Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-12 / 342. szám
8 q j Dunántúli napló 1992. december 12., szombat Kolumbusz szőkesége Milyennek képzelték a festők? A pécsi mozi nyolcvan viharos évtizede Apolló és a tizedik múzsa Ferdinando Colón így emlékezett apjára: „Az admirális jó formájú, jól megtermett ember volt, a közepesnél magasabb, hosszúkás arccal, kissé magas pofacsonttal, nem kövér és nem sovány, sasorrú, világos szemű. Haja szökés volt fiatalkorában, de amikor harmincéves lett, megőszült.” Mások szerint haja kifejezetten vörös volt, orra kampós,. napégette és vöröses színű. Kolumbuszról (Genova 1451-Valladolid 1506) nem maradt ránk hiteles, korabeli képmás, amely „élet után” készült. Ez érthető is, hiszen a XV. század végéna a spanyol portréfestészet még csak kibontakozóban volt, a királyi udvarnál is itáliai és flamand mesterk működtek. A négyszáz éves évfordulót _megünneplő chicagói kiállításon, 1893-ban több mint hetven •Kolumbusz-portrét gyűjtöttek össze és mutattak be. Ezek különböző modelleket ábrázolna, egészen eltérő arctípusú férfiakat, mégis valamennyit Kolum- busznak vélték a későbbi évszázadokban. A XVI. században divatos „híres emberek portrégalériáiban”, amelyekben uralkodók, hadvezérek, tudósok képmásai függtek, már ott volt a nagy felfedező képmása is. Az itáliai reneszánsz nagymestereinek portréfestményei között is találunk nagyszerű, de egymástól teljesen eltérő festményeket, amelyeket Kolum- . busz-képmásnak tartottak. Az egyik legkorábbi ezek közül Sebastiano del Piombónak a festménye, melyet ma a New York-i Metropolitan Museum őriz. Sebastianus Venetus-ként, azaz velencei mesterként jelezte képét 1519-ben, holott már ekkor Rómában működött. Ko- lumbusszal nem találkozhatott, az admirális 1505-ban Vallado- lidban halt meg, Piombo ekkor körülbelül 21 éves lehetett, és nem hagyta el még Velencét. A New York-i festmény felirata, mely talán későbbi, mint a kép maga, tudatja a nézővel: „Ez a liguriai Columbus csodálatraméltó képmása, aki hajójával elsőként jutott el a föld túlsó oldalára”. Erről a Piombo-festményről másolta egy ismeretlen festő a XVII. vagy XVIII. században, talán Németországban a fejet, a monumentális félalakos, raffa- elloi portrét mellképpé redukálva. A kép 1949-ben került a budapesti Szépművészeti Múzeumba, mostanáig a tanulmányi gyűjteményben őrizték. 1992-ben restaurálta Fáy András. A képen olvasható latin felirat tudatja velünk, hogy ez „Christophorus - Columbus képmása a velencei Sebastianus eredetije nyomán készült 1519-ben”, a spanyol felirat pedig megismétli Kolumbusz sírkövén lévő feliratot, melyet a történelmi hagyomány magának Aragónai Ferdinánd királynak tulajdonított: „Kasztíliának és Leonnak új világot talált Colon 1492-ben”. A Piombo-képről több másolat is készült, festmény és metszet egyaránt. Legjelentősebb ezek között egy emigráns flamand rézmetsző, Theodor de Bry (1528-1598) Frankfurtban megjelent 13 kötetes illusztrált könyvében található, amely különben a felfedezések egyik fontos feldolgozása. A de Bry-féle portré talán a budapesti képről készült. A metsző elbeszéli, hogy egy művész barátjától kapta a Kolumbuszt ábrázoló festményt, amelynek nyomán a kisméretű metszetet készítette. így próbálta bizonyítani ábrázolása hiteles voltát. A budapesti ' Kolum- busz-portré azonban ugyanolyan apokrif, azaz nem hiteles portré, mint a csaknem száz többi. Ezért is találkozik a nyájas olvasó minden könyvében más-más személlyel, mindegyik képmás az ideális és vélt admirálist próbálta megörökíteni. Dr. Urbach Zsuzsa Nem véletlen, hogy a század- forduló táján, de még utána is világszerte Apolló nevét adták a moziknak. A fény, a világosság istene igencsak pártfogója lehetett a Lumiere fivérek bioskop- ján életre kelő mozgóképeknek. A tizedik múzsa, ahogyan a filmet nevezni szokták, alig száz év alatt új társa lett a művészet többi kilenc védnökének. 1895-ben Párizsban először kelt életre a fotográfia. A filmszalag keletkezése pillanatában jövedelmező áruvá lett, remek üzletnek bizonyult. Később, amikor az újdonság már egy egészen kicsit megkopott, a néző már a pénzéért többet is akart, kényelmesebb helyről végignézett, igényesebb történeteket. Fenyegető moziláz 1905-ben már létezett állandó mozi, a világon úgy kéttucat. Öt év után ezerszer annyi. Ma a számukat se tudnánk megbecsülni. Magyarország sem maradt le. Már egy évvel a párizsi bemutató után, az 1896-os milleni- umi kiállításon látható volt a vetített mozgókép Budapesten. 1900-tól a vándor filmesek Pécsre is- eljutottak, és 1905 nyarán megérkezett ide az ország legnagyobb utazó mozija is, a Lifka-féle Elektro-Bioskop Színház, kényelmes bódéval, száz filmmel. A film ekkor megkezdte hódító útját Pécsett is. És bár 1907-ben a kitörő moziláz ellen óvó Pécsi Napló még ujjongva közölte, hogy „nem lesz mozi!”, a színház tőszomszédságában megnyílt az első állandó vetítőhely, az Uránia Bioskop, műsorában olyan rövid történetekkel, mint a „Hercegi vadászat, Libák, Édes álom”. 1912-től pedig kezdetét vette Pécsett a mozialapítási láz. Az új mozik közül az Apolló idén december 14-én megnyitásának pontosan nyolcvanadik évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból az egykori Apolló (mostani Kossuth mozi) visszakapja eredeti nevét is. Rejtőzködő faliképek- Kilenc tekintélyes és köz- tiszteletben álló úr alapította meg ezt a mozit, Apolló Projec- tograph Rt. néven - mondta el a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, Pozsgai Miklós. - Vámos Arthur igazgató 1912 január 19-én jelentette be a városi rendőrkapitányságnak a szándékát, és a Kegyelet Temetkezési Egyesület helyén nagyon hamar, nem egészen egy év alatt felépült a mozi, s még elnézést is kértek az építők, amiért lassúak voltak... Az alapítók közt ott voltak a város ismert személyiségei: Zsolnai Miklós, Jusztusz Mihály, Kis József, Lenkei Lajos, Hamerli József, dr. Vámos Arthur, dr. Visy Imre, dr. Horváth István és Weiszxnaier Oszkár. Nagy óvatossággal kellett eljárni a vetítőfülke ügyében, ahol is vasbádog és azbesztburkolat volt az előírás, emellett dézsában 50 liter vi,. 1 'lieh tárolni az esetleges tűz megfékezésére. A közerkölcs védelmében a rendelet kimondta, hogy „csak a jó ízléssel és erkölccsel összeegyeztethető képek szerepeltetése van megengedve”. Spiegel Szigfrid, a tervező, az épület belső'terét ízléssel, s a kényelmi és biztonsági szempontok figyelembe vételével képezte ki. Senki nem sejtené, de a faburkolat mögött még a mai napig ott vannak Gebauer Ernő falfestményei, elrejtve, mégis megőrizve, hátha egyszer még láthatók lesznek. Mati úr felesége- A vállalkozás hatalmas fejlődésnek indult - folytatta az igazgató. A háta mögé mutat, ahol az Apolló kertmoziról készített festmény látható. - Felépült a kerthelység is. A teremben akkor 520 szék volt. Először egy géppel vetítették a némafilmeket, majd zongorakíséret is került. Később zongoratrió működött, 1916-tól pedig, a filmeknek megfelelően hol szalon-, hol tánc-, hol pedig katonazenekar játszott. Az első nagy átalakításra, illetve korszerűsítésre 1924-ben került sor, akkor már két géppel működött a vetítő. 1930-ban bejött a hangosfilm, 62-ben a szélesvászon. A jelenlegi képét a mozi az 1963 és 65 között folyó felújítások során nyerte el, 73-ban pedig hozzáépült a klubmozi is. Ma ott 80 néző fér el, a nagyteremben pedig félezer. Sonny Boytól Tovaris P-ig Az Apolló mozi tevékenysége is - miként a filmé általában - először az első világháború ideje alatt jutott vezető szerephez, a háborús tudósítások mellé a hazafias kisfilmek sora s a kémtörténetek özöne társult. A borzalmakba belefáradt emberek később kikövetelték a szórakoztató, könnyedebb darabokat. 1917-től magyar filmek uralták a mozi műsorát, de már többször kellett a német UFA-filmekhez is nyúlni. Egyre szigorúbbak lettek a mozgóképek forgalmazásának szabályai, játszási engedélyt csak az a film kaphatott, mely üdvös hatással bírt úgy a közerkölcsre, mint a hazafiúi nevelésre. A külföldi választékban ott volt Chaplin és Griffith, de a Drakula-változatok sora is. A nagy robbanás az első bemutatott "hangosfilm, a Sonny Boy. Az igazi bomba azonban a Broadway Melody, mely valóságos lázba hozta a várost, slágereit visszhangozták a mulatóhelyek. Egyre erősödött azonban a német befolyás, és 1940-ben már minden más külföldi film után 200 pengő adót vetettek ki az Apollóra. Rendelet írta elő, hogy 25 százalék legyen a magyarjátékfilmek, s 35 a magyar kísérőfilmek aránya. A német és az olasz művek túlsúlya a jellemző, és a felsőbbrendű katonaszellemet dicsérő katonafilmek dömpingje. A szovjet hadsereg azután 1944 novemberében egy más szellemet hozott. Ennek első jele egy hónappal ezután a Tovaris P. című szovjet film bemutatása volt. Az államosítással aztán 1948-ban a káosz megszűnt. Az országosan irányított műsorpolitika legutóbbi időkig tartó fegyvertényeit pedig már jól ismerjük. Helyi szinten ki-ki megpróbálhatott becsempészni valami mást is, elsősorban persze a kis klubmozik, de néha egy-egy „gyanús” alkotás azért helyet kaphatott a Kossuth filmszínház sokkal inkább szem előtt lévő kínálatában is... Apolló újjászületése Folytatva az újabb idők eredményeinek áttekintését: 1989-ben megkezdődött az a munka, melynek célja az eredeti állapot visszaállítása volt. Első szakaszban a fűtést kellett korszerűsíteni, utána a még ma is igen jó, stabil tetőszerkezetre került új pala, tavaly pedig a vizesblokkok készültek el. A hátralévő szakaszban a hű belső tér kialakítása a cél. A mozit kívülről Várnagy Péter tervei szerint hozták rendbe, belül pedig Uherkovich Agnes kész munkája vár megvalósításra. Újra láthatók lennének a fehér gipszstukkók, a tükrök, a márványok, a falikarok és csillárok, a festés. Ugyanakkor a régihez hasonló székek és függönyök kerülnének a mostaniak helyébe, A Es néhány emlék Csak a szépre emlékezik az. egykori vállalatigazgató, a ma 72 éves Rejtő János.-Számtalan szép mozit csináltunk akkor Baranyában - mesélte. - Én magam igazgatóként a 18 év alatt több, mint 3000 filmet láttam. De gyerekkorom óta vonzódtam a mozihoz. Mi akkor még tudtunk izgulni. .. A Kossuth moziban nagy feladatot jelentett, amikor a szélesvásznú film megjelent, s az, amikor gondoskodni kellett egy jobb akusztikáról. Olyan színvonalú mozik voltak ezek, ahol fogadni tudtuk a filmszemléken negyven ország sajtóját, filmkereskedőit, művészeket, alkotókat, kritikusokat. Egy hét alatt 107 rendezvényünk is volt! Ezekre a lelkesedéssel átitatott együttlétekre, műhelytalálkozókra ma is szívesen gondolok vissza... A moziszakma most is nagy erőpróba előtt áll. A régi-új nevű Apolló mozinak talán nem kell aggódnia. Hiszen tévé és videó ellenére ma is vannak, akik a legifjabb múzsának a filmszínházban akarnak hódolni. Hodnik I. Gy. Horváth Péter írása az MTI-Press szerkesztőségének- a Magyar Hitelbank művészeti alapítványa által támogatott tárcapályázatán - III. díjat nyert.- Jó - bólintott a Szamaras. - Kapjátok el. Amazok hárman eltűntek a fák között. A két Alsec a kastély kerítésénél kuporgott.- Nézd! - mutatta a kisebb. - Nekik csináltam! - Vadgesztenyéből és száraz gallyakból készített bábu billegett a tenyerén.- Milyen?- Szar - mondta a bátyja. - Fos. A kisebb az arcába nézett.- Ne mondj ilyen szavakat.-Fos - ismételte meg a nagyobb. A kicsi szája megvonaglott.- A jövő héten biztos eljön. És akkor nekiadom.- Fos.- Azért, mert nincs kalapja?-Azért - hagyta rá a nagyobb.- Hát csináljunk! - A kicsi felragyogott. - Tüskéből! Csak kell találni hozzá egy gesztenyehajat. Segítesz?- Nem - sercintett a nagyobb.-Pedig te sokkal ügyesebb vagy! - hízelgett a kicsi - Naná. - A nagyobb újra kiköpött. - Csináld meg magad, ha annyira akarod.-Félek a bőregértől - vallotta be az öccse. - Sok lakik a fák között. Belekapaszkodnak a hajamba és kiszívják a véremet!- Ki a túró mondta ezt?- Nem emlékszel? - ámult a kicsi. - Amikor itt volt a múltkor! Amikor meglátogatott! Amikor kikísérhettük a nagykapuig, és onnan jöttünk vissza! Akkor mondtad, hogy vámpírok. Te mondtad! Miért mondtad, ha nem azok?- Mert azok. - A nagyobb a gesztenyés felé bámult. A fák között sűrűsödő nyirkos homályban rabló-pandúrt játszottak az intézetiek. Fölöttük, nem tudni merről, honnan, időnként áthasította az eget egy-egy denevér. Őrült cikcakkban repültek, néha hangot is adtak. Semmi kis hangjuk volt, mint a patkányoknak. - Két hegyes foguk van! - mondta a nagyobb. - A szárnyuk csupa bőr. Jól látnak, pedig vakok.-Te olyan okos vagy - mondta a kicsi.-Tudom - bólintott a nagyobb. Hallgattak. Aztán a kicsi felragyogott.-Nahát ezért nem megyek egyedül a gesztenyésbe! Mert én is okos vagyok! Mindenre emlékszem, amit te mondasz! Nem akarom, hogy a vámírok elkapjanak.- Én semmitől se félek - mondta a nagyobb. Ekkor törtek rájuk a sűrűből amazok. Ketten a nagyobbra ugrottak rá, a harmadik a kicsit teperte le. Hátracsavarták a karjukat, mackófelsőjüket a fejükre húzták, felrángatták őket a porból. Két perc múlva az istállóban voltak.- Na, szarháziak! Az intézet két szamara bambán ácsorgott a jászol előtt.- Motozás! Szumrák a Szamaras elé helyezte a testvérektől elkobzott holmikat. Zsebkendő, faragott fadarab, két töltény hüvely és egy gesztenyebáb.- Te csináltad? A Szamaras sose emelte fel a tekintetét. Puha macskaléptekkel járt, mintha félig aludna. Alvezérei árnyékként követték. Szumrák, Barna, Bánki. Imádták és féltek tőle.-Térdre, ha kérdeznek! Nem hallod? Térdre! Az idősebbik Alsec letérdelt. A Szamaras moccanatlanul guggolt a rablott kincsek előtt.- Te csináltad? - kérdezte. Az idősebbik Alsec állával az öccse felé bökött. - Ez.-Ügyes! - A félig lehunyt szemhéj alatt valami megvillant. - De kinek? A kisebb nem válaszolt.-Nem hallottad?! - ugrott feléje az ajtóból Szumrák. - Neked lett mondva! Kinek csináltad ezt a szart, he? A kicsi vacogott, de állva maradt.- Anyánknak - mondta.- Kinek?!! - A két másik al- vezér fenyegetően mozdult az ajtóban. Egyikük bicegett. - Na majd...- Hagyd! - A Szamaras súlyos szemhéja lecsukódott. - Itt nincs anyja senkinek. - Fáradtan bólintott. - Senkinek, értitek? - A két testvér hallgatott. - Na, jó! - bólintott újra. - Akkor megtanítom nektek a dolgokat.- Felsóhajtott. - Az egyiknek megtanítom. - Szeme Szum- rákra villant. Az végigvágott a nagyobbik Alsecon. - Fej vagy írás?- Ne bántsd a bátyámat! Szumrák újra lecsapott. He?!- Fej! - nyögte a nagyobb. A Szamaras feldobta, és elkapta a szutykos érmét, odamutatta az ajtót vigyázó társainak.- írás! - vigyorogtak messziről azok.-Hülyék! - Az idősebbik Alsec elbőgte magát. Kivonszolták az istállóból, bevágtak nekik egyet, megrugdosták. Szumrák leköpte. Vinnyogva eltakarodott.- Őrködjünk akkor! - Szumrák cigarettacsikket pöckölt a két másiknak. - Idekint rágyújthattok. Füstöltek az alvezérek. A durva szövésű zsák, amit a Szamaras az istálló sarkából előhalászott, üresnek látszott.- Na, van anyád? A kicsi beharapott szájjal, dacosan hallgatott.- Hogy örökre megtanuljad ...!-A Szamaras megrázta a zsákot, ledobta a kicsi elé az istálló döngölt padlatára. Az ajtóból visszanézett. - Ne nagyon mocorogj! Az istálló ajtaja bezárult. A kicsi magára maradt. A szamarak nyugtalanul dobogtak, valami megmozdult a zsák alatt. Odakint felhangzott a vacsorára hívó kolompszó.- Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet, kúszik az erdeit út! At: szeli bújva, újra meg újra ... - Zászlólevonáshoz énekeltek az intézetiek. Hallotta, ahogy amazok odakint elpucolnak. Leguggolt a zsákhoz.-Csak azért nem jön, mert nem jöhet! - A gesztenyebáb mellett a két töltényhüvely, a zsebkendő és a faragott fadarab.- Mindig dolga van! - Felemelte a fadarabot, megpiszkálta vele a zsákot. - Zöld a szeme! A rongy alól előtűntek a pálcikacsontokra feszülő, rekkel átszőtt, hártyavékony szárnyak.- A haja meg vörös! - A vak arc hasítékából elővillantak a tűfogak. - Emlékszem! - Jobbjában a faragott ággal tovább emelte a zsákot, bal keze a töltényhüvelyek között tapogatott. Az egyik töltényhüvely feldőlt és elgurult. - Barna haja van! Geszte- nyebama! - Végre kitapintotta a bábut, közelebb húzta, rátaposott. - Pont ilyen! - Odamutatta a bőregémek. - Akarod? A denevér lüktetett, ahogyan a szív dobog. Bőregér
