy vélné, hogy ha emelik a járandóságát, úgymond ennyi meg ennyi százalékkal, ő egyszerű számítással kikalkulálhatja, mennyit is hoz majd a postás. Ám ehelyett: bárki nyúl is.hozzá, annyiféleképpen lehet számolgatni, s csak az biztos, hogy mindenképpen kevesebb jön ki. Az IH színháztermét zsúfolásig megtöltötték az egyesület tagjai azon a csütörtökön. Pedig nem is jött el mindenki. Mint az elnöktől Bleyer Jenőtől megtudhatták a résztvevők, a PNyE-nek ma már 1267 nyilvántartott tagja van, s ha a csatlakozott kis egyesületeket is számítjuk, 9000 fő körüli az összlétszám. (Közbevetőleg: a város lakosságának 30 százalékát kitevő nyugdíjas-tömeg akár a helyi viszonyok befolyásolására is képes lenne - hallhattuk az elnöki beszámolóban.) Egyébként Bleyer Jenő részletes és megnyerő képet rajzolt az egyesület 1992-ben végzett munkájáról. A legnagyobb érdeklődés mégis azokat a megállapításokat kísérte, amelyeket a Magyarországi Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége elnökeként mondott, elsősorban is azt, amikor „megbotránkozta- tónak” minősítette az idei nyugdíjemelést eme kijelentéssel kísérve: „Lehet, hogy reumásak vagyunk, s lehet, hogy itt is fáj, meg ott is, de egy biztos: ostobák azért nem vagyunk, s tudjuk, mennyi is a 14 százalék.” * Érdemes odafigyelni (bárcsak „ott fent” is ezt tennék!), milyen reakciókat vált ki az emberekből egy általuk joggal plhibázottnak tudott döntés. Ezért kommentár nélkül idézünk az elhangzottakból. Kut- nyánszky Gyula: Haragszom a pedagógusokra (nagy felzúdulás), akik a koalíciós honatyákat ilyen- rosszul tanították meg számolni. (Hangos egyetértés.) Azt hiszem, őket nem a magyarságból kell levizsgáztatni... Lukács Imre: Most már tudjuk, kikre szavazunk, vagy nem szavazunk majd. Bizonyítékát kaptuk annak, ki hogyan támogatta a nyugdíjasokat, ezt honoráljuk majd a szavazatunkkal. . . Aki nyugdíjasok szavazataival került be az Országgyűlésbe, az most meg sem mer szólalni az érdekükben. Ezért kérdem én: a pártérdek eló'rébbre való az emberségnél, a becsületnél?" Beck Ernő: Mi ez? Máris választási harc folyik ? A Kupa is megmondta már: aki követelőzik-, az az államháztartást vészéÚj otthonban a sellyei idősek Ebéd utáni szieszta Fotó: Proksza László Zorro és Garcia őrmester forgolódott nemrég közkívánatra a Sellyei Idősek Házában. A farsangi bálra öltözött be a sorozat népszerű két figurájának Kovács Mária és Köröm Lászlóné, a gondozási központ két dolgozója. Itt ugyanis mindenkinek kedvére bízták, hogy jelmezt ölt-e, avagy azon derül, hogy mások hogy néznek ki. Mindenesetre nagyon jól mulattak, egyben köszöntve a legidősebb lakótársukat, Neuber- gerAnna nénit, aki a bál napján, február 18-án ünnepelte 90. születésnapját. Ő alapító tagja a sellyei napközinek, s nem kis örömére megélte, hogy a volt 30 személyes intézményből átköltöztek a negyven fős, bentlakásos otthonba. Valamikor szülőotthon, majd bölcsőde volt az egészségügyi központ szomszédságában lévő épület, amelyet a Sellyei Ön- kormányzat Idősek Házává alakított. A kisebb átalakításra, festésre, mázolásra 360 000 forintot fordítottak, a berendezést pedig a Népjóléti Minisztériumtól pályázattal nyert 1 200 000 forintból vásárolták meg. Túlságosan elegáns berendezésre nem futotta de minden lakószobába vettek szekrényt, ágyat, asztalt, fotelt, szőnyeget, függönyt, berendezték a társalgót, ebédlőt. Pillanatnyilag tizen laknak a hetes részben. Nyolcán egyágyas szobákban, egy helyiségben pedig hárman vannak. A Varga család kimondottan ezt kérte, mivel a 81 éves édesanya együtt akart maradni a két beteg fiával. A szociális bizottság döntése értelmében havonta, személyenként 5000 forint a bentlakás, teljes ellátással. Rendkívül sokat jelent ez a lehetőség mindazok számára, akik támaszt tudni nyújtó hozzátartozók hiányában teljesen magukra maradottan léteznének. Egy szobát üresen hagytak a bentlakásos részben. Ennek az a funkciója, hogy otthont adjon olyan idős sellyei nek, aki átmenetileg szorul folyamatos gondozásra. Ilyennek tekintik például, ha valaki kórházból tér haza és még gondoskodást igényel. Eddig még nem volt rá szükség. Mégis fenntartják, jóllehet vannak, akik már holnap beköltöznének az otthonba. Az önkormányzat tervezi is a bővítést. Olyan intézményt szeretnének kialakítani, amelyben a jobb anyagi körülmények között létező idősek lakhatnának. Hogy ez időben mikor valósul meg, azt pillanatnyilag még nem tudni.- Van egy alapítványunk, amit két évvel ezelőtt hoztunk létre, azzal a céllal, hogy javítsunk.. az idősek helyzetén - mondja Horváth Lászlóné, megbízott vezető. - Pápai Jénő szorgalmazta, aki az alapítvány elnöke. Itt is gyűjtjük a forintokat annak érdekében, hogy tovább tudjunk lépni. Vannak segítőink. Nagy Sándomé, aki Bodonyi Nándor, egykori sely- lyei tanító unokája rendszeresen küld nekünk tíz-húszezer forintot Budapestről. Eddig több, mint százezer forintot adott az otthonnak. Támogat bennüneket az egyik lakó Érden élő testvére is, s vannak olyan segítőink, akik időnként bekopognak és hoznak valamit. Mint Bari István, aki két szatyor uborkát hozott akkor, amikor még fólia alól árulták az uborkát, s nem tudtuk volna megvenni. Amire nem feltétlenül muszáj, arra nem is akarnak pénzt költeni. Ezért örülnek a kertnek, amely az épülethez tartozik. Tavasszal vetegetnek, s amit csak lehet, megtermelnek maguknak. T. É. lyezteti. Ez a kevés most megvan, örüljünk hát neki. ” (Zajos nemtetszés.) Dr. Csaba István: A tavalyi nyugdíjemelés is botrányos volt, a három nem tett ki egyet. Január Ifién egy csomó, nem is csekély összegű áremelés zúdult ránk, de a nyugdíjemelés semmivel sincs arányban. Cinizmus az olyan képviselői megnyilatkozás - Kátai Zoltán MDF-esró'l beszélek - miszerint „ ne is követeljünk, hiszen amit annakidején befizettünk a nyugdíjalapba, az feneketlen zsákba került. ” Sajnos ma is vannak feneketlen zsákok! Az energiánkat a következő' választásra összpontosítsuk! ” És további szemelvények, immár név említése nélkül: „Semmi szükség a nyugdíjasok 108 000forintos adómentes jövedelemhatárára, adózzék csak a nyugdíjon felüli jövedelem. ” „A közüzemi díjak kifizetése után nem marad már ennivalóra. ” „Ha tudták, hogy március I-jétől fogják emelni a nyugdíjakat, miért nem akkorra időzítették a január I-jei áremeléseket is?" „Pécsett a legdrágább a busz, a víz, a villany. Miért? Ne az áremelésekben akarják elvinni az első díjat! ” „Minden nyugdíjemelésnél attól félek, hogyan fogok kijönni belőle. És tessék mondani, miféle infláció számítás az amiről hivatalosan beszélnek? Mi, sajnos mást tapasztalunk. ” „A nyugdíjasok, akik dolgoznak, tisztességgel fizetik az adót, de azok bezzeg, akik gazdagodnak ...” * Bleyer Jenő válaszából: Minden erőnkkel a 2 700 000 nyugdíjas egységének a megteremtésén kell munkálkodnunk. Látjuk már, hogy nagy erők törekednek, egyelőre még homályos ígérgetésekkel is, a lehetséges egység megbontására. Félre kell tenni az egyéni érdekeket, ambíciókat, mert csak egyetlen cél lehet: jobb életfeltételeket a nyugdíjasoknak! Hársfai István Nyilatkozat Tizenhat százalékot és január 1-jétől! A Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének Elnöksége a legutóbbi kibővített ülésén - a tagszervezetek jelzései alapján - ismételten foglalkozott az 1993. évi nyugdíjemelés ügyével. Elismerését és köszönetét fejezi ki az ellenzéki pártok képviselőinek és mindazon országgyűlési képviselőknek, akik síkra szálltak a nyugdíjasok ügyéért, a 16 százalékos, illetve a kormány előterjesztését meghaladó nyugdíjemelést szorgalmaztak. Az elnökség egyidejűleg csodálkozását és sajnálatát fejezi ki, hogy a képviselők jelentős része - főleg az idős, már nyugdíjaskorú országgyű- lési képviselők - ellenezte a törvényben megszabott nyugdíjemelést, vagy azzal kapcsolatban közönyt tanúsított. Szövetségünk a január 20-i leveléhez híven ezúttal ismételten leszögezi a közel három millió nyugdíjas nevében követeli a törvényes 16 százalékos nyugdíjemelést és annak január 1-jei hatállyal történő folyósítását. Meggyőződésünk, hogy ennek fedezetét ésszerű módon, a már ismert javaslatok szerint meg lehet oldani. Kérünk mindenkit, aki ez ügyben bármit tehet, álljon a nyugdíjasok mellé, támogassa követelésünket! Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének Elnöksége Szavazás a 16 százalékról Az országgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint a szabaddemokratáknak a Bereczki Vilmos által előterjesztett ún. C- változatra - ez vonatkozott a 16 százalékos nyugdíjemelésre - kért névszerinti szavazás eredménye a következő volt. A leadott 274 szavazat közül 118 mondott igent, 126 nemet, 30- an pedig tartózkodtak. Ä baranyai képviselők a következőképpen szavaztak. Igen- -nel voksoltak a szabaddemokraták: Bretter Zoltán, Getto József, Ráday Mihály, Szigethy György, Wekler Ferenc, Wemer József. Nemet mondott: Ka- pronczay József és Pap András (MDF), valamint Nagy Ferenc József(¥K.GV), tartózkodott Vörös Vince (FKGP). Nem volt jelen a szavazásnál: Andrásfalvy Bertalan, Bíró Ferenc, Hoppá József (MDF), Derdák Tibor (SZDSZ), Böröcz István, Nagy Varga Dezső (FKGP) és Trombitás Zoltán (ÉlDESZ). Szemlesütve K ora hajnaltájt,amikor az éjszaka bágyadt fényei vívják kilátástalan harcukat a hajnal egyre erősödő sugaraival, a kertekből, a parkolókból friss madárdal köszönt be a szobámba. Felismerem a triolákat. A tavaly befejezetlenül maradt szimfóniák utolsó kádencei ezek. Amelyek tavaszt ígérnek. Az egyetlen ígéret,, melynek teljesülésében maradéktalanul megbízhatsz. A kertek alján még itt settenkedik a tél, korahajnali dér csípi pirosra az arcod, szelek fuvoláznak az ágak között, az elszáradt avar zizze- nése jelzi a múló időt, hiszen már bólogat a hóvirág, kandi szemmel a kankalin erőtlen próbálkozását is meglesheted,• amint utat keres a szél borzolta avar alól az életet adó napsugár felé. Újra éled, újraéled a természet. Illatokkal köszönt rád, színeket szór- feléd, ízeket kínál, fényeket ajándékoz neked, amelyeket jól ismersz. Hány'éve látod, hány éve nézheted, gyönyörködhetsz bennük? Gyönyörködsz? Pedig mindig ugyanolyan. Csak a fák kérge hízik csendesen, csak az évgyűrűk száma nő könyörtelenül. S velük öregedsz te is. Tavasz van!-kiáltanál, helyetted az újjászületés ujjong és ad neked okot a csendes emlékezésre. Sétád közben a parkban egymást ölelő párokat látsz. A szerelem ötvözi őket eggyé, s te szemérmesen lehunyod a szemed. Az önként vállalt sötétség hirtelen támadó vásznán megjelenik előtted a múlt. Amikor lopott csókok és titkolt összeka- csintások gyújtottak szívedben lángokat, amelyek pisla fényénél megszépülnek süllyedő emlékeid. A kék égre nézel, ahol katonás rendben pamacsfelhő-szá- zadok masíroznak szüntelenül, s ahová groteszk arabeszkeket rajzol fel az ezüstszínű vasmadár. Behunyod a szemed és hallod a Liberátorok dörgő zaját, hallod a robbanó bombák iszonyatos kakofóniáját, megcsonkolt katonát látsz, síró asszonyokat, gyerekeket, szemükben arémü- let ki nem alvó iszonyatával. Megállsz a bőség kosarát kínáló kirakatok előtt és behunyod a szemed. Kitört, szétdúlt portálokat látsz, kifosztott üzleteket, piszkot, nyomorúságot, háborús díszleteket. Büszketar- tású fiatal siet el melletted, munkába igyekezve. Behunyod a'szemed és látod önmagad. Amint éppen ilyen hadrafoghatóan, belül elszánt- szántsággal és akarattal mentél oda, ahol később, sokkal később oly szépen búcsúztattak el. Behunyod a szemed és látod a mértéktartóan ünnepélyes pillanatokat. Hallod a hangokat, amelyek tőled búcsúznak. És hiszel minden szónak. Elhiszed, hogy nélküled döccenni fog a szekér, hogy munkásságodat soha el nem felejtik, hogy te egy korszak voltál az ő életükben, s hogy várnak, mindig visszavárnak, mert rád, tudásodra és tapasztalataidra szükségük van. Behunyod a szemed és megpróbálod felidézni a percet, amikor először hívtak vissza, amikor először kértek tőled tanácsot. De valahogyan nem bukkan elő a semmiből ez a perc. Merthogy nem is volt soha ilyen. Pedig titkon még mindig reménykedsz és vársz. Valamire vársz, amiben hittél, amit ígértek. Újságot olvasol. Benne tanácsul kapod, hogy add el a házad, kerted, hogy a mindennapok gondjai, szürkesége pasztel színekkel legyen színezhető. Behunyod a szemed, mert a harag kezd el munkálkodni benned. Hunyd le a szemed és a tanácsnok javaslata miatt helyette csendben szégyelld el magad.. Eszedbe jut a Tízparancsolat, pontosabban a tizedik, amely isteni szóval parancsolja neked és a tanácsnokoknak: se házát, se mezejét...! Kiszolgáltatottnak érzed magad ebben a pillanatban, s gyorsan kinyitod a szemed, hogy újra láthasd a körötted dobbanó világot. A játszótérről gyermek- kacaj hangja •csiklandoz, a fák mintha megértőbben bólogatnának rád. Nagy utat jártál. Végigmasíroztál a történelmen és a történelem sem volt rest, ő is végigszáguldott rajtad. H unyd be a szemed és reménykedj tovább! Karózd meg a hitedet a múlt elfelejthe- tetlen emlékeivel és menetelj tovább utadon. Reggel egy koránkelő csíz pittyegésére ébredsz, s kezdődik minden elölről. Várod, hiszed és szereted a tavaszt, mert fiatalos fuvallatával kimossa belőled a tél szürkeségét és felemelve ölébe von, hogy emlékeivel melengesse a szívedet. Emlékeiddel, amelyeket olykor szemlesütve idézel fel magadban. Bokrétás András
