Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-19 / 229. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. augusztus 19., szerda Ki vagy, te ezeréves? Szent István - a legendák tükrében „ .. .ámbár még gyermekéveinek virágjában állt, nem a száján volt a szíve, hanem a szívében volt a szája.” ....... mérgét a bölcs végül is lecsillapítja." Ilyen és ehhez hasonló eseteket sorolhatnánk fel, Szent István akár kisebbik, akár nagyobbik legendájából. Biblikus eredetű szavak ezek. megfontoltsággal és igazságérzettel. „Szellemének frissességét élete végéig megőrizte. Alig nyílt ajka nevetésre, mivel az írásra gondolt: akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, örömnek is lehet szomorúság a vége.” Időrendi sorrendben, próbáljuk meg végigkövetni Szent István születésétől a haláláig tartó útját. Pontosabban: születése előtt-től a halhatatlanságig tartó „égi küldetését!” Géza fejedelemnek egy éjjel különös látomása volt, az Ur gyönyörű külsejű ifjat állított elébe. „Tőled származik a születendő fiú ... az isteni gondviselésnek megfelelően rád bízza. Ő az Úrtól választott királyoknak egyike lesz, a földi élet koronáját majd az örökkévalósággal fogja felcserélni.” Géza ekkor megkeresztelkedik, és Magyarországra is elkezd „fény terjengem.” Aztán megszületett a fiú.„Nőtt a gyermek gyámo- lítva a királyi nevelésben, átlábalta a kisdedéveket.” „Már gyermekkorában átitatta a grammatika tudománya.” Sokkal többet nem tudunk róla. (A grammatica a latin ábécé - írás és olvasás elsajátítását jelentette.) Személyes ügy, de élt az udvarban egy főrangú személy, akit István Tatának hívott, és nagyon megkedvelt. Radla cseh pap volt bizonyára a szerény és jóságos szerzetes: Sebestyén, aki az ezredfordulón a magyar udvarban élt, s István „csodálatos módon megszerette.” István édesapja halálakor - miután a trónutódlást már eldöntötték - kitört a Kop- pány-lázadás. Vér fröccsent bizony Istvánra is a felkelés megtorlásakor! „Az ország táján az utak mentén kettesével felakasztva elvesztették. Hallották a föld lakói az ítéletet, mellyel a király intézkedett, és megrettentek.” Tudjuk, István 1001. január elsején megkoronáztatott. Gizellával köt házasságot, s a sok megszületett, de korán el- húnyt fivér közül egyedül Imre herceg nevelkedik föl. Elmondani is rengeteg ideig tartana, milyen vehemeciával kezdett az új országépítéshez! A tíz püspökség megszervezése az esztergomi érsekséggel; a parancs, hogy tíz falu egy templomot építsen; a papi tized bevezetésének ellenőrzése; az udvar és udvari szervezet; a királyi vármegye kialakítása; kincstár és pénzverés; a jogi írásbeliség, oklevéladás, törvénykezés; a lengyel, besenyő és bolgár háborúk - mind-mind az életének csak kicsiny mozaiklapjai. Imre herceghez írta az Intelmeket, aki - mint jól tudjuk - fiatalon meghalt. „... őrizze a katolikus hitet, erősítse az egyházi rendet. . . kedvelje a főembereket s vitézeket, hozzon igaz ítéletet, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosán fogadja, még inkább gyámolítsa, a tanács nélkül semmit se tegyen, az elődök példája mindig szem előtt legyen. Sűrűn teljesítse az imádkozás kötelmét, s a kegyesség irgalmasság meg a többi erények ékesítsék.” 1031-ben István megvakítatta Vazult. „Kegyetlen” - mondhatnánk, ugyanakkor- béke- tűrő, másokhoz figyelmes. „Miért hágtátok át a törvényeket? Miért nem ismertek irgalmat és ártatlan embereket mért büntettek? Mert nem azokat kell büntetni, akik a törvényt hallgatják, hanem akik áthágják.” Idősebb korra mély gyászban élő, irgalmas - „szent”. „Hiszen hányszor fülébe jutott, hogy beteg valaki, egy darab kenyeret, egy kis gyümölcsöt vagy fűszeres füvet küldött orvosságul számára.” „Alamizs- nálkodással és imádkozással töltve idejét, gyakran borult a szentegyház padlójára, s könnyeit hullatva bízta Isten akaratára tervének teljesedését.” Részvéttel, együttérzően, meglehetősen szelíden láttatja őket a nagyobbik legenda. „Megújította a dicsőséges szent szűz Máriáról elnevezett templomot Fehérvárban” - jegyzi meg a Kis Legenda. A Nagy Legenda ünnepélyesen kinyilatkoztatja: „Fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz istenanya, Mária gyámsága alá helyezte.” Milyen volt külsőre Szent István király? Szerintünk középes magasságú, vékony alkat volt. Tény az, hogy meglepetésre, sem az egykorú források, sem a XI. század végi visszaemlékezések nem beszélnek róla. Fennmaradt viszont — bármiylen elmosódottan is - Gizella koronázási palástján a képe, amire feltételezésünket is támaszthatjuk. Bizonyosra vehető, hogy XII. századi szobortöredéken, a kalocsai ásatásoknál előkerült vörösmárvány királyfőn is felismerhetők a paláston megfigyelt jellegzetességek. Kisugárzik, átfénylik viszont az egymásra rétegződő tíz évszázad mélységeiből is, hogy ki-ki magában hordja pontos arcmást, amelynek két legfontosabb vonása: a kereszténység felvétele és az államalapítás. Rózsa Endre A kalocsai székesegyházból származó XII. század végi király fej minden valószínűség szerint István királyt ábrázolja István király intelmei A latinul írt Intelmek - Mónim Institutio - kódexekben maradt ránk, mint Szent István király törvényeinek első darabja. Pedig nem törvények, hanem fiához, Szent Imre herceghez, a magyar trón várományosához intézett, tanító célzatú erkölcsi magatartási szabályok, amelyek megtartása sikeresebbé teszi az uralkodást. Talán maga István írta, de lehet, hogy az udvarában élő valamilyen tudós bencés szerzetessel vetette papírra. A legújabb kutatások szerint valószínűbb, hogy Asztrik - szerzetesi nevén Anasztáz - esztergomi érsek az Intelmek szerzője. Régebben úgy tartották, hogy az Intelmekben a kor nagy szellemi mozgalmának, a cluny-i reformnak a befolyása tükröződik. Felfogásán a 847. évi ma- inzi zsinat hatása ismerhető fel. Újabban úgy vélik, hogy egy nyugati feudalizmusban nevelkedett pap nem képzelhette el úgy az uralkodást, ahogyan az az Intelmekben olvasható. Ha tehát Asztrik érsek írta is ezeket az erkölcsi tanácsokat, azokon feltétlenül István király sugal- mazása és a helyi speciálisan magyar viszonyok ismerete látszik. A mű tehát a szerző személyétől függetlenül a korabeli magyar társadalmi és szellemi viszonyokat mutatja, s ezért - függetlenül az esetleges nyugati források felhasználásáról, bedolgozásától, a Pseudo-Izidor és Benedictus Levita-féle joggyűjteményektől - magyar munka. Magyar fordításban először 1738-ban, majd 1808-ban, harmadszorra 1899-ben jelent meg. A XX. században már többen is lefordították. Az Intelmek bevezetésből és tíz fejezetből áll. István király szóhasználatával, amint fiához címezve írja: „.. .miként égi serege (ti. a Királyok Királyának, tehát Istennek) áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból...” A tíz fejezet vagy parancs a következőio-ől szól: I. A katolikus hit megőrzéséről; II. Az egyházi rend becsben tartásáról; III. A főpapoknak kijáró tiszteletről; IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről; V. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról; VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról; VII. A tanács súlyáról; VIII. Arról, hogy a fiák kövessék az elődöket; IX. Az imádság megtartásáról; X. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről. A pontokba foglalt jó tanácsok hasznosságáról István király saját uralkodásából mentett gyakorlati tapasztalatokat. Egyénisége legjellemzőbb vonásának jó szívét, kegyességét, igazságszeretetét tartották. A merseburgi püspök szerint „a legyőzőitekkel kegyesebben senki sem bánt nála”. Udvara valósággal menhelye volt üldözött rokonainak és más királyi saijaknak. Lengyel földről és Velencéből száműzött unoka- öccsein kívül itt talált oltalmat sógora, az augsburgi püspök, itt leltek új otthont Edward és Edmund angolszász hercegek. Kegyelmes volt az elbukottal, jó lelkű a gyámoltalannal szemben és ilyennek kívánta fiát is nevelni. „Ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet...” írja az V. fejezetben. A IV. fejezetben a főemberekről és vitézekről szólván azt tanácsolja, hogy „uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog. • ■” István meg van győződve igazáról, uralkodási módszereinek, stílusának helyességéről - és joggal. A VIII. fejezetben ezért hangsúlyozza, hogy „.. .kedves fiam, apád rendeletéi, vagyis az én rendeleteim mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. ..” Gyakorlatias tanácsokban bővelkedő Intelmeiből csupán egyet idézünk a III. fejezetből: „Ha valamelyik... kárhozta- tásra méltó vétekbe esik, dorgált meg őt háromszor, négyszer is négyszemközt...” Valósággal megható, ahogyan a X. fejezetben szinte kedveskedve esedezik fiához, a magyarok leendő királyához: „.. .szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és rokonságodhoz, vagy a főemberekhez avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul...” Ugyanez a gondolat bukkan fel a VI. fejezetben is „. . . megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad...” Bár István király az Intelmeket kifejezetten Imre hercegnek címezte, mindenki máig érvényes, megszívlelendő erkölcsi szabályokat találhat bennük. Csonkaréti Károly Az „Angyalos címer” a budai vár falán Ismét a régi fényükben ragyognak az aranyszemcsék, a címerállatok kékje, ezüstje, fodrozódnak az angyalok szoknyái a budai vár falán, a sikló alsó állomása mellett: újjászületett Lotz Károly mozaik-remeke, az úgynevezett „angyalos címer”. Száztizenkét éves története néhány zaklatott évtized után végre szép szakaszához érkezett. A háború alatt megrongálódott műemlékről előbb a koronát verették le, majd a címert is, és 1949-ben ítélet született a mű megszüntetésére. Mérnökök és munkások összesküvése azonban meghiúsította az ítélet végrehajtását, a mozaik-maradékot elfalazták, megmentették. A nyolcvanas évek derekán kezdték életre kelteni az alkotást, kibontották, s hozzáfogtak újraalkotásához. Ráday Mihály városvédő igyekezete sürgette az akadozó munkát. Majd 1990-ben új csapat fogott hozzá, akik a húsz százaléknyi megmaradt felületből, régi és újabb fotók segítségével újraálmodták a vonalakat, ábrákat, korona-ékköveket, és két évnyi munkával, a kétszázezer üvegmozaik-szemcsét számtalanszor kézbevéve előbb kirakták, majd a helyére illesztették a hatalmas, három és fél méterszer öt méteres műalkotást. A köszönet Andróczi A lajos, Brutyó Mária, Bujdosó Anna és Forrai Kornélia restaurátor-művészeket illeti. Munkájukat a szakértő zsűri így minősítette: „A szakszerű újrakezdés, a sokrétű felkészültséggel párosult makacs szorgalom és felelősségérzet eredménye a kiváló színvonalú restaurálás és rekonstrukció... a kompozíció eredeti gazdagságát, szépségét, művészi kvalitásait megőrizve újraalkották a mozaikat.” A Lotz-mű az úgynevezett „középeimért” foglalja magába, amely 1895-től volt az ország címre (a parlamenti ülésteremben gyakran látjuk az elnök széke fölött), közepén a Habs- burg-Lotharingiai ház címerével. A kompozícióban, a plasztikusan forduló kartus, a szalagok, a címert és a koronát tartó, elevenné formált angyalok együttese az egyszerű címerábrázolást műalkotássá teszi. Egy új szín - ezer szín a Láncúidról a budai várhoz érkezők szemének. F. L.
