Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-04 / 62. szám

8 üj Dunántúlt napló 1993. március 4., csütörtök A nyugdíjasok nem tudják megfizetni a gyógyszert A Nyugdíjasok Lapja 1992. végén elemezte a gyógyszerár- emelést, természetesen még a novemberi ismeretek, elképze­lések alapján. Azóta sokminden megváltozott. A kétkulcsos áfa - a közszükségleti cikkek árá­nak emelkedése miatt - közve­tetten kihat a gyógyszerfogyasz­tásra is. Márpedig a gyógyszer­ekre az idős, többségben nyug­díjas embereknek szinte folya­matosan szükségük van. E korosztály tagjait többször és keményen próbára tették az elmúlt évtizedek. A huszas évek, a két háború, az újjáépí­tés, az ^ötvenes évek. Nem csoda, hogy az egészségük ko­rán és alaposan megkopott. A pénzügyi és egészségügyi tárca és a társadalombiztosítás ma azt bizonygatja, hogy hazánkban túlzott a. gyógyszer, főleg a nyugtatok fogyasztása. Szerintem az időseknél nem lehet ezen csodálkozni mindazt mérlegelve, amit e korosztály tagjai megéltek. A szív és ér­rendszeri betegségekkel légzési zavarokkal küszködőknek lét- fontosságó a gyógyszer, de a nyugtatok is. Mivel ezek a be­tegségek a gyógyszerekkel is legfeljebb enyhíthetők, de nem gyógyíthatók, szükséges volna hogy a gyógyszereket - bele­értve a nyugtátokat is -ingyen, esetleg minimális térítés ellené­ben kapják. Magam is számta­lan esetben tanúja voltam, hogy idős emberek nem váltották ki a receptet, miután meghallották a gyógyszer árát. Többségük ugyanis nem tudja megfizetni, inkább lemond róla, gyorsabb állapotromlásra ítélve saját ma­gát. Az előző rendszer alacsonyan tartotta a béreket, nyugdíjakat,- de a gyógyszerek árát is. Mivel á fedezetet részben nyugati hite­lekből biztosította, a jelenlegi kormányzat elhárítja magáról a felelősséget, mondván nem mi, hanem a pártállam csinálta. Rosszul teszi, hisz az ilyen fon­tos életfeltételekről a múlttól függetlenül a jelennek kell gon­doskodnia. A statisztikák sze­rint 1992. októberében 2,7 mil­lió nyugdíjas volt az országban. Csaknem' 90 százalékuk 9000 Ft., vagy ez alatti, 60_ százalé­kuk pedig 6 000 Ft., vagy ez alatti nyugdíjból tengődik. Úgy vélem nem kell magyarázni, hogy ilyen nyugdijakból - a mostani emelést is számítva - hogyan lehet megélni. Nem vitatom, hogy az elmúlt évtizedek - s nem csak a negy­ven év - alapvetően hozzájárul­tak a kialakult helyzethez. A meghatározó azonban mégis az utóbbi két-három esztendő, amikor rohamosan romlottak a nyugdíjasok életkörülményei. Ilyen okok miatt a ma még nem létező piacgazdaság egyrS in­kább rémképként jelenik meg a nyugdíjasok előtt és tönkreteszi azt a változásba vetett a kevés kis hitüket is, ami még eddig volt. Dr. Mészáros Nyerges Benjámin Ostobák azért nem vagyunk T úlságosan közeli volt még a megcsalatás élménye, ettől lett olyan viharos a Pécsi Nyug­díjas Egyesület idei közgyűlése, amelyen, ahány felszólaló csak volt, és nem egyéni problémát tett szóvá, erről szóltak igen szenvedélyesen a nyugdíjasok. S néha nem is valami szalonké­pesen tették ezt. Újra meg újra elhangzott: miért mondanak 14 százalékot, amikor még 10 sincs ... Való igaz, az ember, vagyis a nyugdí­jas úgy vélné, hogy ha emelik a járandóságát, úgymond ennyi meg ennyi százalékkal, ő egy­szerű számítással kikalkulál­hatja, mennyit is hoz majd a postás. Ám ehelyett: bárki nyúl is.hozzá, annyiféleképpen lehet számolgatni, s csak az biztos, hogy mindenképpen kevesebb jön ki. Az IH színháztermét zsúfo­lásig megtöltötték az egyesület tagjai azon a csütörtökön. Pedig nem is jött el mindenki. Mint az elnöktől Bleyer Jenőtől meg­tudhatták a résztvevők, a PNyE-nek ma már 1267 nyil­vántartott tagja van, s ha a csat­lakozott kis egyesületeket is számítjuk, 9000 fő körüli az összlétszám. (Közbevetőleg: a város lakosságának 30 százalé­kát kitevő nyugdíjas-tömeg akár a helyi viszonyok befolyásolá­sára is képes lenne - hallhattuk az elnöki beszámolóban.) Egyébként Bleyer Jenő részle­tes és megnyerő képet rajzolt az egyesület 1992-ben végzett munkájáról. A legnagyobb érdeklődés mégis azokat a megállapításo­kat kísérte, amelyeket a Ma­gyarországi Nyugdíjas Egyesü­letek Országos Szövetsége el­nökeként mondott, elsősorban is azt, amikor „megbotránkozta- tónak” minősítette az idei nyugdíjemelést eme kijelentés­sel kísérve: „Lehet, hogy reu­másak vagyunk, s lehet, hogy itt is fáj, meg ott is, de egy biztos: ostobák azért nem vagyunk, s tudjuk, mennyi is a 14 száza­lék.” * Érdemes odafigyelni (bár­csak „ott fent” is ezt tennék!), milyen reakciókat vált ki az emberekből egy általuk joggal plhibázottnak tudott döntés. Ezért kommentár nélkül idé­zünk az elhangzottakból. Kut- nyánszky Gyula: Haragszom a pedagógusokra (nagy felzúdu­lás), akik a koalíciós honatyákat ilyen- rosszul tanították meg számolni. (Hangos egyetértés.) Azt hiszem, őket nem a magyar­ságból kell levizsgáztatni... Lukács Imre: Most már tudjuk, kikre szavazunk, vagy nem sza­vazunk majd. Bizonyítékát kap­tuk annak, ki hogyan támogatta a nyugdíjasokat, ezt honoráljuk majd a szavazatunkkal. . . Aki nyugdíjasok szavazataival ke­rült be az Országgyűlésbe, az most meg sem mer szólalni az érdekükben. Ezért kérdem én: a pártérdek eló'rébbre való az emberségnél, a becsületnél?" Beck Ernő: Mi ez? Máris vá­lasztási harc folyik ? A Kupa is megmondta már: aki követelő­zik-, az az államháztartást vészé­Új otthonban a sellyei idősek Ebéd utáni szieszta Fotó: Proksza László Zorro és Garcia őrmester for­golódott nemrég közkívánatra a Sellyei Idősek Házában. A far­sangi bálra öltözött be a sorozat népszerű két figurájának Ko­vács Mária és Köröm Lászlóné, a gondozási központ két dolgo­zója. Itt ugyanis mindenkinek kedvére bízták, hogy jelmezt ölt-e, avagy azon derül, hogy mások hogy néznek ki. Mindenesetre nagyon jól mu­lattak, egyben köszöntve a leg­idősebb lakótársukat, Neuber- gerAnna nénit, aki a bál napján, február 18-án ünnepelte 90. szü­letésnapját. Ő alapító tagja a sellyei napközinek, s nem kis örömére megélte, hogy a volt 30 személyes intézményből át­költöztek a negyven fős, bent­lakásos otthonba. Valamikor szülőotthon, majd bölcsőde volt az egészségügyi központ szomszédságában lévő épület, amelyet a Sellyei Ön- kormányzat Idősek Házává ala­kított. A kisebb átalakításra, fes­tésre, mázolásra 360 000 forin­tot fordítottak, a berendezést pedig a Népjóléti Minisztérium­tól pályázattal nyert 1 200 000 forintból vásárolták meg. Túl­ságosan elegáns berendezésre nem futotta de minden lakószo­bába vettek szekrényt, ágyat, asztalt, fotelt, szőnyeget, füg­gönyt, berendezték a társalgót, ebédlőt. Pillanatnyilag tizen laknak a hetes részben. Nyolcán egyá­gyas szobákban, egy helyiség­ben pedig hárman vannak. A Varga család kimondottan ezt kérte, mivel a 81 éves édesanya együtt akart maradni a két beteg fiával. A szociális bizottság döntése értelmében havonta, szemé­lyenként 5000 forint a bentla­kás, teljes ellátással. Rendkívül sokat jelent ez a lehetőség mindazok számára, akik tá­maszt tudni nyújtó hozzátarto­zók hiányában teljesen magukra maradottan léteznének. Egy szobát üresen hagytak a bentlakásos részben. Ennek az a funkciója, hogy otthont adjon olyan idős sellyei nek, aki átme­netileg szorul folyamatos gon­dozásra. Ilyennek tekintik pél­dául, ha valaki kórházból tér haza és még gondoskodást igé­nyel. Eddig még nem volt rá szükség. Mégis fenntartják, jól­lehet vannak, akik már holnap beköltöznének az otthonba. Az önkormányzat tervezi is a bőví­tést. Olyan intézményt szeret­nének kialakítani, amelyben a jobb anyagi körülmények kö­zött létező idősek lakhatnának. Hogy ez időben mikor valósul meg, azt pillanatnyilag még nem tudni.- Van egy alapítványunk, amit két évvel ezelőtt hoztunk létre, azzal a céllal, hogy javít­sunk.. az idősek helyzetén - mondja Horváth Lászlóné, megbízott vezető. - Pápai Jénő szorgalmazta, aki az alapítvány elnöke. Itt is gyűjtjük a forinto­kat annak érdekében, hogy to­vább tudjunk lépni. Vannak se­gítőink. Nagy Sándomé, aki Bodonyi Nándor, egykori sely- lyei tanító unokája rendszere­sen küld nekünk tíz-húszezer fo­rintot Budapestről. Eddig több, mint százezer forintot adott az otthonnak. Támogat bennüneket az egyik lakó Érden élő testvére is, s vannak olyan segítőink, akik időnként bekopognak és hoznak valamit. Mint Bari Ist­ván, aki két szatyor uborkát ho­zott akkor, amikor még fólia alól árulták az uborkát, s nem tudtuk volna megvenni. Amire nem feltétlenül mu­száj, arra nem is akarnak pénzt költeni. Ezért örülnek a kertnek, amely az épülethez tartozik. Tavasszal vetegetnek, s amit csak lehet, megtermelnek ma­guknak. T. É. lyezteti. Ez a kevés most meg­van, örüljünk hát neki. ” (Zajos nemtetszés.) Dr. Csaba István: A tavalyi nyugdíjemelés is bot­rányos volt, a három nem tett ki egyet. Január Ifién egy csomó, nem is csekély összegű áremelés zúdult ránk, de a nyugdíjemelés semmivel sincs arányban. Ci­nizmus az olyan képviselői megnyilatkozás - Kátai Zoltán MDF-esró'l beszélek - miszerint „ ne is követeljünk, hiszen amit annakidején befizettünk a nyug­díjalapba, az feneketlen zsákba került. ” Sajnos ma is vannak feneketlen zsákok! Az energián­kat a következő' választásra összpontosítsuk! ” És további szemelvények, immár név említése nélkül: „Semmi szükség a nyugdíja­sok 108 000forintos adómentes jövedelemhatárára, adózzék csak a nyugdíjon felüli jövede­lem. ” „A közüzemi díjak kifizetése után nem marad már enniva­lóra. ” „Ha tudták, hogy március I-jétől fogják emelni a nyugdí­jakat, miért nem akkorra időzí­tették a január I-jei áremelése­ket is?" „Pécsett a legdrágább a busz, a víz, a villany. Miért? Ne az áremelésekben akarják el­vinni az első díjat! ” „Minden nyugdíjemelésnél attól félek, hogyan fogok kijönni belőle. És tessék mondani, mi­féle infláció számítás az amiről hivatalosan beszélnek? Mi, saj­nos mást tapasztalunk. ” „A nyugdíjasok, akik dolgoz­nak, tisztességgel fizetik az adót, de azok bezzeg, akik gaz­dagodnak ...” * Bleyer Jenő válaszából: Min­den erőnkkel a 2 700 000 nyug­díjas egységének a megteremté­sén kell munkálkodnunk. Látjuk már, hogy nagy erők töreked­nek, egyelőre még homályos ígérgetésekkel is, a lehetséges egység megbontására. Félre kell tenni az egyéni érdekeket, ambíciókat, mert csak egyetlen cél lehet: jobb életfeltételeket a nyugdíjasoknak! Hársfai István Nyilatkozat Tizenhat százalékot és január 1-jétől! A Magyar Nyugdíjas Egye­sületek Országos Szövetségé­nek Elnöksége a legutóbbi ki­bővített ülésén - a tagszerve­zetek jelzései alapján - ismé­telten foglalkozott az 1993. évi nyugdíjemelés ügyével. Elismerését és köszönetét fejezi ki az ellenzéki pártok képviselőinek és mindazon országgyűlési képviselőknek, akik síkra szálltak a nyugdíja­sok ügyéért, a 16 százalékos, illetve a kormány előterjeszté­sét meghaladó nyugdíjemelést szorgalmaztak. Az elnökség egyidejűleg csodálkozását és sajnálatát fe­jezi ki, hogy a képviselők je­lentős része - főleg az idős, már nyugdíjaskorú országgyű- lési képviselők - ellenezte a törvényben megszabott nyug­díjemelést, vagy azzal kapcso­latban közönyt tanúsított. Szövetségünk a január 20-i leveléhez híven ezúttal ismé­telten leszögezi a közel három millió nyugdíjas nevében kö­veteli a törvényes 16 százalé­kos nyugdíjemelést és annak január 1-jei hatállyal történő folyósítását. Meggyőződé­sünk, hogy ennek fedezetét ésszerű módon, a már ismert javaslatok szerint meg lehet oldani. Kérünk mindenkit, aki ez ügyben bármit tehet, álljon a nyugdíjasok mellé, támogassa követelésünket! Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének Elnöksége Szavazás a 16 százalékról Az országgyűlési jegyző­könyv tanúsága szerint a sza­baddemokratáknak a Bereczki Vilmos által előterjesztett ún. C- változatra - ez vonatkozott a 16 százalékos nyugdíjemelésre - kért névszerinti szavazás eredménye a következő volt. A leadott 274 szavazat közül 118 mondott igent, 126 nemet, 30- an pedig tartózkodtak. Ä baranyai képviselők a kö­vetkezőképpen szavaztak. Igen- -nel voksoltak a szabaddemok­raták: Bretter Zoltán, Getto Jó­zsef, Ráday Mihály, Szigethy György, Wekler Ferenc, Wemer József. Nemet mondott: Ka- pronczay József és Pap András (MDF), valamint Nagy Ferenc József(¥K.GV), tartózkodott Vö­rös Vince (FKGP). Nem volt je­len a szavazásnál: Andrásfalvy Bertalan, Bíró Ferenc, Hoppá József (MDF), Derdák Tibor (SZDSZ), Böröcz István, Nagy Varga Dezső (FKGP) és Trom­bitás Zoltán (ÉlDESZ). Szemlesütve K ora hajnaltájt,amikor az éj­szaka bágyadt fényei vívják kilátástalan harcukat a hajnal egyre erősödő sugaraival, a ker­tekből, a parkolókból friss ma­dárdal köszönt be a szobámba. Felismerem a triolákat. A tavaly befejezetlenül maradt szimfó­niák utolsó kádencei ezek. Amelyek tavaszt ígérnek. Az egyetlen ígéret,, melynek teljesülésében maradéktalanul megbízhatsz. A kertek alján még itt settenkedik a tél, kora­hajnali dér csípi pirosra az ar­cod, szelek fuvoláznak az ágak között, az elszáradt avar zizze- nése jelzi a múló időt, hiszen már bólogat a hóvirág, kandi szemmel a kankalin erőtlen próbálkozását is meglesheted,• amint utat keres a szél borzolta avar alól az életet adó napsugár felé. Újra éled, újraéled a termé­szet. Illatokkal köszönt rád, szí­neket szór- feléd, ízeket kínál, fényeket ajándékoz neked, ame­lyeket jól ismersz. Hány'éve lá­tod, hány éve nézheted, gyö­nyörködhetsz bennük? Gyönyörködsz? Pedig mindig ugyanolyan. Csak a fák kérge hízik csend­esen, csak az évgyűrűk száma nő könyörtelenül. S velük öre­gedsz te is. Tavasz van!-kiáltanál, he­lyetted az újjászületés ujjong és ad neked okot a csendes emlé­kezésre. Sétád közben a park­ban egymást ölelő párokat látsz. A szerelem ötvözi őket eggyé, s te szemérmesen lehunyod a szemed. Az önként vállalt sötétség hirtelen támadó vásznán megje­lenik előtted a múlt. Amikor lo­pott csókok és titkolt összeka- csintások gyújtottak szívedben lángokat, amelyek pisla fényé­nél megszépülnek süllyedő em­lékeid. A kék égre nézel, ahol kato­nás rendben pamacsfelhő-szá- zadok masíroznak szüntelenül, s ahová groteszk arabeszkeket rajzol fel az ezüstszínű vasma­dár. Behunyod a szemed és hallod a Liberátorok dörgő zaját, hal­lod a robbanó bombák iszonya­tos kakofóniáját, megcsonkolt katonát látsz, síró asszonyokat, gyerekeket, szemükben arémü- let ki nem alvó iszonyatá­val. Megállsz a bőség kosarát kí­náló kirakatok előtt és behu­nyod a szemed. Kitört, szétdúlt portálokat látsz, kifosztott üzle­teket, piszkot, nyomorúságot, háborús díszleteket. Büszketar- tású fiatal siet el melletted, munkába igyekezve. Behunyod a'szemed és látod önmagad. Amint éppen ilyen hadrafoghatóan, belül elszánt- szántsággal és akarattal mentél oda, ahol később, sokkal később oly szépen búcsúztattak el. Behunyod a szemed és látod a mértéktartóan ünnepélyes pil­lanatokat. Hallod a hangokat, amelyek tőled búcsúznak. És hiszel minden szónak. Elhiszed, hogy nélküled döccenni fog a szekér, hogy munkásságodat soha el nem felejtik, hogy te egy korszak voltál az ő életükben, s hogy várnak, mindig visszavár­nak, mert rád, tudásodra és ta­pasztalataidra szükségük van. Behunyod a szemed és megpró­bálod felidézni a percet, amikor először hívtak vissza, amikor először kértek tőled tanácsot. De valahogyan nem bukkan elő a semmiből ez a perc. Merthogy nem is volt soha ilyen. Pedig titkon még mindig reménykedsz és vársz. Valamire vársz, amiben hit­tél, amit ígértek. Újságot olvasol. Benne ta­nácsul kapod, hogy add el a há­zad, kerted, hogy a mindenna­pok gondjai, szürkesége pasztel színekkel legyen színezhető. Behunyod a szemed, mert a ha­rag kezd el munkálkodni ben­ned. Hunyd le a szemed és a ta­nácsnok javaslata miatt helyette csendben szégyelld el magad.. Eszedbe jut a Tízparancsolat, pontosabban a tizedik, amely is­teni szóval parancsolja neked és a tanácsnokoknak: se házát, se mezejét...! Kiszolgáltatottnak érzed magad ebben a pillanat­ban, s gyorsan kinyitod a sze­med, hogy újra láthasd a köröt­ted dobbanó világot. A játszó­térről gyermek- kacaj hangja •csiklandoz, a fák mintha megér­tőbben bólogatnának rád. Nagy utat jártál. Végigmasíroztál a történelmen és a történelem sem volt rest, ő is végigszáguldott rajtad. H unyd be a szemed és re­ménykedj tovább! Karózd meg a hitedet a múlt elfelejthe- tetlen emlékeivel és menetelj tovább utadon. Reggel egy ko­ránkelő csíz pittyegésére éb­redsz, s kezdődik minden elöl­ről. Várod, hiszed és szereted a tavaszt, mert fiatalos fuvallatá­val kimossa belőled a tél szür­keségét és felemelve ölébe von, hogy emlékeivel melengesse a szívedet. Emlékeiddel, amelyeket oly­kor szemlesütve idézel fel ma­gadban. Bokrétás András

Next

/
Oldalképek
Tartalom