Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-20 / 77. szám
1993. március 20., szombat uj Dunántúli napló 11 A hajdan dinamikus fejlődéséről ismert szabadszentkirályi Fémipari Kisszövetkezetnél tavaly tavasszal megindult a bomlás: a volt elnök áprilisban öncsődöt jelentett be, s a június végi csődegyezség több mint százmilliós tartozást állapított meg. Ez a hatalmas adósság nem temeti-e maga alá őket? Ezt tudakolva kerestük fel az átalakulással immár Fémipari Szövetkezetét Szabadszentkirályon. A csőd szele A tagság tavaly júliusban a volt elnököt azonnali hatállyal felmentette. A cég, tehát az akkor még kisszövetkezet és a neki bedolgozó kft-k létszáma már elérte a száznegyvenet, így az egyre csökkenő termelés már nem tudta eltartani a mind nagyobb létszámot. A rekordév 1989 volt, amikor 12 ezer kapálógépet értékesítettek. A mélypontot 1991 jelentette 8200 géppel, s tavaly már az élénkülő kereslet hatására 8600 kapálógépet gyártottak biztos piacra. Máté Gyula, a szövetkezet tagsági akarattal tavaly megválasztott elnöke 1984-ben üzemvezetőként kezdte, három éve lett főmérnök. Csak annyiban említi a múltat, amennyiben az kétséges állapotba hozta a jelenüket és a jövőjüket. E két utóbbiról szívesebben beszél.- Jelenleg hetvenen ugyanazt megcsináljuk, amit tavaly ilyentájt még száznegyvenen a bedolgozó kft-kkel, sőt az árbevételünk is növekedett. Biztos piacra január-februárban több mint kétezer kapálógépet gyártottunk és adtunk el, nyereséggel dolgozunk és mégis pengeélen táncolva dolgozunk - szögezi le beszélgetésünk elején az elnök. Számolgatások Hogy valójában mi is ez a „pengeél”? Tavaly ősszel kettő kivételével minden hitelezőjükkel rendezték adósságukat. A százmilliós nagyságrendű tartozás folyamatos törlesztése ügyében megállás nélkül tárgyalnak. Szerencséjükre az APEH, valamint a Vám- és Pénzügyőrség bizalma még garantálja a szövetkezet létét: ezidáig még folyamatosan törleszthetnek.- Mi van akkor, ha a két szervezet a törvényekre hivatkozva azonnal kéri az őt megillető pénzt?- Abban a percben lehúzhatjuk a rolót, bár mindenki számára az lenne a lehető legrosz- szabb. Tényleg, kinek lenne jó a felszámolás, a cég megszüntetése, az emberek elbocsátása? Az állam mindennel (személyi jövedelemadó, társadalombiztosítás, általános forgalmi adó stb.) együtt éves szinten ötvenmilliós bevételtől esne el, s gondoskodnia kellene az utcára tett emberekről. Bárhogy is számolgatok, ha csak később kapják is meg a pénzüket, az még mindig jobb és olcsóbb megoldás, mint a bezárás és az emberek szélnek eresztése. Eleve így, hogy biztos piacra és nyereséggel termelnek!.-Az adósságból eddig már ötmilliót törlesztettünk - zökkent ki gondolataimból Máté Gyula -, s most ott tartunk, hogy akkora a termékeink iránti keTermelés pengeélen Naponta száz kapálógép készül az üzemben Fotó: Szundi resiet, hogy nem győzzük megelőlegezni a gyártást. Alapanyagot csak készpénzre kapunk, míg a termékeink ára csak két-három hetes átfutással jut el hozzánk. Pedig tavasszal megugrik a kereslet, az eddiginél is több gépet adhatnánk el. Döntésre várva Ha pontról pontra betartatják velük a csődegyezséget, az a végüket jelenti. Mások döntenek a sorsukról. Ők bíznak a döntéshozók mérlegelésében. Mire alapozzák bizakodásukat? Alapvetően a döntéshozókra. Ha a nélkülözhető balatoni ingatlanon, a barter-ügylet keretében náluk lévő negyven millió forint értékű forgácsoló szerszámokon, csigafúrókon, marókon, esztergakéseken és az értékpapírokon sikerül túladniuk, akkor az így befolyt ösz- szeggel és a gyártási nyereséggel végre megnyugodhatnak. Háromféle változatban gyártják a KF-04-es kerti kapálógépet és a különféle adaptereiket, kis mennyiségben a kórházi ágyazókocsit, ágytáltartót és más vasszerkezeti segédberendezéseket. És fejlesztenek tovább. A KF-04-hez gyártott pótkocsijuk is sikeres terméknek ígérkezik, akár a kétütemű szlovák motorral készülő Rex kapálógép, a venyigedaraboló, a fűzsákos fűnyíró. Árban és minőségben állják a versenyt idehaza. Szlovákiában is ismertek a kapálógépeik, biztatóak a román, ukrán és lengyel tárgyalásaik. A dolgozók reménye A dolgozók reményeit három csoportvezető fogalmazza meg. Gyimesi Imre a szerelőüzemből (két fia is a szövetkezetnél dolgozik):- Sokkal többet dolgozunk szinte a korábbi pénzért, az meg köztudott, hogy mennyit ér. Örülünk, hogy van munkánk, hogy így veszik a gépeinket. Mi partnerek akarunk lenni abban, hogy kilábaljunk ebből a nagy adósságból és bizonytalanságból. Villant Ottó, előkészítő műhely:-Vannak szakmai és anyagi jellegű vitáink: a bér is kevés a munkánkhoz és főként a megélhetéshez képest, a személyi jövedelemadó is túlontúl sokat visz el, az igazi haszon se nálunk, a termelőnél csapódik le, de örülünk, hogy van munkánk, s azon vagyunk, hogy holnap, holnapután is legyen. Bódis Gyula a forgácsolóüzemből:- Mindenki szeretne a munkájáért többet hazavinni, ez természetes, ugyanakkor mindannyian féltjük az állásunkat. A környéken vasas szakmában nem is tudnánk elhelyezkedni. Belátjuk, hogy ilyen adósságok mellett most nem lehet béreket emelni. Bízunk abban, hogy nem számolják fel az üzemet. A bérek az elmúlt három évben stagnálnak ugyan, de a környékhez képest még így is vonzóak. Igaz, rengeteg túlórával, de a fizikaiak februári bruttó átlagkeresete 30-40 ezer forint közötti volt. (Ennyi fizetés után a munka- nélküli járandóság is szép ösz- szeget tenne ki. Azt vajon ki fizetné?) Murányi László Ki nyeri a választásokat? Ne csak az ünnepekre! Derűs égbolt alatt, megenyhült légkörben ünnepeltük március 15—ét. Ez nemcsak az időjárásra, hanem a politikai meteorológiára is érvényes. Miért volt szép az idő? Stílusosan szóval azért, mert „nem fújt viharos szél”, vagyis semmiféle uralkodó politikai széljárás nem akarta befolyása alá vonni az ünnepet. Sőt, a meghatározó politikai erők jórészt arra helyezték a hangsúlyt, ami közös márciusban: a szabadság- harc élő hagyományaira és a máig érvényes 48-as tapasztaltokra. Ez a légkör kizárja a politikai harcot? Nyilvánvalóan nem, de voltak, akik az országépítő célok melletti harci kiállás fontosságát hangoztatták, mások még mindig az általuk „kreált” hazai ellenséggel szemben buzdítottak kemény fellépésre. Mit kezdjünk azzal, amit már kiharcolt a nemzet? A Múzeum-kerti szónok a választ kérdésként fogalmazta meg: „Vajon megtettünk-e mindent a gazdaság és a társadalom átalakítása érdekében, továbbá azért, hogy a jog- és esélyegyenlőség nem csak törvényben deklaráltan, hanem a valóságban is érvényesüljön?” Másszóval: el kell érni, hogy a március 15-én is érezhető belpolitikai enyhülés ne ünnepekre tartogatott „ajándék”, hanem közéletünk tartós jellemzője legyen. Választások előtt? Talán különösen hangzik, de tény: éppen a választási kampányra való tekintettel van szükség arra, hogy a gazdaság, a politikai rendszer, a kultúra, a tudomány területén nyugodt alkotó munka folyjék. Mert a választók a rendszerváltozást azon fogják lemérni, hogy a privatizálódó gazdaság, a többpártrendszeren alapuló demokrácia, a nemzeti értékeket becsülő kultúra és tudomány mennyivel többet nyújt anyagiakban és szellemiekben, mint a korábbi rendszer. Mondhatnánk úgy is, hogy a választásokon annak van igazán esélye, aki az országot nem birtokolni, hanem működtetni akarja és tudja. P. T. Műszívgyártásra készül a Fiat Az új évezredben a Fiat nemcsak autót akar gyártani, hanem emberi „pótalkatrészeket” is: olyan műszívet, amely felváltja a pacemakert. Prototípust, amelyet az „Icaros” kutatócsoport a Sorin Biomedica Fiatleányvállalattal és az állami tudományos bizottsággal együtt fejlesztett ki most mutatták be. A műszív leghamarabb csak 10 év múlva kerülhet sorozatgyártásra. A Fiat a következő négy évben a szív-projektbe 5 milliárd forintnak megfelelő összeget fog befektetni. A Sorin Biomedica a pacemakergyártás terén már a piac sztárjai közé számít: több mint százezer eladott példányból egyetlen egynél sem merült fel reklamáció. Szakértők szerint ez főként annak köszönhető, hogy olyan anyagot fejlesztettek ki, amely filmként vonja be a szívritmusszabályozót. Ez az idegen műszert testbaráttá teszi, tehát a szervezet nem löki ki magából, ami alap- követelménye minden emberi „pótalkatrész”-nek. Az IMF támogatja Romániát Az IMF támogatja a román kormány gazdaságpolitikai elképzeléseit - jelentette ki a nemzetközi pénzügyi szervezet Bukarestben tárgyaló küldöttségének vezetője. Az illetékes azt mondta, hogy az IMF szakértői nagyra értékelik a reformok irányvonalát és ezért úgy vélik, hogy támogatni kell a román kormány erőfeszítéseit. Az IMF illetékese azután nyilatkozott, hogy megbeszéléseket folytatott Nicolae Vacaroiu román miniszterelnökkel. Az ITAR-TASZSZ megjegyzi: a kormány számára soha jobbkor nem jöhetett volna az IMF szakértőjének kijelentése. A Vacaroiu-kabinet gazdaságot átalakító elképzelései ugyanis állandó támadásoknak vannak kitéve az ellenzék részéről. A fejlődés ára Hogy örültek, amikor végre bekötötték őket a crossbarba, s a pécsi központon keresztül a 72-es körzetszámmal már a nagyvilágot is közvetlenül hívhatták! (Ha kaptak vonalat.) Aztán, ahogy meséli a szabadszentkirályi cégvezető, a megállíthatatlan fejlődés következtében az örömükbe hamarosan üröm is vegyült, mivel átcsatolták őket a 70-es körzetszámú szigetvári központhoz. Egy kissé csodálkoztak, de mi mást tehettek volna, újból nekiláttak az új körzeti telefonszám miatt új névjegykártyákat, borítékokat, céges levélpapírokat és gyártmányaikról új prospektusokat gyártatni, s beletörődtek, hogy attól fogva többe kerül a pécsi beszélgetésük. Most már kissé idegesek, mivel május végétől a szigetvári körzetszám az eddigi 70-ről 73-ra változik majd.- Újból kezdődik minden elölről a céges névjegykártyákkal, borítékokkal, levélpapírokkal, prospektusokkal, s ez nem kis többletköltséget ró majd ismét ránk. Ezt ki fizeti meg nekünk? - kérdezi a cégvezető. Sebességhatár Az új KRESZ szabályok alaposan feladták a leckét és rávilágítottak egynémely ellentmondásra. Vegyük a városban megengedett maximum 50 km./óra sebességet mondjuk Pécsett, a 6/A útszakaszon. A korábbi hatvanas tempónál is legalább hetvennel kellett döngetnie az autósoknak, ha végig akartak hajtani a zöld hullámon. Most, hogy ötvenes tempó a megengedett, a lámpák még mindig a korábbi hetvenes tempót diktálják. Akkor mi legyen? Ha a gyors áthaladás érdekében meglovagolja az autós a zöld hullámot, könnyű prédája lehet bármelyik traffipaxnak. Ha meg tartja az ötvenes tempót, akkor meg kiátkozzák a forgalom résztvevői. Gépkocsihasználat- Máig sem értem, miért kell szántszándékkal játszani a hivatali hatalmat, ezzel is borzolni a kedélyeket - fakad ki az egyik cég autóhasználat elszámolásával is foglalkozó előadója. Mivel nem értem háborgásának okát, elmagyarázza:-Mivel az üzemanyagárak újabban le- és fölfelé is mozognak, a munkára használt személykocsik kilométer elszámolásához meg kell várnunk az Adó- és Pénzügyi Értesítőben közölt új tarifákat. Azok, ugye csak egy-két hetes késéssel közük az elszámolható új összegeket, elvégre azt valakiknek ki kell dolgozni és a nyomdai átfutási, továbbá a terjesztési idő is ellenünk játszik. S közben idegeskedhetek eleget, nyugtathatom az embereinket, nem is szólva az utólagos ellenőrzéstől való rettegésről. Nem is tudom, mi lenne, ha mondjuk valakik odafönn kiszámítanák, a személyi tulajdonú személyautó hivatalos munkára történő használata esetén mondjuk a mindenkori üzemanyagár X%-át lehet elszámolni kilométerenként. Ezt úgyis úgy határoznák meg, hogy a saját kocsiját munkavégzésre használó eleve nem gazdagszik meg, sőt, állítom, a tankolásnál netán megmaradó összegből úgy sem jön össze annyi, hogy abból idővel új kocsit vehessen. Betoltak Autós barátomnak mesélem, hogyan jártam nemrég Vajsz- lón, amikor az anyagfelvételem után észrevettem: égve hagytam a kocsim lámpáját. Az akkumulátor a néhány órás világítás miatt teljesen lemerült, s szerencsémre akadtak segítők, akik betoltak, hogy hazatérhessek, természetesen kivilágítva, ahogy az újabban kell.- Nem te jártál így egyedül, sokan lesznek még kénytelenek betolatni a járgányukat, mire megszokják, hogy leállásnál a lámpát le kell kapcsolni - vigasztal barátom. Abban megegyezünk, hogy sürgősen be kell szerezni valamilyen szerkentyűt, mely a gyújtás kikapcsolásánál azonnal figyelmeztet, ha a lámpát égve hagytuk. Mert különben gyakran kerülhetünk szórakozottságunk okán kínos helyzetbe. Azóta hajtom az autós boltokat, de mindeddig hiába. Tavaszköszöntő Hát megjöttél végre! A tél a véghajrába beleadott apait-anyait, s ahogy mi belefáradtunk, gondolom ő is, így aztán érdemeiben felfüggesztve jól megérdemelt pihenőre vonult. Ha rajtam múlna, sose térne vissza a tél. Jaj, hogy lehetek ennyire önző! Mi lenne akkor a gyerekeimmel, a gyerekekkel? Nekik a tél hóember építést, hótaposást, ródüzást, hógolyózást, csúszkálást jelent, nekem meg irdatlanul nagy gázszámlát, megfázást és influenzát, reggeli és délutáni sötétséget, borzongató hideget és vitaminkúrát. Hogy nem tudom élvezni a tél megannyi szépségét, a mindent elborító fehér hóleplet, a szanaszét heverő szemét hóruhába öltözését, az ablakpárkányra reggelente kiadagolt magokra és kenyérmorzsára gyülekező verebek, gerlék és rigók lakmározását. Pedig mindezt a tél jelentette. Elolvadt a hó, a madarak is elszoktak tőlünk, mindenütt találnak már maguknak eleséget. A kinti hőmérőnk is mind ritkábban mutatja a fagyot. Eljött végre a tavasz. Újjászülethetünk. A nők is kezdenek végre mind többet mutatni magukból. Hát nem gyönyörű? M. L. I k t i Szálkák
