Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-23 / 202. szám

1992. július 23., csütörtök üj Dunántúli napló 9 Makkfelső Kertész Manó az 1922-ben megjelent Szokásmondások című műve számos kártyajáté­kokból származó mondás ere­det-értelmezését tartalmazza, mint például „ megütni a főnye­reményt", „színt vallani”, „egymás kezére játszani”, „disznaja van”, „bele látnak a kártyájába”, „tökfilkó”, „más­nál van a makkfelső”. A "lássuk, mi van a pakli­ban” valószínűleg újabb keletű kifejezés lehet, hiszen Kertész Manó ezzel nem foglalkozik. Annál inkább foglalkoztatja ez a város polgárait - különösen a közvetlenül érintetteket - a me- gyervárosi kesztyűvarroda léte­sítése kapcsán. E kártyalapok­nak a felmutatása azonban meghaladja e jegyzet terjedel­mét, még akkor is, ha közülük jó néhányat már kijátszottak, mint például olyan ásznak mi­nősülőt is, mint a kömyzetevé- delmi szakhatóság állásfogla­lása, s ennek alapján az építési engedély kiegészítése, módosí­tása újabb, szigorúbb kömyzet- védelmi előírásokkal. Amelye­ket viszont a beruházó indoko­latlannak tart, s amelyek az érintett lakosságot - legalább is egyelőre - nem nyugtatták meg. Lehet, hogy éppen azért nem, mert az alapprobléma talán el­sősorban nem környezetvé­delmi. S valószínűleg nem is az adás-vételi ügylet és az építési engedélyezés szabályossága, vagy szabálytalansága.(Bár akadnak ebben a témakörben érdekes részletkérdések, mint például az, hogy miként lehetett az eredeti 2,4 hektárból a kimé­rés után 2,7 hektár?). Az alapkérdés cicerói: kinek az érdeke mindez? Mert ugyan a kártyajátékoknál szabálytalan, de a demokráciában viszont természetes, hogy a a polgárok szeretnének belenézni a lapokba még a játék megkezdése előtt: kinek lehet disznaja (szeren­cséje), kinél marad a tökfilkó? Itt pedig olyan érdekek állnak egymás mellett és egymás ellen, mint az önkormányzat részéről egy kihasználatlan tartalék terü­let hasznosítása, munkahelyte­remtés a növekvő munkanélkü­liségre miatt és környezetbarát­nak ígérkező beruházások tá­mogatásával, hiszen sajnos nem igen válogathat a beruházók kö­zött. A beruházó érdeke, hogy gyorsan és olcsón valósíthassa meg a terveit. A lakosság pedig eleve ellenez minden olyan vál­tozást, amely a megszokott életkörülményeit veszélyezteti. Egy hajdani kártyajátékban a makkfelső volt a legerősebb lap. Az a mondás, hogy ez más­nál van, arra utalt: másnak van módjában valamit megtenni. A döntés előtt az érdekek egyezte­tésére az önkormányzati testü­letnek lett volna módja. Sőt, ez is lett volna a kötelessége. De ezt elhivatottsági vagy szakmai gőgből csak a beruházó vonat­kozásában tette meg. Most aztán már eső után kö­pönyeg: minden érintett fél egy kicsit úgy érezheti, hogy nála maradt a tökfilkó. Vagyis a vesztesek lapja. Dunai Imre A múlt feltárásával segítve a jövő építésének stratégiáját Pécs Története Alapítvány M ár olyan néhány száz fős jelentéktelen települések­nek is van történeti monográfi­ája, amelyek legfeljebb csak azzal dicsekedhetnek a múlt­jukból, hogy annak idején egy­szer netán a hadba vonuló Hu­nyadi János majdnem meg­szállt falujukban. Ezt a sajáto­san karikírozó képet festette Pécs helyzetéről az egyik ön- kormányzati képviselő, amikor tavasszal a közgyűlés vitájára került a Pécs Története Ala­pítvány létrehozásának témája. De nemcsak ez lokálpatriótái hiúságra alapozó érv hatott ak­kor a testületre, amikor végül elhatározta a Pécs Története Alapítvány létrehozását, hanem az is, hogy már évek óta több intézmény kezdeményezi a vá­ros történetének feldolgozását és bemutatását. Pécs történelmi és mai jelentősége miatt igazán megdöbbentő tény, hogy - bár korábban voltak vázlatos, rész­területekre vonatkozó, vagy éppenséggel nem igazán tudo­mányos igényességű próbálko­zások - a város gazdag múltját átfogóan és a teljesség igényé­vel ez idáig még nem dolgozták fel és nem mutatták be. Az áprilisi ülésen a képvise­lők nem is azon vitatkoztak, hogy szükség van-e ilyen jel­legű kutató munka támogatá­sára, hiszen mindenki elfogadta a javaslat indoklását: a város­nak elemi érdeke a stratégiai döntések kialakításához Pécs múltbeli fejlődésének, adottsá­gainak, hagyományainak tu­dományos alaposságú ismerete, egy ilyen monográfia tudomá­nyos érdek és érték, segítheti a város leendő polgárainak neve­lését, megalapozhatja Pécs iránti vonzalmukat, informáci­ókat adhat rólunk a turistáknak és a gazdasági kapcsolatokat kereső külföldi partnereknek is. A vita - mint már annyiszor - a pénz körül forgott, konkrétan az alapítvány törzstőkéjének előteremtésén, amelyre akkor nem volt keret a városi önkor­mányzat ez évi eredeti költség- vetésében. Annak, hogy most újra visz- szatérünk a témára, két oka van. Az egyik, hogy az önkor­mányzat költségvetésének júli­usi módosítása a kiadások téte­lében már magában foglalja az alapítvány 1,5 millió forintos törzstőkéjét. Ezzel már lehet kezdeni valamit, de aligha lesz elegendő. S ez a második ok, az újbóli figyelemfelkeltés: az alapítvány nyílt, ahhoz bármely magyar vagy külföldi magám- vagy jogi személy csatlakoz­hat, ha a céljaival egyetért és azt anyagi eszközeivel vagy természetbeni szolgáltatással támogatni kívánja. Az alapít­vány célja pedig Pécs történetét feldolgozó és bemutató kiad­ványok elkészítésének, kiadá­sának finanszírozása. Mikről is van szó? Egy tudományos igé­nyű nagymonográfiáról; egy népszerű formában, magyar és idegenen nyelveken is megje­lenő kismonográfiáról, amely rövid áttekintést adva az okta­tást is szolgálja; egy olvasó­könyvről, amely a város törté­netének fontos eseményeit rög­zítő dokumentumokból nyújt válogatást; s egy fotóalbumról, amely a város régi és mai képét mutatja be fotópárokkal. Ez utóbbi gazdagságából már íze­lítőt is kaphattak az érdeklődők a Várostörténeti Múzeum nem­rég megnyílt kiállításán. D. I. Dohánygyári óriáskígyó A szecesszió esztétikája sze­rint a művészet nem törekszik a természet utánzására, ha­nem olyan imaginativ tevé­kenység, amely a természet­ben keresi szimbólumait. Ennek jegyében épült an­nak idején a Pécsi Dohány­gyár gyönyörű épületegyüt­tese, de a hajdani tervező nyilván nem gondolt arra, hogy egyszer, sok év múltán, a gyár körüli rendezett parkba brutálisan betüremkedik a távhőellátók csőrendszere. Egy kis jóindulattal azt is mondhatnánk, hogy ez sem esik távol a természettől, hi­szen felfogható egy óriáskígyó ( boa, anakonda) szimbólu­maként is. Bár az ilyen mé­retű hüllő itt, Pécs környékén, ritkán előforduló állat. Cs. L. Fura privatizáció Bizonygatni aligha kell, hogy akad jó néhány furcsaság a pri­vatizációk körül. Ami a Pécsi Önkormányzattal esett meg, az valószínűleg az egészen extrém esetek körébe tartozik. A város saját forrásaiból fel­épített vásárcsarnokban évek óta működött a Csarnok Étte­rem a Baranya Megyei vendég­látó Vállalat üzemeltetésében. Az idők során a nevezett ven­déglátó egység színvonala le­romlott, az étterem bűnözők rosszhírű törzshelyévé degradá­lódott. Az üzlethelyiség terüle­tének más célú felhasználása - újabb árusító helyek kialakítása - ugyanakkor a vásárcsarnok megnövekedett forgalma miatt is szükségessé vált. Hiába mondták azonban fel a bérleti jogviszonyt, az üzemel­tető vállalat közben az előpriva­tizációs törvény hatálya alá ke­rült és az Állami Vagyonügy­nökség gyakorolta felette a ren­delkezést. S hiába tiltakozott az önkormányzat saját épületének privatizálása ellen - hiszen a bérleti jog privatizálása a tulaj­donos rendelkezési jogát hosszú időre ellehetetleníti -, csak annyira jutott, hogy kikiáltási ár feléért - 1,225 millfó forintért - saját tulajdonú épületrészére megvehette a bérleti jogot. Az önkormányzati tulajdon védelmét deklaráló jogszabá­lyok és elvek ellenére csak így lehetett megmenteni a város számára az épületrészt! D. I. A civil társadalom felé? Széles körben hangoztatjuk: Európa felé kell mennünk, át kell vennünk azt a modem gon­dolkodást, amelyet a nálunk fejlettebb nyugati társadalom már elért. Meg kell még tanul­nunk az eszmék egymás mellett élésének gyakorlatát, a tole­ranciát ... és így tovább. Ugyanakkor azzal nem törő­dünk, milyen értékeket halmoz­tak fel elődeink az évszázadok során, nem érdeklődünk eléggé múltunk iránt, rongáljuk építé­szeti örökségünket, elcsúfítjuk köztéri szobrainkat, tárgyain­kat, s gyermekeinknek az érté­kek megbecsülését szolgáló ta­nítása is bizony hagy még kí­vánni valókat maga után. Pedig az a városvezető, aki külföldi tárgyalásaira tudatá­ban nem viszi magával pogy- gyászként városa értékeit, az a polgár, akik itthon és külföldön nincs tekintettel ezekre a fontos szempontokra - vajon milyen alapon akar eljutni a nem föld­rajzi értelemben vett Euró­pába? A fejlett nyugati orszá­gokban ez a kérdés már régóta nem kérdés. Ott a helyi értékek ismerete és tisztelete már ma­gától értetődő mindennapi gyakorlat! A sokat emlegetett civil tár­sadalomhoz - amit mi is sze­retnénk - ez is elengedhetetle­nül hozzá tartozik! dr. Vargha Dezső Városvédő őrjárat Ilyenkor nyáridőben sok hazai és külföldi turista keresi fel egyénileg, családdal vagy csoportosan Pécset, s mi elébük tár­juk: mennyire szép kétezer éves városunk. Büszkén mutogat­juk értékeinket, s különösen történelmi belvárosunkkal dicsek­szünk. Városképünkre, patinás vagy fölújított épületeinkre joggal lehetünk büszkék. Első képünk példaként az Elefántos tömb Széchenyi térre tekintő szakaszát mutatja. Viszont az is igaz, hogy az idetévedt turista sok helyütt bosz- szantó szemetelést, rongálást, az épületek elcsúfítását is tapasz­talhatja. Próbáljuk csak elképzelni: mit gondolhat kulturális fejlettségünkről az az idelátogató, aki a második fotónkon áb­rázolt, brutálisan összefirkált Püspök-kerti falat meglátja a Szent István tér sarkán, az Esze Tamás utca elején? Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Viharkárok A júniusi esőzések után csak város frekventáltabb területei­ről, dűlőiből 80 köbméter isza­pot és hordalékot kellett eltaka- ríttatnia a Városgondnokságnak és ez munka 50 000 forintba ke­rült. A külvárosi területeken is ugyanekkora költséggel járt ez a feladat. A júliusi zivatarok után a belváros, valamint Vasas, Somogy és Hird közútjairól és közterületeiről 28 köbméter iszapot és egyéb hordalékot ta­karítottak és szállítottak el a vál­lalkozók, összesen 14 600 forint költséget számlázva. Elkészült üt­és járdafelújítások Az elmúlt egy-másfél hétben elkészült a Rákóczi út északi járdájának, az Ágoston tér és Majorosi utca burkolatának és járdájának, a Koller utca keleti járdájának, a Jókai és a Lám­pásvölgyi út, a Margit utca ke­leti oldala, a Szivárvány utca déli oldala, a vasasi Csar­nok-köz burkolatának, valamint a Dobó István utca keleti járdá­jának felújítása. Ezeken kívül befejeződött a Kertész utca déli oldalán az útkorrekció és a csa­padékvíz elvezetésének mun­kája, valamint a Móricz Zsig- mond tér, Ürögi út, a Rácváros előtti utca, a Baranya utca, va­lamint a Nagypostavölgyi út 66. számú épület vonalában az út­burkolat kátyútlanítása. Parkolást gátló hordós leánderek Nemrégiben újra füvesítették az Eszék Étterem előtti terüle­tet. Hogy épen maradjon, s gép­kocsikkal ne tudjanak felhajtani a Domus Áruház előtti területre, 12 hordó leándert helyeztek ki esztétikus útakadályként. Illegális szennyvízbekötés A Marx út 73. számú épület előtt illegális szennyvízbekötést végeztek, amelyet a közelmúlt­ban szüntetett meg a Pécsi Vízmű. A csapadékcsatornát fertőtleníteni kellett. Határidő! Tavasz végén, nyár elején több közműjavítás, illetve épí­tés után nem állították helyre a kivitelezők a felvágott útburko­latot. így a gázvezeték nyom­vonalának helyreállítása csú­szik, illetve csúszott a megsza­bott határidőhöz képest heteket a Patak utcában, ahol az Uni­term Gmk. volt a kivitelező, va­lamint a Beczúr Gyula és a Fü­lemüle utcában, ahol a Generál Mélygép Gmk. dolgozott. Leg­újabban a DDGáZ Baranya Megyei Üzemigazgatósága ma­radt adós a a Pázmány Péter (Úttörő) utca 65. számú épület előtti felvágás helyreállításával a július 10-i határidőhöz képest. Pécsi Körkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom