Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-27 / 355. szám
Nemzetközi kiállítást szerveznek Duna menti népek művészeinek Európában egyedülálló úszókiállítás szervezéséhez látott hozzá a Duna Art. Művészeti Szövetség képviseletében Du- sanek János festőművész és Vinkovics László a nagymarosi Jacht Klub elnöke. Elképzelésük szerint a Duna menti népek képzőművészeinek valamilyen formában a folyó ihlette alkotásaiból időről időre olyan kollekciót válogatnak össze, amely a művészet közvetítésével kifejezésre juttatja a népek összetartozását, közös szellemiségét, függetlenül a festő, a szobrász vagy fotóművész állampolgárságától. A különleges nemzetközi állandó kiállítást egy hajón rendezik be, amely a rangosabb kikötőket járva egyfajta vízi vándorkiállításként hirdet a művészet nemzeteket összekapcsoló erejét. Elsőként magyar művészek alkotásaiból rendezik meg jövőre a vízi kiállítást, ezután osztrák, német, román és más országbeli festők, szobrászok jelentkezését várják. Karácsonyi koncert Pannonhalmán Két teltházas koncertet tartottak karácsony másnapján, szombaton a pannonhalmi bazilikában. Az ünnepi hangversenyen Bach, Liszt, Bárdos és Schütz műveit Áment Ferenc Lukács orgonaművész, a Pannonhalmi Főapátság zenei igazgatója szólaltatta meg, a veszprémi Hóvirág Énekegyüttes közreműködésével. A kórust - amely 15 éves fennállása óta több hangversenykörutat tett Európa országaiban, sőt az idén eljutott az Egyesült Államokba is - Rostetter Szilveszter karnagy vezényelte. A szombati koncerttel zárult az ez évi hangversenysorozat Pannonhalmán. Az idén összesen 60 zenei eseménynek adott helyet a bazilika, melyeknek mintegy 6000 hallgatója volt. A hazaiakon kívül számos külföldi ország zenekedvelőit fogadta a bencések ősi fészke. Hivatalos statisztika ugyan még nem készült arról, hány nemzet képviselői keresték fel Pannonhalmát, tény azonban, hogy a főapátság kerengőjének udvarán a török időkben épült ciszternában év közben 30 féle aprópénz gyűlt össze. A pénznemek választéka jelzés értékű, képet ad arról, hány országból érkeztek vendégek. Tőmondatokban festeni Soltra Elemér festőművész - egy kiállítás ürügyén Soltra Elemér, a Somogybán született, de több évtizede Pécsett élő festőművész 70 éves. De talán nem is ez a „fontos”, inkább az életút eredményei, a képek, érmék, és nem utolsó sorban a tanári pálya.-A Pécsi Galériában életművét reprezentáló kiállítás nyílt meg. Gondolom, akár egy író esetében egy könyv megjelenése, úgy festőnél is egy kiállítás valaminek a lezárása.- Ha nem is lezárás - feleli Soltra Elemér -, de mindenképpen egy állomás. Alkalom a visszatekintésre, nem ritkán nosztalgiával, és arra is, hogy elhatározzuk magunkat, hogyan kellene továbblépni. Én indulásomkor - 1948-ban végeztem az Akadémián - inkább a „római iskola”, Aba-Novák, Domanovszky követőjének tartottam magam, aztán az otthoni kolóniából elkerültem Pécsre, ahol főképp Martyn Ferenc hatására a „francia iskola”, az absztrakt volt „divatban”. Ezért a beilleszkedésem - amin nem hasonulást értek - kicsit tán lassabban ment, mert bár pedagógiai munkámat elismerték, a művészeti erőfeszítéseimet inkább baráti vállveregetéssel, de némi fenntartással fogadták.-Ha végignézi az ember a kiállított képeket, nagyon erős korszakokat különíthet el, akár első látásra is. Színes katalógus a kínálatról Hagyományosan berendezett falusi szobák várják a turistákat Kárászon Fotó: Szundi György Kakaskukorékolásra ébredni Üdülés, pihenés, munka a magyar falun és tanyán Nagyon komolyan veszi célkitűzését - népszerűvé tenni a falusi turizmust - a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége. Ennek részeként jelentették meg a minap azt a színes prospektust, amelyben az ország különböző régióinak, falvainak, tanyáinak vendégfogadási lehetőségeiről adnak igen részletes tájékoztatást. A jól szerkesztett kiadványban közel 300 falusi-tanyai fogadóhely szerepel, feltüntetve az árakon kívül a szolgáltatásokat, s hogy a környéken milyen kikapcsolódási lehetőségek vannak. A Dél-Dunántúlon egyre többen látnak üzletet ebben az idegenforgalmi ágban, legalábbis ezt látszik bizonyítani, hogy 15 településen - többek között Abaligeten, Mária- gyűdön, Tolnán, Igaion, Dráva- tamásin, Nagyberényben, Lengyeltótiban, Zalacsében - várják a hazai és a külföldi vendégeket. Az árak mérsékeltek, például Máriagyűdön félpanzióval 550 forintért, Kárászon 600 forintért pihenhetünk személyenként, de Szennán sem kell 700 forintnál többet fizetnünk. A katalógus a magyar mellett tíz(!) idegen nyelven könnyen áttekinthető tájékoztatást ad arról, hogy az adott helyen lehet-e horgászni, vadászni, mezőgazdasági munkát végezni, a gazda milyen állatokat tart, van-e saját pincéje, biokertje, tó, folyó vagy gyógyfürdő a közelben. De piktogramok segítségével az is megtudható, hogy a környéken milyen az egészségügyi ellátás, van-e múzeum, tájház, kastély, lehet-e kenyeret sütni, tudnak-e mozgásukban korlátozott embereket is fogadni... Aki részletes információt akar szerezni a hazai falusi-tanyai turizmusról, Budapesten, a szövetségnél érdeklődhet. A jelszavuk: „Üdüljünk újra itthon, fedezzük fel a magyar falut, tanyát!” Roszprim N. Au tó tol vaj ok, reszkessetek! Szinte hihetetlen! Személy- gépkocsik kapcsolatban állnak a Föld körül keringő műholdakkal? Nem kérem, ez nem sci-fi, ha ugyanis sikerül a Ford mérnökeinek a kutatómunkája, akkor még ebben az évtizedben megvalósul egy, az autósok érdekében dolgozó kommunikációs és lokációs rendszer. A cél, egy olyan, árban is kedvező összeköttetés kialakítása, hogy a bajba jutott autós veszély helyzetben egy gombnyomással műholdon keresztül segítséget tudjon hívni. A fejlesztés középpontjában az a műhold-technológia áll, amely képes a Föld felszínén található objektumok pontos helyzetének a megállapítására - a hajózásban ez már működik -, összekapcsolva ezt egy fedélzeti kommunikációs rendszerrel. A vezető egy klaviatúra és egy speciális képernyő igény- bevételével, az autó műszerfalán megjelenő lehetőségek - műszaki hiba, rendőrség, tűz vagy egyéb segítség - közül választhatna. Hívás esetén az üzenet a központba menne, ahol az összes hírt koordinálják. A segélykérés automatikusan a gépkocsi alapvető adatait is továbbítaná (gyártmány, típus, rendszám), és egyben méteres pontossággal meghatározná a jármű tartózkodási helyét. Az autó műszaki meghibásodása esetén a diagnosztikai információk is a központba jutnának - szintén műholdon keresztül! -, így a szerelők felkészülve siethetnének a helyszínre. A másik nagy-nagy újdonsága az lenne, hogy az információs-rendszert akkor is aktivizálhatnák, ha a gépkocsit ellopták. A kommunikációs központon keresztül, a „kulcsszó” - kódolt üzenet - megnevezésével a rendőrség bármikor képes lenne megállapítani a jármű pontos helyét. S persze a tolvajokat lefülelni. Bár már csak itt tartanánk! (Roszprim) Füst nélküli ünnepek A hosszú ideje már a tűzoltóságnál szolgálatot teljesítő szakemberek a megmondhatói: okkal tartottak mindig előre a karácsonytól. Gyakori volt a riasztás, hol csillagszóró szikrája, hol a fenyőágat fellobbantó gyertyaláng okozta tüzek miatt. Évek sora követte egymást, s nem volt ünnep füst nélkül... Idén merőben másként alakult a tűzoltóság statisztikája: egyetlen egy esetben sem riasztották őket karácsonyfatűzhöz. Az okát csak találgatni lehet: a fenyőket sok helyen már elektromos izzókkal díszítik, másrészt óvatosabbak, körültekintőbbek lettek az emberek. A szilveszter azonban még visz- szavan: a petárdák, csillagszórók. Nem árt idén sem észben tartani: az év vége hagyományosan tűzveszélyes! Rádió mellett __ Tu dtam, hogy ráfázok az örökös rádiózásra, (északa is szól...) az áramszolgáltató cég rám is vert közel kétezer forintot két hónapra, de nem haragszom, sőt, szeretet él bennem irántuk mert ez így illő manapság, főként az ünnepeket megelőző és az ünnepi időszakot is áthatva azzal a tömény sziruppal, amellyel a rádió egyik műsora - műsorvezetője - volt szives nyakon önteni egy éjszaka. Ragadok. Megy a műsor, zene, aztán szöveg, aztán zene, aztán bekapcsolják a hallgatók telefonját - zömében korosabb hölgyekről van szó -: „Tisztelt X. úr! Köszönöm Önnek azt a csodálatos műsort, meg ahogy Ön kedvesen beszél a remény és a szeretet jegyében ...” Ä műsorvezető: „Ne Ön, inkább én köszönöm, hogy megosztja velünk az éjszakát, mert csak a Fel is ötlik bennem néhány arc, akit szívből utálok (néhány?!) talán találkoznunk kéne és bűnbánóan lehajtva fejem, mondanám: „Nézd haver, vagy tisztelt Politikus úr, ez így nem megy, ide a keblemre aztán minden oké! Rendben?” De nem megy, recsegnek a szavak, számból kijőve... Újabb zeneszám, valamilyen ismeretlen kis hazai együttes tetre, békére ...” - keveri a szirupot a kellemes hangú műsorvezető és bejelent két - nem éppen közismert vidéki énekes színészt, akik a helyszínen zongorakísérettel adják elő amit akarnak. A taps hűvös, de udvarias. Mikrofon elé kéri a férfi énekest. „Hogy van az édesanyád?” kérdi. Amaz egykedvűen: „Alszik.” A műsorvezető emelt hangon, a jelenSzirupot a nyakba ... szeretet az, ami összekapcsolja az emberiséget...” - valahogy így. Tényleg, milyen egyszerű: az ember szeresse azt is - így karácsony táján - akit esetleg nem szívlel, és gondjaink, bajaink máris megoldottnak tekinthetők. előadásában. A műsorvezető felkiált lihegve: „Ez a fantasztikus csapat, fantasztikus korszakot jelentett...!” - minősíti az együttest és a stúdióba meghívott közönség tapsol örömében. „Mindenki - a rádióban - kötelességének érzi, hogy figyelmeztessen a szerelévők nevében is „Csókoljuk a kezét, aki ilyen nagyszerű tehetséget szült nekünk! Brávó!!!” Remélhetően a jövendő primadonna és a bonvi- ván még egy kicsit azért csi- szolgatják hangképzésüket, előadóképességüket és majd egyszer learatját előlegezett babérokat a siker jegyében. Más - szintén nem nagyon ismert - énekespár is fellép a szeretet nevében. A két nevet harsogva jelenti be, mint a cirkuszi műsorközlő két elefán- tos-szám között. Aztán az operett-kettős után félájult elismerés: „Brávó...! Bravó...! Ilyen Európa operettje, ezen a gyönyörű, szép éjszakán ... A két nagy művész! Hát ez nem igaz! - most jön a politika - Az elmúlt évtizedekben nem engedték őket sztárrá emelkedni, de ők ezután lesznek sztárok . . .” Adja Isten. Bár a hallottak alapján, arra még várniuk kell. Manapság némely eltévelye- dett újságíró zokon veszi, - gyakran külföldi újságírókra hivatkozva is - hogy a magyarok az utcán és más nyilvános ' helyeken komor ábrázattal jár- nak-kelnek, szomorúak, egy- kedvűek, pedig hát... Sőt, ez a látvány - ha igaz - nyugtalanít néhány képviselőt is. A műsorvezető lelkes. Ezt harsogja: „Szeretnénk ha több mosoly lenne az emberek arcán a közértben, az utcán, vagy a patikában ... Halló? Igen, ismét vajaki a vonalban, ezen a gyönyörű, csodálatos éjszakán ... Tessék asszonyom, kezét csókolom!” A hölgy a telefonnál: „Én még ilyen öntömjénező, geil műsort még nem hallottam mint ezt! Az a sok banya, ott a stúdióban füldugóval ül a fenekén, vagy mi?! „Hát... ez egy kicsit durva volt, de hát a műsorvezető megköszöni ezt is, a szeretet jegyében, ő ebből is tanul (és még miből?) különben is felejtsük el ezt a hívást mert a szeretet... a béke ... És a szirup ömlik tovább, hajnalig. 4vasárnapi-Egy művészi fejlődés észlelhető talán eképpen, de ennek megvan a maga életrajzi háttere is. 56 után kiraktak a pécsi Főiskoláról, a Leőwey Gimnáziumban tanítottam, műtermem nem volt, csak a nyári szünetben tudtam festeni, leginkább akvarelleket, balatoni üdülőkben. A 60-as években mégis jobbra fordult a helyzet, akkor készült az „Anya-sorozat”, és a dinamikus képek, mint a „Híd- robbantás” vagy az „Öreg bánya”. Mára, azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy a lehető legegyszerűbben akarom a legtöbbet elmondani. Tőmondatokban festeni. M. K.
