Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-10 / 310. szám
6 aj Dimäntait napló 1992. november 10., kedd Nem ismerték a vállalat súlyos helyzetét Megegyezés a Penta Kesztyűgyárban ? Minden jel arra mutat, a Penta Kesztyűgyárban sikerült a megegyezés a vállalat vezetői és a szakszervezet között. Néhány héttel ezelőtt ugyanis a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének kellett beavatkozni ahhoz, hogy a dolgozók sérelmét orvosolják, és az elbocsátott szakszervezeti titkár munkajogi ügyét a törvényes keretek között megoldják. Mint ismeretes, a valamikor Hunor Kesztyűgyár 2-es üzemeként működő, később önállóvá vált gyárban még szeptemberben a dolgozók munkásgyűlésen tiltakoztak az ellen, hogy a vállalat vezetői megtagadták a vidékről bejárók jogosan követelt utazási hozzájárulásának kifizetését. Mint utóbb kiderült, szó sem volt a kollektív szerződésben is rögzített kötelezettség elmulasztásáról. A szakszervezet és a vállalat irányítói finoman fogalmazva nem voltak beszélő viszonyban, így fordulhatott az elő, a munkások nem tudták, hogy a hozzájárulás kifizetésére a vállalatnak egyszerűen nincs már pénze. A szakszervezeti titkár sebtiben összehívott bizottsági ülését, valamint az azt követő munkásgyűlést az igazgatónő és a budapesti tulajdonos is lázításnak vélte, de hogy emiatt bocsájtották volna el az szb-titkárt, azt a vezetők mindig is tagadták. Egyszerűen nem volt szükségük két anyag- beszerzőre (a szakszervezeti vezetőnek ilyen beosztása volt), megszüntették ezt a munkakört, emiatt kapta meg a felmondását. Az új Munka Törvénykönyve szerint ebben az esetben előzetesen tájékoztatni kellett volna a szakszervezeti központot, azt meg végképp nem tilthatták meg a választott tisztség- viselőnek, hogy a felmondás után a gyár területén ne vége- zezzen szakszervezeti feladatokat. A még októberben megtartott egyeztető tárgyaláson az igazgatónő elismerte, néhány formai hibát elkövetett. ígéretet tett azonban arra, hogy ezentúl minden fontosabb gazdasági döntése előtt tájékoztatja az érdekvédelmi'szervezetet a várható intézkedésekről, november 2-án kifizeti az elmaradt utazási hozzájárulást, az szb-titkárt pedig visszaveszi - természetesen nem anyagbeszerzőnek. Érdeklődésünkre az igazgatónő, Tárcái Katalin elmondotta: az utazási hozzájárulások kifizetését megkezdték, a szak- szervezettel pedig azóta is rendezett a viszonyuk. Az szb-tit- kámak két munkakört (telepvezetői és szabászi) is felajánlott, ám ő egyiket sem fogadta el, sőt azóta már a szintén itt dolgozó felesége is felmondott. A vállalat vezetője szerint most minden erőfeszítésük arra irányul, hogy a gyár fennmaradását biztosítsák. Erre van is esélyük, a tulajdonostól megkapták a működésükhöz szükséges forgótőkét, piacuk van, a termékük minőségére sem panaszkodnak a nyugati vásárlók. Az sem kizárt, a jövőben bővíteni fogják termelési profiljukat, jelenleg is tárgyalásokat folytatnak befektető társaságokkal, akik szívesen invesztálnának tőkét a kesztyűvarrodába B. G. „Ha nem jutunk be a parlamentbe, valószínűleg abbahagyom a politizálást” Király Zoltán: szociáldemokrácia „Egész egyszerűen arról van szó, hogy az emberek mást vártak a rendszerváltástól” Király Zoltán független parlamenti képviselő a közelmúltban Szociáldemokrata Néppárt néven új pártot alapított. Már csak ezért is aktuális lehet az alábbi beszélgetés. Meg tán azért is, mert a függetlenek között - Pozsgayn kívül, aki egyébként szintén új pártot hozott létre - ő az, akit leginkább ismer a nép. S úgy tűnik, manapság újra divatba jött. Munkatársunk a napokban Pécsett beszélgetett vele.-A kérdést ugyan néhányon „elsütötték” már, mégis felteszem: melyik parlamentben könnyebb függetlennek lenni? S ha valaki függetlenedik, tör- vényszerű-e, hogy rövidesen pártot alapít? Hiszen Pozsgay és Palotás is ezt tette.- Kérdésedből» is érezhető, hogy pontosan tudod, mi a válasz: akkor könnyebb volt. Egyfelől, mert akkoriban jobban lehetett hatni a parlamentre, egyetlen ember is képes volt elérni, amit szeretett volna - a többséggel szemben is akár. Ilyen volt a társadalmi légkör. Másrészről: a parlamenten belül tapintható volt az ellenszenv, azon kívül viszont az általános szimpátia, a támogatás. Ez persze akkor egészen más lehetőségeket adott, mint mostanság. Azzal a társadalmi háttérrel föllépni a benti többség ellenében, ugye, azért egészen más helyzetet jelentett számomra is.- Akadt ott néhány hét, mely többek szerint nem volt kifejezetten, hogy is mondjam, leányálom ... Gondolok itt elsősorban a négyeknek - köztük Király Zoltánnak az — MSZMP-ből való kizárása körüli hetekre.-No, persze előtte sem volt leányálom olyan körülmények közt dolgozni. Mielőtt például Lázár Györgyöt kirúgták, úgy hallottam, azt üvöltözte: „a Királyt ki kell tenni végre ebből a parlamentből!” Nem tudom, miért, de ezt végül is vagy nem tudták, vagy nem merték megcsinálni. Tehát mielőtt kirúgtak a pártból, már akkor óriási volt az ellenszenv -, azt követően viszont nem volt különösebb gondom. Visszatérve az első kérdésre, egyrészt a társadalom mára politikai értelemben is polarizálódott, másrészt meg nincs meg az az infrastruktúra, amit a pártokban tevékenykedők nap, mint nap - használhatnak munkájuk során. Én-meg tudok fizetni egy-két szakértőt, de egészen másként megy ez egy frakcióban, ahol csapatok dolgoznak egy-egy képviselő keze alá.- Hány szakértő megfizetésére van egy képviselőnek lehetősége?- Ebben az évben, azt hiszem, négy-, vagy ötszázezer forintot kaptam e célra. Néhány ember megfizetésére azért ez elég. De ugye, érted: ez mégsem ugyanaz, mint amikor a pártok mögött szakértők serege dolgozik...- Nyilván nem, de térjünk vissza egy kicsit még a legelejére: Pozsgay és Palotás nevét említettem, mint „szintén zenészt”, tehát mint olyant, aki szintén pártot alapított, ha úgy tetszik, „maga alá”. Vannak viszont, akik azt mondják, ennek már nincs értelme, igazándiból pártot alapítani a rendszerváltás idején lehetett. Akkor még volt értelme.-Elvileg: így igaz... De most akkor azzal is kezdhetném, hogy lassan már kilátástalan dolog egy csomó ember számára élni is ebben az országban, vagy egyáltalán létezni - és mégis élnek, léteznek, ugyebár. De nem akarok demagóg lenni. A dolog lényege, hogy tényleg rettenetesen nehéz betörni a kialakult pártstruktúrába, ugyanakkor az is igaz, hogy az emberek nagy része csalódott. Kiábrándult a politikából, a pártokból egyaránt. Egész egyszerűen arról van szó, hogy mást várt a nép a rendszerváltástól, én pedig azt gondolom, hogy mivel a szociáldemokrácia minden normális társadalomban létezik, előbb-utóbb nálunk is kialakul.- Kialakult. Van egy másik szociáldemokrata párt is Magyarországon.- Igen-, ők az elmúlt három évben pont az ellen hatottak, mint amire a fentiekben utalni próbáltam...- S ha a szociáldemokráciát tekinti Király Zoltán az egyik lehetséges alternatívának, vajon miért nem az MSZP-re tesz? A szocialisták egyre sikeresebben „nyomulnak”, hogy a politikusok szóhasználatával éljek, arról nem is beszélve, hogy a litván választások megmutatták: van mivel színezniük a volt reformkommunistáknak is a politikai palettát. Ott ugye, Braza- uskasék fölényesen nyertek a rendszerváltás fő erejével, a Sa- judis-szal szemben.- Rendben van. Én nem mondom azt, hogy az MSZP a következő választásokon nem növelheti lényegesen szavazatainak számát. Ami viszont nem jelenti azt, hogy a balközépen ne lenne szükség egy újabb árnyalatra is.- Nem lenne könnyebb velük együtt?- Hát persze, hogy sokkal könnyebb lenne, de én sohasem a könnyebbik utat választottam. Másfelől azt hiszem, az MSZP-nél még nem dőlt el, hogy szociáldemokrata párt lesz...- Vagy?-Vagy liberális párt. Csak nézd végig a közgazdászaikat és a náluk is jelen lévő nemzeti liberálisokat. ők nézeteikben a FIDESZ-hez, vagy az SZDSZ-hez például sokkal közelebb állnak, mint a szociáldemokráciához. S azt se felejtsük el, hogy a választók egy része azért - az utódpártiság miatt - még mindig fenntartással kezeli őket.- Pozsgay és Palotás?- Nézd, az, hogy ők is arra a felismerésre jutottak, amire én, valahogy azért csak azt jelzi, léteznek azok a politikából kiábrándult tömegek.- Nem lehet, hogy a három párt ugyanazért a bázisért harcol, végeredményben felaprózva azt? S nem lehet, hogy a következő választások után - éppen ezért - rengeteg kis párt kerül a parlamentbe? S nem lehet, hogy ez a kormányzás lehetetlenné válásához vezet?-Palotás inkább a liberális értékeket keresőket, míg Pozs- gayék a nemzeti kereszténydemokrata centrumot célozzák. Mi viszont a munkavállalók, a nyugdíjasok és a munkanélküliek érdekképviseletének feltétel nélküli elfogadásával tudunk hatni. Mert ez is hiányzik, méghozzá nagyon.-A Szociáldemokrata Néppárt szervezése hogy áll?- Sok az érdeklődő, s hál' Istennek, már most azt mondhatom, több, mint száz alapszervezetünk működik. Van olyan, amelyik nyolcvan fős, de van olyan is, amelyik csak tíz. Most programadó kongresszusra készülünk - ez, azt hiszem, a szervezetek létszámát is gyarapítja majd.- A személyes jövőről néhány szót?-Jövőre megszületik a negyedik, s az azt követő évben úgy tervezem, hogy az ötödik gyermekem is ...- Én azért a közéleti jövőről érdeklődnék inkább . . . Politika, vagy televízió?-Nézd, a televíziózást már nem tudom csinálni. Még egy reklámtanácsadó cég vezetését is jobban el tudnám képzelni magamnak, mint a tévét - ha esetleg be kellene fejeznem a politizálást. Nem vicc: ha leülök egy politikussal a kamerák elé, a kérdezettnek, a nézőnek, és kicsit már nekem is nehéz el- döntenem, képviselőként, vagy riporterként beszélgetek vele? Ez így nem megy. A Szociáldemokrata Néppártot szeretném segíteni a következő választásokig, s ha bejutunk a parlamentbe, ott is. Ha nem sikerül mandátumot szereznünk, valószínűleg abbahagyom a politizálást. Pauska Zsolt Állva maradtak Fiatal barátom huszonéves. Leírhatatlanul az. Külsőjét tekintve a toprongyizmus és szerény arisztokratizmus jeleit csakúgy feltalálod, mint a sehova nem sorolhatókat. Izig-vérig eklektikus. Gyűrött-kopott farmernadrágjához szemrebbenés nélkül köt csicsás nyakkendőt, mindennapi munkáját ugyanabban a hacu- kában végzi, amiben vendégként itt-ott megfordul. Elvisel- hetően flegma, könnyeden hányaveti, kedvesen pimasz. Egyszóval, igazi mai fiatal. Csak ha megkaparod jellemét, életét, tűnik elő szemérmesen rejtegetett romanticizmusa, szentimentalizmusra hajló énje, meleg szíve. Amely mögött ott sorjázik a mai élethez méltó minden gond és baj. Barátom 18 évesen vette vállára a világot. Mit sem tudva a farkasok törvényeiről tapasztalat nélkül és meg nem hallgatott tanácsok ellenére újságot alapított, szerkesztett. Az első szám üres volt, mint Samu kalapja a vásáron. A másodikban összeverbuválta rokonai, ismerősei, barátai kívánságait, igényeit és teletömte vele lapját. Még a harmadik szám után is hitt már-már halványuló reményeiben, de rövidesen be kellett látnia, nem gazsulál az Élet úgy, ahogy reményeink és törekvéseink szeretnék. Ezután hetente utazott Pestre. Olcsó harisnyákat vásárolt ezerszámra. Ezeket késő éjszakába nyúlóan válogatta szét. A rosszat a még elhordha- tótól. Miután a harisnyák any- nyiban voltak modernek, hogy „egyszer-használatosnak” bizonyultak, a bolt megbukott. Jogi ismeretek hiánya és az útvesztőkben való járatlanság, no meg az emberi hiszékenység vámszedői tettek gúzst további próbálkozásaira. Barátom keményen birkózott az élettel. Ha szobája falára esténként rovásokat vésett volna, melyek a napközben szerzett keserű és ezután megszívlelendő tapasztalatokat jeleznék, ma már tán a fal sem látszana a rovátkáktól. De éppen mert huszonéves, egy pillanatig sem adta fel. Nyakába akasztotta gitárját és alkalmilag összeállt társaival balatoni „turnéra” indult. Most újabb reménytkeltő vállalkozásba fogott. Régi vágyát, hajlamát és tán előbb-utóbb kibimbózó tehetségét faiskolába ölte. Faiskolai igazgató lett belőle. Nekigyür- kőzött a mázsás betonoszlopoknak, ásta, mélyítette, simította a hepe-hupás felszínt, kerítést varázsolt tuszkulánuma köré, fóliasátrat emelt, teletömte haszonfák csemetéivel, díszbokrokkal, növényekkel. Szemében ma is a hit lángol, de már ki-kilátszik a férfiasság elszántsága, akarata. Most járja az Elet iskoláját. Én már tudom: itt nem maturálhat. Mindaddig koptatnia kell a képzeletbeli iskolapadokat, míg el nem múlik élete. Vándor, ki Siklós és Harkány között kóborolsz, meglátva barátom példás szorgalommal és irigylendő hittel létesített faiskoláját, légy megértő vele és hasonszőrű kottásaival. Akik egykoron éppoly tapasztaltnak és felnőttnek fogják hinni magukat, mint most mi öregek valamennyien. * Öreg barátom a nyolcvanadik életévét tapossa. Azazhogy inkább az taposná Őt, ha hagyná magát. Szélesívűen és mennyi mindent elsöprően vonult át feje felett a történelem. Elvett tőle jószágot, meg akarta tömi hitét, megkeserítette reményeit, de Ő nem adta fel. Bírák elé citálták mondvacsinált ürügyekkel, politikai színezésű perek vádlottjaként védte magát, családját és emberségét. Es közben dolgozott. Már tizennégy évesen sorompóba kellett állítania szorgalmát. Fodrászként - akkoriban úgy mondták borbélyinasként - kezdte és széles skáláját járta be az élet oly sokban különböző útjainak. Leginkább és legszívesebben üzlettel foglalkozott. Veleszületett tehetsége és érzéke révén bármihez nyúlt, arannyá vált a keze alatt. Őrizte is, vigyázta is a javakat. Bár megtehette volna, soha nem fecsérelte pénzét, javait. Tár) még fukarkodott is velük egy kissé. Öregkora hajnalán aztán szőlőt vett magának. Olyan terepen, amelyen a korszerű tankok sem volnának képesek felhernyótalpazni magukat. Negyvenöt fokos szögben kínálja magát a terep a déli napsütésnek, teraszosított pihenőkkel, számtalan gyümölcsfával, konyhakerti ágyá- sokkal. A legkisebb területet is kihasználó szorgalommal túrja-fúrja szőlejét. A legrek- kenőbb nyári hőségben is kint van a terepen és nyolcvanévesen azzal büszkélkedik, hogy egy-egy napon nyolc-tíz sor szőlőt kapál meg. Hobbyjától nem képes szabadulni. Szolgálja, már-már rabszolgája földjének. Néha csendesen kopogtat nála az öregkort oly híven szolgáló kórok némelyike, az orvosok pihenést, kíméletet ajánlanak, a feleség harsány szigorral próbálja béklyózni nyugtalanságát. Sikert egyikük sem remélhet. Mert Ő a legváratlanabb pillanatokban megszökik. Ha nem találod, kint van a szőlőjében. Ahol kedves kutyáját babusgatja. „Akit” még a legszigorúbb téli napokon is meglátogat, meleg étellel, pár jó szóval ajándékozva meg a telep őrét. Családja csi- títgatja, gyermekei néha megmosolyogják már-már feleslegesnek tűnő tüsténtkedései miatt. Ő nem hagyja magát. „Addig élek, fiam - mondja -, amíg kezemmel-szememmel meg-megsimogathatom ezt a földet!” Belátom, nagy ajándéka a Sorsnak, ha némelyikünket az elviselt és elszenvedett gondok, bajok mellett olyan örömmel lep meg öregkorunkra, amely nemesíti, tartalmasabbá teszi életünket. Barátaim az emberi életút két pólusán foglalnak helyet. Az egyik most megy neki az ismeretlennek, a másik maga mögött tudhatja az élet majd minden fonákságát. Egyben azonban megegyeznek. Állva maradtak! Bokrétás András
