Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-27 / 355. szám

Nemzetközi kiállítást szerveznek Duna menti népek művészeinek Európában egyedülálló úszó­kiállítás szervezéséhez látott hozzá a Duna Art. Művészeti Szövetség képviseletében Du- sanek János festőművész és Vinkovics László a nagymarosi Jacht Klub elnöke. Elképzelé­sük szerint a Duna menti népek képzőművészeinek valamilyen formában a folyó ihlette alkotá­saiból időről időre olyan kol­lekciót válogatnak össze, amely a művészet közvetítésével kife­jezésre juttatja a népek összetar­tozását, közös szellemiségét, függetlenül a festő, a szobrász vagy fotóművész állampolgár­ságától. A különleges nemzet­közi állandó kiállítást egy hajón rendezik be, amely a rangosabb kikötőket járva egyfajta vízi vándorkiállításként hirdet a művészet nemzeteket össze­kapcsoló erejét. Elsőként magyar művészek alkotásaiból rendezik meg jö­vőre a vízi kiállítást, ezután osztrák, német, román és más országbeli festők, szobrászok jelentkezését várják. Karácsonyi koncert Pannonhalmán Két teltházas koncertet tartot­tak karácsony másnapján, szombaton a pannonhalmi bazi­likában. Az ünnepi hangverse­nyen Bach, Liszt, Bárdos és Schütz műveit Áment Ferenc Lukács orgonaművész, a Pan­nonhalmi Főapátság zenei igaz­gatója szólaltatta meg, a vesz­prémi Hóvirág Énekegyüttes közreműködésével. A kórust - amely 15 éves fennállása óta több hangversenykörutat tett Európa országaiban, sőt az idén eljutott az Egyesült Államokba is - Rostetter Szilveszter kar­nagy vezényelte. A szombati koncerttel zárult az ez évi hangversenysorozat Pannonhalmán. Az idén össze­sen 60 zenei eseménynek adott helyet a bazilika, melyeknek mintegy 6000 hallgatója volt. A hazaiakon kívül számos kül­földi ország zenekedvelőit fo­gadta a bencések ősi fészke. Hi­vatalos statisztika ugyan még nem készült arról, hány nemzet képviselői keresték fel Pannon­halmát, tény azonban, hogy a főapátság kerengőjének udva­rán a török időkben épült cisz­ternában év közben 30 féle aprópénz gyűlt össze. A pénz­nemek választéka jelzés értékű, képet ad arról, hány országból érkeztek vendégek. Tőmondatokban festeni Soltra Elemér festőművész - egy kiállítás ürügyén Soltra Elemér, a Somogybán született, de több évtizede Pé­csett élő festőművész 70 éves. De talán nem is ez a „fontos”, inkább az életút eredményei, a képek, érmék, és nem utolsó sorban a tanári pálya.-A Pécsi Galériában élet­művét reprezentáló kiállítás nyílt meg. Gondolom, akár egy író esetében egy könyv megje­lenése, úgy festőnél is egy kiál­lítás valaminek a lezárása.- Ha nem is lezárás - feleli Soltra Elemér -, de minden­képpen egy állomás. Alkalom a visszatekintésre, nem ritkán nosztalgiával, és arra is, hogy elhatározzuk magunkat, ho­gyan kellene továbblépni. Én indulásomkor - 1948-ban vé­geztem az Akadémián - inkább a „római iskola”, Aba-Novák, Domanovszky követőjének tar­tottam magam, aztán az otthoni kolóniából elkerültem Pécsre, ahol főképp Martyn Ferenc ha­tására a „francia iskola”, az absztrakt volt „divatban”. Ezért a beilleszkedésem - amin nem hasonulást értek - kicsit tán lassabban ment, mert bár peda­gógiai munkámat elismerték, a művészeti erőfeszítéseimet in­kább baráti vállveregetéssel, de némi fenntartással fogadták.-Ha végignézi az ember a kiállított képeket, nagyon erős korszakokat különíthet el, akár első látásra is. Színes katalógus a kínálatról Hagyományosan berendezett falusi szobák várják a turistákat Kárászon Fotó: Szundi György Kakaskukorékolásra ébredni Üdülés, pihenés, munka a magyar falun és tanyán Nagyon komolyan veszi cél­kitűzését - népszerűvé tenni a falusi turizmust - a Magyar Fa­lusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége. Ennek részeként je­lentették meg a minap azt a szí­nes prospektust, amelyben az ország különböző régióinak, falvainak, tanyáinak vendégfo­gadási lehetőségeiről adnak igen részletes tájékoztatást. A jól szerkesztett kiadvány­ban közel 300 falusi-tanyai fo­gadóhely szerepel, feltüntetve az árakon kívül a szolgáltatáso­kat, s hogy a környéken milyen kikapcsolódási lehetőségek vannak. A Dél-Dunántúlon egyre többen látnak üzletet eb­ben az idegenforgalmi ágban, legalábbis ezt látszik bizonyí­tani, hogy 15 településen - töb­bek között Abaligeten, Mária- gyűdön, Tolnán, Igaion, Dráva- tamásin, Nagyberényben, Len­gyeltótiban, Zalacsében - vár­ják a hazai és a külföldi vendé­geket. Az árak mérsékeltek, például Máriagyűdön félpanzi­óval 550 forintért, Kárászon 600 forintért pihenhetünk sze­mélyenként, de Szennán sem kell 700 forintnál többet fizet­nünk. A katalógus a magyar mellett tíz(!) idegen nyelven könnyen áttekinthető tájékoztatást ad ar­ról, hogy az adott helyen lehet-e horgászni, vadászni, mezőgaz­dasági munkát végezni, a gazda milyen állatokat tart, van-e saját pincéje, biokertje, tó, folyó vagy gyógyfürdő a közelben. De piktogramok segítségével az is megtudható, hogy a környé­ken milyen az egészségügyi el­látás, van-e múzeum, tájház, kastély, lehet-e kenyeret sütni, tudnak-e mozgásukban korláto­zott embereket is fogadni... Aki részletes információt akar szerezni a hazai falusi-ta­nyai turizmusról, Budapesten, a szövetségnél érdeklődhet. A jelszavuk: „Üdüljünk újra itt­hon, fedezzük fel a magyar fa­lut, tanyát!” Roszprim N. Au tó tol vaj ok, reszkessetek! Szinte hihetetlen! Személy- gépkocsik kapcsolatban állnak a Föld körül keringő műholdak­kal? Nem kérem, ez nem sci-fi, ha ugyanis sikerül a Ford mér­nökeinek a kutatómunkája, ak­kor még ebben az évtizedben megvalósul egy, az autósok ér­dekében dolgozó kommuniká­ciós és lokációs rendszer. A cél, egy olyan, árban is kedvező összeköttetés kialakí­tása, hogy a bajba jutott autós veszély helyzetben egy gomb­nyomással műholdon keresztül segítséget tudjon hívni. A fej­lesztés középpontjában az a műhold-technológia áll, amely képes a Föld felszínén található objektumok pontos helyzetének a megállapítására - a hajózás­ban ez már működik -, össze­kapcsolva ezt egy fedélzeti kommunikációs rendszerrel. A vezető egy klaviatúra és egy speciális képernyő igény- bevételével, az autó műszerfa­lán megjelenő lehetőségek - műszaki hiba, rendőrség, tűz vagy egyéb segítség - közül vá­laszthatna. Hívás esetén az üze­net a központba menne, ahol az összes hírt koordinálják. A se­gélykérés automatikusan a gép­kocsi alapvető adatait is továb­bítaná (gyártmány, típus, rend­szám), és egyben méteres pon­tossággal meghatározná a jármű tartózkodási helyét. Az autó műszaki meghibásodása esetén a diagnosztikai információk is a központba jutnának - szintén műholdon keresztül! -, így a szerelők felkészülve siethetné­nek a helyszínre. A másik nagy-nagy újdon­sága az lenne, hogy az informá­ciós-rendszert akkor is aktivi­zálhatnák, ha a gépkocsit ellop­ták. A kommunikációs közpon­ton keresztül, a „kulcsszó” - kódolt üzenet - megnevezésé­vel a rendőrség bármikor képes lenne megállapítani a jármű pontos helyét. S persze a tolva­jokat lefülelni. Bár már csak itt tartanánk! (Roszprim) Füst nélküli ünnepek A hosszú ideje már a tűzoltó­ságnál szolgálatot teljesítő szakemberek a megmondhatói: okkal tartottak mindig előre a karácsonytól. Gyakori volt a ri­asztás, hol csillagszóró szikrája, hol a fenyőágat fellobbantó gyertyaláng okozta tüzek miatt. Évek sora követte egymást, s nem volt ünnep füst nélkül... Idén merőben másként ala­kult a tűzoltóság statisztikája: egyetlen egy esetben sem riasz­tották őket karácsonyfatűzhöz. Az okát csak találgatni lehet: a fenyőket sok helyen már elekt­romos izzókkal díszítik, más­részt óvatosabbak, körültekin­tőbbek lettek az emberek. A szilveszter azonban még visz- szavan: a petárdák, csillagszó­rók. Nem árt idén sem észben tartani: az év vége hagyomá­nyosan tűzveszélyes! Rádió mellett __ Tu dtam, hogy ráfázok az örökös rádiózásra, (északa is szól...) az áramszolgáltató cég rám is vert közel kétezer forintot két hónapra, de nem haragszom, sőt, szeretet él bennem irántuk mert ez így illő manapság, főként az ünnepe­ket megelőző és az ünnepi idő­szakot is áthatva azzal a tö­mény sziruppal, amellyel a rá­dió egyik műsora - műsorveze­tője - volt szives nyakon ön­teni egy éjszaka. Ragadok. Megy a műsor, zene, aztán szöveg, aztán zene, aztán be­kapcsolják a hallgatók telefon­ját - zömében korosabb höl­gyekről van szó -: „Tisztelt X. úr! Köszönöm Önnek azt a csodálatos műsort, meg ahogy Ön kedvesen beszél a remény és a szeretet jegyében ...” Ä műsorvezető: „Ne Ön, inkább én köszönöm, hogy megosztja velünk az éjszakát, mert csak a Fel is ötlik bennem néhány arc, akit szívből utálok (né­hány?!) talán találkoznunk kéne és bűnbánóan lehajtva fe­jem, mondanám: „Nézd haver, vagy tisztelt Politikus úr, ez így nem megy, ide a keblemre aztán minden oké! Rendben?” De nem megy, recsegnek a szavak, számból kijőve... Újabb zeneszám, valamilyen ismeretlen kis hazai együttes tetre, békére ...” - keveri a szirupot a kellemes hangú mű­sorvezető és bejelent két - nem éppen közismert vidéki énekes színészt, akik a helyszínen zongorakísérettel adják elő amit akarnak. A taps hűvös, de udvarias. Mikrofon elé kéri a férfi énekest. „Hogy van az édesanyád?” kérdi. Amaz egy­kedvűen: „Alszik.” A műsor­vezető emelt hangon, a jelen­Szirupot a nyakba ... szeretet az, ami összekapcsolja az emberiséget...” - vala­hogy így. Tényleg, milyen egyszerű: az ember szeresse azt is - így karácsony táján - akit esetleg nem szívlel, és gondjaink, ba­jaink máris megoldottnak te­kinthetők. előadásában. A műsorvezető felkiált lihegve: „Ez a fantasz­tikus csapat, fantasztikus kor­szakot jelentett...!” - minő­síti az együttest és a stúdióba meghívott közönség tapsol örömében. „Mindenki - a rá­dióban - kötelességének érzi, hogy figyelmeztessen a szere­lévők nevében is „Csókoljuk a kezét, aki ilyen nagyszerű te­hetséget szült nekünk! Brávó!!!” Remélhetően a jö­vendő primadonna és a bonvi- ván még egy kicsit azért csi- szolgatják hangképzésüket, előadóképességüket és majd egyszer learatját előlegezett babérokat a siker jegyében. Más - szintén nem nagyon is­mert - énekespár is fellép a szeretet nevében. A két nevet harsogva jelenti be, mint a cir­kuszi műsorközlő két elefán- tos-szám között. Aztán az ope­rett-kettős után félájult elisme­rés: „Brávó...! Bravó...! Ilyen Európa operettje, ezen a gyönyörű, szép éjszakán ... A két nagy művész! Hát ez nem igaz! - most jön a politika - Az elmúlt évtizedekben nem en­gedték őket sztárrá emelkedni, de ők ezután lesznek sztá­rok . . .” Adja Isten. Bár a hallottak alapján, arra még várniuk kell. Manapság némely eltévelye- dett újságíró zokon veszi, - gyakran külföldi újságírókra hivatkozva is - hogy a magya­rok az utcán és más nyilvános ' helyeken komor ábrázattal jár- nak-kelnek, szomorúak, egy- kedvűek, pedig hát... Sőt, ez a látvány - ha igaz - nyugtala­nít néhány képviselőt is. A mű­sorvezető lelkes. Ezt harsogja: „Szeretnénk ha több mosoly lenne az emberek arcán a kö­zértben, az utcán, vagy a pati­kában ... Halló? Igen, ismét vajaki a vonalban, ezen a gyö­nyörű, csodálatos éjszakán ... Tessék asszonyom, kezét csó­kolom!” A hölgy a telefonnál: „Én még ilyen öntömjénező, geil műsort még nem hallottam mint ezt! Az a sok banya, ott a stúdióban füldugóval ül a fe­nekén, vagy mi?! „Hát... ez egy kicsit durva volt, de hát a műsorvezető megköszöni ezt is, a szeretet jegyében, ő ebből is tanul (és még miből?) különben is fe­lejtsük el ezt a hívást mert a szeretet... a béke ... És a szirup ömlik tovább, hajnalig. 4vasárnapi-Egy művészi fejlődés ész­lelhető talán eképpen, de ennek megvan a maga életrajzi hát­tere is. 56 után kiraktak a pécsi Főiskoláról, a Leőwey Gimná­ziumban tanítottam, műtermem nem volt, csak a nyári szünet­ben tudtam festeni, leginkább akvarelleket, balatoni üdülők­ben. A 60-as években mégis jobbra fordult a helyzet, akkor készült az „Anya-sorozat”, és a dinamikus képek, mint a „Híd- robbantás” vagy az „Öreg bá­nya”. Mára, azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy a lehető le­gegyszerűbben akarom a leg­többet elmondani. Tőmonda­tokban festeni. M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom