Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-03 / 273. szám

1992. október 3., szombat uj Dunontült napló 7 Csökken Pécs közvilágítási számlája Az éjszakai fények a nyugati nagyvárosokban sem különbek Minden éjszaka 26 650 fényforrás világít Pécs utcáin, a tava­lyi közvilágítási villanyszámla ötszázezer forint híján elérte a 100 millió forintot. A hatalmas összeg csökkentése érdekében öt évvel ezelőtt készült egy részletes tanulmányterv, amely a város közvilágításának fejlesztési lehetőségeit dolgozta ki. A szűkös gazdálkodási körülmények miatt azonban tavaly sem­mit nem költött a város a fényforrások korszerűsítésére, illetve idénre sem terveztek erre a célra pénzt. Egy közvilágítási an­két után azonban annyira megváltozott a helyzet, hogy a leg­szűkösebb gazdasági helyzetben tudnak mégis a legtöbbet for­dítani az izzók korszerűsítésére. mit az elfogyasztott villamos­energia után is - mondja Berger Rudolf, az önkormányzat fő­energetikusa. - Az éves villany- számlák alapján megállapítható, hogy 87-től kezdve emelkedett jelentősebben a villamosenergia ára. Ez már olyan komoly terhet jelentett a városnak, hogy szük­ségessé vált egy energiatakaré­kossági program kidolgozása. A tovább folytatni pénz hiányában az évekkel ezelőtt megkezdett munkát, azonban egy közvilágí­tási ankéton találkoztunk az Econo-Sinus Kft.-vel, amely a RAVILL-lal közösen tett. egy ajánlatot Pécs városának. 26,8 millió forint értékben megelő­legezik az 1200 lámpatest árát és a kivitelezési munkálatok költségét. A kevesebb felhasz­- A közvilágítás kiemelt szakterület a DÉDÁSZ számára - mondja Varga János, a pécsi üzemigazgatóság vezetője. Az esti kivilágítás befolyásolja a köz- és vagyonbiztonságot, ha­tással van a közlekedés bizton­ságára, ugyanakkor gondolni kell az esztétikai megjelenésre, a város esti hangulatára, amit kellemessé tehet vagy elcsúfít­hat a közvilágítás.- Szabvány rögzíti az esti vi­lágítás műszaki kérdéseit - kap­csolódik a beszélgetésbe Hor­váth László, az üzemigazgató­ság közvilágítási előadója -, amely előírja, hol, milyen rangú úton, járdán, tereken mekkora szintű megvilágítás szükséges. Ezeket az előírásokat figye­lembe kell venni a fejlesztés, felújítás alkalmával. 1980-tól alkalmazzák a Magyar Szab­ványban a Nemzetközi Világí­tástechnikai Bizottság ajánlá­sait, ezért semmivel sem rosz- szabb például Pécs vagy Buda­pest közvilágítása, a nyugati nagyvárosokénál. Az ötvenes években a ha­gyományos fémszálas izzók vi­lágítottak éjszaka, a hatvanas évek elején lecserélték ezeket a korszerűbb fénycsövekre. A hetvenes években kerültek for­Belvárosi lámpák Díszkivilágításban a pécsi Színház tér tanács, a DÉDÁSZ és az Ener­giafelügyelet szakembereiből létrehozott csoport elvégezte Pécs közvilágítási fejlesztésé­nek vizsgálatát és elkészítette több évre előre a világítás kor­szerűsítésének főbb feladatait az akkori legmodernebb tech­nika figyelembe vételével. Évi 10 millió forintot költött a város a nagyfogyasztású hi­ganylámpák lecserélésére, ame­lyeket az enregiatakarékosabb és hasonló erősségű fényt kibo­csátó nátriumlámpákkal váltot­tak fel. Eddig összesen 4625 hi­ganylámpát cseréltek le nátriu- mosra, először a legforgalma­sabb, a 6-os út átkelési szaka­szán, a főbb útvonalakon, cso­mópontokban és a belvárosban. Három év alatt, a korszerűbb lámpák beépítésével 5 mega­wattról 3,6 MW-ra csökkent a beépített közvilágítási teljesít­mény, ezáltal lehetett csökken­teni az áremelkedések hatását, mert azoknál kisebb mértékben emelkedett a számla összege. Két évvel ezelőtt azonban meg­torpant a nátriumosítási prog­ram, mert nem tudott pénzügyi fedezetet biztosítani rá az ön- kormányzat.- Úgy tűnt, - folytatja Berger Rudolf -, hogy idén sem tudjuk nálás miatt csökken a számla összege, a megtakarításból több éven keresztül törleszti a város a kedvező kamatozású hitelt.-A DÉDÁSZ és az önkor­mányzat mindig partner volt a közvilágítás korszerűsítésében - mondja Varga János -, na­gyon sokat tett a DÉDÁSZ öne­rőből a belvároson kívüli terüle­tek közvilágításának korszerűsí­téséért, 82-87 között lecserél­tünk 7000 hagyományos izzót. Higanylámpára, illetve a nátri­umlámpákra fordított pénz­összeg egy részét megelőle­geztük. Ez jelzi a cég hozzáállá­sát, azonban nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a DÉDÁSZ a rend­szer üzemeltetője, nálunk je­lentkeznek az egyre magasabb karbantartási költségek. A ha­gyományos izzók esetén 1 mil­lió forintból kétszer lecserélhet­tük a város összes fényforrását. Ezzel szemben 1500 forintba kerül egyetlen nátriumlámpa a hozzá tartozó kiegészítőkkel együtt. Csökken a felhasználás, ke­vesebb a számla amit az ön- kormányzat fizet, viszont jóval több a karbantartási költség, amit a Pécsi Üzemigazgatóság fizet. Hajdú Zs. galomba a fehérfényű higany­lámpák, azonban napjainkban az egyik legtakarékosabb és ugyanakkor a legnagyobb fényt kibocsátó fényforrás a nátrium- lámpa.- A DÉDÁSZ az üzemeltető, viszont a felújítás és a hálózaté­pítés a város feladata, nekünk kell fizetnünk érte, ugyanúgy. Szundi György felvételei „Nem” — a hiány növekedésére Mire int az IMF? Úgy tűnhet, ismét a régi mó­don érvel a kormány: jóvá kell hagyni az általa beteijesztett költségvetést, különben meg­szakad az együttműködés a Nemzetközi Valutaalappal, és ez az ország számára gazdasági csődöt eredményez. Az igazság azonban nem tel­jesen ez. Valóban az elkövet­kezendő napokban várhatóan sokszor elhangzik a Nemzet­közi Valutaalap neve az or­szággyűlésben, ahol hamarosan a jövő évi költségvetés tényle­ges tervezetét tárgyalják a ho­natyák. Sok támadás éri ismét a tervezeteket, hiszen számos jo­gos igény felsorolható. Kevés pénz jut az oktatásra, az egész­ségügyre, a sportra, az infrast­rukturális fejlesztésekre. Nö­vekvő a munkanélküliség, egyes rétegek vészes gyors­asággal szegényednek el, és nagyon lyukas a szociális háló. Minderre a kormány válasza előre kiszámítható: amíg ilyen alacsony a gazdaság jövede­lemtermelő képessége, addig nem jut egyszerűen több pénz, azt kell beosztani, ami van. így is jövőre a költségvetésben várhatóan a hiány 185 milliárd forint körül alakul. A költség- vetés főösszege pedig valószí­nűleg nem sokkal haladja meg az 1000 milliárd forintot. Ez pedig azt jelenti, hogy az éves kiadások 15-20 százalékát va­lamilyen hitelből kell finanszí­rozni. Hosszabb távon ez egy­szerűen az államháztartás teljes ellehetetlenülését eredmé­nyezné. A kormánytagok is nagyon tisztán látják, hogy a jelenlegi gyakorlat évekig nem folytat­ható, sőt, már jövőre tenni kell valamit, s az azt követő évek­ben pedig drasztikusan csök­kenteni kell a hiányt. A kor­mány elképzelése szerint a GDP-hez viszonyítva az állam- háztartás deficitje 1994-ben már csak 1,5-2 százalék lehet. Úgy tűnik, hogy a főbb vona­lakban egyetértés alakult ki az IMF és a magyar pénzügyi irá­nyítás között. Az IMF-nél pe­dig úgy vélik, hogy Magyaror­szág jelentős sikereket ért el az elmúlt két év során külső pénz­ügyi helyzetének megszilárdí­tásában, ám ha nem vállalja a további fájdalmas intézkedése­ket, akkor a költségvetés elle­hetetlenülése minden eddigi eredményt veszélyeztetni fog. Ma még úgy látni: két éven belül egy számjegyűre csökken az infláció. Ám ha a költségve­tés rátelepszik a gazdaságra és már csak pénzkibocsájtással lehet finanszírozni a nagymér­tékű hiányt, akkor ismét neki­lendülhet az infláció, mégpedig minden eddiginél súlyosabb mértékben. Ugyancsak kedvezőtlenül alakulhat az ország külső fi­nanszírozási helyzete. Jelenleg a folyó fizetési mérlegben kö­zel 800 millió dolláros többlet alakult ki, a tartalékok szintje pedig meghaladja az 5,3 milli­árd dollárt. Egyre kevesebb hi­telt kell felvennie az MNB- nek, hiszen az adósságszolgálat mind nagyobb hányadát fede­zik azok a jövedelmek, ame­lyek Magyarországon kelet­keznek a külkereskedelemben, illetve az idegenforgalomban, és a külföldi tőkebeáramlás is nagymértékben hozzájárul az adósságtörlesztéshez. Ám ezek a kedvező jelenségek még meg­lehetősen törékenyek. Ameny- nyiben ugyanis a külföldi be­fektetők azt látják, hogy Ma­gyarországon a gazdasági stabi­litás ismét veszélybe kerül, be­ruházásaik hozama pedig bi­zonytalanná válik, máshova irányítják az általuk mozgósít­A bejáratnál elhelyezendő Életfa részlete Labirintus a Malom völgyben A labirintusról leginkább a görög ókor Minotaurusza, Ari- adné és Thezeusz jut eszünkbe, nem is sejtve, hogy a labirintus ötlete már Egyiptomban is meg­született, mi több, nem csak Eu­rópa büszkélkedhet vele, hisz az amerikai indiánok is elkötele­zett labirintusépítők voltak. Miért fontos mindezt 1992-ben Pécsett is tudni? Csak azért, mert hamarosan Magyar- országon tudomásunk szerint először itt is lesz labirintus, mely nem is akármilyen körül­mények között fog megvaló­sulni. De hadd mondja ezt el Somogyvári Imre, a Bastei Ba- ranya-Steiermark Baráti Egye­sület elnöke:- Az ötlet nem tőlünk szár­mazik, hanem Weber-Mariazell mérnök úrtól, akivel kulturális kapcsolataink révén a Grazi Építész Egyesületben ismerked­tünk meg. ő szorgalmazta, hogy létesítsünk Pécsett egy voltaképp pihenőparkként, me­ditálóhelyként funkcionáló labi­rintust. A szervezésben odáig ment, hogy felvette a kapcsola­tot az Osztrák Oktatási és Kul­turális Minisztérium „Kultur­kontakt” nevű intézményével, amely számunkra a labirintus létrehozására 28 ezer schillinget adományozott.- Hogy am sikerült itthon „eladni” a labirintus tervét?- Könnyebben a vártnál, fő­képp, hogy megvolt rá a pénz. Páva Zsolt alpolgármester me­legen támogatta a labirintus megvalósítását, s így hamar si­került kijelölni a helyét is: a Malomvölgyi pihenőcentrumon belül.-Miképp áll neki az ember ható szabad tőkét, sőt, arra tö­rekednek, hogy az itt befekte­tett pénzt is minél előbb kivon­ják az országból. Tevékenysé­gükhöz pedig fontos jelzés, hogy a Nemzetközi Valautaa- lap milyen véleményt mond a magyar gazdaság jövőjéről. Az összefüggés tehát nem közvet­lenül, hanem közvetve érvé­nyesül. Ez a magyarázata annak, hogy Kupa Mihály pénzügy- miniszter Washingtonból, a Nemzetközi Valutalap közgyű­léséről hazaérve azt mondta, új jelszava van: a nem. Ez azt jelenti, hogy a parla­menti vita során minden olyan javaslatra, ami a költségvetési hiányt nagymértékben növelné, nemet fog mondani. És ha ez a „nem” Kupa Mihálytól nem lenne elegendő, akkor igazán érthető, hogy a nyomatékosítás kedvéért valószínűleg az IMF neve is szóba fog kerülni. (MTI-Press) P. F. labirintust építeni ott, ahol en­nek tudtommal semmiféle ha­gyománya nincsen ?-Ez így igaz, ezért is lett volna fontos, ha Weber-Maria- zell úr továbbra is a segítsé­günkre lehetett volna, ő azon­ban sajnálatos módon a nyáron elhúnyt. Most szakkönyveket tanulmányozunk, hisz a labirin­tusnak roppant komoly iro­dalma van, csak nálunk a kutya sem foglalkozott vele eddig. Gondoljunk csak bele, hogy va­lódi épített labirintusok mellett milyen sokszor találkozunk ilyen típusú ornamentikával, in­tarziával - például régi római mozaikpadlókon. A középkori katedrálisok - mondjuk Chart­res - padlózata is labirintust áb­rázol, a hívek ezeken az utakon jártak végig bűnbánati imádko­zással, egy-egy megjelölt pont­nál megállva, bocsánatért kö­nyörögve. Ennél is meglepőbb, hogy mindennapi életünkben is jelen van, hisz primitív labirin­tusnak számít a gyerekek ugró- iskola-játéka, számtalan ügyes­ségi (pl. macska-egér) játék, vagy a keresztrejtvények felad­ványai.- Hogy fog kinézni a mi labi­rintusunk?- Számos példát tanulmá­nyoztunk, Angliából, Francior­szágból, s végül is a kör alak mellett döntöttünk. De erről be­széljen majd inkább az egyik létrehozója. Én még azt monda­nám el, hogy az avatást 93 tava­szára tervezzük, a rendbentar- tást, a szakmai vezetést (er­dészt) a város biztosítja. Szeret­nénk, ha az emberek majd kedvvel látogatnának ki a labi­rintusba, s a létesítmény való­ban szolgálná a lelki elmélyü­lést és megnyugvást. A pécsi labirintus egyik alko­tója Hajda György Zsigmond szobrászművész. Neki is a fenti kérdést tettem föl.- Az elképzelés szerint a la­birintus mintegy húsz méter át­mérőjű kör lesz. Az utakat a Sé­tatéren is látható jellegzetes pé­csi vöröskőből szeretném kira­katni, amúgy mindenütt nyírott gyep lenne. Ezek az ötletek fő­képp angliai és skandináv, ten­gerparti mintákra támaszkod­nak. Körben cserje-fal övezné a területet, hogy némiképp való­ban el legyen szigetelve a külvi­lágtól. Két díszítő elem lesz el­helyezve a labirintusban, ami­ket én készítek. A bejáratnál fog állni az Életfa, amely valamiképp a ma­gyar mitológiához kapcsolódik, magassága 365 centi lesz, ez év napjai után. Az Életfának hét ága lesz. A kör közepén egy nagy tölgyfa kereket helyezünk el, rozsdamentes acélból a Hol­dat és aranyból a Napot jelení­tem meg rajta. M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom