Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-01 / 211. szám
8 üj Dunántúlt napló 1992. augusztus 1., szombat Aprily Lajos Tetőn Kós Károlynak Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: „Minden összeomlott.. Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény, Ott lenn:zsibongott még a völgy a láztól. Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor. És békességes szót ejtett a szája, és békességgel várt az esztenája. Távol, hol már a hó királya hódít, az ég lengette örök lobogóit. Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullám-horizontot s tetőit, többet száznál és ezernél — s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély ... Takács Imre Bázis a milliók közt Almát ha szeretnék enni, közelebb jutnék a természethez: kitakarnám a mellem, hátam, legyengült lábam, karom - almát ha szeretnék enni. Lányt ha tudnék még szeretni, ha nem mind valami ismeretlen családkultúrából érkezne, de meglátna valóságosan - lányt ha tudnék még szeretni. Ha mondhatnám: Amit én mondok, nem mozdít milliárdos valóságot, mert csak egy kis szelecske torka vagyok, mint voltak azok az égi jelek - ha mondhatnám: Amit en mondok ... Ha nem csak mint kvackristályosodás léteznék, ha nem csak mint bokrosodás kakukkfűben, búzában vagy gyapjas gyűszűvirág rügy-zónájában, mint száraz tervezete - ha nem csak mint kvarckristályosodás ... Nem tornádó, és nem ciklon ... Almát ha szeretnék enni... Lányt ha tudnék még szeretni... Ha mondhatnám: Amit én mondok ... Ha nem csak mint kvarckristályosodás . .. Bázis a milliók közt. Szepesi Attila: A macskasajt A zsibvásár vasárnap sem szünetel a téren. Az árusok —kínaiak, oroszok, román, grúzok és persze, magyarok, sűrű kordont vonnak a metrófeljáró köré. Ember legyen a talpán, aki átvergődik közöttük. Portékáik tarkasága, bábeli zsibongásuk a perzsavásárokat idézi. Olykor muzsikusok is fel-fel- tíinedeznek, helyet keresnek maguknak a kirakott virágcsokrok, cigaretták, kávésdobozok, rúzsok s a jó ég tudja, miféle portékák közt. Az öreg néni ott állt a zsibvásár peremén, ahol összemosódott a hangzavar, a rikkancs felhangja, az indián zene, a román gajdolás meg a dobpergésre emlékeztető grúz beszéd. Látszott rajta, hogy nincs gyakorlata az efféle ténykedésben. Amatőr. Néha riadtan felnézett, ha valaki elhaladt előtte. Talán motyogott is valamit. Talán kissé megemelte a tenyerét, amin ott árválkodott három kockasajt. Lányom szereti ezt a zsibvásárt. A változatos gitárpengést, a portékák tarkaságát, s ahogy az öreg nénit megpillantotta, láthatóan nem tudta, hova tegye. Mit keres itt, ebben a vasárnap déli farsangban, kopottas öltözetében, lehajtott fejű, halk motyogásával? És egyáltalán: az a három kockasajt milyen céllal várakozik ott? Ha a néni Hámori Gábor: Faágak Jótékony garabonciások Húszéves az olvasótábori mozgalom K ét évtized nem olyan nagy idő, nem egy nemzet, legfeljebb az ember életében számottevő igazán - gondolom én is sokakkal együtt, de rögtön elbizonytalanodom, hiszen ki gondolta volna húsz éve, hogy manapság ilyen lesz a világ. Nem képzelőerőnkkel volt és van a baj sohasem, hanem azzal, hogy ez a képzelet ritkán képes eltalálni a valóságos változásokat. Húsz éve sokan hitték, hogy egy kommunista Kánaán felé közeledünk gyors léptekkel, még többen remélték, hogy megteremthetik a maguk külön, kerítéssel elzárt kis magánparadicsomát. Voltak természetesen olyanok is, akik a létező rendet kívánták megdönteni, de ezt maguk is távoli célnak látták. S voltak olyanok is, akik a létezőn belül, akár azzal együttműködve szerették volna a meglévő rosszat csökkenteni, s világnézettől, politikai nézetektől függetlenül jobbítani az embert s a közösségeket is. E cél hozta létre az olvsótáborokat is. Az 1968-ban zászlót bontó Olvasó Népért Mozgalom azt szerette volna elérni - ma már tudjuk, utópisztikus ábrándként -, hogy váljon mindenki olvasó egy hirtelen bűvészmutatványnyal elvarázsolná őket, helyükre egy galamb kerülne elő kabátja ujjából, aztán egy pingponglabda - úgy még volna értelme az egésznek. De így? Ilyesféle gondolatok foroghattak a fejében, ahogy átvágtunk a perzsavásáron, elhaladtunk az oldalt árválkodó néni előtt, és tovaléptünk volna a házsoron. Tovaléptünk volna, mondom, ha hirtelen nem üti meg a fülünket valami fájdalmas macskanyávogás. Időbe telt, amíg rájöttünk, honnan szivárog a hang. Egy berácsozott pinceablak mélyéből szállt elő. Dohos levegővel keveredett, ahogy az öreg pincék lehelletébe mindig keveredik valami efféle: öreg rönkök, dongafák, használt lim-lomok és macska bűze. Meghatározhatatlan fuvallat, taemberré. E mozgalom életrehí- vója az írószövetség volt, s innen, a fiatalok köréből és aktivitásából bontakozott ki az olvasótábori mozgalom is. Természetesen nem az írás és olvasás elemeire kívánták megtanítani a diákokat, hanem az értelmes olvasásra, a gondolkodásra. Feltűnő volt ugyanis, hogy terjedőben van a második analfabétizmus, amin azt kell érteni, hogy a kisdiákok ugyan megtanulnak olvasni, ám a képességükkel nem élnek, s így az elsorvad, nem tart lépést az életkorral együtt növekvő szellemi képességekkel, s így e képességek sem bontakozhatnak ki. S ez nem csupán a szépirodalmi szövegek befogadását gátolja, hanem bármiféle ismeret írott formáját nehezen emészthetővé teszi. A második analfabétizmus csökkentése, kialakulásának megakadályozása csak egyik célja volt a táboroknak. A másik talán még fontosabb volt: az értelmiségi létre alkalmas fiatalokban elmélyíteni és tudatossá tenni mind ezt az alkalmasságot, mind az értelmiségi lét elemi követelményeit. Hangsúlyozom, hogy nem szakmákra, hanem gonlán nem is a jelenből, inkább a régmúlt időből, tovatűnt évtizedek mélyéről, melyek ittfelejtették üledéküket: a piricék-rejte- gette haszontalan, tengernyi ka- catot. Aztán előtűnt a macska is. Vörösszőrű, kopottas jószág. Hátát felpúpozva, tempósan lépett át a rácsok közt - szinte lassított mozdulatokkal, bizalmatlanul. Közben keservesen nyávogott. Horpadt bordáit látva nem kellett hozzá különös jóstehetség, "hogy megállapítsuk: régen ehetett utoljára. Lányom előbb tanácstalanul rámnézett. Aztán benyúlt a zsebébe. Végül, mint aki hirtelen megvilágosodik: visszapillantott a tér sarkán, a zsibvásár peremén ácsorgó öreg nénire. És már futott is. Csak annyit láttam, megáll a kopott öregasszony előtt, egy pénzdarabot nyújt át neki, elvesz egy sajtot, dolkodásmódra való felkészítésről volt és van szó, s hogy ennek leggyakoribb eszközévé az irodalom vált a mozgalom kezdeti szakaszában, annak nemcsak az volt az oka, hogy irodalmárok hozták létre az első táborokat, hanem az is, hogy a kor szellemi élete még döntően irodalomközpontú volt, a társadalom lényeges kérdései valamiképpen mind megjelentek az irodalomban. Hatvani és Hatvan környéki 12-14 éves diákok _ voltak 1972 júliusában az első olvasótábor lakói Felső- tárkányban. A tábort Kocsis István könyvtáros szervezte és vezette (ő mind a mai napig végzi e munkát), a kiscsoportok vezetői pedig Kovács István, Mózsi Ferenc, Ratkó József, Varga Csaba és e sorok írója voltak. A foglalkozások zöme tíz tagú kiscsoportokban zajlott, s a vezető által irányított beszélgetések nemcsak abban különböztek az iskolai tanóráktól, hogy bátran el lehetett térni a kijelölt témától, hanem abban is, hogy nem volt hagyományos’ tanár-diák viszony, a diák sokkal felnőttebbnek érezhette magát. Eleve varázsa volt a tábornak, hogy nem volt benne semmi és szalad vissza. A néni kikere- kült szemmel vizsgálgatta a tenyerébe helyezett, fénylő tízforintost. Mintha maga sem hitte volna az egészet. Mintha az egész árva ácsorgás ott a zsibvásár peremén, az összemosódó zene határán, kezében a három kockasajttal, nem is céltudatos tevékenység lett volna, inkább valami mozdulatgyakorlat, pantomim, aminek célja a tétova mozdulat maga. A macska nézte a földre helyezett sajtot. Lányom figyelte a vörös macskát. És amikor az enni kezdett, láthatóan helyreállt mindkettejükben a megbolygatott világrend. Énni kapott a pincelakó, kopott jószág. Az öreg néni mozdulata pedig, amiről korábban nem lehett ‘tudni, milyen célt szolgál, most hirtelen megvilágosodott. „úttörő”-jelleg, nem volt fegyelmezés, zászlófelvonás, napiparancs és egyebek, hogy az írók és egyéb meghívott művészvendégek, tudósok a maguk szakmájával és személyiségével az iskolai keretekhez képest lényegesen mást tudtak nyújtani. Már akkoriban megfigyelhető volt, hogy bár szükséges az iskolákban az ismeretek tantárgyakra osztása,a hagyományos szemlélettel nehezen teremthető meg a felosztott világ ismételt egységbe foglalása. Az olvasótáborok rövid, ám intenzív foglalkozásaikkal sokat segíthettek abban, hogy ez az egész világot, minden ismeretet átölelő szemlélet kialakulhasson. S az így gondolkodó embernek nagyobbak a cselekvési lehetőségei és igényei is: felnőttként és demokráciában szeretné leélni az életét. így nézve hivalkodás nélkül állítható, hogy az olvasótáboroknak is volt némi része abban, hogy a magyar társadalom elindult 1989 felé, hogy egyre kevesebb ember hitt el mindent, amit leírtak, vagy tett úgy, mintha elhinné. A demokrácia alapiskolái voltak e táborok is. Az első tábort a következő évben már 10, majd évi 50-60 követte. A sikert társadalmi szervezetek védnöksége és anyagi segítsége biztosította, de egyúttal mindez intézményesítette is a mozgalmat, talán azzal a titkos elképzeléssel is, hogy kivegyék a renitenskedésre hajlamos írók kezéből. Győzni senki se győzött: voltak konvencionális táborok is, de olyanok is, amelyek vagy a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában vagy az elitképzésben értek el komoly eredményeket. 1 r\ O őszén megL|Xvlalakult a X >/ w Magyar Garabonciás Szövetség, amely polgári szervezetként azóta is szervezi és lehetőségei szerint szakmailag és anyagilag is támogatja az olvasótáborokat. A mozgalom elszánt vitézei jelentik a garanciát: e tevékenység nem fog szünetelni, hiszen munka, azaz pallérozandó emberfő akad bőven. Vasy Géza Szép magyar vers
