Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-12 / 312. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. november 12.. csütörtök Munkaebéd Orbán Viktorral Orbán Viktor, képviselő pécsi látogatásakor ebédmeghívást kapott a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete a FIDESZ-től. A munkaebéd fő témája az 1993— as költségvetés tervezete volt. A képviselő, szerint a FI- DESZ-frakció csak úgy tudja elképzelni a kétkulcsos ÁFA 1993 évi bevezetésért, ha megfelelő ellentételezést biztosit a kormány, és nem egyszeri ezer forintos kiegészítést, ami legfeljebb csak alamizsna. Azzal a véleménnyel is egyet kellett érteni, hogy a kibontakozás csak a privatizáció útján, a vállalkozások jelentős élénkítésével várható. Elosztani csak a megtermelt jövedelmet lehet és szabad. Az elosztás rendszerében és módszerében azonban már voltak ellentétes nézőpontok. Elmondtuk, hogy a nyugdíjasok további terheket nem képesek elviselni. Nem tudjuk elfogadni, hogy 1993-ban a nyugdíjak reálértéke tovább romoljon. Amennyiben a kétkulcsos ÁFÁ-t bevezetik, a nyugdíjemelést január 1-jétől kell végrehajtani, hiszen az ez évi közüzemi díjemelések áthúzódó hatása, a jövő év elejétől várható újabb árnövekedési hullám a nyomor szintjére szorítja a nyugdíjasok nagyobb részét. A költségvetési hiányt ne a nyugdíjasok és a bérből, fizetésből élők terhére rendezzék. Kifogásoltuk, hogy a szociális törvény még nem készült el. A rászorulóknak csak igen kis hányada részesül szociális támogatásban. A törvény hiánya mellett a szűkös anyagi keretek is nehezítik az önkormányzatok szociálpolitikáját. Fontosnak A nyugdíjasok képviselője Néhány hete van képviselőjük a magyar nyugdíjasoknak az Országgyűlésben: Barcza Imre bonyhádi gyógyszertárvezető, aki a Tolna megyei 3. sz. választókerületben egyéni jelöltként a SZDSZ színeiben került a parlamentbe, de már 1991. februárjában átült a függetlenekhez, legújabban pedig a Nyugdíjasok Pártjához csatlakozva vállalta fel ezt a nehéz ügyet. Barcza Imre 1929-ben Pécsett született, iskoláit Hőgyé- szen, majd Bonyhádon végezte (itt is érettségizett), gyógyszerészi diplomát Budapesten szerzett, ezután orvosi tanulmányokba kezdett Pécsett, ahol utóbb az egyetem orvoskémiai intézetében gyakornok oktatóként is működött. A komlói Szénbányászati Tröszt laboratóriumában vegyészként, majd a Baranya megyei Gyógyszertári Vállalatnál beosztott gyógyszerészként dolgozott (56-ban itt a munkástanács elnöke volt, ezt utóbb azzal „honorálták’', hogy öt évig nem kerülhetett vezető beosztásba). Felesége pécsi, két gyermeke és két unokája van. A nyugdíjasok képviselőjével a patinás bonyhádi gyógyszertárban beszélgetünk, s mindenekelőtt ezt kérdezzük:- Hogyan lett politikus!-Az SZDSZ keresett meg annak idején. Nagyon ügyesen ismert, népszerű embereket kerestek, így esett rám is a választás. Az egyéni választókerületben elég szép előnnyel nyertem. A párttal elég hamar konfliktusba kerültem, ezrét tavaly februárban úgy döntöttem, hogy különválok az SZDSZ-től és átülök a függetlenekhez.-Elég tarka társaságba került.- Viszont nagyszerűen érzem magam. Nagyon jó csapat, abszolút tisztességes és korrekt emberekből áll. De ahányan vannak, annyifelé húznak. A frakcióban mindenki szabadon fejti ki a véleményét, hiszen nem áll mögöttünk egy párt, amely diktál, hogy mit tegyünk. Aki bent volt egy pártban, annak felüdülés itt lenni Pozsgay- val, Beke Katával, Fodor Istvánnal, Király Zoltánnal, Ilkei- vel, Ekével...- És Dénes János?- Merem állítani, hogy a legtisztességesebb emberek egyike, aki viszont rengeteget szenvedett. Úgy vélem, nem szerencsés dolog, ha sokat szenvedett, sérült emberek politizálnak.- A nyugdíjasokkal hogyan került kapcsolatba ?- Régóta figyelem e nagy társadalmi réteg folyamatos lecsúszását, amivel legsűrűbben itt, a patikában találkozom. Nagy baj, ha már a gyógyszert sem tudja megvásárolni egy ember. Azt kezdtem vizsgálni, mit lehet csinálni ezzel a hatalmas tömeggel.-Melyik társaságot kereste meg?- Letapogattam az összes létező szervezetet. Nagyon sok van! Rájöttem, hogy a Nyugdíjasok Pártjával kell együttműködni, hiszen a választáson egy párt indulhat. Ennek a pártnak jó, megvalósítható programja van, kitűnő szakértői vannak, akik már nem is dolgoznak a '93-as költségvetéssel kapcsolatban. Ha el akarunk érni valamit a nyugdíjasok érdekében, le kell számolni a ma mindenfelé tapasztalható széthúzással. Meg kell értenünk, hogy ne vitatkozzunk nevetséges dolgokban, hanem egységbe tömörülve lépjünk fel a választáson, netán szövetségben olyan kisebb pártokkal, amelyek segítséget jelenthetnek. Ha egy kisebb csapatot, mondjuk tíz embert be tudunk majd juttatni a parlamentbe, az már hatást gyakorolhat a dolgokra.- Az idei nyugdíjemelési vitánál utánanéztem, hány nyugdíjaskorú képviselő ül a parlamentben. Elég sok. De - tisztelet a kivételnek - felszólalásaikban nemigen érvényesült a nyugdíjasok érdeke, a névszerinti szavazásoknál pedig kiderült, hogy szigorú pártfegyelem szerint szavaztak.- Sajnos így volt. De ha ott volna az a bizonyos csapat, hát más a helyzet. De nem volt. S talán ez a felismerés is segített a Nyugdíjasok Pártja felé. Nos, én deklaráltam, hogy személyemben képviselője van a parlamentben a Nyugdíjasok Pártjának. Elmondtam, hogy egységre kell törekednünk, s hogy a zászlónkra ezt a hármas jelszót írjuk: tekintély, tisztesség, türelem. Tudom, hogy a pártoknak ez az egységre törekvés nem tetszik, hiszen joggal érezhetik úgy, hogy el akarjuk vinni a két és félmilliós szavazótömeget. Ez pedig - számukra - nem egy örömteli dolog.- Nemrégiben a Nyugdíjasok Országos Kamarájának egyik vezetője nyilatkozott a Nyárutónak, s azt mondta, hogy ez a tömeg akár kormányt is állíthat. De hát borzasztóan megosztott ez a tömeg.- A megosztottság ellen kell megteremteni az egységet. A pártok ellenállásával máris meg kell küzdenünk, sőt, magam tapasztalhattam, hogy a hírközlő eszközöktől máris megpróbáltak elvágni. Napirend előtti felszólalásban jelentettem be a Nyugdíjasok Pártjához történt csatlakozásomat. Nyolc percig beszél egy képviselő az ország színe előtt két és félmillió ember problémáiról, s erről másnap egyetlen sor sincs az újságokban. Kormánypárti sajtóban sem, ellenzéki sajtóban sem. Egyedül Népszava jelentettet meg egy korrekt ismertetőt a felszólalásomról „Barcza három T-je” címmel.- Volt már szó a nyugdíjaskorú képviselőkről. Nem lehetne közülük néhányat „beoltani”?- Örömmel mondhatom, hogy máris többen jelezték közeledési szándékukat. Esetleg mondana neveket?- Nem. Mindegyik fél attól, hogy a pártja rögtön a fejére üt. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy jövőre pár képviselő átüljön közénk, s vállalja a Nyugdíjasok Pártjának a képviseletét. És már előrevetül 1994. Ha egy mostani képviselő akkor újra akarja magát választatni, függetlenként ez majdnem képtelenség lesz. A képviselők már sasszéznak. Pozsgay pártot alapított, és ott van már Beke Kata, Palotás és Király is pártot alapított, valószínűleg Petrenkó is indít valamit, s úgy vettük észre, Dénes is vagy új pártot alapít, vagy egy másikba megy. Tehát bázist próbálnak teremteni. Ha mi fel tudunk mutatni egy nagyszámú támogató tagságot, jó jelölteket nyerhetünk meg.-Most viszont itt az 1993-as költségvetés, előtérbe kerül a jövő évi nyugdíjemelés ügye. Erről már most hallani, hogy kevesebb lesz az ideinél. Igaz lenne ez?- Úgy nézi ki - de hangsúlyozom, egyelőre csak úgy néz ki -, hogy nem megy az emelés 16%-os tervezete. Az van ugyanis, hogy az aktív dolgozók átlagbéremelésébe beleerőltették a munkanélküli járandóságot, természetesen csökkentő tételként, így jött ki 12,3% a 16 helyett. A szakértőim ezt katasztrofálisnak mondják.- Főleg azért, mert a beígért terhek jönnek.- Éspedig kemény következetességgel jönnek! És nem is- meijük még az ellentételezéseket. Kupáék most ezen dolgoznak. Én egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy a kormány nyugodtan ki merje jelenteni, hogy a nyugdíjasok nem kapják meg a 16%-ot, csak a 12,3-at. Ha ez utóbbi, akkor azt is meg kell mondani, hol, s hogyan legyen a kompenzáció.- Ami - tudjuk - általában a nyugdíjastársadalom egy részét érinti, holott a terhet egyformán kell viselni. A kompenzáció tehát most is a megosztás eszköze lehet-Éppen ezért van az óriási vita, hogy mi módon történjék az ellentételezés. És akkor még nincs szó a kétkulcsos ÁFÁ- ról.- Ami szintén legfőképpen a nyugdíjasokat fogja sújtani.- Ezért is kellene a kétkulcsos ÁFÁ-t úgy bevezetni, hogy az a nyugdíjasokat és a nagy családokat minél kevésbé érintse. De a költségvetés nagyon nagy bajban van, és óriási bajok vannak a szociális ellátottsággal is. Januártól - tudjuk már - egy újabb drasztikus gyógyszeráremelésre számíthatunk és ez elsősorban megint csak a nyugdíjasokat fogja érinteni.- És mi van a nyugdíj korhatár emelésével?- Mindenképpen fel akarja a kormány emelni, de a koncepciója azért rossz, mert gyorsan - 2002-ig - akaija bevezetni az általános 62 éves korhatárt. Ez az intézkedés azoknál, akik a közeli években kerülnének a nyugdíj korba azt a természetes emberi reakciót váltaná ki, hogy élve a mostani lehetőségekkel, tömegesen menjenek nyugdíjba. A szakértőink szerint 200-300 ezer emberre lehet számítani, ez pedig újabb tíz- milliárdokkal terhelheti a költségvetést. Arról nem is beszélve, hogy a társadalomban még létezni akaró újabb tömeg kerül a perifériára.- Valamikor régen megálla pították a nyugdíjasok adómentes jövedelmének a 10 800 forintos határát. Azóta már minden 9000 forintos, vagy annál magasabb nyugdíjat „élvező” és még dolgozó idős ember adófizető. Ezt az adómentes határt is már rég inflációkövetővé kellett volna tenni.- Ezzel bizony feltétlenül foglalkozni kell. De szinte hallom már a választ: ezt csak egy- felé lehet mozdítani^ arra, hogy kevesebb adó lesz. És máris sikít az adóhivatal. Mert több és még több adó kell. Kupa -szerintem hamisan -érvelt azzal, hogy a költségvetési hiány azért olyan óriási, mert nem folytak be azok a bevételek, amikre számítottak. Hát Istenem, miért nem folytak be? . . . Hogy lehet egy gazdaságot úgy eltervezni, hogy 10-20 milliárd csak úgy nem jön be. Valami nagy hiba van itt! Hársfai István tartjuk meghatározni a létminimumot, és minden állampolgárra nézve egységes elvű szociális támogatást. A másfél óra rövidnek bizonyult, de azért sok minden szóba került. A bányászok szén- járandóságától kezdve a régi nyugdíjak szintre hozásán át a társadalombiztosítás helyzetéig. Egyetértettünk abban is, hogy a társadalombiztosítás mai, de még inkább a jövőben várható pénzügyi gondjaira tekintettel elképzelhető a nyugdíj korhatár emelése. Ez azonban csak mérsékelt ütemben, 10-12 év alatt hajtható végre. Természetesen szóba került az egyesületi élet is. Nehezményeztük, hogy nagyon kevés az a támogatás, amit a költségvetés nyújt számunkra. Nem tudjuk a megnövekedett költségeket,(bérleti díjak, telefon, stb.) fedezni. Ha nem kapunk megfelelő támogatást, a működésképtelenség fenyeget bennünket. Ismertettük, hogy a helyi ön- kormányzatokkal jó kapcsolat alakult ki. Itt voltak a Somogy és Tolna megyei Nyugdíjas Egyesületek képviselői is, akik szintén ezt mondták. Ugyanakkor mi, nyugdíjasok arra törekszünk, hogy aktív közreműködésünkkel - épp a szociálpolitika területén - segítséget nyújtsunk az önkormányzatoknak. Sz. I.-né December 6: Marica grófnő Ajándék műsor nyugdíjas olvasóinknak Reméljük, sokan örülnek majd annak az ajándéknak, amelyet lapunk, az Új Dunántúli Napló szán december ha- todikán a nyugdíjas olvasóinak. Az Axel Springer-Ma- gyarország Kiadó KFt. Baranya Megyei Irodája színházjegyekkel akarja meglepni azokat a régi, hűséges olvasókat, akik az utóbbi időben nem nagyon engedhették meg maguknak, hogy bérletet, akár csak jegyet váltsanak maguknak, egy-egy előadásra. December 6-án, vasárnap délután Kálmán Imre nagyo- peretettjét, a Marica grófnőt tekinthetik meg a nyugdíjas olvasóink. Az előadás jegyeit a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületétől lehet majd beszerezni egy később közzétett időpontban. Nyílt levél a miniszterelnökhöz Tisztelt Miniszterelnök úr! Bizonyára Ön jól tájékozott a magyar társadalom különböző érdekképviseleti szerveiről, közöttük a Magyar - Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségéről, amely -más szervezetekkel egyetemben- a nyugdíjasok érdekvédelmét, érdekképviseletét hivatott ellátni. Szövetségünk vállalt hivatásából eredően nagy figyelemmel kíséri az állami kormányzat munkáját, különösen pedig azokat az elhatározásokat, intézkedéseket, megnyilatkozásokat, amelyek a nyugdíjas társadalom életkörülményeivel, szociális létfeltételeivel, társadalmi-politikai megítélésével kapcsolatosak. Az ilyen természetű megnyilatkozásoknak nagyszerű fórumai voltak az elmúlt évben az ENSZ felhívására szervezett Idősek Világnapjának rendezvényei. Az idős, nyugdíjas emberek számára akkor nagy megtiszteltetés volt a köztársasági elnök úr részvétele központi ünnepségünkön és a népjóléti miniszter tájékoztató előadása. Kiemelkedő eseménye volt az 1991. évi Idősek Világnapjának az Ön üdvözlő levele, amelyet -kényszerű távolléte miatt- az ünnepségen felolvastak, illetve a sajtó útján az idős emberek nagy többsége előtt ismertté vált. É levélnek bizonyos alapgondolatai, hitvallásszerű formulái ma már szállóigévé lettek. A nyugdíjasok jól emlékeznek az Ón szavaira, hogy a nyugdíjasokkal való bánásmód miképpen minősíti a családot, a nemzetet. E szavakból akkor erőt merítettek és bizakodással töltötte el őket a miniszterelnöknek e tiszteletreméltó meggyőződése. Miniszterelnök Űr, ne vegye illetlenségnek, ha őszintén azt is megíijuk, hogy ami tavaly október óta történt és ami a nyugdíjasokat érinti, az sok szempontból csalódást okozott. Egyre általánosabb az a vélemény, hogy a gyakorlat nincs összhangban az Ön levelének szellemiségével. Ez a körülmény is közrejátszott abban,, hogy az idei világnapra készülve mindannyian várakozással néztünk elébe a kormányzat és netán az Ön világnapi megnyilatkozásának. Nagy csalódás volt számunkra, hogy ez most elmaradt. Az idei világnapi rendezvényekre - érthető módon - rányomta bélyegét a nyugdíjasok egyre romló helyzete, sorsuk alakulásának kilátástalansága. Ebben különösen fontos szerepet játszottak az utóbbi hónapok áremelései és főleg a szolgáltatási díjak drasztikus növelése, ami valósággal sokkolta a nyugdíjasokat. Még kétségbeej- tőbb az a bizonytalanság, amelyet a jövőre vonatkozó hírek keltenek. Milyen kihatásai lesznek a kétkulcsos ÁFÁ-nak, ha bevezetik? Kiknél és milyen mértékben kerül sor kompenzálásra? Igaz-e, hogy a törvényben rögzített bérarányos emelés nem valósul meg? Hogyan képzeli a törvényhozás, a kormány- zat:meddig terhelhető még a nyugdíjas társadalom? Hol van a határ, ahol a létfeltételek minimuma meghúzandó? A gazdasági-pénzügyi válság terheit szociális szempontból nem lehetne-e, nem kellene-e igazságosabban megosztani, nem aránytalanul sok esik abból a nyugdíjasokra? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatják a’nyugdíjasokat. Ezekre kértek, vártak válaszokat szinte mindenütt. Hálásan fogadnak minden olyan információt, ami tájékozódásukat elősegíti. Meggyőződésünk, hogy a nyugdíjasoknak elég okuk van a nyugtalanságra. Ha már a világnapi rendezvények alkalmával elmaradt a megfelelő tájékoztatás, úgy véljük, hogy erre nem lesz nehéz Önnek, vagy az arra illetékesnek alkalmat találni. Befejezésül azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy kí- séije figyelemmel sorsunk, helyzetünk alakulását. Tekintsen bennünket is -ezt a két és félmillió magyart- a 15 milliós magyarság részének. Tisztelettel: Bleyer Jenő Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének elnöke
