Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-01 / 271. szám
1992. október 1., csütörtök uj Dunántúli napló 9 Pécsi Körkép S tílszerűen „zajos” fogadtatásra talált a Pécsi Önkormányzat nyár elején alkotott rendelete, amely a zajvédelemről szól. Pontosabban - s ez a későbbiekre tekintettel is lényeges szűkítés - a kulturális, szórakoztatóipari, sport és más létesítmények helyi zajvédelmi szabályozását határozza meg. A zajos fogadtatás alatt pedig leginkább az értendő, hogy a köztársasági megbízott ezen pécsi önkormányzati rendelet ellen is törvényességi észrevételt tett. Az elmúlt héten Pécs Közgyűlése módosította is korábbi rendeletét, ám a törvényességi észrevételekből elsősorban csak a formális kiigazítást igénylőket vette figyelembe. A testület az önkormányzat szakértőRendelet a zajvédelemről inek jogértelmezését elfogadva újfent arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem általában a zajvédelemről, hanem annak az első bekezdésben említett speciális körére vonatkozóan határozott meg szabályokat. Erre pedig felsőbb szintű jogszabály adott felhatalmazást, s éppen azért, hogy a helyi körülményeket figyelembe lehessen venni. A pécsi rendelet hatálya alá tartozó létesítményeket az önkormányzat nem tartja üzemi létesítményeknek, ezért azok, valamint a város sajátosságaira tekintettel a maga hatáskörében speciális zajterhelési határértékeket állapít meg. A rendeletmódosítással pontosították a hatásköröket. így a nem rendszeres zajkibocsátást előzetes bejelentés alapján a jegyző engedélyezheti. Nem rendszeresnek a havi három alkalmat meg nem haladó ilyen tevékenység minősül. A Városépítészeti és Környezetvédelmi Bizottság hivatalból, valamint lakossági panaszok kivizsgálása során gondoskodik a kibocsátott zaj mértékének ellenőrzéséről. Az előírt zajterhelési határértékek meghaladása esetén az üzemeltetőket figyelmeztetni, a hangerő csökkentésére felszólítani köteles. Ameny- nyiben a hangosító berendezést egy éven belül ismételten a rendeletben megszabott elvárásokkal ellentétesen üzemeltetik, a bizottság a hangosító berendezés üzemeltetését időben korlátozza, vagy megtiltja. Ez esetben a hangosító berendezés újbóli üzemeltetését, illetve a korlátozás feloldását a határozatjogerőre emelkedésétől számított két éven belül nem lehet engedélyezni. A módosított rendelet új eleme szerint 1993 január 1-ig a rendelet hatálya alá tartozó berendezéseket be kell jelenteni a jegyzőnek. Ugyancsak új eleme a szabályozásnak, hogy a háromnál több lakást magában foglaló épületben lévő szórakozóhelyeken 22 óra után a zene- szolgálatás nem engedélyezett. Aki ezt megszegi, szabálysértést követ el. D. I. Fatális hiba Számítógépes termünk falán a dantei pokol kapuján szereplőhöz hasonló kaján-komor figyelmeztetés virít: A gép nem a kívánságaidat, hanem csak a parancsaidat teljesíti! Minden okom meglenne tehát együttérzéssel tekinteni annak következményeire, hogy a Pécsi Közgyűlés áttért a számítógépes szavazatszámlálásra. Ám bármilyen szép is az együttérzés, a legszebb öröm mégiscsak a káröröm, ezért bizony kuncogtam, amikor a polgármester bejelentette a testületnek, hogy a képernyőjére a következőket írta ki a gép: Fatális hiba! Értesítse a szervizt! Talány maradt, hogy mi volt ez a hiba. Az abszurdumig számba véve az eshetőségeket még az a sci-fi-be illő gyanú is felmerülhet, hogy „a gép is csak ember -igaz, nem választópolgár - alapon” a szavazatszámláló programba valamilyen fatális hiba vagy merénylet folytán belekerült a kritikai hajlam is. No de mit is illethetett kritikával a masina? Kétség kívül- van abban valami végzetszerű, hogy nálunk, ha áttérünk valamilyen feladat számítógépes megoldására, az legalább ugyanannyi embert és időt igényel, mint korábban, s kezdetben több gondot okoz, mint amennyit megold. E gépi szavazatszámlás esetében például, hogy mi lesz, ha valaki, vagy valamilyen fizikai ráhatás véletlenül más helyett nyomja meg a gombok valamelyikét, hogy a voksok ugyan utólag név szerint ellenőrizhetőek, de sem a teremben, sem a karzatról senki nem láthatja, hogy melyik képviselő, melyik frakció hogyan szavaz. Láthatják viszont a képernyőről a szavazati arányokat, amit időszerűen megváltoztatott szavazattokkal módosít- gatni lehet. Az is felmerülhet, hogy a 46 napirendi ponthoz képest e problémakörnek a tisztázására elvesztegetett időt tartotta gép fatális hibának, ám az is lehetséges, hogy a 46 témának egy napirenden szerepeltetését ítélte eleve végzetesnek. Netán komolytalannak. Hogy milyen igaza van ez esetben! Lehet-e ennyit témát kellő alaposságai előkészíteni, minden fontos részletüket megtárgyalni, az ülés hetedik órájában semmit nem apadó figyelemmel koncentrálni egyik témából a másikba esve? Az élelmiszer nyersanyagnormák emelésének ügye bizonyítja, hogy nem. Az előterjesztésből „csak” az maradt ki, hogy térítési díjkedvezménykeretek kiegészítése milyen mértékben fedezi a térítési díjemelést? Fatális, hogy erre akkor (akkor már) senki nem kérdezett rá a testületből. Az meg végképp fatális, hogy a tudósító az ülés végén azt a téves információt kapta kapásból a váratlan kérdésére az illetékes szakbizottság elnökétől, hogy a normaemelés most a szülők zsebét nem érinti. Netán ebben a tudatban szavaztak a kifacsart figyelmű képviselők is? Fatális! Dunai I. Városvédő őrjárat Várostörténet A „hely” történetének megbecsülése az utóbbi évtizedekben erősen változó volt. A hatalom részéről a „ csak a szépre emlékezem ” volt a jellemző, a nagyvárossá fejlődött Pécs lakosai közül pedig fájdalmasan kevesen tekintették szívügyüknek. A rendszerváltás sem javított ezen a helyzeten, sőt, bizonyos tekintetben aggodalomra ad okot. Az új vezetők azon része, akik tisztában vannak ennek fontosságával, művelőit megbecsülik, eredményeiket számon tartják, megkérdezik véleményüket. Felfedezhető azonban olyan káros szemlélet is körükben, amely nem tekinti a helytörténetet tudománynak. Ők hajlamosak arra, hogy hatalmi szóval döntsenek ilyen kérdésekben, lesöpörve a kutatók évtizedes erőfeszítéseit. Akkor mit várhatunk ma a sokszor napi megélhetésigondokkal küszködő városi polgártól? dr. Vargha Dezső Felhajtóág Elkészültek az Árpád híd felhajtóágának szegélyvédelmi és alépítményjavítási munkái: A nem kevés közlekedési gondot okozó felújítás nem csúszott: a Városgondnokság szeptember 15-öt jelölte meg határidőként a kivitelező számára. Parkolók felújítása Ismét üzemel a Kereskedők Háza alatti, korábban régészeti ásatások miatt megszüntetett parkoló. A felújítását a Város- gondnokság megbízásából a Mélyépítő és Szolgáltató Kft. végezté el. Felfestették a Jókai útit, október 15-ig pedig felújítják és korszerűsítik az új Centrum Áruház déli oldalán lévő parkolót is. Útjavítások Elkészült a Vadász utca burkolatfelújítása a Felsővámház és az Engel János utca között, a Bor utca burkolatfelújítása a Koksz és a Nagykozári út között, a somogyi Kőbánya és Csap utcánál lévő buszmegálló felújítása, az Újvilág utca keleti oldalán a járdaépítés a Vadász és a Rippl-Rónai utca kötött. Elkezdődött a Mártírok útján a burkolatfelújítás, valamint az Igló utcában járda felújítása. Csapadékcsatornák A Munkácsy és a Kolozsvár utcában csapadékcsatorna építés kezdődött. Az érintett utcaszakaszokat az építkezés idejére lezárták a forgalom elől. A munkálatok várhatóan november 10-re fejeződnek be. Elkészült a Baranyavár utca csatlakozásánál a Lámpás patak medertisztítása és mederbiztosítása. Vasason az Orosz Gyula utcában 500 méter hosszan most kezdődik a csapadékelvezető árok tisztítása. Megszépül a Dominikánus ház a Király utcában Kívülről már csaknem elkészült Pécsett, a Király utcában, a Színház térnél álló Dominikánus ház. A felújítás során a külső tatarozással végeztek az építők, a földszinten nyíló üzletek portáljai is elkészültek, a belső átalakítás az épület felhasználásáról az ön- kormányzat végleges döntése után fejeződhet be. A régi fényében megújuló épület illeszkedik az új belvárosi pihenőtér mediterrán jellegű hangulatához Fotó: Läufer László Belváros környéki közétkeztetés Az ellátási felelőtlenség és a törvényét még nem ismerő piac V alamikor a 70-es évek első felében kritikussá vált a pécsi belvárosnak és környékének a közétkeztetési helyezte. Sűrűsödtek a panaszok az üzemi étkeztetésen kívülrekedt itt dolgozók részéről: nincs hol ebédeljenek. és valóban nem, vagy csak alig voltak közétkeztetést vállaló éttermek, vendéglők. Akkor a tanács - és ne átalljuk hozzátenni, (még ha megrónak is érte), mert így volt - a városi pártbizottsággal karöltve kereste a megoldás lehetőségeit. Eredményesen! Pár év múlva már megszűntek a panaszok, a belvárosban és környékén rendeződtek a közétkeztetési viszonyok. Megnyílt az Eszék étterem, a Konzum önkiszolgálója és alagsori étterme, belépett a helyőrségi klub felújított étterme, modernizálták a tejbisztrót... hogy csak a legfontosabbakat említsük. Most pedig a „visszarendeződés” idejét éljük, az idevágó panaszok már jelentkeznek. Nem mondunk valótlant azzal, hogy a közétkeztetés nem volt az érdekeltek számára a legfényesebb üzlet, viszont nem volt lebecsülendő, hogy a dolgozó a vállalati támogatás révén viszonylag jól járt. Ezért aztán nem csodálható, hogy a piac mindenhatóságának az eljövetele után a közétkeztetők - kihasználva azt, hogy az önkormányzati törvény, szerintünk elhamarkodottan, leemelte a helyi hatalmi szervek válláról az ellátás felelősségét - előbb óvatosan, majd az üzleti érdek leplezetlen előtérbe állításával megkezdték az említett „visszarendezést”, vagyis a belvárost és környékét visszaterelni a 70-es évek elején volt viszonyokba. Előbb a tejbisztró zárt be sok évvel ezelőtt, aztán a Konzumra került sor - az önki- szolgáló helyén Fotex-labor és Dairy-Queen gyorsétkező, az alagsorban pizza-bár lett -, ezt az Eszék követte, átadván az étterem helyét a nélkülözhetetlen játékkaszinónak, s legújabban az Arma étteremről derült ki, hogy jövedelmezőbb lehet a hely szintén játékkaszinóként. Mi jön még? Ki tudja? Persze tudnivaló: nyílt egy sereg méregdrága gyorsétkezőhely. De vajon ezek oldják meg az ellehetetlenült közétkeztetést? Vagy eljutunk oda, amit oly gyakran láthatunk az amerikai filmekben? A munkahelyekről, az irodákból délidőben kisereg- lenek a munkavállalók a square-ekre, ahol erre-arra leülve fogyasztják el a stanicliben hozott ebédet. Igaz, ez is egyfajta perspektíva. Csakhogy nálunk októbertől márciusig nemigen lehet kiülni a square-ekre, meg amúgy istenigazából nem is bővelkedünk Pécsett kiülésre alkalmas square-ekben (vagy közérthetőbben: terekben). Tehát akkor?... S hogy világosabbá tegyük korábbi megjegyzésünket az önkormányzati törvény bizonyos elhamarkodottságáról, egy példát hozunk fel. Azt hisszük, igen sokan egyetértenek azzal a megfigyeléssel, hogy a hétközihez képest a hétvégi kenyérellátást csapnivaló. Hiányos a választék, ami van, sokszor az sem friss, ha pedig nincs ... Hát Istenem, ha nincs, nincs. Persze, amikor a tanácsot terhelte az ellátás felelőssége, az illetékes odacsörgött, ahová „költött”, és lett kenyér. Világos: piaci viszonyok között nem lehet diktálni, „oda- csörgéssel” intézni a dolgokat, s nem is az önkormányzat dolga. De tessék figyelembe venni, hogy az átmenet idejét éljük , s a régi reflexek munkálnak még egy darabig sokfelé, s bár éjjel-nappal a piacról szól a mese, igen sokan vélik úgy, hogy éppen rájuk nem vonatkoznak a piac törvényei. De világos az is: az „ántivilágban”, vagyis a háború előtt-alatt sem szólt bele a hatóság az ilyen dolgokba, de nem is kellett, hiszen a piac mindenhatóságát mindenki a maga bőrén érezte, s tette szó nélkül a dolgát. De ettől még igen messze vagyunk Ezért kellene terhelni még az ellátási felelősségnek az önkormányzatokat. Persze csak átmenetileg, vagyis addig, amíg ez a felelősség magától értedővé válik minden boltban, minden vendéglőben ... Hársfai István Vannak városunknak olyan részei, amelyeken öröm végigsétálni, mert megőrizték patinájukat, illetve újjászületve ismét régi fényükben csillogtak. Ezek egyike a korábban már bemutatott Schlauch-telep, amely inkább megérdemli a villasor elnevezést. Bárkinek érdemes ezen a környéken elidőzni. Semmivel össze nem hasonlítható-élményük lesz a Szabadság út keleti oldalán járóknak, s a modern kor barátai is megértik, miért egyedi és miért szép az akkori építészeti sílus, ellentétben a panelházak monotonságával. Első fotónkon egy még tatarozásra várót, a másodikon pedig már egy újonnan épült, de a hajdani stílt követni igyekvő családi házat „kaptunk le”. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső