Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-17 / 287. szám
10 üj Dunántúli nopiö 1992. október 17., szombat Saját hagyományaink szerint Egy fesztivál tanulságaiból A helyi hagyományok újjáélesztésének és új hagyományok teremtésének idejét éljük: régi népszokások elevenednek fel vagy élnek túl nagy társadalmi változásokat, s új közös szórakozási, művelődési lehetőségek kínálkoznak s gyökeresednek meg. A pécsváradi leányvásár és a gesztenyeszüret például már évek óta sok érdeklődőt vonz helyből és messziről, míg a mohácsi Nepomuki Szent Já- nos-ünnep még újdonság a helybelieknek és az idegeneknek. Pécsett harmadik alkalommal rendezték meg az idén a Mediterrán ősz elnevezésű kulturális eseménysorozatot - egyes eseményeit kifejezetten népünnepély-jelleggel. Ebbe Siklós is bekapcsolódik majd, de annak már most tanúi vagyunk, hogy a megye falvaiban is sikeres ötletek támadnak. Mindenki a maga módján, a saját hagyományai szerint ünnepel: szüreti bállal (Lánycsók) vagy éppen aratási ünnepséggel (Sátorhely). Mohácson, Pécsett sörfesztiválra húztak fel sátrakat. A rendezvények közül azok a sikeresebbek, amelyeknek helyi előzményeik vannak, de persze, nem árt tanulni akár távoli - gyakorlott - szervezőktől, rendezőktől sem. Azzal a kimon- dott-kimondatlan céllal, hogy szorosabbra lehessen fűzni a szervezők szakmai kapcsolatait, vagy akár - láttunk már erre példát az elmúlt években - kulturális-művészeti cserékkel egyengetni a gazdasági kapcsolatok útját. Ebből indult ki a Baranya Megyei Művelődési Központ, amikor tanulmányutat szervezett azok számára, akik résztvettek a Mediterrán ősz szervezésében. Fellbachban ugyanis október második hetének végén rendezik meg Fellba- chi ősz néven a szőlő és bor ünA fesztivál idején minden a bor, a vendégeskedés, az ünneplés körül forog. A boltok, pincék szombaton, vasárnap is nyitva vannak, s a bor ünnepén a városban nem mérnek sehol sört - ez nem rendelet, hanem afféle megállapodás. Az utcákra kitelepülnek a bor- és szőlőáru- sok, kolbász- és pecsenyesütők, mindenféle kereskedők. A testvérvárosoknak külön utcájuk van. Hirsch úr szomorúan emlínepét - az idén éppen a negyvenötödiket. A Stuttgart melletti kisváros büszkén tünteti fel minden kiadványán az idegenforgalmat megcélzó szlogent: „a bor és a kongresszusok városa”. Ehhez minden adottsága megvan: hangulatos városi környezet, kiváló épületek a legkülönbözőbb tanácskozásokhoz - köztük az egyáltalában nem tüntetőén modem Schwabenlandhalle -, szép szállodák, panziók és magánházak a vendégek számára; (ilyenkor a négy nap alatt hatvanezer idegen fordul meg itt), és nagy tradíciójú szőlőkultúra a könnyű, kellemes borok termelésére. És persze, egy olyan adórendszer, amely a város ön- kormányzata számára lehetővé teszi, hogy megfontoltan, de garasoskodás nélkül költsön a fesztivál rendezvényeire - egészen addig, hogy az idegeneknek szállást adó család költségeihez is hozzájáruljon. Ezt az adórendszert „nagyon bonyolultnak” nevezte Karl- Heinz Hirsch, a fellbachi főpolgármester személyi titkára, aki tájékoztatta a magyar delegációt a szervezés titkairól. A lényeg: a városban működő üzemek adóiból éppen úgy visszakap a város, mint a személyi jövedelemadóból, és a legkülönbözőbb címeken lehet még igényelni pénzt a központi kormányzattól. A pénzről, persze, csak mi akartunk olyan sokat beszélni. A fellbachiaknak nem azért kevésbé fontos, mert sok van belőle, hanem azért, mert a fesztiválon sikerült a kulturális és kereskedelmi szempontokat úgy egyesíteniük, hogy bár a rendezvény haszna minimális, nem kell költeni olyasmire, ami a bortermelőknek és a kereskedőknek jól felfogott üzleti érdekük. Sok polgár szívesen végez munkát ingyen, fizetség nélkül. Az áldozatkész közreműködők közül ilyenkor öt-hatszázat a főpolgármester vacsorán lát vendégül. Színes sátrak a fellbachi utcán: bor, kolbász, gyümölcs Feldíszített kocsik, népviselet: kezdődik a felvonulás tette, hogy annakidején, "amikor politikai okokból még bort is nehéz volt kihozni”, a pécsi bor jelen volt a fellbachi fesztiválon - most azonban nem. De, tette hozzá, reméli, legközelebb már megkóstolhatják a vendégek a baranyai borokat. Délutáni felvonulással kezdődött a program. A fesztivál az egykori terménybetakarító ünnepből alakult ki, amikor a pap megáldotta az utolsó kocsit: ez a hagyomány ma is él. A felvonulásra eljöttek a város termelő, szolgáltató cégei, iparosok, kereskedők, egyesületek, kulturális' csoportok, iskolások: jelmezben, népviseletben - vidám látványosság az egész. Velük vonultak a francia, olasz, német testvérvárosok küldöttei is. (Pécs nem küldött művészeti csoportot.) A tömeg ezután a Schwabenlandhalle előtt lévő parkba vonult, ahol Friedrich-Wilhelm Kiel főpolgármester üdvözölte a vendégeket, a testvérvárosok és megyék vezetőit, köztük dr. Szűcs Józsefet, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökét és dr. Krippl Zoltán pécsi polgármestert. (Hirsch úr elmondta, hogy a fesztivál idején a főpolgármester nagy beszédet mond, mintegy elszámol évi munkájáról, de a rendezvényt Baden-Württemberg tartomány vezetői, miniszterei is megtisztelik látogatásukkal: a fesztiválnak ilymódon komoly politikai jelentősége is van.) Este a Schwabenlandhalle színháztermében, ahol néhány évvel ezelőtt a pécsi színház is szerepelt a Varázsfuvolával, s amely bálteremmé is átalakítható, a főpolgármester adott vacsorát a fesztivál önkéntes munkásainak és a hazai, külföldi vendégeknek. A számos pofiárköszöntő, ünnepi beszéd hozzátett egy-egy gondolatot a főpolgármester által kifejtett eszméhez. Kiel úr megemlékezett Németország újraegyesítéséről, visszatekintett a gazdasági és politikai határok által szétszabdalt Európára. Kifejtette: azért dolgoznak, hogy az egykori előítéletek ne térjenek vissza soha többet. S hogy ne a bürokraták, hanem a saját hagyományaik szerint élő népek Európája legyen öreg földrészünk. A rövidre fogott útibeszámolóba már csak néhány szó fér arról, hogy a borfesztivál városától nem messze, Bad Canns- tatt-ban meg sörfesztivált rendeztek ugyanez idő alatt sok-sok folklór-bemutatóval, s hogy a baranyai népművelők szerét ejtették osztrák kisvárosok önkormányzatával való ismerkedésnek is. G. T Drávacsepely fordulóponton A drávacsepely! hímzó'tanfolyam tagjai 1940-ben Drávacsepely apró falu, a Dráva- mellett, az Ormánság szélén. Magán viseli a régmúlt jegyeit, az 1960-as, 1970-es évek nagy körzetesítésének sebeit. Ugyanakkor az elmúlt két év gyötrődésektől terhes szerény eredményeit is - mondja Gál Jószef polgármester. Kiss Z. Géza az Ormánságról szóló könyvében így ír: „.. .ezen a földön eddig még tudatos régészeti feltárás nem volt... Annak, hogy a régészek ennyire elhanyagolták ezt a területet, bizonnyal az a legfőbb oka, hogy az itt kifejlődött populáció számára a természet csak egyetlen építőanyagot biztosított, a fát, s minden elnyelt századok során nedves mocsári környezet, ami fából készült: az alap nélkül készült házakat, ólakat, tároló ládákat, hombárokat, szökrönyöket, a termeléshez, vagy a fogyasztáshoz használt eszközöket...” Csepel neve 1177-ben bukkant fel először. A falu valószínű nem a mai helyén állt, hanem a Drávapiski felé vezető út mentén, de azt a tatárok felégették. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott település volt. Az 1848-as csepelyi népgyűlés nagymértékben hozzájárult, hogy a környék Táncsics Mihályt választotta országgyűlési képviselőjévé. Neve a századelőn változott Csepelyről Drávacsepelyre. 1931-ban 405 magyar, 7 német, 2 szlovák, 2 horvát lakta. Volt képviselőtestülete, elöljárósága, több községi alkalmazottja, papja, református temploma, református paplakja, iskolája, tanítója, tűzoltósága, szegényháza, polgári olvasóköre, vasútállomása, faiskolája és nem egy iparosa. A falu azokhoz a településekhez tartozik, amelyeknek lassú pusztulásáról, sorvadásáról Kiss Géza „Ormánság” című művében 1937-ben oly megrázóan írt. Gál József polgármester szerint az 1940-es években születettek hiányoznak nagyon Drá- vacsepelyről. Egy-kettő még ma is csepelyi, de a többiek elköltöztek. Az ok egyszerű: nem volt helyben munkalehetőség. A tsz viszont éveken át veszteséggel zárt. így történhetett, hogy míg 1930-ban több mint 400 ember élt itt, ma a község létszáma alig haladja meg a 250 főt. Beruházások, fejlesztések? - Alig valami. 1950-1990 között tatarozták az iskolát, a kultúr- házat, a téglajárda helyett betonjárda készült, és kialakítottak egy könyvtár-klubszobát. A folyamatot az iskola sorsa is jelezte. Az államosítás után ösz- szevont 1-4 osztály maradt helyben, majd a kicsiket is utaztatni kezdték. Ettől kezdve nincs iskolájuk, nincs tanítójuk. A képviselőtestület a fiatalok lakásproblémájának megoldására éves szinten 300 ezer forintot különített el. Aki igazolni tudja, hogy a házvásárláshoz, felújításhoz a szükséges összeg felével rendelkezik, azt támogatják. A testület által biztosított pénz 70%-a vissza nem térítendő támogatás, 30 %-ot havi törlesztéssel kell visszaadni. Drávacsepely lakosságának 1/3-a időskorú. A polgármester és a képviselőtestület energiája és a falu pénzének jelentős része az elmúlt két évben az egészséges ivóvíz megteremtésére ment el. Ez a falu évszázadokon át küszködött a vízzel. A mocsárvilágban gyakori volt a golyva. Haas Mihály 1845-ben megjelent könyve szerint: „ .. .hol több oly kút is találtatik, melynek vizéből kik isznak, ritkán maradnak mentesek azon nya- káktől, melyet közönségesen golyvának neveznek...” Hölb1; 'J < ling Miksa, Baranya vármegye egykori tiszti főorvosa az ormánsági golyvás községek sorából Csepelyt emelte ki, amelynek 400 lakója közül 200 golyvást talált. Ma az erős nitrá- tosodás a legfőbb probléma. Az akciót az igények alapján 1988-ban még a Harkány Nagyközségi Közös Tanács indította. Négy község összefogásából azóta kutat fúrtak Dráva- csepelyen és elkészült a víztisztító. A rendszer már nyomás alatt van, ebben a hónapban vizet fog adni. Az önkormányzat a saját erő mellé pályázat útján céltámogatást nyert, így sikerült a portánkénti 40-50 ezer forintos hozzájárulást 30 ezer forintra csökkenteni. A beruházás 48 millió forint, amelyen a felsorolt községek egyenlő arányban osztoztak. A vízprogram befejezése után már megnyert céltámogatás felhasználásából is szeretnék felújítani a kultúrházat. A tervek között szerepel a temető rendbetétele, az elektromos hálózat és vízvezetékrendszer temetőig való kiépítése, a temetői út szilárd burkolattal való ellátása. A temető külön gondot okoz az önkormányzatnak. A valamikori tisztán református Drávacsepely ma már csak 80 fő helvét hitvallású, a többiek római katolikusok. Október 23-án avatják fel a drávacsepelyi hősi emlékművet. Az ünnepségre minden csepelyit és az onnan elszármazottakat nagy szeretettel várnak.. Dr. Erdődi Gyula ♦ Napközben csendes a főutca Drávacsepelyen Fotó: Läufer László . .iu'H- A
