Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-06 / 5. szám
6 aj Dunántúli napló 1993. január 6., szerda A harmadik „elkanyarodás”? A nyugati tőke egy dél-koreai típusú fejlődés kelesztője is lehetne 350 éve született Newton szély miatt kiépül az erős köz- keletre eső térség újra elkany- ponti hatalom, centralizálva a rodik az organikus fejlődés útját kisember jövedelmét adók út- járó Nyugattól, felújítva a sztá- ján, megakasztva ezzel éppen a lini-neosztálini formában a preA nagyüzemek, beruházások közül is sokan tönkrementek A modem természettudomány atyjának a világ egyértelműen Isaac Newtont tartja, aki 350 évvel ezelőtt született a közép-angliai Woolsthorpe faluban. Ott dolgozta ki elméletét a nehézkedésről, miután látta, ahogyan egy alma leesik a fáról. Ez az elmélet magyarázza meg, hogy mi tartja össze a világmindenséget. Newton születési dátumát 1643 január 4-ére teszik. Németországban január 14-ét tartják a valódi időpontnak - írja a DPA német hírügynökség. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Newton 85 éves korában, 1727. március 20-án halt meg. Életművének alapjait már 21 éves korában lerakta. Abban az időben a cambridgei egyetem pestisjárvány miatt két éven át zárva volt. A farmerszülők gyermeke otthon dolgozott. „Fénykoromat éltem - mesélte később Hatalmas energiával mélyedtem el a matematika és a filozófia titkaiba, s számos felfedezést tettem”. Életrajzírói szerint 25 éves korára már a legtöbb tudományágban előbbre tartott koránál. A cambridgei egyetem gyorsan felismerte nagyszerű képességeit, úgyhogy 26 éves korában már matematikai tanszéket vezethetett. Előadásait azonban nem látogatták túl sokan, mert a hallgatók nem mindig értették meg. Nemzetközi hírnevet optikai problémákat taglaló londoni előadássorozta szerzett Newtonnak. Ekkor, 1672-ben vették fel a híres Royal Societybe. E tudományos társaság révén létesített kapcsolatot a korszak leghíresebb kutatóival, köztük a német Gottfried Wilhelm Leib- nitz-cel (1646-1716). Vitát is folytattak arról, hogy melyikük fejlesztette ki elsőnek a differenciál- és az integrálszámítást. Ma már tudjuk, hogy a matematikának ezt az ágát mindketten egymástól függetlenül dolgozták ki. Newton 24 éven át, 1703-tól egészen haláláig a Royal Society elnöke volt. 1699-ben a párizsi Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Ő volt hazája első tudósa, aki a londoni Westminster Apátságban, a királyok temetkezési templomában helyezték örök nyugalomra. „Úgy temették el, mint egy királyt, aki alattvalói szerint kitűnő munkát végzett” - írta róla Voltaire. (DPA) Eladják a veszteséges Schwinn kerékpárgyárat Hamarosan eladják a Schwinnt, a csaknem százéves chicagói kerékpárgyárat, amely 1988-ban az első amerikai beruházók között jelent meg Magyarországon, megvásárolva a Csepel Kerékpárgyárat. A The New York Times szerint a magyarországi beruházás tévedésnek bizonyult, mert veszteséges. Az Elbától (és Lajtától) keletre, illetve nyugatra eső térség útja a történelemben idáig két ízben vált el egymástól. Először a XVI. században következett be ez a folyamat, s mélyült szakadékká a La Manche-tól az Uraiig terjedő civilizációs lejtő. Az pkok bonyolultak és összetettek. Az első Igen vulgáris felfogás az, hogy a nemzetközi kereskedelmi útvonalak áthelyeződése a Mediterráneumból az Atlanti-partvidékre jelentik a fő okot, hiszen az atlanti kereskedelem hosszú ideig éppen a gyarmatbirodalmát rohamos ütemben kiépítő Spanyolország és Portugália ellenőrzése alatt állt, de az Ibéria félsziget gazdaságilag sokkal inkább számított még évszázadokon át az Elbától keletre eső térséghez, semmint az atlanti civilizációhoz. Ellenben Anglia, amely a kontinensek közti kereskedelembe csak jó évszázados késéssel kapcsolódik be, már a XVI. században az eredeti tőke- felhalmozás útjára lép. Itt nem a város és nem a kereskedelmi tőke az eredeti tőkefelhalmozás kiinduló pontja, hanem a falu, a mezőgazdaság. És nem a városi iparból nő ki a tőkés ipar, hanem a falusi kisiparból, a házi takácsműhelyből, a falusi kovács műhelyéből. Az árutermelés gyors bővülése, Angliának a világkereskedelembe való bekapcsolódása azután Európa nyugati felén is bomlasztani kezdi a feudális viszonyokat. Ez a folyamat a francia forrdalomban kulminá- lódik és a napóleoni háborúk teszik visszafordíthatatlanná. Az Elbától keletre viszont a XVI-XVII. században végbemegy a feudális talapzat megszilárdulása. Nem azért, mert a kereskedelmi tőke itt gyenge. Sőt, ez a régió is bekapcslódik a nemzetközi kereskedelembe. Itt is általánossá válik az árutermelés a naturáltermelés helyett, ebből mégsem nő ki automatikusan kapitalizmus. Árutermelés folyik, de feudális latifun- dimukon robotgazdálkodásra alapozva. Éz a lényeg! Ez a„második jobbágyság” kora, és politikai téren az abszolutizmusé. Ennek az abszolutizmusnak az alapja és oka pedig a külső fenyegetettség miatt az erős állam szükségessége. Magyarország éppen Hunyadi Mátyás idején lép rá az elkanyarodás útjára, amikor a török vefalu tőkefelhalmozását. Reneszánsz pompa, erős hadsereg, aminek az ára a gazdasági fejlődés leállása, a stagnálás. A második elkanyarodás A XIX. század második felében az Elbától keletre is beindult a kapitalizáció, fejlődik a cseh iparvidék és Magyarország is. Ezt a folyamatot akasztja meg az I. világháború, amelynek eredményeként felbomlanak a nagy gazdasági politikai egységek és helyükbe a kisállamok, az elkülönülések, a szét- forgácsolódás mechanizmusai lépnek. Lelassul a kapitalizáció folyamata, hiszen beszűkülnek a piacok a nemzeti keretek közé, elszakadnak az addig természetes gazdasági szálak az egyes régiók között, a nagy világpiacon viszont a megmérettetés során többnyire könnyűnek találtatnak ezek a nemzet- gazdaságok. Az agrárstuktúrában rögzülnek a félfeudális elemek, nincs lehetőség erőteljes belső tőke- felhalmozásra. Fellángol a nacionalizmus, a térség játékszerévé válik a náci Németországnak, hogy az egész a II. világháborús tragédiához, és annak következményeként a sztálini világrendbe való tagolódáshoz vezessen. Az Elbától kapitalista formák bizonyos elemeit is. Kialakul az óázsiai szerkezetre emlékeztető mandarinosztály, a funkcionáriusok osztálya. A piacgazdaság helyébe lép a tervgazdaságnak nevezett anarchia, dominánssá válik az állami tulajdon. Végbemegy egy erőltetett iparosítás, csakhogy elavult szerkezetben, egy XIX. száazdi gazdaság arányainak reprodukciójaként, legfeljebb kicsit modernebb kiadásban. A harmadik elkanyarodás A „szocializmus” összeomlása megnyitotta az útat a régió előtt, hogy helyreállítsa évszázadokkal ezelőtt megszakadt organikus kapcsolatait a Nyugattal és megkezdje felzárkózását. Sajnos, ennek alternatívájaként kibontakozik egy újabb elkanyarodás veszélye, melynek lényege, hogy nem a nyugati típusú posztkapitalista, posztin- dusztriális társadalom alakul ki, hanem egy latin-amerikai típusú félrecsúszás, egy XIX. századi nyerskapitalizmus reinkarnációja következik. _A nyugati organikus fejlődés alapvető hordozója az izmos középosztály, amely két részből áll, egy kis- és középtulajdonnal rendelkező vállalkozói rétegből, illetve egy olyan fehérgalléros rétegből, melyet nem annyira a saját tőketulajdon, mint inkább a tudás, kreativitás jellemzi. Kelet-Európábán Magyarországon kezdett kialakulni egy ilyen izmosodó középosztály, még a Kádár-rezsim utolsó másfél évtizedében, főként vidéken. Lényeges eleme egy parasztpolgári mentalitású falusi, kisvárosi vállalkozói, vagy részben vállalkozói réteg. Sajnos ezen kialakuló középosztály számára a rendszerváltás nem eredményezte a körülmények javulását, ellenkezőleg, gyorsan olvad el ez az emberionális középosztály, csúszik le, proleta- rizálódik. Egész Kelet-Európára jellemző ma ez a latin-amerikani- zálódás, a középosztály összezsugorodása, és a két szélső póluson egy parvenű multimilliomos réteg (nagyon szűk réteg!) kiemelkedése, és jelentős tömegek pozíciójának romlása. Az egymással szembenálló nacionalizmusok, a súlyos gazdasági nehézségek kedveznek a jobbracsúszásnak, egészen pontosan a „vezérvárásnak”, a „rendteremtés” iránti igények erősödésének minden országban. Végbemehet a térségben egy „hideg-balkanizálódás”, ahol ugyan nem lőnek, de a stadionokban kommandósok pü- fölhetik a másik ország, sajnos nem is olyan vétlen szurkolóit, s az ilyesmi mehet oda-vissza alapon, mindennapos eseményként, csoportok és egyének szintjén. Beindult egy tülekedés a nyugati „terülj ászaihoz”, megy a jópontgyűjtés, lehetőleg a másik rovására, ahelyett, hogy a régió országai, népei összefognának. Gazdasági téren fennáll a veszélye annak, hogy a nyugati tőke a saját kömyezetszeny- nyező, energia- és nyersanyagfaló kapacitásait helyezi ide ki csúcstechnika helyett, és a térség a Nyugat bedolgozójává, nyersanyag- és energiaszállítójává, bérmunkásává válik. A keleti szegény rokon arra lesz kárhoztatva, hogy beállítsa a légkondicionálást, illetve el- hullajtott borravalóért gazsu- lázzon, miközben a gazdag nyugati rokon a márkás konyakját szürcsöli. Ahogy ez ma Latin-Amerikában a gazdag „amerikai” turisták esetében történik. Persze lehetne a nyugati tőke egy dél-koreai, vagy tajvani típusú fejlődés kelesztője is. De hogy melyik utat járjuk be, az rajtunk múlik. Rajtunk magyarokon, románokon, szerbeken, szlovákokon, cseheken, lengyeleken, stb. .. . Gazdag László MEGRENDELŐLAP Megrendelem az Új Dunántúli Naplót.........................példányban. A példányokénti lapvásárláshoz képest havonta 3 lapszámot, éves előfizetésnél 60-at ingyen kap! Előfizetési díj 1 hónapra 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN ESETÉN Név:.................................... Cég neve: ................................. C ím:.................................... Címe:..................................... A z előfizetési díjat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki Az előfizetési díjat a.............................................................számú banki betétszámláról egyenlítem ki aláírás cégszerű aláírás Szociális piacgazdaság Akik napjainkban ezt a gazdasági fogalmat emlegetik; aligha tudják, hogy gyökerei Németországból erednek. És aligha értik, hogyan fért és fér meg egymással a katolikus szociális tanításokon alapuló szociális piacgazdaság és a szociáldemokrácia gazdasági elmélete? Gyakorlati összeegyeztetésére elsőízben akkor került sor, amikor kialakult az úgynevezett nagykoalíció a keresztény pártok és a szociáldemokraták közös kormányalakítása idején. Az előző kormány stabilizálási törvénytervezetét Kari Schiller gazdasági miniszter továbbfejlesztette, s a törvényhozás 1967-ben megalkotta a stabilitás és a növekedés előmozdítására irányuló törvényt. A német kormány négy racionális célra összpontosította a figyelmét: a fogyasztói árszínvonal szilárdságára, a teljes foglalkoztatottságra, a lehetőségeknek megfelelő mértékű, de folyamatos gazdasági növekedésre, valamint a külgazdasági egyensúlyra. Egyben megújították a kormány rendelkezésére álló gazdasági intrvenciós eszközök tárát az úgynevezett fiskális, azaz költségvetési politikával. Mindehhez globális, átfogó gazdasági irányítás társult. Tudatosították a társadalmi partnerek - elsősorban a munkaadói és a munkavállalói szervezetek —■ összehangolt tevékenységének szükségességét. Ennek legfontosabb eleme az volt, hogy megállapodtak a jövedelempolitikában, a bérek és a vállalkozói jövedelmek arányaiban és változásainak mértékében. Kitűnő példája volt ez a pragmatikus együttműködésnek az ideológiailag különböző nézeteket valló partnerek között. A 70-es években a szociális szempontokat szem előtt tartó piacgazdaság s az arra épülő jóléti állam újabb problémával került szembe. A gazdasági helyzetet a stafláció kifejezéssel jellemezték: emelkedtek az árak kicsiny vagy nulla gazdasági növekedés és munkanélküliség mellett. Ekkor a keresztény pártok a liberálisokkal alakítottak koalíciós kormányt és ismét új elemekkel bővült a szociális piacgazdaság gyakorlata. Az új koalíciós partner úgy vélte, hogy a nehézségekből az állam szerepének csökkentése és a piac hatókörének bővítése révén lehet kiutat találni. De a szociális piacgazdaság gyakorlata képesnek bizonyult rugalmasan alkalmazkodni mind az új helyzethez, mind az új kormányzati konstellációhoz. Bácskai Tamás