Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-12 / 342. szám
1992. december 12., szombat Oj Dunántúlt napló 9 Szép magyar vers Illyés Gyula Dőlt vitorla Recseg, megdől a rúd, a hosszú vitorlarúd, kaszálja szinte a habot, míg a bárka - fut! Árboc s vitorla, nézd, előre mikor repül leggyőztesebben? Amikor legmélyebbre dűl! „írjatok és írjatok!” Színházi találkozó Egerváron Az ő művén nem fog az idő Beszélgetés Hans Wyslinggel, a zürichi Thomas Mann Intézet igazgatójával Lesz-e és milyen lesz az új magyar dráma? Szükség van-e magyar történelmi drámákra? Mi a drámaíró és a színházi dramaturg feladata? Mi az elsődleges, az írói vagy a dramaturgiai szándék? Mivel szerkezetében, jellegében, stílusában annyira megváltoztot a mai dráma, nem a dramaturgiának kellene-e a megváltozott feltételekhez alakulnia? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestek választ az idén már nyolcadszor megrendezett zalaegerszegi (pontosabban egervári) nyílt fórum résztvevői. Az ötnapos találkozón ismert írók - Forgách András, Nagy András, Parti Nagy Lajos - mellett megjelentek vezető színházaink dramaturgjai is: Radnóti Zsuzsa, Berecky Erzsébet, Duró Győző - a Pécsi Nemzeti SzínházatFekete Valéria képviselte, de ott voltak az irodalom és drámaelmélet elismert szakemberei, a magyar színházi élet neves kritikusai is, mint Tarján Tamás, P. Müller Péter, Radnóti Sándor, Csáky Judit is. Négy új magyar drámát vitattak meg, amelyek között találhatunk tradicionális stílusvilágú történelmi tablót és „modem útkeresésnek” nevezhető próbálkozásokat; burleszk jegyeket hordozó abszurd darabot, valamint mindennemű cselekmény nélküli, úgynevezett beszéd-drámát is. Márton László A nagyratörő című munkája monumentális történelmi mű keretében a németek és törökök által szorongatott Erdély és a nagyravágyó, de erkölcsileg fölöttébb instabil fejedelem, Báthory Zsigmond tragédiájáról szól. . Jeles András A nap már lement című műve a Handke-féle beszélő színházat idézte, végü- lis az egész mű egy Nizsinszkij monológ, szimultán és intermit- tálva citált Ézsaiás, Flavius, de Sade és Borowszki-idézetekkel kiegészítve. Tolnai Ottó Könyökkan-ja Bácskában játszódik fanyar humorú abszurddal hús-vér közép-kelet európai világot tár elénk. Nagy András A bögöly című drámája a demokrácia alapkérdéseit ■ boncolgatta a filozófia síkján, három történelmi korszak szemüvegén keresztül (Sokrates kora, Németország 1933-ban és korunk). A szakmai értékeléseken túl a résztvevők titkos szavazással döntöttek a legjobb drámának járó (William Shakespeare nevére is utaló ) Vilmos-díj sorsáról. Ez évben Márton László Báthory című drámája érdemelte ki a nemes elismerést. A viták és a színházi események meglett meghívott neves szakemberek tartottak „továbbképzést”. Kiemelkedő élményt jelentett Szabó Magda írónőnek a magyar történelmi drámákról szóló előadása, amely „A dráma, ami nem dráma” címmel hangzott el. Értékes, történelmi konkrétumokkal hitelesített előadásában ismételten hangsúlyozta a drámaírói felelősséget. Meleg hangú zárszavai elsősorban az írókhoz szóltak: „írjatok és írjatok. Olyan nagy szükség van ma az írásaitokra. Érdemes. Biztos, hogy érdemes. És biztos, hogy lesz belőle valami . *.” Sárosi István Ha az ember szerencséje folytán több héten át Zürichben tartózkodik, ráadásul azon 'a címen, hogy „kulturális újságírással” foglalkozik, nem kerülheti el sorsát, hogy meg ne látogassa a Thomas Mann Intézetet - de nem is akarja. Felsétál az egyetem melletti régi házba, ahol még Goethe is megfordult, nem szólva a rengeteg kutatóról, köztük sok magyarról, átmegy a könyvtárszobán, és egy nagy, füles fotelba letelepedik szemben az idős professzorral.-Mikor és hogyan jött létre az intézmény? - kérdeztem Flans Wyslinget, a Thomas Mann Intézet vezetőjét.- Thomas Mann irodalmi hagyatékát és Zürich melletti, kilchbergi dolgozószobájának berendezését az író örökösei- 1956. június 11-én adományozták Svájcnak (hogy nem Németországnak, annak főképp politikai okai voltak). Egyedül azt kötötték ki, hogy a hagyatéknak egy felsőoktatási intézmény közelében kell helyet kapnia.- Tudom, hogy a világ minden tájáról jönnek ide Thomas Mann-kutatók (többek között a Janus Pannonius Tudományegyetem Német Tanszékének vezetője, Szetidi 'Zoltán is dolgozott itt), de gondolom, leginkább német szakemberek keresik fel önöket.- Németek, ' amerikaiak, és érdekes módon nagyon sok japán.- Japánok?- Igen, és ennek is megvan a maga magyarázata. Annak idején, a második világháború után Thomas Mann nyílt levélben fordult a japánokhoz, amelyben nagyjából az állt, hogy ne hagyják el magukat (gondoljon bele, mennyire reményvesztett volt az a nép a háború és az atomtámadások után, ráadásul a japánokról az a hír járta, hogy „ördögi kegyetlenségű” emberek), próbáljunk meg valamennyien újra embertársakként együtt élni. Azt hiszem, a Japánban ma is meglévő Thomas Mann-kul- tusznak ez a levél a gyökere.-Mit talál ebben az intézetben az ideérkező kutató?- „A varázshegy”-től kezdődően minden kézirat a birtokunkban van. A korábbi művek eredetijét az író egy Valentin Heins nevű ügyvéd trezorjában helyezte el, azonban az ügyvéd házát bombatalálat érte, és a kéziratok minden valószínűség szerint elégtek, köztük a „A Buddenbrook-ház” és a „Tonio Kroger” is. A becses kéziratok mellett, amikbe beleértem az egyes művekhez készített jegyzetekkel telerótt füzeteket, valamint az 1975-ben felbontott naplókat, nálunk megtalálható Thomas Mann mintegy 2000 kötetet számláló könyvtára, önmagukban értékes dedikáci- ókkal, például Robert Musiltól, Hermann Hesse-től. És természetesen harminc éve gyűjtünk minden idegennyelvű kiadást és Thomas Mannról szóló művet, publikációt is. Külön kell szólnom a birtokunkban lévő levelekről. Mikor az intézet megnyílt, „csupán” nyolcszáz levél volt nálunk, mára a számuk 14 ezerre nőtt. Sokat kaptunk ajándékozás útján, de bizony, nem egyszer vásároltunk Thomas Mann-leveleket, még aukciókon is.- Pusztán összegét tekintve melyik volt a legértékesebb fogás? r- Én magam fizettem 15 ezer svájci frankot azért a 12 oldalas levélért, amit Thomas Mann 1903. december 3-án írt Heinrich öccsének, s amely levél voltaképp viszonyuk megromlásának az alapja volt. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy az általunk szintén gyűjtött eredeti kiadások is egyre drágábbak lesznek. Az első, 1901-es, akkor még kétkötetes „A Buddenbrook-ház”, ami harminc éve négyszáz német márkába került, ma nyolcezret „kóstál”. Nagyon érdekes például, hogy a „Tonio Kroger” eredetileg a „Tristan és egyéb elbeszélések” kötetben jelent meg; ma ez biztos, hogy fordítva lenne, a főcím lenne a „Tonio Kroger”, csak akkoriban a Wagner-kul- tusz jegyében a kiadó jobban el tudott adni egy „Tristan” című könyvet, mint egy senkinek semmit nem mondó névvel.-Mennyire - hadd kérdezzem így - népszerű manapság Thomas Mann az olvasók körében, vagy akár itt, az egyetemen?- Tudomásul kell venni, hogy könyvek és írók terén is vannak divatok.’ Volt valaha egy mindent elsöprő Brecht-hullám. Ma mintha nem is létezett volna, halott, senki se olvassa. Aztán jött Musil, Kafka, de én úgy látom, lassan „az ő idejük is lejár”. Thomas Mann sose volt a szó sláger-értelmében divat, de mindig megőrizte olvasottságát. 1968-ban, a diákmozgalmak idején ugyan szinte kiutálták az egyetemről, mint „késő-polgári kapitalistát”, és helyette a sokkal politikusabb és abban az időben minden bizonnyal aktuálisabb Heinrich Mannt olvasták, de aztán a 70-es évek bebizonyította, hogy azidő nem nagyon fogott rajta. Ekkorra esett, 1975-ben Thomas Mann születésének 100. és halálának 20. évfordulója, ami egyben azt is jelentette, hogy nyilvánosságra kerülhettek naplói. A nagy botrány persze, abból . származott, hog ezekből a naplókból minden kétséget kizáróan kiderült Thomas Mann homoszexuális vonzódása, amit az újságok szenzációs sztoriként tálaltak, mondván, „Ki gondolta volna?!”. Hát csak azok nem gondolhatták, akik sosem olvastak Thomas Mannt, mert aki kezébe vette a „ Halál Velencében” -t, annak ez a „felfedezés” nem lehetett újdonság .- Ön harminc éve foglalkozik Thomas Mann munkásságával. Elég hozzá egy emberélet?-Hát igen - nevet Wysling úr -, ezt a kérdést én is felteszem néha magamnak. Brecht egyszer azt mondta, hogyha a Thomas Mann nevet hallja, hirtelen 3000 év tudása néz vele farkasszemet. Aki Thomas Mannt olvas, az szinte mindent olvas, a Bibliát, Dantét, Goethét, a romantikusokat, Nietz- schét. Ő maga is komoly szaktudással vértezte fel magát egyes könyvei megírása előtt. „A varázshegy”-hez orvostudományt tanult, a „Doktor Faus- tus”-hoz zenét, a „József’-hez egyiptológiát. Jellemző, hogy Kerényi Károllyal való levelezése is a ,József’ írása alatt a legintenzívebb, tudunk rá példát, hogy egyes levélben kapott ötletek, történetek már másnap megjelentek a készülő regény kéziratában.- Én mindenekelőtt hiszek benne, hogy a művészet valamilyen módon bánatból, netán szégyenérzetből fakad. Az, aki alkot, meg akarja mutatni, csak- azértis, hogy egy esetleges hosszú orr vagy homoszexualitás ellenére is ér valamit. Thomas Mann is gyönyörű műveket írt, hogy mint esendő ember elrejtőzhessen mögéjük. Méhes Károly Thomas Mann Sírnak-e a ? Kopácsi Judit emlékírásáról Elolvasva Kopácsi Judit A hősök nem sírnak című memo- I árkötetét, a címből sarjadó I kérdésre mindenképp igen a | válasz. Igen, a hősök is sírnak. ! Ettől is hiteles és emberi el- mondanivalójuk a korszakról, amely mögöttük maradt; az életről, amelyet megéltünk. Ki így, ki úgy. Mindannyian, akik az ötvenes években voltunk gyerekek vagy fiatalok. Erről a korszakról számos emlékirat született az elmúlt évtizedekben. Többségük sajnos, túl korán, nem várva meg évtizedek letisztító távlatait, hogy az in- ; dulatok elükével a hitelesség próbakövén is jobban helytálljanak az emlékek és gondolatok, a tények és tanulságok. Kopácsi Judit könyve ez utóbbiak közül való. Fájdalmas és igaz visszaemlékezés a gyermekkor, a diákkor éveire; fiatalkorára. Az emberpróbáló évtizedekre, amelyekről - és amikről! - nemigen eshetett szó itthon, pláne ezzel a névvel... A szerző apja, Kopácsi Sándor Budapest rendőr-főkapitánya volt az ötvenhatos forradalomig. Majd a titkos Nagy Imre-per egyik életben maradt - „életfogy- tigra” ítélt - tanúja, aki a többiekkel együtt az 1963-as amnesztiával szabadult. Az akkor - 1956-ban - tízéves kislány egy kapcsos emlékkönyvet kap szüleitől a születésnapjára. Naplót vezet, álmában sem gondolva, hogy bejegyzett sorai, dátumai valaha forrásérté- kűek lesznek. Szülei, nagyapja az antifasiszta fegyveres ellenállás harcosai 1944-ben; a MOKÁN-komité szervezői, a Miskolc környéki akciók részesei. Csupa hős veszi körül. Ebben a családban növekszik, ez a szellem uralja neveltetését 1956 októberéig, amikor a szabadságharc forgószele mindannyiok sorsát megváltoztatja. Apját, anyját börtönbe vetteti a KGB, ő maga a többi- ekkkel a jugoszláv követségre kerül, ahonnan lázas betegen kimentik egy követségi gépkocsi csomagtartójában. Visszakerül időközben kiszabadult anyjához, s ezzel megkezdődik zaklatott életük eseménydús kálváriája. Gyötrelmes diákkora, majd munkahelyei fölidézése kegyetlen éveket szemléltet. Sok olyat is megél, amiről „hivatalosan” nem tudtunk, nem tudhattunk. Gürcölnek, nyomorognak, miközben évtizedes küzdelmet vívnak az apa szabadságáért, életéért. Ellenséges környezetben, egy kíméletlen hatalom ellen. A gyakori vagy mindennapos megaláztatások keményre faragják, de nem múlnak el nyomtalanul... Mindenesetre fényt vetnek a hatvanas-hetvenes évekre. Kopácsi Judit sorai a hiteles korrajz erejével jelzik, milyen pszichikai háborút folytatott a rezsim „egy piszkos ellenforradalmár” családtagjaival (is). A kötet nem kevésbé értékes részei a kanadai impressziók rögzítése. A húszéves lány, idegrendszerének gyógyítására kivándorol Torontóba. Értetlen rokonok és értetlen kanadaiak között él, akik semmit nem értenek és nem éreznek át a különböző diktatúrák lényegéből. Élete egy meghitt házassággal jut révbe, ahol elegendő erőt érez magában az újabb harcokhoz; szülei kivándorlásának előkészítéséhez, egy magyar politikai és egy speciálisan kanadai bürokrácia malomkövei között. A segítőkész humánumra azonban most is rátalál. Kit érdekel egy tízéves gyermek emlékvilága? - kérdezték sokan. „Attól az időponttól, akár akartam, akár nem, apám sorsa közvetlenül kihatott rám. És én ezt a másodlagos sorsot írtam meg. Tiltakozásul hetedíziglen büntetjük a gyereket apja-anyja bűneiért" - válaszolja a szerző. Mélységesen igaza van. W. E. Negyedmillió dollár egy kéziratért A Sotheby,s londoni árverésén a napokban egy magángyűjtő 165 000 font sterlingért (260 000 dollárérét) vásárolt meg egy miniatúrákkal gazdagon díszített XVI. századi fran- I cia kéziratot, amely 12 cézár ; történetét mondja el. A félgót betűkkel papírra vetett kézirat I. Ferenc francia király megrendelésére készült. A reneszánsz ’ uralkodó ugyanis sokat adott arra, hogy milyen gazdagon ; pártfogolja a művészeteket és - ; mint a történelemből tudjuk - , mindent elkövetett, hogy magát az új cézárként feltüntetve fel- '( ülkerekedjen nagy riválisán, a Habsburg V. Károly császáron. | A miniatúrákat - császárok proli fiiban ábrázolt portréit - az 1521-ben elhunyt Jean Bourdi- * chonnak tulajdonítják.
