Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-27 / 355. szám
Plakátháború vagy vandalizmus? A piac felszabadulásával jelentek meg hazánkban is az óriásplakátok. Pécsett is hamar hatalmas falfelületeken hirdettek különböző autókat, biztosítótársaságokat, mosószereket, és a szépen fényképezett, ötletes alkotások valóban jelentettek némi színfoltot az agyonázott, soha nem cserélt régi plakát-divat után. Az a cég, mely ilyen óriás-poszteren kíván hirdetni, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályán kap úgynevezett „közterületfoglalási engedélyt”. Ezen engedély kiadását ahhoz kötik, hogy az elhelyezendő táblák nem akadályozhatják a jelzőtáblákat, színük nem egyezhet meg azokéval. De mint Detrich Pál a pécsi Város- gondnokság útkezelési csoport- vezetője elmondja, mindez csak a közterületekre vonatkozik, ha egy ház tűzfalán látható a hirdetés, ahhoz a ^hatóságnak” már semmi köze. És épp ezzel van a baj. Ugyanis sajátos csata dúl az utóbbi hetekben plakát-ügyben, s nehéz eldönteni, vajon az egymással konkuráló cégek teszik-e tönkre a másik hirdetőállványát és tépdesik le nagy lepedőkben a papírt, vagy csak az „egyszerű” vandalizmus tombol? A hirdető cégek elvileg kötelezve lennének, hogy a hirdető felületeket és környéküket tisztán tartsák. Mégis, a Tüzér utcai atlétikai pályánál, az Alsómalom utcában és Kertvárosban is módszeresen tépdesik le a frissen felragasztott plakátokat, sőt, nem egy esetben az állványokat is ripityára törik. Mindezt felügyelni a tábla felál- lítójának volna a kötelessége, hisz a reklámból befolyt pénzből bizonyára telne rá. Hogy mégis az önkormányzatoknak kell utánuk takarítani — úgy látszik, az egyik fél lassan kezdi megunni... M. K. Benzinminőségjavító program Az év végéig fokozatosan átállítják a MÓL Rt. 300 benzin- kútjának töltőoszlopait, hogy alkalmassá váljanak a 91-es oktánszámú ólommentes benzin adagolására is. Ezzel befejeződik az rt. több éves minőségjavító programja, amelynek keretében a Százhalombattai Kőolajfinomítóban csökkentett ólom- és kéntartalmú benzint állítanak elő. A programhoz tartozóan legutóbb a Dunai Finomítóban adtak át összesen 7,2 milliárd forintba került két új üzemrészt, ezekben a benzin és gázolaj kéntartalmának nagyobb hányadát szűrik ki. Karácsony, rács mögött Az ünnep itt is ünnep, csak hát egészen más ... Kívánhat-e az ember „kellemes karácsonyi ünnepeket, vagy boldog új évet a büntetésvégrehajtási intézetek falai között élőknek, vagy ott tapintatlanság az efféle udvariaskodás? December 24-én, reggelire szalonnás tojásrántottát, ebédre gyümölcslevest, pirítottmájat, burgonyát, fejessalátát, vacsorára rántotthalat és burgonyasalátát ettek a fogva tartottak a pécsi börtönben. Ünnepi étek, talán otthon sem ettek volna különbet a rácsok mögött élők. Sokan talán azt mondják erre (és a maguk szempontjából biztosan igazuk van), hogy az esetek jó részében erőszakos bűn- cselekmények miatt szabadságuktól megfosztott bűnözők még ezt sem érdemelnék. Berberovics László főhadnagy, a Pécsi Büntetésvégrehajtási Intézet biztonsági osztályának vezetője ugyanakkor azt mondta néhány órával a szenteste előtt, hogy a börtönben is meg kell különböztetni ezeket a napokat a többitől. A zárkák előtti folyosókon feldíszített karácsonyfák jelzik az ünnepet. Az egyházak képviselői is igyekeztek mássá tenni ezeket a napokat az elitéltek és az előzetes letartóztatásban lévők számára. Mayer Mihály megyéspüspök karácsony előtt személyesen látogatott el az intézménybe, s mint ahogy más egyházak képviselői is, ajándékokat adott át a fogva tartottaknak. A Független Cigányszövetség küldötteként a Dörömböző Géza vezette rajkózenekar adott műsort az intézmény lakóinak 24-e előtt. A hangulat persze ennek ellenére feszült a börtönben, mint ahogy a rendőrségi fogdákban is nehezen viselik az őrizetben lévők a bezártságot. A börtön társalgójában éppen a fiatalkorúak nézték a televíziót ottjártunkkor. Sokuknak ez volt az első ilyen karácsonyuk. Nem titkolták, nehéz számukra a bentiét, s fogadkoz- tak: ez az utolsó karácsonyuk, amit a börtönben töltenek. Takács Zoltán verseit, írásait mutatja. A rendkívül értelmes, 41 éves férfi arról beszél, akárhányszor kikerült a szabad életbe, áttörhetetlen falakba ütközött. Balog Nándor Feldíszített fenyőág idézi az ünnep hangulatát Fotó: Szundi A halál fizetőképes Az öröklét emelkedő ára Sírgödör vagy urna? - Temetkezés és konkurencia nak és a kellékeket árusítják, a temetést a cégtől rendelik meg. Sokan úgy vélik, a magánvállalkozók emberei a sírásók és a több közreműködő is. Nem így van, a vállalatnál azonban a korábbi gárda teljesen kicserélődött, ez az új arcok magyarázata. Érdekesek az árak. A Temetkezési Vállalat a hamvasztásos szállításért 2900 forintot kér, van olyan magáncég, amelyik ugyanezért 12 500-at. A koporsók ára 3400 forinttol 29 000 forintig terjed, maszeknál kapható 40 000-ért szarkofág is. Feltűnő az eltérés az ügyintézés költségénél: a vállalatnál 130, egy magáncég számláján 3000 forint is volt. Hosszú évek átlagát nézve a megyében egy-egy évben 3500 temetés van. Mint már említettük, az utóbbi időben a temette- tők pénztárcája is vékonyabb lett. Kevesebben kérnek már 8400-ért szemfedőt, vagy 4400-ért umatartót. A sír meg- ásása 2000-be kerül. Ami egyébként a vállalatnál megrendelt urnás temetkezést illeti: a hamvasztást a központi költségvetésből támogatják, 6300 forinttal, vagyis a temettető számláján ennyivel kisebb ösz- szeg szerepel. A magyarázat: a helykímélés. Mészáros A. Ahova földönkívüli vendégeket vártak Ufó-váróban, fényképezőgéppel egy pécsi panellakás erkélyén „Hogy lehet újra vége az évnek? Az ufók idén se jöttek el érted. Érted? Nem. De remélted! A távcsövet a boltban te kérted. ” (Rapüló'k együttes) Különös, ám végül is eredményre nem vezető kalandban volt részünk december 23-án este. Két hónappal ezelőtt (október 23-án) arról kaptunk információt, hogy Pécsett, egy kertvárosi lakásban földönkívüli lények jártak. Akkor a piciny, zöldesszürke „emberkék” a következő üzenetet közvetítették egy táblácska segítségével vendéglátójuknak: „XXIII. XII. 1992”. Ebből a fiatal hölgy (K.-né), aki kapcsolatba került velük, arra következtettett, hogy a barátságos látogatók december 23-án visszatérnek. Hívatlan vendégként nem kívántuk megzavarni a remélt randevút, ezért december 23-án (fényképezőgéppel felszerelkezve) a hölgy lakásával szemközti panelházban rendezkedtünk be ismerőseinknél. Mindhiába. Az áttetsző felhők mögött a csillagok fényén kívül semmit sem észleltünk. Pedig ha elfogadjuk azt a tudományos megállapítást, hogy a világegyetem végtelen, abban sem kételkedhetünk, hogy más bolygókon is lehet élet, előfordulhatnak értelmes lények.-Alomnak tűnt az egész - utalt vissza a földönkívüliekkel kapcsolatot teremtő hölgy az októberi éjszakára, amikor karácsony előestéjén arról kérdeztük, az ufó utasai betartották-e visszatérésükre tett ígéretüket. - Akkor valami különös fényt láttam és késztetést éreztem, hogy az ablakhoz menjek. Egy csészealj szerű valamit láttam, amelynek oldalán kinyílt egy ajtó. A szerkezet a bejárati nyílásán keresztül magához vonzott. Ott láthattam a ráncos nyakú, homlokú, alacsony, dül- ledt szemű lényeket. Mint a hölgy beszámolójából kiderült a látogatók igen jótékonynak látszottak. Érdekes módon, az október 23-i találkozás óta a fiatalasszonynak megszűntek a betegségei. Hogy nem álom volt az egész, számára bizonyíték, hogy másnap megtalálta az ablakon az általa felrajzolt ábrákat, üzeneteket, magyarázatokat. December 24-én reggel bal kezének mutatóujján egy barna (gyűrűnyomra emlékeztető) jelet vett észre K.-né. Egyébről (némi zsibbadtság érzéstől eltekintve) azonban ő sem tudott beszámolni. Azóta vár. És várunk mi is, hogy egyszer bizonyossággal szolgálhassunk arról a világról, amelynek jelei (vagy csak vélt üzenetei) egyelőre a fantasztikum világába vezetnek bennünket. Balog N. - Ruzsinszky T. Vizet a motorba! Környezetbarátság katalizátor nélkül Bágyi Miklós nem hagyja magát. Megátalkodott feltalálóként elhatározta, a legtisztább energiával, a vízzel meghajtott gépkocsit állítja elő. Ettől persze még messze van. Még csak a kisérletézésnél tart, de már vannak biztató eredményei. Mert a vizet többfajta módon lehet bontani, a hidrogén elégetésével meg víz keletkezik, amely tudvalevőleg környezetbarát. Bágyi Miklós nem harcos zöldpárti, bár szereti a természetet. Egyszerűen csak ,jár az agya”, amit kigondolt, meg akarja valósítani. Tizenöt évvel ezelőtt kezdett el az „aqua spricc” megoldásán gondolkozni. Azt már régóta tudta, a benzin meghajtású autók párás levegőben simábban járnak, nagyobb teljesítményre képesek. Hosszú és fáradságos kísérletezés után jutott el a megoldáshoz: vizet kell bejuttatni a hengerbe, a vízcseppeken burkot alkotó benzint a magas, több ezer fokos hőmérsékleten robbanásszerűen elemeire bomló víz tovább porlasztja. Ezáltal javul az égés hatásfoka, kevesebb üzemanyag kell ugyanolyan teljesítmény eléréséhez. Csökken, sőt egy idő után megszűnik az energianyelő kokszlerakodás, a kipufogógázokban a káros CO-érték jobb a katalizátoros autóknál mérteknél, belső hűtést ad és növeli a motor élettartamát. Mindez olyan szép, hogy talán igaz sem lehet. Pedig Bágyi Miklós 1991-ben szabadalmaztatta találmányát. Pár ezer forintért az országban bárhol felszerelik a négyütemű benzines autókba. De az üzlet nem nagyon megy, mert eddig csak 3500 személyautó működik ilyen módszerrel.- A törvényt kellene megváltoztatni - magyarázza a feltaláló. -A súlyadó megállapításánál ugyanis a katalizátoros autók adókedvezményt kapnak, a szerkezetemmel felszerelt gépkocsik nem. így azután csak küzd, harcol, de találmányát nem tudja sikerre vinni. A brüsszeli, feltalálóknak rendezett Eureka ’92 kiállításon diplomát nyert. Ez talán meghozza a külföldi érdeklődést. A pécsi önkormányzat által kiírt környezetvédelmi pályázaton nyert 500 ezer forintot pedig mérések finanszírozására fordítja, hogy találmánya nemzetközi minősítést kapjon. B. G. Lengyeltóti a crossbarban Máris kevés a telefon Ha azt nézzük, hogy Lengyeltótiban, az idén májusban várossá nyilvánított somogyi településen 1000 ház van, s ebből 500-ban van telefon, elégedetten pattinthatnánk az ujjainkkal: ez igen! Csakhogy már most 60 pótigénylő iratkozott fel a várakozók listájára... A városban az 1000-es kapacitású konténerközpont szerelését, átadását a tavasz végén fejezték be. Addig mindössze 200 telefonállomás volt Lengyeltótiban. Úgynevezett önerős telefonrendszer épült ki, a magánmegrendelők egy vonalért 35 000 forintot fizettek be - összesen 330-an -, a közületi előfizetőknek ez több mint 100 000-be került, s mintegy kétmilliót tett az asztalra a helyi önkormányzat a négy nyilvános állomásért, illetve az intézményeibe vezetett négy közületi vonalért. Ez összesen 12 millió forintot jelent, ennyit utalt át az önkormányzat a MATAV-nak. Hozzátartozik azonban Lengyeltóti „telefonosodásához”, hogy a kivitelező a munkáért 18,5 millió forintot kér, s várható, hogy ez az összeg a végelszámolásnál még több lesz. Az 1000-es központ már most kicsi. A jelenleg várakozó- listán szereplő 60 igénylő csak akkor juthat majd telefonhoz, ha egy újabb, hasonló kapacitású berendezést állítanak munkába. Ennek az alapjait az elsőével együtt elkészítették ugyan, de az nem valószínű, hogy a kabát is hamar meglesz a gombhoz. Az időben jelentkezettek lényegesen jobb helyzetben vannak: a 330 telefonállomást most építik ki, s a műszaki átadás várhatóan már a jövő héten meglesz. Működik azonban még a városban a klasszikus módszer, amikor dugaszokkal teremtenek kapcsolatot a telefonon beszélgetők között. A település ugyanis - távbeszélő-hálózat szempontjából is - egy kisebb góckörzet, ahonnan a környező községek felé szaladnak a telefonvezetékek. Ameddig e téren is lesz előrelépés, marad a lassan kivesző foglalkozás: a telefonos-kisasszonyé. Az automata crossbar-központ teljesen kihasznált, a kisasszonyok egyelőre nem maradnak munka nélkül. Mészáros A, vasárnapi 3 Drága halottaink Fotó: Szundi György Ha forintokról van szó, halálról beszélni nem illik. Mégis: amióta világ a világ, a végtisztesség magában hordta a lehetőségek engedte bőkezűséget is. Sőt: aki életében szegény volt, sírjában tűnhet tehetősnek. Ma már nem egy cégről kell beszélnünk, ha a temetkezési szolgáltatások után tudakozódunk. A magánszféra is megtalálta a lehetőségét. Ennyiben viszont jogos az „illetlenség”, hogy a halál és a forint egy mondatban szerepeljen. A Szabó Mihályné igazgatónő vezette Baranya Megyei Temetkezési Vállalat három okból sincs mostanában optimális helyzetben. Nem dőlt még el, Pécs vagy a megye cége lesz-e, s ha eldől, nem tudni, milyen módon működik majd. Nehezíti a helyzetüket az is, hogy az utóbbi időben meggondoltab- ban költenek a temettetők. Harmadszor: a konkurencia, amely elsősorban a vállalat jövedelmének abból a sávjából harap, ami korábban a bevétel egyik legfontosabb összetevője volt, ez pedig a kellékek biztosításából befolyó összeg. Jelenleg a megyében már több magáncég is foglalkozik temetkezéssel, s ezek az említett vállalati bevételt mintegy 30 százalékkal csapolták meg. A Temetkezési Vállalat egyébként az egyedüli, amelyik teljes körű szolgáltatást nyújt, azaz: szállít, kellékeket ad és temet. A magáncégek csak szállíta-
