Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-23 / 22. szám
8 aj Dunántúli napiö 1993. január 23., szombat Szép magyar vers Weöres Sándor: Meghalni Birsalma-illatú, gyöngyház-tekintetű s a hangja, mint harang és messzi hegedű s mind több és tétován sűrüdő lépteikre felhődül és lerogy az űr sok-szarvu ikre, átzúdul a hideg, mindent elönt a kék! Elönt a kék vonzás és villámló ekék s égő tüskék fölött a Meztelen viharja redőzve ráborúl a horpadó talajra, megreng az édesség vad fészke, cifra tál, s a mozdulatlanúl terjengő fénybe száll. 1944 A Jelenkor januári számából A Pécsett szerkesztett Jelenkor januári számának élén Kovács András Ferenc verse áll. A szám szépirodalmi anyaga gazdagnak mondható: Mészáros Sándor, Csapiár Vilmos és Papp András elbeszélései, Tompa Gábor, Gergely Agnes, Makay Ida és Fülöp Gábor versei kaptak helyet a januári számban. Figyelmet érdemel továbbá az a szemelvény, amely az 1991-es év NIN-díját elnyerő regényből, Milisav Savic Kenyér és félelem című munkájából való; a részletről a kiváló szlovén irodalomkritikus, Svetlana Slapsak írt rövid értelmezést. A szépirodalmi anyaghoz húz Marton Péter kistanulmánya is, aki Faludy György Heine-„fordítása” ürügyén a vers létének kérdéséhez szól hozzá igen szellemesen. A terjedelmesebb értekező írások mindegyike valamilyen módon a színházhoz kapcsolódik: itt olvasható Sándor Iván Bánk-bán esszéjének záró fejezete (a teljes könyv ebben az évben lát napvilágot a Jelenkor Kiadónál), P. Müller Péter a testbeszéd, a gesztusok és a dráma összefüggéseiről írt rövid kultúrtörténeti áttekintést, Kulcsár Szabó Ernő vázlata a magyar dráma 1945 utáni évtizedeiről szól, Futaky Hajna pedig bőven dokumentált tanulmányában a legendás színházi rendező, a hatvanas évek elején Pécsett is dolgozó Németh Antal tevékenységének egy eddig kevéssé ismert oldalát mutatja be. Színházi természetű, de már a kritikai rovathoz is tartozik Fáy Miklós lemezszemléje, mely Giuseppe Sinopoli operafelvételét, a Salamé-t méltatja. A kritikák között Gács Anna ezúttal Szőcs Géza legutóbbi verseskötetét veszi szemügyre, Kemény István Barnabás Háy János kötetéről írt, Szirák Péter Csejdy András első prózakötetét bírálja. Bóka Róbert pedig a Pécshez is kötődő Szepesi Attila verseskötetéről emlékezik meg. A januári számtól a kiadó ismét áremelésre kényszerült: a Jelenkor az újságospavillonokban ezután 60 forintos áron lesz kapható. Azok az olvasók azonban, akik február végéig közvetlenül a Kiadónál (Pécs, Széchenyi tér 17., 7621) fizetnek elő a Jelenkorra, kedvezményben részesülnek, és számonként 20 forinttal olcsóbban juthatnak hozzá a pécsi folyóirathoz Makay Ida: Mint bordák rácson (Változat Pilinszky-motívumokra) Hány omló aknafolyosó vezet sötét, komor országod ajtajáig, mely mégis a menny, az egyetlenegy, s a földre roskadónak úgy világít, mint bordák rácsán örök, drága jel, szűk ösvényen jutunk el mind odáig, ahol a szeles csillagok fölött homlokod emel napot és ködöt, s az ősi rend szűz rendszere világlik. Láss meg engem, ki állok a napon a láthatatlan deszkarésbe sírva. Már nincsen igém, nincsen is szavam, csak teszem némán, ami meg van írva. Ölelj meg, puszta Elragadtatás, vess ágyat, ahogy senkinek, nekem, s ha rámdermed az alkonyi grafit, zengj föl felettem, égi Rekviem! Lángruhában Az elkínzott, cserepes földön, a sivatagi ég alatt örökre-üres, szikkadt medrek, örökké szomjazó kutak. Emléked gyötrő délibábja, üszkösült seb, lüktet a tájban, •a nyár eszelős lobogása magába ölel, lángruhában a mindenségnek fölmutat. Nevednél nyílik föl (Somlyó Györgynek) Hártyalapok hús zizzenése, szél lapozza a lombokat. Madarak elvillanó árnya jeleket vés a néma tájba, súlyos igéket hord a lepkék alig rezzenő hártyaszámya. Zsolozsma száll föl, hangtalan. S nevednél nyílik föl ragyogva az ősz óarany Bibliája. Halina Krawczun kiállításának egy részlete Fotó: Proksza László Pillekönnyű álmok Akik emlékeznek a „Halina” mokkás készlet egyszerű formáira, melyek finom, intim, a praktikumnak alárendelt vonalaikkal, a tiszta kontúrok szelíd bájával annyi szelíd költői erőt sugároztak, azok talán megjegyezték alkotójuk, K. Krawchun Halina nevét is. Persze, a lengyelországi születésű Halina nevére könnyen emlékezhetünk különössége okán is. Iskoláit jórészt szülőhazájában végezte, a Supras-i Képző- művészeti Gimnázium forma- tervezési szakán érettségizett, de a diplomáját már a Magyar Iparművészeti Főiskola szilikát szakán, Csekovszky Árpád, Se- gesdi György és nem utolsósorban a Pécsett is tanító Schrammel Imre tanítványaként szerezte. A „tanítvány” már rég önállóvá érett szemléletében, formavilágában, temperamentuma szerint a gyűrhető, békésen ellenálló anyag igézetében alkot, s jellemző az is, ahogyan jellegzetes vázáin, kúp- és tojásformáin a tűz vörös és kék harapásait lágy moll dallamokká szelídíti. A porló tégla elfakult vörösének, a színeiből kifürdő ult- ramarinnak, a sápadó sárgáknak a foltjaival játszik. Mostani kiállításán a hat fajansz „táblakép” nemcsak festői vénáról, de az arabeszk iránti hajlamáról, japános, szecesz- sziós érzékenységéről is tanúskodik, -s persze - mellesleg - kimunkált kompozíciós érzékéről is. A falon sorakozó három tányért is éppencsak megfogta a színek „füstje”, odébb, ugyancsak a magasban, lepkék rajzanak, törzsük egy-egy fa- vagy barkaág, s rajtuk a két, némi Ikarosz-i iróniával odavarrt, hullámzó lepkeszárny - a fajansz pillekönnyű álma. Hasonló ez a tülkök, tokok vonulásához kékek és sárgák halványzölddé bágyadó, őszi-tavaszi derűjével. Szépek a zöld, antro- pormf hatású, „csókos szájú” eozinvázák is, és emlékezetes a megbillentett kocka, amely fényes fekete tömbjével egy rasz- terszerűen átlyuggatott világos lepelen tör át..K. Krawchun Halina pontosan tudjá, mire képes a fajansz, a porcelán,.hogy látványuk révén ne csak a forma, a színek illúziójával, a felszín mégoly szép fecsegésével gazdagodjunk. Ennyi kellemes, már-már andalító benyomás után akár búcsút is inthetnénk az utca felőli, kivilágított nagyteremnek; ha a szomszédos kisebben nem érne váratlan meglepetés. A terem közepén gyér megvilágításban törmelékkúpra esik a tekintetünk - törött téglákra, elvénült ablakkeretre, üvegdarabokra, rozsdás drótokra, malter- és gipsznyomokra, falból kiszakadt csaptelepre - azaz egy háborús romra. A romnak - akár a virágcsokornak és a gombafelhőnek - földre íródó, ugyancsak törmelékkel jelzett szára van. A kompozíción porcelántestű, jellegzetes tartású kisdedek. Egy kihívó, artikulátlan kiáltás annyi szelídség, etűd után. K. Krawchun Halinának, a Zsolnay Porcelángyár forma- tervező művészének nevétől nem voltak hangosak a kiállító- termek eleddig - munkáit látva valószínűleg nem is vágyik erre. Azonban majd minden jelentős nagy seregszemlén részt- vett az elmúlt tíz évben az Emst. Múzeumtól Faenzáig, Opolétől Freiburgig, s noha díjakkal sem halmozták el, művészete mégis szinte mindenkor a megjegyzésre méltó, az érzelemteli, érzékeinket feltöltő élmények közé tartozott. A kerámia kedvelőinek most sem kell csalódniuk. B. R. Századunk humora Molnár Ferenc A drámairodalom világhírességei közé tartozik. Vígjátékait szinte a világ minden színpadán játsszák. Még életében sikert sikerre halmozott. A Pál utcai fiúk című ifjúsági regénye is a műfaj klasszikus alkotása. Filmeket, színdarabot, musicalt csináltak belőle. Azt már kevesebben tudják, hogy Molnár kitűnő újságíró volt, s a rövid prózai műfajokban is jeleskedett. Élményanyagának jelentős részét az első világháborúban szerezte. Haditudósítóként végigjárta Európa harctereit, lövészárkait. 1930-ban Svájcban, majd az USA-ban telepedett le. Amerikai élményeit utitárs a száműzetésben című kötetben örökítette meg. * * * Régi könyvek közt keresgélek egy antikváriusnál. A tulajdonos egyszerre így szól hozzám, sok nagy díszkötésű kötetre mutatva:- Nézze, ezt alkalmi vétel. Odamegyek, megnézem. Híres német világtörténet, negyven kötetben, gyönyörűen bekötve. Az antikvárius szól:- Nagyon olcsón adom.- Köszönöm - mondom -, nem kell. Nem hagy békén:- Nagyon szép példány. Szép kötés, tiszta, olyan, mintha új volna.- Köszönöm - mondom -, nem kell. Felemeli a hangját:-Ez a példány W. bárónőnek, a híres bankár feleségének a könyvtárából való. Idegesen szólok:- Maga azt hiszi, hogy ezzel hat rám? Hogy amiért a gazdag bárónőé volt, azért majd inkább megveszem? Szinte atyaian mosolyog rám:- Nem. Ezt nem hiszem. Csak bizonyítékát akartam adni, hogy egy igazán tiszta példányról van szó, amihez soha senki hozzá nem nyúlt. Nyár. Karlsbad. Egy luxushotel. A legdrágább. Kávéházi terasz a hotel előtt. Délután három óra. A terasz az utolsó helyéig telve van fürdő vendéggel. Az első emelet ablakai e fölött a terasz fölött vannak. Az elsőemeleti szobák a legdrágábbak. A sarokablakból kihajol egy hölgy, és leszól férjéhez, aki a zsúfolt teraszon issza a feketekávéját:- Leó, az újságot akarom olvasni, és nem találom. Hová tetted? Az egész publikum felnéz a csinos asszonyra, aki az ablakból kihajol. Leó, egy ismert budapesti bankár, zavarodottan felel:- Azt hiszem, az éjjeliszekrényen van. A nő eltűnik az ablakból. Leó kissé zavarban van a nagy feltűnés miatt. A következő másodpercben megjelenik az asz- szony a második ablakban, és leszól:- Ott nincs. Leó felel:- Akkor nem tudom, hova tettem. A nő eltűnik a második ablakból, és rögtön megjelenik a harmadik ablakban:- Nem vitted magaddal?- Nem. Bán Zsuzsa: Boldog Tamás Szerencse, hogy vannak ezek a reklámok, különben sok mindent nem tudna az ember. Én is mostanában jöttem rá, hogy mindhárom gyerekem boldogtalan volt csecsemőkorában, mert nem volt Ultra Pempers pelenkájuk. Az ember azt hitte még annakidején, hogy elég, ha tisztességesen ellátja azt a csecsemőt, és már megvan az oka a boldogságra, de kiderült, hogy ez tévedés. A kedves (már-már szinte gyanúsan kedves) doktornő bánatosan mondja el, hogy két nagyobbik gyermeke nem részesülhetett ebben az áldásban, de Tamás . . . szóval Tamás igazán boldog gyerek. Ha belegondolok, őneki legalább a harmadik, míg az enyémek teljesen kimaradtak ebből. És ez jóvátehetetlen. Erre lehet mondani, hogy ami egyszer kimaradt, az el is veszett, végérvényesen. Már csak a majdani unokák boldogságában bizakodhatom. Aztán itt vannak a betétek, tamponok, melyek felkeltik a családok kiskorú tagjainak érdeklődését, és nem biztos, hogy olyan könnyű nekik mindent megmagyarázni. Egyik barátnőm fiai viszont igen jól rájöttek, hogy a ragasztható szélű szárnyast mire lehet használni. Mire barátnőm észbe kapott, már kint fociztak vele az udvaron, térdükre-könyökükre ragasztva a betéteket. Mondták is, hogy nem hiába hirdetik, kitűnően bevált. Mint állítólag a reklámokban hirdetett mosóporok, melyek a tévé különböző csatornáin más-más nevet viselnek, de egyben ugyanolyanok: legjobbak a maguk nemében. Legyen az Persil vagy Ariel vagy más, ki visznek minden foltot, újjávarázsolják a zoknikat, mint ahogyan ezekben a kis filmekben tényleg újak is, bolti-frissen vasalva. Nem általában a reklám ellen van kifogásom, azt is megértem, hogy ilyenkor szükség van némi költői túlzásokra - hanem a nem ritkán megnyilvánuló ízléstelenségek ellen. Például nem biztos, hogy minden korosztályra tartozik a tamponok és betétek titokzatos bája, nem biztos, hogy csak azok a boldog csecsemők, akik Ultra Pem- persben csetlenek-botlanak - sőt, szomorú lenne, ha csak ezen múlna a boldogságuk. És ha ilyen nagyot kell mondani, legalább ne egy gyermekorvos mondja például. . . Mert ízléstelenség. Még akkor is, ha Tamás igazán boldog csecsemő. Eltűnik a harmadik ablakból, és megjelenik a negyedik ablakban:- Nincs a zsebedben?- Nincs. Eltűnik a negyedik ablakból. Megjelenik az ötödik ablakban:- Nem találom sehol. Leó zavartan felel, mert minden újabb megjelenésnél mindenki felnéz a feleségére. Pirulva szól:- Csak keresd. A hölgy eltűnik, majd megjelenik a hatodik, a hetedik és az nyolcadik ablakban, mindenünnen azt jelentve, hogy nem találja az újságot. Leó jó férj. Fölkel, és elmegy az újságárushoz, megveszi az újságot, és felviszi az emeletre a feleségének. Mikor belép a szobába, látja, hogy az asszony karosszékben ül, és olvassa az újságot.- Mi ez? - mondja. - Hát megtaláltad az újságot?-\Nem is vesztettem el - felel az asszony. Leó bámul rá. •-Mit bámulsz? - mondja a nő.- Ma jöttünk meg, és valami módon csak tudtára kellett adnom a népnek, hogy négy szobánk van nyolc ablakkal, az első emeleten.
