Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-16 / 15. szám
1993. január 16., szombat új Dunántúli napiö 9 A kellékes Anci Bárics Anna Fotó: Szundi György Ha a színházi előadás szünetében felmegyünk a büfébe, az előtér beszögelésében biztosan ott áll néhány műsorfüzettel a kezében az emeleti bal páholysor jegykezelője. Szúrósszemű, sovány, kortalan asszony. Az utóbbi években szomorúság .fészkel vidámsághoz szokott szájaszögletében. Csak akkor örül igazán, ha nagynéha egy régi-régi pécsi színész előadást látni jön, s fölismerve őr, lelkesen üdvözli. Sok- évvel ezelőtt állt egy „gomba” a pécsi Színház téren. Idejártak féldecire a színházból a művészek, műszakiak, s innen vitte a teát Csöpike, az örök anyagbeszerző Katona igazgató úrnak. A gombában a fiatal Bárics Anci tüsténkedett s kedveskedett minden vendéggel. Nem csoda hát, ha a színháziak be- protezsálták takarítónőnek. 1956 október eleje volt. A színházban ugyanannyit keresett, mint a vendéglátónál. Két műszakban dolgozott. Reggel négy órát és este négyet, de este ő takarította a színpadot, nézte oldalról az előadásokat. Molnár néni, a kellékes nyugdíjba készült, betanította Ancit, majd ráhagyta a szakmát. 1958 szeptemberétől Bárics Anna a színház kellékese, később sok éven át a kelléktár vezetője volt. A színházban élt. Bement reggel és hazament éjjel. Ott nevelte fel a három gyerekét is. Nagyon’élvezte a mindig más feladatot. Hisz minden új bemutató más világot áraszt. Más kellékeket kíván, amikor a rendező, a tervező elmondta az igényeit, már járt az agya, hogy lehet azt előteremteni, hogy lesz a teából pukkanó pezsgő, a pa- rizerből rántottcsirke, a kacat- ból ékszer, a rozsdásból aranyos tőr... Mire emlékszik most a legszívesebben?- Hogy abban az időben még egy csapat voltunk. Mindenki törődött a másikkal, figyeltük egymást, segítettünk, izgultunk egymásért. Nem gyár volt ez az épület, hanem színház.- Bármit kértek tőlem, szívesen csináltam, láttam, hogy örülnek neki. A Tomanek Nándor például nem tudott mulatni a színpadon, ha teát kapott csak. Neki mindig hosszúlépést készítettem az üvegébe, ha mulatós jelenete volt. Erről tudott az igazgatóság is, engedélyezték.- Jóval később, a Mádi Szabó művész úrnál ebből baj lett. Ő azt mondta: Aranyos Ancikám, én nem tudom meginni a málnát, rosszul leszek tőle, nekem hozzon igazi vörös bort. A Vadnyugati szél ment. Aztán egyre jöttek mondani, hogy bizony az előadás végére a művész úr már nagyon vörösödik. Kiderült, hogy ha én hígítva is adtam a kellék bort, bejárt a raktárba is kóstolgatni. Nagyon szigorú volt a felesége. Bizony, letiltott minden kellék bort.- A gyűjtőkkel volt a legtöbb bajom. Egy előadáson vannak kisegítők, alkalmi statiszták, néha vegyes a nép. A Bánk bánban gyönyörű kellékeket használtunk. Ugye, leszúrják a Gestrudist a tőrrel, eldobják a tőrt, valaki színváltozáskor fölveszi, én meg kereshetem. Másnap már egy rozsdás vacakot kellett ezüstpapírral kicifráznom. De olyan is volt, hogy a gyönyörű kis tőröket ellopták, s csak -előadás előtt vettem észre. Gyorsan levágtuk két kardnak a felét, lereszeltük, az lett a dísztőr.- A Bujtortól nagyon féltem. Nem tudom miért, de remegtem. Mindig olyan szigorú volt. Aztán karácsonykor jön be a tárba a Tímár Éva, mögötte a Bujtor. Az Éva ajándékot ad nekem, meg narancsot a kisfiamnak, nézem, utána a Bujtor is megajándékoz bennünket, és azt mondja: Ancika, én ilyen jó kellékessel, mint maga, még nem találkoztam! Szent Isten, mondom, tudja, mennyire féltem én magától?!- Bujtor máskor is bebizonyította, hogy kedvel. Volt egy művész, akivel mindig sokat veszekedtem. Amikor a Vágy villamosa ment, mindig az évszaknak megfelelő szendvicset készítettem be a zsúrkocsiba. Egyszer mondják, hogy nem volt elég a szendvics. Nagyon mérges lettem, másnap kilestem, hát láttam, hogy az én művészem kieszi előadáskezdés előtt, amit odakészítettem. Nagy patáliát csaptam vele aí öltözőben, s akkor azt mondta, hogy én nem beszélhetek vele úgy, mert ő egy művész ... Na, a darabban volt egy jelenet, amelyben a Bujtor kidob a színpadról két másik szereplőt. Az egyik az én emberem volt, hát azt bizony aznap sikerült úgy kidobnia, hogy eltaknyolt, mint a béka. A Pista még oda is kacsintott, amikor ámultam a színpad mellett. Később mondta: azért kapta, mert úgy beszélt magával az öltözőben ... Sajnos, Bárics Anci egészségi állapota nem engedte, hogy továbbra is napi tizenkét órákat dolgozzon. 1984-ben nyugdíjba ment. Azt mondták: nem bírod ki úgyse színház nélkül. Hat évig kibírta. Nézegette a régi, dedikált fényképeket, a premierekre kapott ajándékokat. Aztán csak visszajött. A nyugdíj önmagában nem elég a megélhetéshez. Az átépítés utáni pécsi színháznak csak a nézőtéri részét szereti. Ott, a vason túl ez a színház már nem az a színház, amire ő emlékezik. B. L. Három feledhetetlen nap Pécsett vendégszerepeit . Perényi Miklós Kodály Zoltán látogatásának emléke Három - 40 évvel ezelőtti - januári nap feledhetetlen eseményeit idézem most fel, melyek középpontjában Kodály remekművének, a Psalmus Hungaricusnak első pécsi megszólaltatása állt. Ekkor rendezték meg Pécsett, a Mester 70. születésnapja tiszteletére, a város zenei fejlődése szempontjából döntő jelentőségű hangversenysorozatot. Kodály feleségével, Emma asszonnyal január 10-én, szombaton érkezett a városba. A Dunántúli Napló másnapi számában Csorba Győző verse köszöntötte Kodály Zoltánt, aki délelőtt megjelent a Nemzeti Színházban, melynek színpadán ifjúsági és felnőtt kórusok szólaltatták meg Kodály műveit. Remélem, még szép számmal élnek azok, akik annakidején hallgatták vagy maguk is énekelték e Ko- dály-kórusokat. Megérdemlik a lelkes karnagyok, hogy tisztelettel felsoroljam nevüket, a fellépés sorrendjében: Keserű István (Pécs-Gyárvárosi Általános Iskola), Pálfai András (Pécsbányatelepi . iskola), Hamvas György (Pedagógiai Főiskola Gyakorló), Sólyom Józsefné (Egyetem utcai iskola), Tárnok Katalin (Óvónőképző), Agócsy László (Zene- művészeti Szakiskola és Zeneiskola gyermekkara), Antal György (Porcelángyári Énekkar), Enge János (Tanítóképző), Vönöczky Endréné (Tanítóképzős), Sass Ernő (Pécsbányatelepi Bányászszakszervezet énekkara). Este fél 8-kor a Doktor Sándor Kultúrházban (a mai Bóbita Bábszínházban) kamara- hangverseny kezdődött, melyen a zeneművészeti szakiskola művésztanárai működtek közre. A Pécsi Női Vonósnégyes (tagjai: M. Graef Tildy, S. Molnár Klára, V. Vajda Gabriella és Z. Sassy Iringó) Kodály II. vonósnégyesét tolmácsolta, Özörényi Olga és a vendég Török Erzsébet Kodály-dalokat énekelt, Molnár Klára az Adagiót játszotta hegedűn, míg Sass Dezső a Galántai táncokat zongorázta. A koncert után, a hivatalos programon kívül, Kodályék meglátogatták otthonában Agócsy László. Január 12-én, hétfőn délelőtt Kodály végighallgatta az esti hangverseny próbáját, jótanácsaival segítette a közreműködőket. Délután más jellegű ünnepségen vett részt Kodály: 2 órakor adták át rendeltetésének a Magyar Rádió pécsi stúdióját, mely ettől kezdve naponta 17.30-tól 19.00 óráig sugárzott műsort, egy órát magyar, félórányit a délszláv hallgatóknak, a 223.8 m középhullámon. Az esti hangverseny emlékezetesen ünnepi keretben zajlott le a Nemzeti Színházban. Csorba Győző költeményét Buss Gyula szavalta el, majd Kodály alkotásaiban gyönyörködhetett a közönség. A Dunántúli Napló január 23-i számában megjelent kritika szerint „a műsor minden száma átlagon felüli volt, de külön ki kell emelni a Mátrai képek szinte tökéletes előadását, amely Antal György művészi tehetségét dicséri, valamint a Zeneművészeti Szakiskola gyermekkarának Vejnemöjnen muzsikál előadását. Agócsy László hivatott művelője a gyermekkari énekművészetnek, és úgy láttuk, kitűnő pedagógiai érzékével egészen közel tud férkőzni énekeseihez. A Kállai kettős a közönség viharos lelkesedésével találkozott, úgyhogy meg kellett ismételni.” Becslések szerint a magyar- országi videoforgalmazás hasznának 80-85 százaléka a hamisítók zsebébe vándorol. A kalóztevékenység nagy kárt okoz a legális videoforgalma- zóknak, s az államháztartást is évi 7-800 millió forinttól fosztja meg. Akkora összegtől, amellyel a költségvetés essz- tendőnként a magyar filmművészetet támogatja. E helyzeten kíván változtatni a Magyarországon most bevezetett hologramos védő- cimke, amelyet a Magyarországi Videokiadók Egyesülete és az Audovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány sajtótájékoztatóján mutattak be Budapesten. A tájékoztatón amerikai specialisták is részt vettek, köztük John Bohnet, az Amerikai Filmexportőrök Szövetségének képviAz est fénypontja a Psalmus Hungaricus volt, mely ekkor szólalt meg Pécsett először. „A tenorszólót Rosier Endre a tőle megszokott művészettel tolmácsolta. A zenekar és énekkar tagjai fokozott művészi lelkesedéssel támogatták a fiatal és tehetséges Melles Károlyt művészi szándékainak megvalósításában. Minden dicséretet megérdemelnek azok a tehetséges és lelkes művészek, akik hónapok nehéz munkájával hozták létre ezt a vidéki viszonylatban egyedülálló teljesítmény” - idézem ismét a kritikust. Ma már tudjuk: azt, hogy létrejöttek Pécsett a zenei tagozatú általános iskolák, hogy a Psalmust megszólaltató Zeneművészeti Szakiskola Vegyeskarából nőtt ki az Antal György vezette Liszt Ferenc Kórus, mely évtizedeken át vezető szerepet töltött be Pécs kóruséletében, hogy megnyitotta kapuit a város hangversenyterme, melynél különb azóta sem épült, hogy szabadtéri színpad létesült, mind-mind annak a 40 évvel ezelőtti Psalmus bemutatónak és Kodály látogatásának köszönhetjük. Dr. Nádor Tamás selője. Mint elhangzott: az egész világon nagy gondokat okoz az illegális videokereske- delem. A filmgyártók a bevételkiesés miatt kevesebbet fordíthatnak a magas művészeti értéket képviselő filmekre, a kalózkiadásokból származó pénz pedig nemegyszer más illegális tevékenységben, például a kábítószerüzletben is felbukkan. Magyarországon különösen rossz a helyzet, mivel nincs olyan törvény, amely védené a szerzői jogokat, s a kalózok csak nevetséges ösz- szegű, 10.000 forintos bírsággal sújthatóak. A törvény megléte esetén súlyosabban, akár szabadságvesztéssel is büntetni lehetne a hamisítókat, akik - mint amerikai részről megjegyezték - valójában tolvajok, hiszen szellemi termékeket lopnak. Ha a mai kaotikus álNem tagadom, jobban örültem volna ha - az eredeti programban meghirdetettek szerint - Berlioz ellenállhatatlan lendületű, időszerűen a Karnevált köszöntő nyitánya adja meg a Pécsi Szimfonikus Zenekar hétfő esti, a HungarHotels, a Hotel Palatínus és Hotel Pannónia támogatta hangversenyének alaphangulatát. Helyette - nem éppen szerencsés módon - nyitószámként Richard Straussnak pécsi koncert-pódiumon még nem hallott Három himnuszával ismertette meg a közönséget az est karmestere, Howard Williams. A Hölderlin verseire komponált mű a szerző meghatározása szerint „magas hangra és zenekarra” készült. A sajátos hangzásvilágú zenekari anyag megkapó biztonsággal és tömörséggel szólalt meg. A helyenként „vastag” hangszerelés is hozzájárult ahhoz, hogy a hangzás egyensúlya némileg felbillent. Váradi Mariann, sikeres szopránénekesnőnk, az operai szerepeiben tőle megszokott és méltatott kultúrált, kiművelten értékes hangján igyekezett megszólaltatni a „magas hangra” írt, ám a színpadi szerepeitől eltérő feladat megoldását kívánó, az övénél lapotok nem javulnak, akkor előfordulhat az is, hogy a nemzetközi forgalmazók bojkott alá vonják Magyarországot, nem csak a filmek, hanem például a számítógépes softverek területén is, amelyek védelmét szintén ez a törvény szabályozná. Ez komoly gazdasági következményekkel is járhat. A most bevezetett hologramos védőcimke ugyan nem pótolja a törvényt, de segítséget nyújt a kalózkazetták felismerésében, mert a matrica önmegsemmisítő, tehát nem hamisítható. Az alapítványba tömörült forgalmazók januártól ezzel a címkével látják el az általuk kínált kazettákat. így megkülönböztethető a hamisítvány az eredeti kazettától, amely - mint a szakértők elmondták - drágább ugyan, mint az előbbi, de garantáltan jobb minőségű. jóval nagyobb hangerőt igénylő szólamát. Az elmaradt Berlioz-nyitá- nyért azután bőven kárpótolt Perényi Miklós, aki másirányú elfoglaltsága miatt eredetileg április 19-re tervezett koncertje időpontjának megváltoztatását kérte, így a mostani hangversenyen játszotta el Schumann a-moll gordonkaversenyét. Több évtizedes repertoárdarabja elismerten kiváló művészünknek ez a - már agyonhajszolt, beteg komponista által írt -, a szólista számára nem kifejezetten hálás feladatot jelentő versenymű. Mégis - vagy talán éppen ezért - , az interpretáció születésének titkával ajándékozta meg hallgatóságát, amikor a fáradtabb, üresebb ütemeket sikeres áthidalva, a mű alapos ismeretéről és a tolmácsolás szuggesztív erejéről tanúskodott. Az egyvégtében megszólaló mű szusszanásnyi időt sem enged a lazításra, különösen az éneklő dallamosságé középső tétel szólójában éreztük Perényi érett, mindent tudó művészetét, valamint a virtuozitásának csillogtatására is alkalmat adó zárótételben. A közönség melegen ünnepelte a művészt, aki Bach szóló-gordonkára komponált G-dur szvitje részletének eljátszásával tett eleget a tapsokkal kifejezett ráadás-kérésnek. A koncert harmadik műsorszámaként Szergej Rachmani- novnak, a nagy orosz romantikus iskola utolsó generációja egyik legjelentősebb egyéniségének 1940-ben komponált Szimfonikus táncok (op.45. alatt: Három szimfonikus tánc) című alkotásában gyönyörködhettünk. Karmester és zenekar egyaránt remekelt e különös hangvételű mű megszólaltatásakor, ami érthető is, hiszen ez a mű is felvételre került a zenekar most készülő CD lemezén. E rengeteg energiát, gyakorlást, próbát igénylő műhelymunkának a legapróbb részletekre kiterjedő, minden hangszecsoportot felvillanyozó, maximális, felelősségteljesen önálló teljesítményre késztető hatása jótékonyan volt érezhető a mű mostani, más közegbeli, koncerttermi tolmácsolásában. Különösen a Fellini-filmek kísérőzenéi hangulatára emlékeztető, Tempo di Valse jelzésű II. tétel kidolgozottsága tetszett, valamint a Dies Irae témáját csökönyösen e művében is feldolgozó zárótételnek rendkívül hatásos és gyors befejezése. Dr. Nádor Tamás Szepesi Attila: Ars amatoria (Részlet) Blúzodból kibuggyan a melled kíváncsian, rajta, mint tenger habján, türkiz árnyék suhan. Ahogy a selyem ráteríti zöld ráncait, körbül a páros, barna bimbó tündérkedik. Kifényesül, valami benső tűz járja át, titkos nap veti rá bolyongó fénysugarát. Lobog, nyugtalan lánggal, mégis türelmesen. Fénnyel-telő páros bimbó; nincs árnyéka sem. Hologramos védőcímke a videokazettákon
