Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-23 / 263. szám

1992. szeptember 23., szerda új Dunántúli napló 7 Változások a hazai ellátási rendszerben Osztrák beruházó Magyarországról Gyógyszerérzékenység Ha sokallja az árát, kérhet másikat A pécsi Gyógyszertári Központ laboratóriuma nősen elfogadják egymás do­kumentációját. Korábban ez egy hosszadalmas, akár több évig tartó procedúra volt min­den készítménynél. Ugyanakkor romlott az ellá­tás teszi hozzá mindehhez dr. Várszegi László, megyei tiszti főgyógyszerész. A volt szocia­lista országokból korábban ka­pott gyógyszerekből esetlege­sen és nem elegendő mennyiség érkezik, a hazai gyártók alap- anyaghiánnyal küszködnek. Ez­zel együtt az is érzékelhető, hogy a rugalmasabb, üzletileg nagyon is érdekelt magánpati­kák ellátottsága jobb, mint az államiaké. A biztatóbb jövőt a szakem­berek egy része a kisebb téte­lekben többféle készítményt ru­galmasan gyártó, jó külföldi kapcsolatokkal rendelkező gyá­rakban, nagykereskedésekben látják. Feltéve, ha marad a fő sín és nem szaladunk mellékvá­gányra. Vannak akik már ilyen tévútnak tekintik, hogy a nyu­gati mintától eltérően nálunk a gyárak is kaphatnak nagykeres­kedői engedélyt. Attól tartanak, hogy a kisebb befektetéssel járó lehetőség többeket a gyártás, a kutatás hanyagolására késztet­het, illetve a saját készítménye­iket tekintve eleve monopol­helyzetet jelenthet a többi nagykereskedéssel szemben. Ezzel összefüggésben nyugta­lankodnak a magán patikák jö­vője miatt is, mivel a közel­múltban csökkentették a kiske­reskedelmi és növelték a nagy­kereskedelmi árrést. Ma még nehezen kiszámít­ható, hogy egy-egy döntés mi­lyen következményekkel járhat a hazai gyógyszerellátásban, de van, aminek a hatását sajnos már érzékelhetjük. Az idén két­szer csökkentették a társada­lombiztosítási támogatást, amelynek következményeként többet kell fizetni számos gyógyszerért. Egyre többen vannak, akiknek ez óriási anyagi terhet jelent. Sajátos és sajnálatos segítség amellyel az ANTSZ a közel­múlttól megpróbál könnyíteni a családorvosok helyzetén: tájé­koztatót küldtek az orvosoknak a gyógyszerek áráról és a tb-tá- mogatás mértékéről. Ennek is­meretében nem a gyógyszertár­ban, hanem már az orvosnál megtudhatja a beteg, hogy amit felírnak neki, az mennyibe ke­rül. Ha sokallja, kérhet olcsób­bat. És vannak, akik kérik. Ez az állapot azt mutatja, hogy messze vagyunk annak a nyugati tapasztalatnak a hasz­nosításától, amely szerint a leg­olcsóbb és legjobb egészség- megőrző befektetés a megelő­zés, de ha a baj már bekövetke­zett, akkor a legkorszerűbb te­rápiát kell alkalmazni. Hosszú távon ugyanis ez éri meg. Változik a hazai gyógyszerel­látás rendszere, s ez az átalaku­lás ezekben a napokban újabb jelentős állomásához érkezett. Több gyár és megyei gyógy­szertári központ kérte és meg­kapta a nagykereskedői jogot. A magánpatikák megjelenése után- amelyekből az országban ed­dig 240, a megyében 10 van - augusztus végéig 13 kérelmező- köztük a baranyai PAN- NONMEDICINA - kapta meg a népjóléti tárcától a nagy keres­kedési engedélyt. A változás harmadik lépcsője, az állami pa­tikák privatizációja még vissza van. A két világháború közötti nemzedék még jól emlékszik a számos kisebb gyógyszer- gyárra, amelyeket a negyvenes évek végén államosítottak, nagy gyárakká változtatták őket, amelyek aztán éves ütemterv szerint állították elő a készítmé­nyeiket. Hasonló sorsra jutottak a gyógyszerkereskedések is, amelyek helyett egyetlen nagy- kereskedést - GYÓGYÉRT - hoztak létre. Aztán államosítot­ták a magán patikákat is. Ez volt a hazai gyógyszerellátási rend­szer, egészen a közelmúltig. Hogy miként működött, arról nyilván mindenkinek megvan a saját tapasztalata és véleménye. Mindentől elvonatkoztatva ta­gadhatatlan tény, hogy a gyógy­szerellátásért közvetlenül fel­elősök időnként kétségbeesett magyarázkodásra kényszerül- tek:miért nem kaphatók egyes készítmények. Ez a rendszer most jórészt nyugati minták alapján változik. Ezekben az országokban ugyanis vannak a gyárak, a nagykereskedések és a magán­patikák. Efelé megyünk mi is. Napjainkra már számos külföldi gyógyszergyár megvetette ha­zánkban a lábát, részben a ma­gyar gyógyszergyárakban szer­zett érdekeltségével, részben nagykereskedés létrehozásával. Megkezdődött a gyógyszertári központok átalakulása, ame­lyekről a tervek szerint leválnak és magánpatikákká alakulnak a most még hozzájuk tartozó gyógyszertárak. Mindebből eddig legjobban az árváltozásokat érzékelte a la­kosság, jóllehet vannak más jel­lemzői is az átalakulásnak. Az egyik, hogy tavaly több, mint 200 gyógyszerkészítményt törzskönyvezett az Országos Gyógyszerészeti Intézet. Ez jórészt annak az eredmé­nye, hogy Magyarország első­ként csatlakozott a volt szocia­lista országok közül ahhoz az európai egyezményhez, amely­nek értelmében a tagok kölcsö­Szalántán a közelmúltban lyvílolt magánpatika Läufer László felvételei Egy jellegzetes gazdasági-jogi helyzet termékei A vámszabadterületek országa? Augusztus közepén 87 ke­reskedelmi és 85 ipari célú vámszabadterület rendelkezett érvényes engedéllyel Magyar- országon. Jelenleg is sok kére­lem van a Vám- és Pénzügyőr­ség Országos Parancsnoksága (VPOP) asztalán, az érvényes engedélyek száma az új kérel­mek és a visszavonások miatt folyamatosan változik - tájé­koztatta az MTI-t a VPOP ille­tékese. A vámszabadterületek (vszt-k) az országon belüli olyan elkülönített területek, ahol a beszállított vámárut vámfizetési kötelezettség nem terheli. A rájuk települt cégek száma jóval nagyobb, mint maguké a vszt-ké, mivel társu­lással más cég által bejegyezte­tett vámszabadterületet is lehet használni. Vámszabadterületi társasá­gokat a tapasztalok szerint fő­ként ipari célra alakítanak. Fő tevékenységüket a vszt-n belül kell végezniük, s legfőbb vonzerejük, hogy könyveiket devizában vezethetik, szemben a belföldi székhelyű társasá­gokkal. Ez a vonzerő a forint kon­vertibilitásával nyilván meg­szűnik. Úgynevezett kvázi-vámszabadterületek is létrehozhatók pénzügyminisz­tériumi engedéllyel, például azok a pénzintézetek, kaszi­nók, melyek a könyveiket de­vizában vezetik, ám ezek nem végezhetnek olyan tevékeny­séget, amely áruknak az állam­határon át történő mozgatásá­val jár. Az ipari vszt-k exportra termelhetnek, belföldre csak a PM egyedi engedélyével. Az első ilyen engedményt a Gene­ral Motors kapta. A vámáru korlátlan ideig maradhat ezeken a helyeken, a feltétel csak az, hogy a be-, il­letve kiraktározás külföldi fél rendelkezése alapján történjen. Az áruk külföldi tulajdonosá­nak gyakran érdeke, hogy ma­gyar vszt-n raktározzon, hiszen az itt állomásoztatott áruval így ugrásra készen állhat a keleti piacok felé. Úgy tűnik, a magyar cégek számára is előnyösek a vszt-k, bár néha indokolatlan létesíté­sek is történnek. Mindezek alapján úgy tűnik, a Magyarországon lévő vám­szabadterületek virágzása egy jellegzetes gazdasági-jogi helyzet terméke, talán átmeneti jelenség. A vámjogszabályok ellentmondásossága miatt várva várt vámtörvény talán ezen a területen is hoz majd változást. Mindenesetre a magyar ha­tárra ma már okkal lehetne ki­írni „a vámszabadterületek or­szága”. Hiszen ha csak a szomszé­dos Ausztriával hasonlítjuk össze a helyzetünket: ott össze­sen négy vámszabadterület van, míg nálunk ez a szám a kétszáz felé közelít. A folyamat 1982-ben kez­dődött, a Csepel Szabadkikö­tővel. Azóta csupán annyi szű­kítő rendelkezés született, hogy a vszt-nek 2000 négyzetméter­nél nagyobbnak kell lennie. És bár a szükséges engedély be­szerzéséhez négy minisztérium egyetértése kell, továbbra is növekvő számban vállalják a cégek a procedúra fáradalmait. Visszavonulás Keletről? Ugyancsak barátságtalanul nyilatkozik a kelet-közép-euró- pai, és ezen belül az általa a leg­jobban ismert magyarországi gazdasági viszonyokról és a külföldi beruházási körülmé­nyekről Thomas Prinzhom oszt­rák üzletember. Az élesen jobb­oldali beállítottságú Neue Kro­nen Zeitung szombati számában a Gyáriparosok Szövetsége Gazdaságpolitikai Bizottságá­nak elnöke, aki a lap szerint ed­dig két milliárd schillinget ru­házott be Keleten, hazugságnak nevezi a kelet-európai gazdaság és piac jó növekedési kilátásai­ról szóló előrejelzéseket. Prinzhom szerint ezeknek az országoknak még évtizedekre van szükségük ahhoz, hogy a valamennyire is összehasonlít­ható színvonalat elérjék. A ha­mis jelentések oka szerinte az, hogy a nyugati menedzserek, akik a keleti projekteket erőltet­ték, most nem akarják beis­merni, milyen rosszul mennek ott a dolgok. Emellett a keleti országok képviselői nyugaton afféle show-t adnak elő, ami tel­jesen hamis elképzeléseket táp­lál. Konkrétumokról szólva Prinzhom arról beszélt, hogy Magyarországon az elmúlt 24 hónapban a papír- és csomago­lóipar 40 százalékos visszaesé­sét élte meg, miközben az im­port száz százalékkal emelke­dett. A sokat dicsőített 13 ezer vegyesvállalkozás a Prinzhom szerint ugyancsak csalóka: a legtöbb csak arra való, hogy képviselőik forgalmi adó nélkül hozhassanak be gépkocsit. Le­adják ugyan a névjegyüket, va­lójában azonban a lehető leg­csekélyebb bemházást eszkö­zölték. Magyarországon, külö­nösen vidéken drámaian meg­nőtt a szegénység, miközben ki­felé az „új típusú üzletember ha­talmas kocsiban” képét terjesz­tik. Prinzhom beszélt a nyugdíja­sok rossz helyzetéről, s megje­gyezte, hogy mindezek a jelen­ségek annak kedveznek, hogy az osztrák ipar mégis Ausztriá­ban maradjon, hiszen sokan máris megkezdték a visszavo­nulást Keletről. Az üzletember megszólalta­tása beleillik abba a kam­pányba, amelyet a gazdasági élet képviselőinek egy csoportja a keleti kapcsolatok ellen foly­tat. A másik táborral szemben, amely a keleti nyitás előnyeit ecseteli, ez a csoport a hazai ipart félti a konkurenciától. Harcuk módszere eddig inkább a hazai gazdasági életet fenye­gető veszélyek felnagyítása volt, és az, hogy a keleti konku­renciát, az olcsó munkaerőt és alacsonyabb termelési költsé­geket tették felelőssé a hazai a munkanélküliségért és a válság- jelenségekért. A keleti lehető­ségek ilyenfokú befeketítése az eszköztárban most jelent meg először. Y asútfejlesztés A magyar vasúthálózat fej­lesztése keretében elkészült a Budapest-Hegyeshalom vasút­vonal korszerűsítésének megva­lósíthatósági terve, a budapest- kelebiai vonal tanulmányának megszületése pedig hamarosan várható. Az 1996-ra, illetve 97-re elkészülő beruházásokat nemzetközi hitelekből kívánják megvalósítani - mondta Gaál István, a Közlekedési Hírköz­lési és Vízügyi Minisztérium vasúti főosztályának vezetője. A Budapest-Hegyeshalom vonal átépítésének célkitűzése a Nemzetközi Vasúti Egylet, az UIC által javasolt Budapest- Bécs közötti kétórás menetidő megvalósítása - amiről koráb­ban a magyar és az osztrák köz­lekedési tárcák miniszterei kö­zös szándéknyilatkozatot írtak alá. Ehhez a 178 kilométer hosszú magyar szakasz átépí­tése szükséges, a teljes hosszon biztosító berendezésekkel, fel­sővezetéki beruházásokkal és valamennyi állomás forgalmi átépítésével. A megvalósítható­sági tanulmányt a német DE Consult cég készítette. A tervek szerint 1996-ra elkészülő felújí­tott szakasz becsült költsége 16,5 milliárd forint. A kivitele­zés ugyan MÁV-erőből már megkezdődött, azonban a mun­kálatok gyorsításához szüksé­ges pénzösszegek megszerzé­sére a minisztérium több bank­kal is tárgyalásokat folytat. A hitelek jellegétől függően írják ki ezek után a pályázatot, a ren­delkezésre álló magyar kapaci­tás maximális kihasználásának figyelembe vételével. A Budapest-Kelebia vonal megvalósíthatósági tanulmá­nyát a MÁV Tervező Intézete több francia céggel közösen ké­szíti el a tervek szerint e hónap végéig. Az elképzelések alapján a fejlesztés első ütemeként a Budapest-Ferencváros-Kun- szentmiklós-Tas vonal épülne meg. A beruházások a meglevő egyvágányú pálya mellé történő második vágány fektetését, kor­rekciókat a 200 kilométeres óránkénti sebesség eléréséhez, állomás-kialakításokat, bizto­sító berendezések cseréjét és felsővezeték építését foglalja magában. Ez 140 kilométeres nyíltvonali vágány, 40 kilomé­teres állomási vágányszakaszra terjed ki. A teljes projekt be­csült költsége 15 milliárd forint körüli. A beruházás a Transz-euró­pai Észak-Déli Vasút (TÉR) ré­sze. A minisztérium a kivitele­zést a hegyeshalmi vonalhoz hasonlóan nem koncessziós alapon tervezi, hanem a verse­nyeztetés után várhatóan francia hitelekből francia cégek részvé­telével. Vérpróba „halálugrás” közben Dr. Thomas Loew 30 éves er- langeni orvos összekötötte a kellemest a hasznossal: amit mások idegcsiklandozó élve­zetből csinálnak, azt őt tudomá­nyos kísérletekre is felhasz­nálta. Egy este egymás után há­romszor ugrott le 60 méter ma­gasságból a mélybe, miközben egy gumikötél a lábára kötve védte attól, hogy a földhöz csa­pódjék. Az ugró egyik vénájába vérkatétert vezetett, és egy kis pumpa összesen huszonnégy vérpróbát vett az egyes ugrások közben és után. A kísérlet azt mutatta, hogy a kortizon stresszhormon szintje minden ugrás után nőtt, ezzel szemben az endorfinok koncentrációja, valamint más hormonok vérbeli szintje nem. A fájdalomküszöb a kísérlet alatt folyamatosan csökkent. Az orvos következte­tése mindebből az, hogy stressz alatt a fájdalomcsillapító és ser­kentő anyagok koncentrációja az agyban megnő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom