Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-20 / 50. szám

8

üj Dunántúli napló

1993. február 20., szombat

A Jelenkor februári számából

A Pécsett szerkesztett Jelenkor februári számának élén Mándy Iván elbeszélése és Berták László verse áll. A szám első blokkjában kapott helyet Végei László elbeszélése és az ehhez tematikusán szorosan kapcsolódó Miodrag Pavlovic-vérs. Thomka Beáta Tolnai Ottó művészetét köze- lebbre hozó kismonográfiája ugyancsak ebben a számban indul (az első részt további három fogja követni). Négy hölgy írásai adják a februári szám szépirodalmi anyagának gerincét: Takács Zsuzsa, Bállá Zsófia és Szilágyi Eszter Anna versei, Kisgyörgy Réka kisprózája mellett azonban megtalálhatók két fiatal, Varga Mátyás és Varga Bálint munkái is: az előbbi három verssel az utóbbi egy Glenn Gouldnak ajánlott, zenei témájú esszé- novállával.szerepel. S itt van a februári számban egy tekintélyes. író is, Határ Győző, aki álomnovellájában egyáltalán nem öreges, hanem rfagyon is pajkos témát dolgoz fel. Rúgást Gyula a Londonban élő' Határ bölcseleti munkáit veszi szemügyre; Bán D. András a huszadik század történelmének egy fontos szakaszát és kapcsolatát dolgozza fel: a két világháború közötti angol-német diplomácia kudarcát vizsgálja a Magyarországon jól ismert Lord Rother- mere személyiségének tükrében. Keresztury Tibor Takács Zsuzsa legutóbbi verseskötetéről írt méltatást. ,

Rendhagyó a februári Jelenkor szerkezete. A lapszám ezúttal nem irodalomkritikai írásokkal zárul: az itt szereplő terjedelmesebb értekező Írások midnegyike valamilyen módon a színházhoz kapcsolódik: P. Müller Péter az utolsó néhány hónap színházi élményeiről, benyomásairól írt naplót. Kántor Lajos romániai szemléje a kolozsvári magyar nyelvű színjátszás^ két- századik évfordulójának megünneplésére rendezett fesztivál kapcsán oszt meg fontos háttérinformációkat a Jelenkor olvasóival, Csuhái István pedig a tizenegy napos, Kolozsvárott rendezett színházi fesztivál legfontosabb eseményeiről írt beszámolót.

Mint olvasóink tudják, januárban a Kiadó áremelésre kényszerült: a Jelenkor az új- ságpavillonokban 60 forintos áron kapható. Azok az olvasók azonban, akik március végéig közvetlenül a Kiadónál (Pécs, Széchenyi tér 17., 7621) fizetnek elő a Jelenkorra, kedvezményben részesülnek, és számonként 20 forinttal olcsóbbat! juthatnak hozzá a pécsi folyóirathoz.

Takács Zsuzsa

Őszibarack

Ne akarj megkötözni, ne légy ennyire kedves! Micsoda képtelenség újra! Előveszed a hűtőből a három héttel ezelőtt vásárolt őszibarackot.

Nekem őrizted, mondod, semmit se változott. Eszerint három héten át hiába éltem!

Három hétig hullattam véres verítékemet, de a kő mégis ugyanott maradt. •

Az ablakban megfonnyadtak a violák.

A kényes egyensúlynak vége.

Varga Mátyás:

Mozaik

Mem az arc, nem a szempár, hanem a nézés, az, ahogy.

Szinte mindig van két olyan tekintet, amely egy zsúfolt metrókocsi ablakában visszatükröződve sem kerülheti el egymást, bár hátterük (a rücskös fal, a fény tágította alagút, az állomás) változhat.

A vonások is.

Szilágyi Eszter Anna

(mert a föld)

Azon a lepecsételt meredélyen jutottak át. Máig sem értem, hogyan lehetett elboldogulni szerényjjeremén.

Talán vasakat izzítottak vagy mókusfarokból fontak kötélzetet.

Annyi biztos, hogy kijutották és a többiből alakultak zárvány- testecskék, légzés-könnyítők.

Világítottak is, sosem találom ki, miféle zsírból és miféle szöszből gyúrtak szövétnekféleséget, amit aztán, bármire jutottak, mindig cipeltek.

Persze, találhattak öszvéreket, ahogy tépték legott agyér fűféleséget és medvehagymát a magokhoz, így lehetett, hogy amikor elérte őket ez a nevezetes nagy sóvihar, még meneteltek.

: Mert a föld puha is meg kemény meleg is meg reménytelenül hideg

Az utolsó Zrínyi

Ki tudja már, ki volt az utolsó Zrínyi, akinek tragédiájáról egy horvát produkciót láthatott a közönség február 10-én Pécsett, a Ságvári Művelődési Központ színpadán. A Verőcei Nemzeti Színház társulatát a pécsi Horvát Színház hívta meg.

Az esten senki sem vitázott arról, kiék a Zrínyiek, avagy Zrinsikek, és kinek a halottja a család utolsó sarja, Zrínyi János azaz Ivan Zrinski. Lévén mind a két népé. Különben is a 15-17. században számos közös hőse van a közép-európai kisnépek- nek.

Közép-Európa ekkor születik meg először, születésének helye pedig a Czilleiek és Hunyadiak, a Jagellók és Podjebrádok, a Zrínyiek és Frangepánok udvara. Kolozsvár, Buda, Prága, Krakkó, Csáktornya. A felsorolt személy- és helyneveket most a rend kedvéért legalább még egy nyelven ide kéne sorolni, de a legméltányosabb volna lengyel, horvát, szlovén, cseh, szlovák és román nyelven is.

E jeles családok fiai azonban nem folytattak nyelvi vitákat. Eleve beszélték egymás nyelvét, s ha minden kötél szakadt, hát ott volt a latin. Továbbá meglehetősen lefoglalta őket a hatalomért folyó harc, aztán a török, és a térséget mindenképpen irányítani akaró Bécs. E viharos kétszáz év felmorzsolta a jeles famíliákat, és sajátságos, hogy mi is, szomszédaink is úgy élik meg kihalásukat, mint a nemzeti arisztokrácia, a nemzeti függetlenség letéteményeseinek elvesztését. Mivelhogy valóban ez történt.

S amikor pihentek fegyverek, megszólaltak a múzsák: gróf Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér megírta dédapjáról a Szigeti veszedelem című eposzt - amit öccse, Péter azaz Petar Zrinski horvátra fordított - „Si- get” a horvát helytállásnak is jelképe. Zrínyi Miklós az Adriai tengernek szirénája című verseskötetét Bécsben nyomtatta ki. Péter horvátra fordítja, és kilenc év múlva megjelenteti Velencében. E közös, testvéri pro- dukció mindmáig a magyarság és a horvátság összefonódásának jelképe. Legfeljebb azon elmélkedhetünk, vajon melyikük tudott jobban magyarul s melyikük jobban horvátul.

Nos, Zrínyi Péter és Frange- pán Katalin azaz Katarina Fran- kopanska horvát arisztokrata hölgy gyermeke volt az utolsó Zrínyi-fiú. (Az ő leányuk volt Zrínyi Ilona vagy ha úgy tetszik, Jelena Zrinska is, I. Rákóczi Ferenc majd Thököly Imre felesége, II. Rákóczi Ferenc anyja, Munkács védője.)

Zrínyi Ilona és Rákóczi lakodalma a horvát és a magyar ellenzéki politikusok első találkoJelenct az előadásból

zója 1666-ban. Innen egyenes az út a Wesselényi-összesküvé- sig majd a bécsújhelyi börtönig, ahova a két sógor kerül (Madarász Viktor képe). Kétszáz éven át senki sem tudta, hogy Fran- gepán verseket írt a wiener-ne- ustadti siralomházban, és ez már ismét • horvát irodalom: Fran Krsto Frankopan költeményeit két évszázad után a periratok között találták meg Bécsben.

Amikor 1670 áprilisában Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Bécsbe érkeznek, hogy tisztázzák magukat, Péter fiát Jánost azaz Ivánt az osztrák túszul veszi. Innen indult Drago- sic tragédiája. Egy év múlva Zrínyit és Frangepánt kivégzik. Ivánt, az utolsó Zrínyit az osztrákok megmérgezik. Frangepán Katalin megőrül.

Az utolsó Zrínyi alakja jelképessé emelkedett a horvátság szemében, s alakjáról 1893-ban tragédiát írt Higin Dragosic horvát író Posljedni Zrinski Az utolsó Zrínyi címmel. A darab akkor keletkezett, amikor Khuen-Héderváry Károlynak mint horvát bánnak sikerült mélypontra süllyesztenie a hor- vát-magyar kapcsolatokat. Higin Dragosicot, aki Varasdon élt 1845-1926 között, teljességgel fogva- tartotta a hajdani nagy család históriája, amiben elsősorban a horvát tragédia megtestesülését látta. További négy színpadi művet írt róluk valamint egy regényt is.

A darab olyasféle szerepet tölt be a horvát színház- történetben, mint a magyar-" ban a Bánk bán:'a nemzeti sorskérdéseket egyetlen életútban. egy történelmi személy tragédiájában kívánja bemutatni. A XIX. század hasonló indíttatású szomorújátékainak modorában fájdalom, Fotó: Tóth L. pátosz, cselszövés, intrika, méregpohár szerepel a kellékek között.

Megtört, idős szolgáló képében jelenik meg Horvátország. A darab horvát szereplői rabok, bujdosók, titkolják valódi kilér tűket. „A haza elveszett! Horvátország szolga! Az országon átok” - ismétlik újra meg újra.

A darab záróképét mintha Mestrovic formálta volna: horvát piéta, ahogy Frangepán Katalin tartja halott fiát. És ha valaki idáig nem értette .volna, miről és kinek szól az utolsó Zrínyi tragédiája, a rendező Snje- zana Banovic a vukovári rádiótudósításokat teszi aláfestésnek a záróképhez.

Az előadás, amit láthatóan vendégszereplésekre szántak, a nemzeti érzés ébrentartására a mai nehéz időkben, nem rendezése miatt marad emlékezetes. A főszereplő Igor Golub alakjára alakjára, alakítására azonban emlékezni fog a pécsi közönség is.

Gállos Orsolya

A Kincskereső februári száma

„Hóember áll az udva- ron./Száll olvadás a hóra . .

. ” - Bár az idén több volt az olvadás, mint maga a hó, Weöres Sándor verse mégis felidézi bennünk a télvégi tavaszváros különös hangulatát.

Régi telekről szól Kormos István két verse (Téli rege, Vízöntő), míg Kosztolányi Dezső költeménye (Már néha gondolok a szerelemre) s az azt követő népköltészeti válogatás témája a szerelem.

A TESTVÉRMÚZSÁK rovat nagy és sokak számára örömteli meglepetéssel jelentkezik - a népszerű teleí- ziós gyermekműsor, a KÖ- LYÖKIDŐ mutatkozik be a rovat különkiadásában.

A szerkesztő Takács Vera cikke és a Kölyökidő délelőtt című burleszk.mellett a műsor valamennyi „sztárjának” fotóját is megtaláljuk, s még a színes fedőlapon is kedvenceink csoportképe látható.

A farsangi számban sok a vidámság: Veress Miklós Cirkusz című versciklusa, Nagy Lajos Képtelen természetrajza meg az újabb „murphyáda” gondoskodik a vidámságról, s hozzájuk csatlakozik a Lángeszű mókamesterek sorozat válogatás Petőfi és Arany egymáshoz írt leveleiből. Gaál Éva két rajzos sorozata: a Safir és Safina, illetve a bibliai ihletésű Az élet-könyve ismét megtalálható a Kincskereső lapjain, a folytatódik Jani- kovszky Éva-Réber László Kire ütött ez a gyerek? című „kamaszéletrajza” is.

A MIÉRT SZÉP? rovatban Petőfi Sándor A puszta télen című versét elemzi Bene y Zsuzsa, az ÉDES ANYANYELVŰNK Deme László nyelvművelő cikksorozatának első darabját közli.

Nem hiányzik a SZÍVHANGOK és a gyerekírásokat bemutató ÍGY ÍRUNK MI sem.

A Kincskereső februári számát Papp György, Dal- los Jenő, Szemethy Imre és Csala Károly illusztrálta. A hátsó borítón M. C. Escher grafikáiban gyönyörködhetünk.

Vörös kamillák

A fehérvérű nyavalyától (Jé nagyanyja szerint olyan lesz az ember, mint a kiszáradt mész. Vagy még olyan sem, mert a lopakodó halál kiszívja belőle a színeket, akár a napon felejtett ruhából. Szterből is kilopta a színeket, még szőke copija is kifehéredett. Vékony arca sárga volt, a szeme mozdulatlan.

Gé ott állt az elfüggönyözött szoba ajtajában. Félősen nagyanyja szoknyájába kapaszkodva alig mert rápillantani Szterre. Ám azért mégis várta, hogy a kislány abbahagyja az egész fehérvérűséget, s cérnahangján felvisít:-Jaj, Gé, segíts már! Megint tüske ment az ujjamba. * •- Most mi lesz Szterrel? - kérdezte a nagyanyját már otthon. A kisfiú a púpos hátú szilvafa alatt ücsörgött, s a tyúkitató- ban úszkáló tollpihéket nézte.- Eljönnek érte az angyalok.-Az égből?- A mennyekből - igazította ki a nagyanyja, s megborzongva keresztet vetett.- Kár, hogy nem lehet majd látni őket - mondta dühösen a kisfiú. - Elkérném Párdi tejgumis csúzliját, és leszedném valameny- nyit!

A meggyfák fölött egyelőre üres volt az ég- Majd a harang jelzi, ha már eljöttek érte. Először a kisharang, aztán egyszerre mind a kettő. De itt lesznek nemsokára. Egész éjjel rikácsolt a kuvik.- Ha elvágnám a harang kötelét, akkor is

eljönnének? - A kisfiú néhány pillanatig megint az eget nézte. Nem bízott az angyalokban. - És ezen a fehér nyavalyán semmi nem segít? - kérdezte dühösen a kiskacsákat számláló öreganyját.

Az asszony felegyenesedett. Néhány pillanatig hangtalanul nézte Gét, majd azt mondta:- De segít. A vörös kamilla.- Olyan nincs is — jelentette ki csüggedten Gé, miután az udvart és mindkét árokpartot végigloholta. Kamillát talált rengeteget, de vörös nem volt köztük egy sem. S nem volt a kertek alatt sem, pedig végignézett minden bokrot.- Most már akkor hol keressem őket?- Talán Szlavóniában. A Fekete-hegyekben biztos találnál - ajánlotta az öreganyja.

A Fekete-hegyeket ugyancsak messzire gyúrták. Túl kéklettek a Dráván. S ők még a falu alatti folyót sem közelíthették meg. Ott volt a nyomsáv, a drótakadály, mögötte pedig az aknák, amiket messziről jött katonák temettek a múlt nyáron a homokba.- A Fekete-hegyekkel aztán nem megyek semmire - gondolta Gé, s tanácstalanul bóklászni kezdett a szikrázó napfényben fürdő meggyfák alatt. Közben meg-megállt, s a lombok résein át gyanakodva fölpillantott az üres égre.- Talán a Bíróék háza a mezőn! - csapott váratlanul a homlokára. - Ha valahol, hát ott biztos találok vörös kamillát.

De csak pillanatig örült. Utána rögtön félni kezdett, mert eszébe jutott az a februári holdvilágos este, amikor Rónás Pityuval a Puskásék feketekörtefája alól lesték azt a kihalt mezőn derengő házat, a Bíróékét, amely oly idegenül és magánosán lebegett a barnán nyújtózó szántások fölött, mint Gé kicsit zavaros álmaiban az óceán peremén sikló kísértethajó.

Azt sugdosták a népek, valamikor régen megölt abban a házban egy fejkendős asz- szonyt baltával a férje. Gé azért aztán soha nem járt arra. Sőt februárban is csak vaco- . gott, amikor Rónás Pityuval azt lesték a körtefa biztonságos törzse mögül, hogy a holdfényben nem jár-e vissza kisérteni a halott asszony. Akkor nem járt,- Amíg nem harangoznak, addig nem indulnak el az angyalok Szterrel?-Addig semmiképp - mondta a nagyanyja, s a kapálást abbahagyva nézte Gét.- Az jó. Vissza tudok érni a vörös kamillával - sóhajtotta a fiú, és elrohant.

• A kocsmaudvarba szaladt, a szemétdombhoz, s az öblét megpakolta söröskupakokkal, aztán már vágtatott is Bántó Pali bácsihoz, a harangozóhoz.- Hoztam söröskupakot a pipájára, hogy jobban szeleljen - mondta neki. Közben kihúzta trikója alját a gatyájából. A fénylő kupakok zörögve hulltak a konyha kövére.- Derék gyerek vagy - dicsérte Pali bácsi. - Csak én ennyi kupakot már sose fogok elhasználni, bármekkora pipás is vagyok. A fele helyett inkább sört hoztál volna. És most engedjelek fel a toronyba galambokat fogni?- Nem, csak ne harangozzon, míg vissza nem érek a vörös kamillákkal, hogy az angyalok ne tudjanak elrepülni Szterrel.- Szóval vörös kamillák ... A Biczó Eszter, ügye? - Az öreg felállt, megsímo-