Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-03 / 273. szám
6 üj Dunántúli napló 1992. október 3., szombat A katonai hulladéktól a gramoxonig - , A gyújtószerkezet élesedik Merre megy Románia? Lehetséges, hogy a romániai belpolitikai viszonyok tisztázására szánt vasárnapi választások nyomán a helyzet még több bizonytalanságot mutat? Nemcsak azért, mert az elnök személyéről újab forduló hivatott dönteni s a parlamenti választások végeredményére a hét végéig még várni kell. A szavazás a társadalom megosztottságát tükrözte. Több, mint nyolcvan párt indult (igaz, túlnyomórészben el is véreztek), de a lábon maradottak is csak másokkal szövetségben képesek kormánytöbbséget alkotni. Iliescu elnök Nemzeti Megmentési Frontja, az előrejelzések alapján, megelőzte ugyan a demokratikus ellenzéki összefogást, elvesztette azonban eddigi abszolút többségét. Ám milyen lehet és milyen lesz egy koalíció, amikor elsősorban a Ghe- orghe Funar s a hasonszőrűek által fémjelzett szélsőséges, nacionalista csoportok kínálkoznak társként a hatalomra? Mennyiben változtat a választás a magyar nemzetiségű román állampolgárok helyzetén? Az érdekeiket képviselő RMDSZ, természetes hullámzásokkal, megőrizte helyzetét a törvényhozásban. Az új körülmények között alighanem keményebb és bonyolultabb küzdelmet kell majd folytatnia a szélsőséges kilengésekkel szemben. Eddig a parlamenti számtan szerint a legnagyobb ellenzéki csoportosulást jelentette, a jövőben azonban a Demokratikus Konvenció veszi át ezt a helyet. A kérdés, mennyire lesz képes együttműködni az ellenzék. Hogyan alakulhat, a választások fényében, a magyar-román viszony? Ha bebizonyosodik a nemzetközi megfigyelők első jelzése, hogy alapjában korrekt választások zajlottak, magyar részéről - az eddigi szellemben - változatlan nyitottságot tanúsíthatnak majd a kapcsolatok fejlesztésére. Illúziókat senki sem táplálhat, hogy könnyű tárgya: lások ígérkeznek. De vajon egymás mellett élő, sok tekintetben egymással összefonódó sorsú országok viszonyát, a választási szakaszok helyett, nem lehetne hosszabb időszakok léptékével mérni? Réti Ervin PU paszta és hanyag munka Tantárgy már az IMS korrózió Garéfoan mindig;' félnek Lám IMS ügyben is van megnyugtató, jó hír: a szakma ma már egyetért a probléma feltárásában, és megküzdött az úgynevezett egyelemes épületek megerősítésének módszereivel. Dr. Orbán József kandidátus, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola anyagtan tanszékének tanszékvezető tanára a napokban elkészült tanulmányában az IMS házak mindegyikében fellépő korróziót két okkal magyarázza: a korróziót kiváltó, kloridot tartalmazó PU paszta alkalmazásában, amiben közreműködtek a technológia magyarországi honosításakor bevezetett változtatások és a hanyag munkavégzés. Két éve gyűjti módszeresen az anyagot az IMS épületekkel kapcsolatos gondokról, illetve végez beható vizsgálatokat különösen a korróziós károkról. Úgy véli mára talán ő rendelkezik Magyarországon az egyik legteljesebb dokumentációval, illetve a korrózióról olyan tudományos megállapításokra jutott, amelyek nagymértékben segítik az építőipart, ma elsősorban a mégerősítésekben. A tanszékvezető vizsgálódásaiból kitűnik az építőipari vállalkozások ma már hat-nyolc kidolgozott módszerrel rendelSárdobáló Minap jutott eszembe egy nyomtatásban megjelent becsületsértő, személyeskedő, rágalmazásoktól hemzsegő, volt kollégámat betonba verő iromány kapcsán, hogy a stílus maga az ember, meg az is, hogy az embert mennyire vezérlik az érdekei. (A szerzőjéről, szándékairól olyannyira árulkodó sorok egy hetente megjelenő sajtótermékben láttak napvilágot.) Hogy az általam is becsült kollégát miért sarazta be a nem először mocskolódó szerző? Mert megsértették (anyagi) önérzetét. Mert kritizálni merészelték az érdekeltségi körébe vastagon beletartozó újabb buliját, még pontosabban fogalkeznek, amelyekből négy-öt eredményesen használható az egyelemes házaknál úgy, hogy minden épület egyedi eljárásokat igényel. Látható ez Pécsett az Anikó utcai iskolán, vagy a nevelési központ kollégiumán. Tény, hogy a többelemes födémszerkezetű épületek megerősítésének módszereit még nem tekinti megoldottnak, bár vannak ígéretes kísérletek. A korrózióvédelemről kidolgozott munkájának fontosságát abban látja, hogy olyan új elemekre hívta fel az építőipar figyelmét, amelyek a megerősítési módszerekben is igen fontosak, nehogy rövid időn belül a megerősítések megerősítésén kelljen törni a fejüket a szakembereknek. Az mindenképpen megnyugtató, hogy a szakma végre közös nevezőre jutott a részletekről folytatott viták ellenére, az viszont elsősorban a közvéleményt foglalkoztatja miért történt mindez így, és kik a felelősök. Dr. Orbán-József tanulmánya is ezzel zárul. Ez már a jogászok dolga, csak remélhetjük, hogy mihamarabb hasonlóan megnyugtató magyarázatot kapunk a kérdéseinkre. A tanulmány megjelent a Pécsi Műszaki Szemlében. Gáldonyi M. mazva, arról nem pusztán csak az elismerés hangján merészelt írni volt kollégám egy komoly hetilapban. Bevallom, fenemód aggaszt ez a betonba verő stílus, mely fittyet hány szakmám legelemibb etikai követelményeire. Jómagam, hajdanán, az újságíró^ iskolában a Sajtóetika című tantárgy kapcsán megtanultam, hogy az újságíró egy-egy kényesebb) téma kapcsán a tények és adatok birtokában ne akarjon se ügyvéd, se ügyész lenni, bíró legyen. Bíró, aki mérlegel, akit csakis a tények és a mögöttes mozgatórugók érdekelnek egy-egy téma megírásakor, miközben nagy ívben kerülnie kell a személyeskedést, az önös érdekek előtérbe helyezését. S mivel az újságíró „hivaNyolcvan tonna katonai hulladék súlyosbítja a méregtől amúgy is félő garéiak hétköznapjait .. . Á közelmúltban valaki papírokkal felszerelve jelezte: a község határában kialakított ve- szélyeshulladék-tárolóban kimutatott számtalan veszélyes mérgen túl gramoxon is akad a vegyszerek között... Két friss álhír, amelyek igaz voltát könnyű cáfolni, a pletyka jogtalanságát azonban már kevésbé: minden zűrös helyzet megszüli a maga különös reakcióit. Ami a katonai hulladékot illeti: Lowascher János, Garé polgármestere félkézzel lesöpri az asztalról: nem igaz, mondja, azzal együtt sem, hogy már ők is hallották a regét. Ami pedig a gramoxont illeti: elgondolkodtak rajta a garéiak, majd úgy döntöttek, ha lenne, akkor nem nőne a veszélyes anyagokat tartalmazó hordókat fedő 50-60 centi vastag földrétegben az akác. Márpedig nő. Másrészt ki az a bolond, aki kiöntené a gramoxont, amikor el lehet adni? Jé Aligha kell olvasóinkat emlékeztetni a Garé szomszédságában kialakított veszélyeshul- ladék-tároló körül évek óta folyó bonyodalmakra - lapunkban többször foglalkoztunk ezekkel. És ha a pletykák nem is igazak, a garéiak mégis félnek. Ennek pedig van alapja: a folyamatosan végzett mérések eredményei. Ezek célja részben az, hogy figyelemmel kísérjék: a kioldódó vegyszerek, mérgek terjednek-e a talajban és ha igen, milyen gyorsan, milyen mélységig leszivárogva. Annak idején a területen fellelt agyaglencse szigetelőképességére alapozva határozták el a tározó itteni kialakítását. Most a polgármester úgy tudja: ugyancsak vékonyka ez az agyagréteg, alatta hamarosan homokos iszap van, majd újabb, kissé kö- töttebb agyagréteg, de csak egy méter vastag, alatta ismét felhalmozódva iszap. Kétségtelen: ilyen talajviszonyok nem alkalmasak az elszivárgó vegyszerek megfékezésére. Ezt támasztják alá Lowascher János szerint a mérési adatok.- Kiszabadult már a méreg, annyi bizonyos - mondja a polgármester .v ha nem kapunk észbe, valóban veszélybe kerülhetünk! Itt, Garéban már úgy tudják, hogy a talajban szivárgó mérgek jóval túljutottak a tároló területén, s lefelé is meglehetősen gyorsan terjednek: a legújabb adatok 35 méteres mélységről tudósítanak. tálból” kíváncsi természet, olyasmibe is kénytelen beleütni az orrát, ami tényleg nem szakmája, így viszont a rosszin- dulatúak megkérdőjelezhetik hozzáértését. Nem hinném, hogy amikor ezeket tanították, épp akkor hiányzott volna az iskolából a „betonozó” tollforgató. Avagy mégis? Mert ha az etikai alapfogalmakkal tisztában lenne, azok vérévé váltak volna, akkor a leírt tényeket tényekkel ütköz- tené s nem magát a cikkíró személyét venné gyilkos nyilvánosságú bonckése alá. Munkanélküliség Már hétszázezer körüli hazánkban a munkanélküli, s ki tudja, mikor és hányán jutnak még erre a sorsra? Ma én, holnap te, holnapután ő? Hogy nincsenek irigylésre méltó helyzetben, az a legenyhébb kiÁm nem csak ezek a .jelenségek” tartják ébren a garéiak aggodalmait. A tárolót három cég - a Möbiusz, a Bőrgyár és elsősorban a Budapesti Vegyi Művek - létesítette, illetve használja. Annak idején a kompenzáció jegyében például a község egészséges ivóvízzel való ellátását ígérték. Most a polgármester arról panaszkodik, hogy azóta úgy tapasztalják: a Möbiusz meggondolta magát. Volt probléma a Bőrgyárral is: a közelmúltban begyulladt az általa használt lerakó, s bár a tűzoltók lokalizálták a tüzet, de a falusiakat az égés füstje azokra az időkre emlékeztette, amikor Garét ellepte a tárolóból felszabaduló gőzök maró, fojtó és sokak által az egészségre közvetlenül káros bűze. Jk Ami pedig a BVM-et illeti: kötelezték az illetékes hatósáFélnek a garéiak fejezés. Mégis elgondolkoztat egy vendéglátós ismerősöm kijelentése: „Ez így mondvacsinált munkanélküliség.” Hogy ezt, a számomra is meghökkentő kijelentését mire alapozza? íme:- Állást hiába is hirdetek. Ha jön is érdeklődő, jószerint meg se kérdezi, hogy mi lenne a munka és mennyiért, máris megkér, pecsételjek a füzetecs- kéjébe, hogy számára ez az állás is tárgytalan. Ezt pecsételek! - mutatja indulatosan. - Nemrég jött egy horvát menekült lány, hogy ugyan ő otthon adminisztrátor volt, de három hónapig, amíg haza nem térhet, szívesen beállna hozzám takarítani. Hivatalos levelet írtam, hogy alkalmazhassam a lányt, ám hiába. Megkaptam: szó sem lehet a munkavállalásáról, foglalkoztassak inkább munkanélkülit. Örömmel megtenném, ha lenne kit! - mondja. gok határozatai a vegyszereket tartalmazó, korrodálódó hordók - 63 000 darab - átcsomagolására, természetesen határidőt is megjelölve. A munka ritmusa azonban annyira lassú volt, hogy bírságot kellett «fizetniük ... Igaz, mostanában e célra ideszállítottak 15 000 hordót, de - állítja a polgármester - a munkával leálltak. Pedig az optimális megoldás még csak nem is az átcsomagolás, hanem a veszélyes hulladék végleges megsemmisítése, „nyomtalan” eltüntetése. Ámi megint nem kis próbatétel, mindenesetre említésével eljutottunk a legújabb garéi fejezethez. Hogy az itt és a környező falvakban élők mit gondolnak, könnyű sejteni. Már csak abból is, hogy az említett, meglehetősen kiteijedt elszivárgásról értesülve, úgy vélik: a garéi lerakóban elhelyezett időFotó: Szundi György Hiába is győzködném, az ő szemszögéből mondvacsinált valami a munkanélküliség. Az ő esetében ez igaz is. Bárcsak ne lenne igaza! A kamatcsökkentés várhatóan serkentő hatással lesz a termelő beruházásokra, bár félő, hogy a hitelkamatok még így is túlontúl magasak ahhoz, hogy azokat tisztességgel ki is lehessen gazdálkodni. S ha már a tisztességről esett szó, kénytelen vagyok egy felszámolással foglalkozó cég szakemberének tapasztalataival előhozakodni - ellenpélda gyanánt. Ugyanis neki gyötörnie kell a felszámolandó cégek vezetőit, hogy azok fizessék ki tartozásaikat, toronymagas adósságaikat.-Tudod, ez egy olyan bújócska, amihez kötélidegek kellenek. Legtöbbje úgy eltűnik, zített bombának immár „kiélesítették a gyújtószerkezetét”. Márpedig ha a lakosság fél: kötelező valamit csinálni. Erre gondolhatott a Transda- nubia Kft. is, amelyik vállalkozott a megsemmisítés menedzselésére, „levezénylésére”. A közelmúltban írtak ki egy tendert, ez pedig igen komoly megszorításokat tartalmaz. Többek között azt, hogy az égetőmű - mert az égetés látszik a légjárhatóbb útnak - kéményén át távozó füst összetételének meg kell felelnie a jövő évi európai szabványoknak. Jk Kérdés: ki tud ennek a kihívásnak megfelelni, azaz lesz-e olyan vállalkozó, aki megpályázza a megbízást? Pillanatnyilag ez a legnagyobb gondja a garéi önkormányzatnak, mert minél előbb szeretne megszabadulni a tározó terhes szomszédságától. Csakhogy attól tartanak: nem lesz pályázó. Akkor hogyan tovább? Ezt nem tudják Garéban. Amúgy is kissé cserben hagyottnak érzik magukat ebben a tározóügyben. Aggodalmaik nem alaptalanok: amikor megalakult az önálló önkormányzat, átvéve a hulladéklerakóhoz kötődő gondokat is, természetesen igyekeztek minden addigi eredményt, „papírt” megszerezni. Reménytelen vállalkozás volt. Itt-ott jutottak hozzá néhány másolathoz ... Vélhetően nem azért, mert a érintettek azt gondolták: majd az idő lassan megoldja a gondot. Ez nem az az eset. Sőt: az idő a vegyszereknek dolgozik. Mészáros A. mintha a föld nyelte volna el. Volt, aki eladta a hitelbe átvett készletet, túladott rajta és nem fizetett, volt, aki... A mások pénzét kicsaló ötletek kifogyhatatlanok. Mellettük egészen dörzsölné válók, s néha nem győzők csodálkozni. Képzeld el, a múltkor alig kaptam levegőt, amikor az egyik nem épp tiszta szándékú „páciensem” vigyorogva közölte: maximum kettőtől nyolc évig sózhatnak a nyakába, s még azzal is büszkélkedett: mutassak neki valakit, aki úgy ül, hogy az elrejtett pénz kamataival azalatt is évente milliókat keres. Évente milliókat keresni, így?! Ez igen! Gyanítom, a kamatlábak csökkenése sem szegi a kedvüket. Nekik még így is megéri. Na bumm, legfeljebb valamicskével kevesebbet keresnek börtönéveik alatt. Murányi László Bújócska SzáUcálc A veszélyeshulladék-tároió
