Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-04 / 34. szám
8 új Dunántúli napló 1993. február 4., csütörtök Versenyfutás mozgássérülteknek A kormány 1992. december 30-án módosította az egyes mozgáskorlátozott személyek közlekedésével kapcsolatos kedvezményekről szóló •53/1992/III.21 ./Korm. rendelet 13. paragrafusát. A módosítás szerint a közlekedési támogatásra vonatkozó igényt minden évben február 15-ig kell a jegyzőhöz benyújtani, aki február 15. és április 30. között határozattal dönt és gondoskodik a megállapított közlekedési támogatás folyósításáról. A módosítás a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) számára az óév utolsó meglepetése volt. (A Népjóléti Minisztérium a módosított határozatot a ME- OSZ-szal előzetesen nem egyeztette.) Hát még mekkora meglepetés lesz a mozgássérült embereknek szerte az országban! Mert akit a tél, a csúszós utak esetleg megakadályoznak a kérelme határidőn belüli benyújtásában, annak számára a közlekedési támogatás elveszett, legalább 1993-ra. Igaz, január elseje és február között volt, s bizonyára lesz is még néhány olyan nap, amikor az időjárás nem akadályozza őket. Hanem a jogosultak többsége nem olvasta a - kérelmezési időszak kezdete előtt egy nappal megjelent - közlönyt, nem értesült a módosításról, s így félő, hogy kimarad a neki szánt és őt megillető támogatásból. A legszörnyűbb mindebben az, hogy a nevezett többséget nem csupán megilleti a támogatás, hanem valóban igen rászorult. Méltánytalan lenne ha az adminisztráció visszavenné, amit az emberség megadott. A MEOSZ reméli, hogy az adminisztrációs hibát (a határidő nem elég körültekintő megállapítása) kijavítják. Ennek ellenére kéri egyesületeinek tagjait és az országban élő valamennyi mozgáskorlátozott személyt - akik közlekedési támogatásra jogosultak! - hogy intézkedjenek:adják be támogatási kérelmüket haladéktalanul a jegyzőhöz. Ne feledjék, versenyt kell futniuk - ha megy, ha nem - az idővel. A jegyzők, a jelenleg érvényes rendeletmódosítás szerint február 15-én lehúzzák a rolót, azaz a február 16-án érkezett kérelmekről már nem határoznak. Mozgáskorlátozottak ^ . Országos Szövetsége Közgyűlés A Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének vezetősége értesíti az egyesület tagjait, hogy február 18-án, csütörtökön délután 2 órai kezdettel közgyűlés lesz az Ifjúsági Ház nagytermében. A napirendi pontok kö- jjj zött szerepel az elmúlt évi munkáról szóló beszámoló és a vezetőség megválasztása. M egkezdődött a parlamentben az idei nyugdíjemelés vitája. A kormány ajánlata 14 százalékról szól, vagyis két százalékkal kevesebbről, mint a tervezett idei átlagbér növekedés. Az emelés március 1-jei hatályú lenne, s eszerint március-szeptemberi bontásban 10 és 4, illetve 9 és 5 százalékos arányban történne ez. A január-február kihagyását az úgynevezett tavalyról áthúzódó hatásokkal indokolják, de hogy mi is lenne ez, azt legkevésbé a nyugdíjasok tudják. Az viszont tény, hogy január Éjétől vadonatúj - vagyis magasabb - árak vannak érvényben. Tehát az áthúzódó hatásokat a nyugdíjasoknak jobb ellenkező előjellel figyelembe venni, bár ettől még az égvilágon semmi nem változik. Hanem hogyan is vagyunk ezzel a 14 százalékkal? Amikor először, puszta kíváncsiságból, számolni kezdtem a saját nyugdíjamat a 10 és 4 százalék szerint, s a nyugdíjfolyósító számítási metodikáját alkalmazva, bevallom, megijedtem, azt hívén, rossz a számításom. Ám sehogy sem akart más érték kijönni. Vagyis a 14 százalék a mi esetünkben 10-11 százalékkal egyenlő. S ebben - hogy jó előre mindenkit „megnyugtassak” - a 14 százaléknak a nyugdíjasokon segítendőnek mondott bontás a ludas. Ezért a következőkben egy számítási sort ismertetek. Nyugdíjastársaim, az alkalmazott módszer szerint utánaszámolhatnak saját járandóságukat alapul véve. A könnyebbség kedvéért most 10 ezer forintos 1992 decemberi nyugdíjjal számolok. Első variáció, amikor a 14 Idősek levele a pécsi polgármesterhez Privatizáció minden áron? Az önkormányzat a szociális étkeztetés mellett van Több, mint száz aláírással levelet küldtek dr. Krippl Zoltánnak, Pécs polgármesterének az Otthon Étteremből étkezők. A levélben megfogalmazzák, hogy miért ragaszkodnak a több, mint húsz év óta szociális étkeztetést is folytató vendéglátó egységhez, s kérik a segítségét ahhoz, hogy a kifőzde a jövőben is folytassa e tevékenységét. A levélre a polgármester a következő választ adta: A A szociális étkeztetés korábban tanácsi feladat volt és azt a helyi önkormányzatok és szerveik feladat és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 129.§ (2.) bekezdés is az ön- kormányzatok szociális alapellátási feladatai között jelöli meg. Jogszabályi kötelezettségünk és szociális érzékenységünk alapján mindig arra törekedtünk, hogy-a rászorulók részére ezt az alapellátási formát minden körülmények között biztosítsuk. Az Önkormányzat négy gondozási központja a város különböző pontjain lévő vendéglátó egységekből rendelte meg a szükséges adagokat és azok térítési díját az Önkormányzat utalta át. Az Otthon Étterem a szociális étkeztetés megindulásától biztosította a körzetében élő idős rászorultak ebédeltetését -amint az a levélírók soraiból kitűnik- mindenki megelégedésére. Jogos megdöbbenést váltott ki az a hír, hogy profilhoz kötöttség kimondatása nélkül privatizálni akarják az Otthon Éttermet. Sajnálatos, hogy a privatizációról szóló 1990. évi LXXIV. törvény - mivel előbb született meg, mint az önkormányzati tulajdonról szóló 1991. évi XXXIII. törvény - nem biztosít lehetőséget arra, hogy az ön- kormányzat valóban indokolt esetben tulajdonosi jogával élhessen, akár úgy is, hogy a bérlőnek felmondva az egységet maga üzemelteti. Ez esetben ugyanis az önkormányzat nonprofit jelleggel lényegesen olcsóbban megoldhatta volna a szociálisan rászorultak étkeztetését. A privatizációs törvény azonban az önkormányzat hozzájárulását - ha nem is tulajdonosi jogai alapján, hanem mint az ellátás biztosításáért felelős részére - bizonyos esetekben előírja. így a gyermek- és munkahelyi étkeztetést ellátó vendéglátó üzlet az önkormányzat hozzájárulásával annak a vállalkozónak értékesíthető, aki az üzlet hasznosítására kötött szerződésben vállalja, hogy üzletkörét meghatározott ideig, de legalább öt évig csak az ön- kormányzat hozzájárulásával változtathatja meg. Megítélésünk szerint a szociális étkeztetés a gyermek-és munkahelyi étkeztetéssel esik egy tekintet alá, mint alapellátási feladat, ezért a Jegyző Úr az Állami Vagyonügynökséghez címzett levelében bejelentette, hogy az Önkormányzat hozzájárulási jogával élni kíván és az árverés csak úgy bonyolítható le, ha az ott résztvevőket tájékoztatják az Önkormányzat profilhoz kötöttségi igényéről és a szerződést ennek alapján kötik meg. Bízunk abban, hogy a Vagyonügynökség véleményünkkel egyetért és az Otthon Étteremben a szociális étkeztetés továbbra is biztosított lesz. Dr. Krippl Zoltán polgármester Hatvanöt év fölött: a lakás veszélyes üzem Hét jótanács - időseknek Akik közelebb vannak a hetvenhez, mint a hatvanhoz, fokozottan ügyeljenek az otthono járás-kelésre. A házi balesetekről készített felmérések szerint ugyanis egyharmaduk évente egyszer el- vagy leesik, s nem ritkán súlyos sérülés áz ára az elővigyázatlanságnak. Elsősorban nők a szenvedő alanyok: a 65 éves vagy idősebb hölgyek közül minden ötödik combnyaktörést szenved, s ennek könnyen tragikus kimenetele lehet, mert 27 százalékuk nem éli túl az egyébként selkereülhe- tetlen sebészi beavatkozást. Minderről az amerikai Yale-egyetem most közzétett tanulmánya számol be. A vizsgálat alapján a szakemberek úgy vélik:hét egyszerű tanács megszívlelésével jelentékenyen csökkenthető az öregek lakáson belüli veszélyeztetettsége. 1. Minden helyiséget jól meg kell világítani. 2. Az ágy és a fürdőszoba közötti „útvonalon” szereljünk föl kis éjjeli lámpákat. 3. Ha a lakáson belül van a lépcső, mindkét oldalon legyen kapaszkodó korlát, a fokok kapjanak világos borítást. 4. A tussolónál és a fürdőkádnál legyen kapaszkodó fogantyú; a kádban pedig jól tapadó kis gumiszőnyeg. 5. A TV-kábelek, hosszabbító zsinórok veszélyes buktatók - célszerű a padló helyett a falon vezetni őket. 6. A telefon-zsinórt vagy rögzítsük szorosan a fal mellett, vagy (ha lehet) térjünk át a vezeték nélküli telefonra. 7. Ha van a családban 65 éven felüli gondoskodjunk olyan létráról, amelyen vannak biztonsági kapaszkodók. 14=10 százalékos emelés januártól esedékes 10 és 4 százalékos bontásban. Ez esetben augusztusig havi 1000 forint az emelés összege, vagyis 11 000 forint a járandóság, ez a nyolc hónapban összesen 88 000 forint. Szeptemberben a 4 százalékos emelés alapja all 000 forint, a havi járandóság 11 440 forint lesz, azaz összesen 45 760 forint, vagyis a teljes évi járandóság 133 760 forint. Ha ebből az egy hónapra eső részt számítjuk, az 11 147 forint, vagyis az 1993. évi emelés e variáció szerint 11,4 százalék. Második variáció, amikor a 14 százalékos emelés márciustól esedékes 10 és 4 százalékos bontásban. Ez esetben a január-februári járandóság 20 000 forint, márciustól augusztusig a havi 1000 forinttal számolva 66 000 forintot kell figyelembe venni, szeptembertől decemberig pedig az első variáció szerinti 45 760 forintot. Az így számítandó évi teljés járandóság már csak 131 760 forint, ez egy hónapra leosztva 10 980 forint, vagyis az 1993. évi emelés e variáció szerint 9,8 százalékos. Harmadik variáció, amikor a 14 százalékos emelés ugyancsak márciustól esedékes, de most már 9 és 5 százalékos bontásban. Esetünkben a január-februári járandóság marad 20 000 forint, márciustól augusztusig a havi emelés összege 900 forint, a 10 900 forintos havi járandóság alapján hat hónapra ez összesen 65 400 forint. Szeptembertől 545 forint a havi emelés, tehát 11 445 forint a havi járandóság, ez négy hónapra összesen 45 780 forint. Az évi teljes járandóság ezek szerint tovább csökken, most már 131 180 forintra, ez egy_ hónapra számítva 10 932 forint, vagyis az 1993. évi emelés e variáció szerint 9,3 százalékos. H át így vagyunk, kérem! Vajon ki lehetett az a jeles pénzügyér, aki kitalálta ezt a zseniális megoldást, amivel az országgyűlést is, a több mint negyedmillió nyugdíjast is „be lehetett etetni”? S vajon a nyugdíjasok havi párszáz forintjából - számítási esetünkben ha a tényleges 14 százalék szerint emelt összeg havi 11 400 forint lenne, variációink szerint a fejenkénti havi megtakarítás 253, 410, illetve 468 forint - összesen vajon hány milliárdot takarít meg a költségvetés? H. I. Képviselők és nyugdíjas-vezetők tárgyalása Január 1-je mellett szavaznak Hogyan lesz az idei nyugdíj- emeléssel? A kérdés érthető aggodalommal tölt el minden nyugdíjast, hiszen amiről folyik a vita, az visszalépés a tavalyi, törvényben vállalthoz képest. Nevezetesen: a várható átlagkereset növekedés - 16 százalék - mértékéhez viszonyítva kevesebbet - 14 százalék - ajánl a kormány, ezt is két részletben, s március 1 -jei hatállyal, ami által sajnálatosan 10 százalék alá csökken éves szinten az emelés tényleges mértéke. Tehát: hogyan lesz? A pécs-baranyai nyugdíjasok vezetői ebben kívántak közös nevezőre jutni a megye országgyűlési képviselőivel, ezért is kezdeményeztek velük találkozót még a parlamenti részletes vita előtt. Január 29-én délután került erre sor a megyei önkormányzat székházában. Egyik oldalon Boj- tor László ügyvivő vezetésével a Nyugdíjasok Baranya megyei Kamarájának a vezetősége, illetve Bleyer Jenő elnök vezetésével a Pécsi Nyugdíjas Egyesület vezetősége foglalt helyet, a másik oldalon a baranyai képviselők közül mindössze négyen - dr. Bíró Ferenc, Kapronczay József és Pap András (MDF), valamint dr. Szigethy György SZDSZ - ültek. Bojtor László köszöntő mondatai után Bleyer Jenő - aki a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének is az elnöke - foglalta össze az emeléssel kapcsolatos baranyai nyugdíjas álláspontot. Megállapította: a túlnyomórészt a létminimum-alatt, vagy annak a közelében élő nyugdíjasokat 1993. elején háromféleképpen sújtja a kialakult helyzet. Élső- sorban a kétkulcsos áfa hatásai, másodsorban az öt éve változatlan, tehát az inflációs hatásokkal dacoló 108 ezer forintos adómentes jövedelemhatár, harmadsorban pedig a tervezett emelés márciusi hatálya, holott a tervezett (és nem tervezett!) árváltozások nagy része az év első napjától érvényes. Vitatta a 14 százalékot magát is, hiszen a későbbi bevezetés, eleve a 9-10 százalék körülire redukálja azt. Emlékeztetett arra a tavalyi elhatározásra is, az elmaradt nyugdíjak három részletben történő valorizációját írta elő 1994-ig, s ami az idén szóba sem került. Rámutatott arra is, hogy a mai nyugdíjasok - áldozatok. A sokféle dotációra hi: vatkozással alacsony volt a jövedelmük, most viszont az alacsony jövedelem szerinti nyugdíjasok kapják, miközben a megszűnt dotációk következményei elviselhetetlen teherként nehezednek rájuk. Bleyer Jenő is, a nyugdíjas-oldalról mások is az emelés első részlete január 1-jei hatályú bevezetésének az elfogadására, elfogadtatására kérte a képviselőket, s csak nagyon halványan fogalmazódott meg, hogy szeptembertől érvényes részlet valamivel több legyen a 4 százaléknál, hogy az 1993. évi emelés valamelyest közelítsen az állandóan emlegetett 14 százalékhoz. ík A második oldalról elsőként reagáló Kapronczay József társai nevében is kijelentette: a 10-4-es változattal a január 1-jei hatályú nyugdíjemelést fogják támogatni. Szigethy György a jelenlegi helyzet „előéletéről” szólt. Megtudhattuk tőle, hogy amikor a 16 százalékról tárgyalt a szociális-egészségügyi , bizottság, mindenki igent mondott, a plenáris ülésen viszont, ahol még néhány igenre lett volna szükség, a tartózkodás döntötte el a kérdést. Holott Surján miniszterrel együtt a kormány is a 16 százalékra készült fel. Most attól a törvénymódosítástól függ minden - s nagy kérdés, hogyan fog szavazni a koalíció -, miszerint a nettó átlagkeresethez képest 20 százalékkal csökkenthető-e a nyugdíjemelés. Ha a módosító javaslat nem megy át, 16 százalékos emelésre számíthatnak a nyugdíjasok. Bíró Ferenc, aki ugyan végezetül kijelentette: tartja magát ahhoz, hogy nyugdíjemelés az átlagkereset növekedésének megfelelően történjék, azért védelmébe vette a 14 százalékot is, ami - úgymond —az áfa-veszteséget lenne hivatott pótolni, ami az eredetileg tervezet 8 százalék és az elfogadott 6 százalék különbség miatt éri a költségvetést. Arra persze nem kaptunk magyarázatot: miért éppen a nyugdíjasoknak kell ezért fizetni? A képviselő egyébként a megbeszélés során többször is hangsúlyozta: a fő kérdés az - és most már erre kellene végre kellő figyelmet fordítani -, hogy miként lehetne az egész nyugdíj- rendszert úgy átalakítani, hogy az a maihoz képest sokkal igazságosabb legyen. Pap András azt fejtegette, hogy a nyugdíjasok ma sokkal jobb pozícióban vannak, mint a létminimum alatt élők (ugyan mennyi a létminimum alatt élő a negyedmilliónyi nyugdíjas közül? - A szerk.), a munka- nélküliek, a sokgyerekesek ... így ama bizonyos két százalékot ezekre figyelve is kell nézni, különösen ha arra is tekintettel vagyunk, hogy nagyon sok nyugdíjasnak mellékjövedelemre is van lehetősége. Megindokolta a képviselő a saját nem-szavazatát is: elfogadta azt a pénzügyminiszteri érvelést, miszerint 1-1 milliárd igenis megbillentheti a költség- vetés egyensúlyát, a magasabb összegű emelés pedig gerjesztheti az inflációt. S különben is úgy kell politizálni - vélte Pap András -, hogy azok részesüljenek több támogatásban, akik ma megtermelik azt, amire az ország stabilitásához szükség van. Az állampolgárok közti ilyen különbségtételt a szabad- demokrata képviselő nyomban visszautasította, s megjegyezte, hogy a régi járulékbefizetések nem vesztek el, amint ma ez gyakorta elhangzik, hiszen az benne van abban a nemzeti vagyonban , amiből ma privatizálnak, s ebben van a társadalombiztosításnak átadandó, de mindmáig át nem adott 300 milliárdos vagyon régóta esedékes részlete. * Volt Bíró Ferencnek egy za- varbaejtő megjegyzése. Azt mondta, hogy a nyugdíjasok számára 1994 lehet az az esztendő, amikor nagyobb mértékű nyugdíjemelésre számíthatnak. Vajon tud valamit a képviselő? Netán egy tervezett választási fogásról hallottunk elszólást? Mondott a képviselő még valamit, ami mellett nehéz megjegyzés nélkül elmenni. Á megbeszélés végén arra bíztatta a két érdekképviseleti szervezet, hogy próbáljanak hatást gyakorolni azokra a nyugdíjasokra - létszámukat az ösz- szesnek a negyedére becsülte -, akik lakásuk, családiházuk eladásával, ele serélésével tőkét szerezhetnek, így segítve magukon egyre nehezülő helyzetükben. Tudjuk: nagyon sok realitás van a képviselő javaslatában, de ki vállalhatja jó szívvel ennek a közvetítését? Rábírni embereket - még ha észérvek alapján is - arra, hogy felszámolják életük értelmét? ... Hársfai István Dacos fiatalok A város buszmegállói sokszor szemetesek. Ilyen az uránvárosi, a város központ felé haladó buszok Olympiánál lévő megállója is. Nyirkos időben még sáros is. A megállóban a két közeli iskola diákjai gyakran csoportosan várakoznak. Ülve. Nem a padokon, csak a támlájukon. Megkérdeztem tő- lükrnem zavarja-e őket, hogy össze sározzák a padokat? Egy tizenéves, addig álló fiú megadta a választ. Macskaügyességgel a pádon termett, s ő is a pad támlájára ült. Kihívóan néztek, a szemükben gúny és dac. Ha nem akad a torkomon a szó, talán megköszönöm nekik, hogy ennyire megértettek, s hogy ugyanígy megértik-e a tanáraikat, netán a szüleiket is‘- vagy ők már meg sem merik kockáztatni, hogy illemre neveljék őket? Mint ahogy - a hangom visszatértével- én sem merészeltem. T. L-né
