Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-23 / 202. szám
8 aj Dunántúl! napló 1992. július 23., csütörtök Találkozó a Hőerőműben Csaknem háromszáz egykori dolgozóját hívta meg a közelmúltban a Pécsi Erőmű Rt. A találkozón dr. Kamarás Béla, műszaki igazgató tájékoztatta őket a részvénytársasággá történő átalakulásról, illetve az energetikai ágazat, ezen belül az erőmű jelenéről és jövőjéről. Keserű koszton A siklósi idősek napközijének vagyok tagja, ott veszem igénybe a reggelit és az ebédet. Eddig a reggeliért 7 Ft. 60 fillért fizettem, az ebéd 21 Ft 60 fillér volt. Ehhez csak annyit, hogy, hogy eléggé alacsonynak tartottam, lehetett volna 4-5 forinttal több. Kibírtuk, s főleg beláttuk volna a szükségességét. Én azzal a bizonyos 13 százalékos nyugdíjemeléssel kaptam 900 forintot, a korrekciós emeléssel most kaptam 500 forintot. Az eddigi, nem egészen 30 forintos reggeli és ebéd térítésemet viszont 52 forintra emelték. Azaz, csaknem hétszáz forinttal fizetek többet havonta. Igaz, ne is szóljak semmit, mert többféleképpen értelmezhetem az egészet. Az első: a 900 forintból egyből elvettek 700-at. A második az 1400-ból vettek el, de „csak egy címen” 700 forintot. Amire a legrosz- szabb gondolni: kaptam 500 forintot és elvettek 700-at. Ilyen alapon már nem tudom várni, sőt előre félhetek a következő, a szeptemberi nyugdíjemeléstől. Számításaim szerint ugyanis 500 forint körüli összeget kapok, de már most jelezték az újabb étkezési hozzájárulás emelést. Név és cím szerkesztőségben Vendéglátó asztal a Bazilika előtt Amerikából hozott ajándékötletek A Családért csoporttól a Szent Anna nyugdíjas klubig Bő egy hónapja - június 1-je óta - működik a Káptalan utca 8.sz. ház új szárnyának az egyik hittantermében (vendégként) a pécsi Szent Péter bazilika „Családért”) csoportjának a patroná- lásával a nyugdíjasok Szent Anna klubja. Egy 1990 januárjában indult folyamat új szakasza kezdődött az említett napon. Ama januárban került a székes- egyházi plébánia élére Bíró László, aki nyomban családlátogatásokat kezdett. Ebből nőtt ki novemberben az idősek házi gondozása egy lelkes fiatalember, Sztojkovics Zsolt működésével, aki így oldotta meg az érettségi utáni elhelyezkedési gondokat, s ma már elűzni sem lehetne. Amikor Zsolt bevonult katonának, egy másik lelkes ifjú, Szentirmay Tamás joghallgató lépett a helyére. Most ketten végzik nagy ügyszeretettel és még nagyobb buzgalommal a plébánia területén élő katolikus vallású idősek istápolását. Ez - mint elmondják - takarításból, bevásárlásból áll, de leginkább az a dolguk, hogy hallgassanak. No nem passzív hallgatásról van szó, hanem arról, hogy egy idős, egymagában élő ember kitárulkozhasson valaki előtt, aki jó szívvel hallgatja meg, mi minden foglalkoztatja.- Sokuknak az a legnagyobb segítség, ha valaki meghallgatja őket - mondják. - Unokájuknak, dédunokájuknak tekintenek minket, igen mély személyi kapcsolatba kerültünk velük, s ezért is nagyon nehéz lenne abbahagyni ezt a munkát. A klub pedig, amit a háttérből igen szerényen, de következetesen irányít dr. Mezei Klára ny, főorvos, mint említettük, június 1-jén alakult. Az előtte való napon - vasárnap volt és május 31-e - misét tartottak a nyugdíjasok részére a Bazilikában. Hatszáz meghívót vittek ki, s hozzávetőlegesen négyszázan mentek el a misére. Közülük a legnehezebb körülmények között létezőket - kétszáznál többen voltak - a Bazilika előtt felállított hosszú asztalnál látta vendégül a plébánia. A Szent Anna klub hétfőn és csütörtökön, délelőttönként tartja a foglalkozásokat, amelyek a harminc klubtag közül rendszeresen 10-15-en jelennek meg. Hétfőnként videovetítések vannak - bemutatták például II. János Pál pápa pécsi szentmiséjéről készült filmet -, S meghívott előadók keresztény problémákat feldolgozó előadásokat tartanak. A csütörtök az ajándékkészítés napja, s itt az Egyesült Államokból jött, magyarul még csak tanulgató Szent József rendi Hildegard nővér a „főnök”. A nővér Amerikából hozta az ötleteket - ilyesmivel foglalkozott odaát is - és pompás kis textil ajándéktárgyak készítésére tanította meg a csoportot. Mint dr. Mezei Klára elmondta, az ajándéktárgyakból annak idején majd karácsonyi vásárt rendeznek, s a bevételt idősgondozási célokra fogják fordítani. Megtudtuk még, hogy a „Családért” csoport további tervei között szerepel az idősek után most már a fiatalok felé fordulni, s közülük is főleg az állami gondozásból kikerültek felé, mert úgy érzik, hogy az ő életre nevelésük igen fontos társadalmi feladat. De ehhez még három dologra volna szük- ségrpénzre, természetesem saját helyiségre, no meg olyan lelkes emberekre, mint az idősekkel foglalkozó két ifjú. H. I. Hol vannak a nagymamák? Olvastuk Az asimovi hatvan aktualitása? Táborok most is vannak. Napközis, nyelvi, cserkész, címerező, régész, környezet- védő és még hosszan sorolhatnánk, hányféle. A gyermeküdülőkben is váltják egymást a turnusok. Mégis másnak tűnik ez a vakáció, más ez a nyár. Idén már nagyon jól érzékelhetően változtak a körülmények, másként mérik és kínálják a gyerek nyaraltatás napjait, óráit. Ezresekbe kerül minden, és keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy a két és fél hónapos tanítási szünet alatt két-három táborba, üdülőbe is eljussanak, meg még a szüleikkel is nyaraljanak. Nem lesz attól semmi bajuk a gyerekeknek, ha nem egyik szép és jó helyről a másikra utazva, szórakozva töltik az időt a szünet első napjától az utolsóig - mondhatná bárki, és igaza van. De nem is az a gondja a legtöbb családnak, hogy nem tudják hasznos és szórakoztató programokkal megtölteni a gyermekeik idejét. Sokkal inkább az, hogy képtelenek folyamatosan gondoskodni róluk. A kulcsos, csellengő gyermekek látványa évek óta hozzá tartozik az utca képéhez. Most, nyáron is. Pedig sokuknak nem is táborok, üdülők után fáj a szíve. Örülnének, ha a nagyszü- leikkel tölthetnék a nyarat. A nagymamánál, aki reggel addig hagyja őket aludni, amíg maguktól nem ébrednek, aki megkérdezi, hogy mit szeretnének reggelire, ebédre, akinek a kezéből még a zsíros kenyér is jobb ízű, mint máséból a szalá- mis. A nagymamákat szerintük azért találták ki, hogy csak az ő kívánságaikat teljesítsék. Mert a nagymamák tényleg ilyenek, számukra az unokáik körül forog a világ. Az ő kedvüket lesik, nekik gyűjtögetnek, értük fáradhatatlanok, rájuk gondolva élnek másként, mint ahogy szeretnének. Mert ha választhatnának az unokázás meg a pénzkeresés között, a többség biztos az előbbi mellett döntene. De bármennyire szeretnék nem tehetik. Mert kevés az egy kereset, kevés a nyugdíj, mert meg kell élni, és segíteni kell a gyerekeket. Dolgoznak a nagymamák. Vannak, akik még, és vannak, akik már megint. T. E. A közelmúltban elhunyt Isaac Asimov egyik minap megjelent regénye - Kavics az égen - késztette meditációra Dombi Gábort, a Népszabadságban megjelent „A hatvanas korhatár” című írásában. A jeles sci-fi író egy olyan, a távoli jövőben élő földi társadalomról szól, amelyben a 60. életév elérésekor minden embert fájdalom- mentesen a halálba segítenek - eddig tarthat az ember élete. Napjainkban újra meg újra halljuk - gondolkodik el a szerző- hogy nem jut elég pénz a nyugdíjasok számára, akik jócskán megtermelték életük során az idős napjaikra járó ősz- szeget. Az is felvetődött már, hogy a nyugdíjkorhatárt a jelenlegitől távolabb kellene megszabni, megnyújtva a munkában eltöltött időt, s felszámolva ezzel a nagypapa, nagymama intézményét, bár a férfiak közül egyre kevesebben érik meg ezt a kort. (Válasz lehetne: Nyugaton magasabb a nyugdíjkorhatár, mint nálunk. - Viszontválasz.'de az életszínvonal és a munkakörülmények szintje is.) Most szembesülve az asimovi „hatvan"-nal felrémlett: netán a szűk nyugdíj, a hajszolt élet, a kitolt nyugdíjkorhatár nem ugyanezt a halálbasegítést támogatja-e, tervek, megszervezett társadalom nélkül ugyan és kénytelenségből kelletlenül. S hiába kiáltjuk a pusztába és a minisztériumok felé: a nyugdíjasoknak is több pénzt! A visszhang csak a „nekünk sincs sok, miből?” választ hozza vissza. A szociális pókháló helyett valami erősebb szövésű, biztos mentőövre lenne szükség. A jelenlegi hatalom „urai” is lesznek nyugdíjasok, s nem biztos, hogy a mai érdemeiket „kiemelt” nyugdíjjal honorálja majd a köz. ” Nos, erre szokták mondani a hírmagyarázók, hogy „no comment”. Csak a szépre emlékezem A nehezedő életkörülmények, a drága beutalók egyre kevesebb alacsony nyugdíjas számára teszik lehetővé a gondtalan kikapcsolódást, az aktív pihenést. A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete Apáca utcai klubjának és a JUVE (Diák Tours) utazási iroda egymásra találásának eredményeként remélhetőleg a jövőben sem lesz elérhetetlen álom a nyaralás. A klubvezető által szervezett, hazai viszonyok közt is olcsónak tűnő, teljes ellátást biztosító nyolcnapos üdülésen sok alacsony nyugdíjasnak - köztük e sorok írójának is - lehetősége volt Székelyföld nevezetességeinek megismerésére. Borszéken laktunk, csodálatosan szép környezetben. Innét indultunk a gyalog túrákra, autóbuszos kirándulásokra. A helyi iskola ma már nyugdíjas igazgatójának és leányának kalauzolásával ismerkedtünk a kisvárossal, és a történetével. A programok során lehetőségünk volt megtekinteni Szárhegyen a korabeli bútorokkal berendezett, ma képkiállításnak helyet adó Lázár kastélyt, a Csíkszeredái Székely múzemu- mot, s szabadtéri székelykapu bemutatót, a gyergyószentmik- lósi örmény, és a csíksomlyói csodatevő Mária templomát. Sajnáltuk, hogy csak rövid idő jutott a szépségben egymással vetélkedő Szováta és Tus- nádfürdő idegenforgalmi nevezetességeinek alaposabb megismerésére. A köröndi fazekasok munkásainak, műhelyeinek megtekintésén kívül lehetőségünk volt apróbb ajándéktárgyak vásárlására is. Mindezek betetőzéseként talán a legnagyobb élményt mindenki számára a hegyekkel, erdőkkel szegélyezett békási vízduzzasztó hatalmas vízfelülete, a 200-300 méter magas, sziklafalak közé zárt Békás-szoros és a Gyilkos-tó látványa nyújtotta. A kirándulások egyik végcélját jelentő Szent Anna tó megtekintését az oda érkezésünkkor égzengéssel kísért zivatar sajnos részben elmosta. Nem lenne teljes a kép, ha csak a jóról és a szépről esne szó és elhallgatnánk azt, amit negatívumként könyveltünk el, s ami talán tanulságul szolgál az utánunk következő csoportoknak. Nevezeten azt, hogy nem volt megfelelő az előzetes tájékoztatás a valuta váltás lehetőségeiről, a biztosítás külföldre vonatkozó érvényesítéséről, az alapösszegben szereplő buszos kirándulások számáról. Ezeket a kellemetlenségeket azonban jórészt feledtette a sok szép látvány, élmény, a jó ellátás. T. F. Pécs Kioktatott Egy T. Olvasónk (neve, címe a szerkesztőségben, útszéli minősítése elfelejtve) múltkori, „Az infláció pedig csökken (?) c. írásomat mazsolázgatta, s kedves közvetlenséggel hazugnak is titulált - „ha önnek jogában áll a jelentéseket kétségbevonni, akkor én pedig az ön igazmondási szándékát vonom kétségbe”-, egyszerűen azért, mert jobban hiszek mindannak, amivel nap, mint nap szembesülök, mint amit hivatalosan mondanak, s amit el is kellene hinnem. Csak úgy mellékesen: lojalitásból igen sok mindent elhittünk az utóbbi évtizedekben, és lám, mi lett az eredménye.T. Olvasónk nyilván olyan jövedelmet élvez, melynek enyhet adó árnyékában megengedheti magának elhinni az infláció csökkenéséről szállongó mendemondákat. Kénytelen vagyok ily módon reagálni T. Olvasónk kioktatására, hiszen újabb muníciót kaptam kétkedésemhez. A minap jelentették be a cukor drágulását, ismét megfejelték az üzem- anyagárakat, rebesgetik, hogy az aratás után emelkedni fog a mindennapi ára, közölték velünk az energiaárak augusztustól esedékes növekedését, s kitartóan fenyegetnek a lakbér- emeléssel. Mi ez, ha nem - még mindig - infláció? Tudom, lehetne mindezt másként, közgazdaságilag gyönyörűszépen is kifejezni, ám a lényeget a legszebb kifejezés sem fedné ekismét drágul az élet! Es itt hadd álljak meg elmondani azt, hogy voltaképpen eszem ágában sem volt reagálni T.Olvasónk kioktatására, leginkább a már említett minősítés miatt. S hogy mégis megtettem, arra egyetlen okom van. Egy sajtó tájékoztatón óvatlanul elejtett mondta, amit utóbb nyomtatásban már nem láttam viszont. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban az energiaárak emelkedését indokolta az illetékes, aki meglehetős nagyvonalúsággal közölte azt is, hogy „ez az áremelés természetesen még belül van az idei nyugdíjemelésen”. Mondhatom, megnyugodtam. Azon, hogy ez a tétel így, önmagában belül van az idei nyugdíjemelésen. Ám a nyugalmam egy pillanat alatt elillant, amikor végiggondoltam, hogy mi mindennek az árát emelték már az idén ( és fogják még ezután ), ami külön-külön valóban mind belül van a nyugdíjemelésen. Hanem ha összeadjuk! Csak azt ne! Mert akkor rögtön kiderül, a turpisság, vagyis az, hogy azért mégsem emelték oly mértékben (idén sem) a nyugdíjakat, hogy a nyugdíjas egy pillanatig is azt hihesse.na végre, kapott valamit. Hiszen amit az egyik kéz ad, azt a másik gondosan - előbb, vagy utóbb - vissza is veszi. De volt ennél az energia ár- melési magyarázatnál még más valami is. Jelesül az, amikor arról beszéltek, hogy a lakossági teherviselésre figyelemmel új, ún. szociális indíttatású tarifarendszert vezetnek be a drágulás ellensúlyozására, vagyis: nem fizetnek többet az áramért azok a háztartások, amelyek évente 600 kilowattóránál kevesebb nappali áramot, illetve 2400 kilowattóránál kevesebb éjszakai áramot használnak fel. Áki viszont ennél többet fogyaszt - mondta az illetékes -, az az eddigi 3,70 helyett 5,30-at fog fizetni kilowattóránként. Ami pedig - bárhogy is számolom - 43 százalékos emelést jelent, szemben a „ nem is olyan sok”-ként beharangozott, átlagosan 24 százalékkal. Mondaná meg már valaki,hogyan lesz a 24-ből 43? Vagy itt lép be az a bűvös „átlag” szó? Azaz a 600-nál többet fogyasztók fizetik meg a teljes áramfogyasztói társadalomra kivetett 24 százalékos emelés összegét? Ezután hadd kérdezzem meg T. Olvasónktól: még mindig elmarasztal, amiért kétségbe mertem vonni a hivatalos vélekedéssel szemben, hogy csökken nálunk az infláció? Hársfai István Különféle színes textíliákból és bőrökből készítik az idősek a tetszetős ajándéktárgyakat Fotó: Proksza László
