Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-18 / 228. szám

6 aj Dunántúli napló 1992. augusztus 18., kedd Külpolitika A moszkvai puccs évfordulóján A „Periph” (MTI-Panoráma) - Megint tízezreket lát maga körül a moszkvai Fehér Ház. Megint tí­zezrek jönnek falaihoz, hogy Jelcint éltessék. Tavaly is itt voltak, tavaly is ökölbe szorított kézzel skandálták: vesszen a diktatúra! Együtt döntötték le Dzserzsinszkijt, Szverdlovot és Kalinyint, közösen építettek a barikádokat a parlamentnél. Torlaszok most nincsenek, tankok sem masíroznak a Ma- nyézson. Van viszont nagyon sok kérdés: ki győzött, mi vál­tozott, merre tartanak, van-e remény, jönnek-e a konzervatí­vok, tényleg 70 rubel lesz-e egy kiló kenyér és hazajön-e végre a katonafiú. Hogy ki győzött? A demokra­(MTI-Panoráma) - Negyven évvel ezelőtt, 1952 augusztusá­ban foglalta el Jordánia trónját az akkor 17 éves hasemita her­ceg, Husszein. Ma a thailföldi Bhumibol, a belga Baudouin és a brit II. Erzsébet után a legré­gebben uralkodó király. Ő élte át az államfők közül a legtöbb merényletet. Uralkodásának negyven esz­tendeje alatt kis országa számos vereséget szenvedett el. Ennek ellenére II. Husszein a kö­zép-keleti konfliktus megoládá- sért folyó küzdelem egyik kulcsfigurája. A hasemita dinasztia Fati­mára, a próféta legifjabb leá­nyára vezeti vissza származá­sát. II. Husszein ükapja, Husz- szein Ibn Ali (1853-1931) Mekka emírje volt. 1916-ban mondta ki elszakadását az oz­mán birodalomtól, miután a hírhedt brit Lawrence segítsé­gével sikeres felkelést vezetett a törökök ellen. 1917-ben „Arábia királyának” kiáltotta ki magát, de 1924-ben Ibn Szaud, a szaúd-arábiai állam megalapí­tója elűzte Mekkából. Két fiát a britek két mandátumuk élére ál­lították: Fejszál kapta Irakot, Abdullah pedig Transzjordá- niát. Ez utóbbiból lett az 1948. évi arab-izraeli háború után a .Jordániái Hasemita Király­ság”. 1951. július 20-án Abdullah királyt unokája, a 16 éves Husszein szeme láttára egy fa­natikus meggyilkolta. Husszein apja, Talal lépett a trónra, 1952-ben azonban a britek állí­ták. De kik azok a demokraták? Mindenki annak mondja magát, csakhogy másnak lássák, csak­hogy különbözzön a kommunis­táktól. A hithű marxisták és a szélsőjobboldali vezérek egyér­telműen beszélnek. A győztes­ként tetszelgőknél nem lehet tudni, ki kivel tart. Demokrácia, vállalkozás, privatizáció, sza­bad sajtó - ezt könnyű megta­nulni, csak variálni kell a körí­tést. Mi változott? Nincs már szovjet birodalom, van viszont egy újraszülető Oroszország. Van zászló, himnusz, hadsereg és határőrség, de nincs többlá­bon nyugvó politikai rendszer. Állítólag puccsveszély sincs, a katonák visszahúzódtak. He­tólagos elmebetegsége miatt el­távolították, s Husszein lett az uralkodó. II. Husszein király az angliai sandhursti katonai akadémiát végezte el. 1956-ban elbocsá­totta az Arab Légió brit pa­rancsnokát, John Bagót Glubb-ot (Glubb pasát). Az 1958-ban megalakított Jordán- Irak konföderáció csak fél évig állt fenn. Egy véres puccs eltávolította Bagdadból a hasemitákat. 1967-ben a hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Nyugat-Jordá- niát és Kelet-Jeruzsálemet. 1970-ben Husszein hadse­rege brutálisan elűzte Jordániá­ból a palesztin menekülteket. Csak 18 évvel később sikerült Husszeinnak visszaállítania a jó viszonyt a Palesztinái Felsza- badítási Szervezettel. Az Öböl-háború idején II. Husszein szerencsétlen szere­pet vitt. Nem volt hajlandó ál­lást foglalni Szaddám Húszéin ellen, s ez elszigetelte Jordá­niát, ami súlyos gazdasági vál­sághoz is vezetett. Jordánia királya jelenleg óvatos „demokratizálást” foly­tat, hogy szerephez juthasson egy esetleges közel-keleti béke- folyamatban. Négy feleségétől 11 gyer­meke született, 5 fiú és 6 leány. Jelenlegi felesége a szíriai-li- banoni származású amerikai Liza Halabi, akit Jordániában csak A1 Husszein (Husszein vi­lágossága) néven ismernek. Trónörökössé Husszein fivérét, Hasszánt jelölte ki. lyettük azonban hadbaléptek a gyárigazgatók és a törvényho­zás ipari lobbyja. Ősszel akar­nak keresztet vetni a Gaj- dar-kormányra. A tömeg elfordult a politiká­tól. Gyűlésezni nincs ideje, in­kább az üzleteket rója. Árut nem nehéz taláni, mert itteni mértékkel mérve roskadoznak a pultok. A cédula azonban a többségnek nagyon fáj. Egy ér­dekes jel: a családok zöme har­minc százalékkal több kenyeret fogyaszt, mint tavaly ilyenkor. A felvágottat nem rúdban, ha­nem szeletben kérik és gyü­mölcs nagyon sok helyen csak havi egy-két alkalommal kerül a kosárba. Mondják, a kenyér hamarosan eléri a csillagos Míg a fejlett ipari országok­ban a növekvő adók, a dohány­zási korlátozások és az egész­ségügyi kockázat tudatosodásá­nak következményeként a do­hányzás visszaszorulása érzé­kelhető, addig a világ szegé­nyebb térségeiben, így a szub- szaharai afrikai országokban, Kelet-Európábán és Kínában egyelőre még növekszik a ciga- rettázás - állapította meg jelen­tésében a Worldwatch nevű amerikai kutatóintézet. A világ többi része jelenleg még ott tart, ahol az Egyesült Államok 20- 25 évvel ezelőtt - idézte az AP eget, hetven rubelt kémek majd érte. És hol vannak a katonák? Még Németországban, Kara- bahban, Grúziában, Moldová- ban és a Baltikumban. Gyors hazatérésükre nincs sok re­mény, hiszen sem fedél, sem ál­lás nem várja őket. Van Moszkvának egy hírhedt tere, a Lubjanka. Közepén egy­kor Félix Dzserzsinszkij nézett a Kreml felé, háta mögött a KGB zord épülete jelezte ha­talmát. Az épület még ma is ott áll, Félix viszont egy szobor­temetőben várja sorsát. Helyére kápolnát építenek a KGB áldo­zatainak emlékére. Ott lesz csak igazán nagy a tömeg, minden év augusztusában. Mester Nándor Lester Brownt, a Worldwatch elnökét. Afrika szubszaharai térségében a dohányfogyasztás 70 százalékos növekedése vár­ható az ezredfordulóig. Kelet- Európában évi 6-8 százalékos növekedés valószínű - jósolja az intézet. Tavaly a világon 5,45 billió szál cigarettát adtak el, vagyis a Föld minden egyes lakójára napi 3 szál jutott. A növekedés 1950 óta 50 százalé­kos. A világ cigarettatermelése 1950 óta háromszorosára emel­kedett, az utóbbi időben azon­ban valamelyest csökken: 1988 óta 1,5 százalékkal. A főbb közlekedési csomó­pontokon világító táblák fi­gyelmeztetik a párizsi autóst: zárva van, valószínűleg a hó végéig, az autópálya-körgyűrű, a Boulevard Peripherique egy jelentős szakasza, délkeleti ne­gyede. Augusztus van, viszony­lag gyér a forogalom, ezt az időt kell kihasználni arra, hogy el­végezzék a szükséges javításo­kat a legmegterheltebb párizsi útvonalon, ha szavatolni akar­ják a forgalom biztonságát. Az alig húsz éves „Periph” nélkül Párizs, amely így is ful- doklik az autóforgalomtól, alig­hanem teljesen megfulladt volna. A várost körülölelő, alig több mint 35 kilométeres, he­lyenként három-három, helyen­ként négy-négy sávos pálya adja az egyetlen lehetőséget arra, hogy a hat nagy befutó au­tópályáról észak-déli, vagy ke­let-nyugati irányba, illetve a közbeeső szakaszokra a belvá­ros érintése nélkül lehessen el­jutni. Ez jelenti a közvetlen ösz- szeköttetést az elővárosok egy része között, de gyakran még a „falakon belüli” párizsinak is megéri, hogy inkább kerüljön egyet a Periph-re, de gyorsab­ban jusson célhoz, minthogy megpróbálja a centiméter- ről-centiméterre történő araszo­lást csúcsforgalomban a belvá­roson át. Igaz, könnyen kerülhet du­góba a körgyűrűn is. Ezen az útvonalon ugyanis naponta nem kevesebb mint 1.1 millió sze­mély- és tehergépkocsi halad, persze nem végig: egy-egy fel­hajtó gépkocsi átlagosan hét ki­lométert tesz csupán meg a pá­lyán. Ez az autómennyiség azonban a francia főváros autó- forgalmának több mint negyven százaléka. Mivel az átbocsátó- képesség elvben óránként 2200 gépkocsi sávonként, ez azt je­lenti, hogy csúcsforgalomban itt is legfeljebb lépésben lehet ha­ladni, s a ki- és bejáratoknál nagy a torlódás. Ennek ellenére még mindig a gyűrű jelenti a mentőövet a fővárosnak ahhoz, hogy elkerülje a hatalmas ka­mionok átmenő forgalmát. A körgyűrű építését az ötve­nes évek közepén kezdték meg, s teljes.egészében csak 1973-ra Azerbajdzsán a napokban bevezeti nemzeti valutáját, a manatot. Ezzel már ötre gyara­podott azoknak a volt szovjet köztársaságoknak a száma, amelyek vagy már bevezették nemzeti valutájukat, vagy a kö­zeljövőben tervezik azt végre­hajtani. Egy manat 10 rubelt ér készült el. A főváros úthálóza­tának ez alig két és fél százalé­kát jelenti, de az építés nem volt könnyű feladat, hiszen például a 35 kilométeren nem kevesebb mint 110 „műtárgy” - alul- és felüljáró, híd - van. Az útfelület együttvéve egy millió négyzet- méter, s ehhez járul még to­vábbi 400 ezer négyzetméter a be- és kijáratoknál. Az útvona­lon 110 kilométer hosszúságú a biztonsági korlát acélszalagja, háromezer lámpa világítja meg a sötétben. A Peripherique egy­ben a város határa is, az egykori városfalak mai utóda: a belső gyűrűtől számítódik Párizs, a külsőtől az elővárosok vannak. A rettenetes terhelés alaposan igénybe vette a körgyűrű épít­ményeit. A jelenlegi hosszabb lezárásnak az az oka, hogy a déli szakaszon főként emelten, betontartókon futó útvonal tar­tóelemeit fel kell újítani, de egyúttal rendbehozzák a pálya­testet, a világítást is. Már elké­szültek a jövő évi karbantartási tervek: 1993 augusztusában újabb szakasz kerül teljes felújí­tásra. A költség nem csekély: Párizs városa a két év alatt öt­ven millió frankot fordít erre. A Peripheriquet azonban, minden erőfeszítés ellenére, ki­nőtte már a forgalom az elmúlt két évtizedben. Épül ugyan a várostól távolabb, az előváro­sok első gyűrűje mögött egy au­tópálya, amely újabb gyűrűt al­kot majd, főként a teherforga­lom számára, de ennek befeje­zése még hosszú időt vesz igénybe, s nem is alkalmas a forgalom egészének elterelésére a belső gyűrűtől. Ezért a városi tanács most tervet fogadott el arról, hogy fokozatosan kiépí­tenek egy második körgyűrűt is, mégpedig az első alatt, alagút- ban. Ennek első szakasza éppen a leginkább megterhelt részen, a jelenleg javítás alatt álló pálya- szakasz alatt készülne el, keve­sebb kijárattal, főként az autó­pályák közötti közvetlen és a je­lenleginél sokkalta gyorsabb összeköttetésre. Ennek a pályá­nak használatáért viszont fizetni kellene majd, míg a „Periph” használata ingyenes. majd. Az új pénz támogatására 10 millió dolláros stabilizációs alapot hoztak létre: az összeg a Törökországba irányuló azeri olajkivitelből származik. A ma­natot Franciaországban állítot­ták elő és 16 olyan titkos jelet helyeztek el rajta, amelyek megnehezítik a pénzhamisítást. A prófétáig vezeti vissza származását II. Husszein negyven éve uralkodik Volt horvát hadifoglyokat üdvözölnek társai augusztus 14-én, amikor az Eszék melletti Nemetinben sor került az első jelentős fogolycserére Horvátország és Jugoszlávia között Mintegy 250 személy tért vissza Jugoszláviába, míg a horvá toknak 722 foglyot adtak át A fogolycseréről Magyarországon állapodott meg Pa­nic jugoszláv és Greguric akkori horvát kormányfő. Három szál cigaretta egy személyre naponta Kiss Csaba Nemzeti valuta Azerbajdzsánban Részvényláz Sencsenben Forrongó képet mutat vasárnap óta Sencsen, a kapitalista jellegű kínai re­formok mintavárosa és kirakata. Sokez­res tömegek gyülekeznek, morajlanak a város 300 különböző pontján, sőt való­ságos csatajelenetek is kialakulnak. Csoportos verekedések törnek ki, az em­berek lökdösik, tipoiják egymást. Óriási a rendőri készültség, sőt a hatóságok itt-ott be is avatkoznak, hogy el ne sza­baduljon a pokol. A rendőrök bambusz­botokkal, szíjakkal verik a verekedőket. Százezrek töltik az éjt az utca kövezetén, ki állva, ki ülve, ki fekve. A kép politikai felfordulást sejtet, pedig szó sincs róla. Ezek a tömegek lottót akarnak venni,részvénylottót. A fogalom annyira új és sajátosan kínai, hogy magyarázatra szorul. Kínában 1990 óta működik két részvénytőzsde (Sencsenben és Sanghajban), mindkettő meglehetősen csekély részvénykibocsá­tással. Pedig nagy a részvények iránti kereslet, hiszen a kínai embereknek álta­lában jelentős megtakarításaik és gyér befektetési lehetőségeik vannak. így az­tán nem könnyű részvényhez jutni Kíná­ban, az átlagpolgár számára egyenesen lehetetlen. A magánosok közül csak a nagymenők, az intézmények és a vállala­tok közül a kiválasztottak számára elér­hető. Az idén azonban a sencseni tőzsde­igazgatóságnak és a város elöljáróságá­nak az az ötlete támadt, hogy demokrati­zálja a részvények forgalmazását, s mel­lesleg keres is rajta valamit. így született meg a részvénylottó. Vasárnaptól 300 kijelölt árusítóhelyen ötmillió részvénylottó-szelvényt hoztak forgalomba, darabját 100 jüanért, egy át­lagos városi kereső havi fizetésének két­harmadáért. A következő hetekben ese­dékes sorshúzáson minden tizedik szel­vény nyer, de a nyeremény nem pénz lesz, hanem részvényvásárlási jog. Az 500 ezer nyertes szelvény tulajdonosa egyenként ezer jüan értékű részvény megvételére kap lehetőséget augusztus végén az 500 millió jüan értékben kibo­csátandó új részvényekből. Némelyek csupán a lottószelvény megvételére töb­bet költöttek, hiszen sokan nagy távolsá­gokról utaztak Sencsenbe ebből a célból, mások pedig bérsorbaállóknak fizettek ki ennél nagyobb összeget. Ezért a sze­rény esélyért vállalták százezrek a több órás, sőt több napos sorbaállást a 40 fok körüli hőségben, és kockáztatták testi épségüket a zajgó tumultusban. A kínai vezetőket megdöbbentették a történtek. Nem a viharos jelenetek, hi­szen a kínaiak köztudottan rossz sorba- nállók, általában a rámenősség dönti el a sorrendet. A kapitalizmus intézménye iránti tö­meges rajongás, a tömegeknek a kapita­lista megváltásba vetett naív hite okozta megdöbbenésüket. A történtek világosan megmutatták, hogy a kínaiak jó részének fogalma sincs a reform során keletkező új intézmények mibenlétéről. „Az emberek egy része azzal sincs tisztában, hogy a tőzsdén nem csak nyerni, hanem veszíteni is lehet. Sokan azt hiszik, hogy a részvényvásárlás a gyors meggazdagodás biztos útja” - írta a China Daily című, angol nyelvű kínai lap. Az is elgondolkodtató lehet a vezetők számára, hogy már a reform kezdeti lé­pései is felbolydulást idéznek elő a ha­talmas, heterogén, nehezen kontrollál­ható kínai társadalomban. A történtek megkérdőjelezhetik azt a reformkommunista elképzelést, hogy a piacgazdaságra történő áttérés felülről irányítottan, szervezetten végrehajtható lesz, s az áttérés társadalmi-politikai kö­vetkezményeit mindvégig kézben tudja tartani a jelenlegi vezetés. Barta György Szarvatlan orrszarvúak A Természetvédelmi Vi­lágalap (WWF) 400 ezer svájci frankkal támogat egy programot, amelynek kere­tében a hatóságok levágják a Zimbabwéban élő fekete orrszarvúk szarvát - hogy megmentsék az életüket. A szarvatlan orrszarvúk ugyanis értéktelenek a va­dorzók számára, akik tavaly merő haszonlesésből lemé­szárolták a Zimbabwéban élő mintegy 2000 fekete orr­szarvú háromnegyedét. Az afrikai országban már csak 500 maradt a kihalás fenye­gette állatfajtából, s a vi­lágon együttvéve is alig 2000 él belőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom