Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-23 / 202. szám
1992. július 23., csütörtök üj Dunántúli napló 7 Utcáról utcára Mi legyen az emlékművel? A magastetők dicsérete - a régi-új és a „modern” Társat, társaságot keresnek Szimpátia klub Pécsett Közös programokat szerveznek azoknak, akik egyedül • nem tudnak szórakozni Kedves kollégám és barátom, e sorozat hajdani szülőatyja invitált nemrégiben - a Kossuth téri buszmegállóban futottunk össze kísérném el már szokásos hegyoldali sétáján. Nem kérettem magam. Felerőlködött velünk a busz az állatkerthez, onnan elgyalogoltunk a Mandulásba, majd irányt vettünk lefelé, neki a belvárosnak. Utunkba esett a nem is tudom hogy nevezzem szobor, vagyis emlékmű. Erről szól most a „mese”. Hé Annakidején a 30. évforduló - mármint a felszabadulási évforduló - előestéjén határozták el „a megye és a város párt- és állami vezetői”, hogy a jeles ünnepet új és méltó emlékművel tisztelik meg. Makrisz Agamemnon görög szobrász- művész kapta a szoborra, Já- nossy György építőművész pedig a terjedelmes talapzatra a megbízást. Nagy hajrával, szinte az utolsó napokban kapta meg végső formáját az emlékmű és környezete, hiszen a burkolati munkával ki kelleti várni a kurtára fogott tavaszt. Nos, ennek a hajrának a 17 év utáni eredménye az, ami legelőször is szemébe ötlik a látogatónak (mert látogató van bőven: annakidején jól választották meg a helyszint, hiszen a szobor tövéből csodálatosan szép pécsi panoráma tárul az ember elé, s a gyönyörködés végett igen sokan jönnek ide). A szép burkolólapokból például mindenfelé kikandikál a vasalás, a vékonyra sikeredett fedőréteg vagy elkopott a lábak alatt, vagy egyszerűen csak elrondálódott. Mindenesetre csúf látvány a rengeteg rozsdás vas! Aztán a lépcsősor aljában van egy kb. 25-30 méter hosszú „ráccsal fedett” vízelvezető csatorna. Azért használtam az idézőjelet, mert a rács már a múlté: jó, ha 2-3 méternyi van még belőle (amikor ott jártam, még annyi volt!), a többi ki tudja, hol, s mely célt szolgál. Az emlékmű körüli betonburkolatból, a levezető gyalogsakból mintha kitakarékos- kodták volna a cementet: óriási felületeken pereg az ember lába alatt a kavics. A hajdan díszparknak szánt tágas lejtőn elburjánzott kiterjedtségében is, magasságában is a mindenféle gaz. Egy helyen ürességre mutat a kollégám: „Na, innen már elvitték a rönkpadot”. A „mellette” lévő is kidöntve, mintha előkészítették volna már a „szállításra”. Hé Mindent egybevetve: a városnak egy polgárai és vendégei által látogatott pontja igen elhanyagolt állapotban van. S tudom is az okát. Ismeretlen az emlékmű sorsa, jövője. El kellene már dönteni végre, mi is legyen vele. Pontosabban: milyen néven, minek a szimbólumaként éljen tovább. Volt erről már szó e hasábokon, a közelmúltban is, a nagy lokálpatrióta levelezőtárs, Korpolay Gyula elhunyta alkalmából. Minthogy kotó számára az előkép, kézenfekvő a Szabadság-szobor néven való továbbélés. De e gondolat tiszteletbentartása mellett - mint e sorok írója már felvetette - lehetne egyben a II. világháború minden pécsi áldozatának az emlékműve is neveik felsorolásával (akik mellett helyet kaphatnának a Pécsre származónak hozzátartozói is). Egy ilyen döntés megoldaná a környezet gondozásának a problémáját is: nem egy ma már nehezen vállalható emlékműről kellene gondoskodni! S a látogatók - a pécsi panorámában gyönyörködök - is jobb érzéssel mennének oda. És persze a panorámán kívül is volna miért odamenni! Hé A következő ama véletlenből eredően került ide, hogy észrevétele szorosan összefügg a hegyről történt lejövettel. A Széchenyi tér 18-ban - tetszik tudni, ahol a Csongorból lett Pierre Cardin bolt volt az óriási áru férfiruházati cikkekkel, s ma már valami más van (ki tudja nyomon követni már a változásokat?) - az Opera illatszerbolt megszűnt (?), lezajlott az átalakítás, melynek során a három, valamikor szögletesre „modernizált” nyílást visszaigazították az eredeti boltíves formára, körbefugázott vakolattal. A kettő - a régi-új és a „modem” - így együtt igazán épületes. A város szívében! Vajon a sarki ruházati bolt jól türi-e ezt a látványt? Hé Ahogy nap nap után elnézegetem az épülő MATÁV-irodaházat, nem győzök lelkendezni azon, hogy végre sikerült kitörni a lapostetők többévtizedes bűvköréből. A Bauhaus jegyében esküdött mindenki oly soká a lapostetők egyedül üdvözítő voltára, s ugyanaz a mindenki szinte szünet nélkül hadakozott eme tetők káros hatásaival, leginkább a kivédhetetlen beázásokkal. Pedig a tető - úgymond - az épületek ötödik homlokzata. Hát a paneles építkezés a másik néggyel sem igazán törődött, ezzel az ötödikkel pedig végképp nem. Ha az embernek módjában volt felülről rájuk tekinteni, mást nem tehetett, mint szömyűlkö- dött. És most reneszánszukat élik a magastetők! A Rákóczi úti MATAV-ház mintázottan mázascserép fedésű tetőzete Pécs egyik legsikerültebb ilyen alkotása, amely ráadásul jótékony „spanyolfalként” eltakarja közelmúltunk egyik monstrumát, a telefonközpont fekete épületét. Egy másik új magastetőn - az Irányi Dániel-Búza téri újdonságról van szó - ismét megjelent egy fényreklám, a Budapest Banké. Csak emlékeztetőül: nem is olyan régen a Széchenyi téri tetőkön több is volt, melyeket kíméletlenül száműztek. És hadd említsünk egy harmadik új tetőzetet: a megyevárosi szakmunkásképzőét. A szigorú mértani for- mákszerint nem is olyan régen épült intézmény „természetesen” lapostetőt kapott. Atlé- nyegülése most folyik. Jól áll neki a „kalap”. Hé Van „az új városközpontban” az új megyeháza előtt (már nem az?”) egy diszburko- latú terecske, jól körülbástyázva virágtartó kőedényekkel, nehogy odajárjanak az autók parkolni. Hát odajárnak! Még nem láttam, hogyan ügyeskednek be a virágtartók között, de tény, hogy egyre gyakrabban és egyre több autót látni itt az „Aczél-lépcső” tövében. Hogy miért mondom a tágas teraszra vezető széles lépcsősort Aczél-lépcsőnek? Nos, elmondom. Emlékszünk még rá, hogy a megyeházával együtt csak a terasz készült el, lépcső még sokáig nem volt. Aztán amikor nekifogtak a lépcsőnek és a diszburkolatú kis terecskének, valaki - esküszöm, nem tudom már, ki volt - halálos komolyan így magyarázta ezek szükségességét: „Ha jön hozzánk az Aczél elvtárs, még sem kísérhetjük fel mindenféle kacskaringos utakon. Megáll az autója itt a tér előtt a Jókai utcában, s ő onnan ezen a lépcsőn át jön be a Megyei Tanács épületébe”. Hát így. Azt persze nem tudom, hogy A. Gy. egyetlen egyszer is használta-e a tiszteletére épített lépcsőt. Gyanítom, hogy nem. És azt is, hogy ez a lépcső nem is A. Gy. tiszteletére épült. Hársfai István Azt már az induláskor és közösen határozták el, hogy mihelyt saját lábra tudnak állni, egyedül szervezik tovább a klubjukat. Ezt mondták a HER BT. tagjai is, akik kitalálták és több hónapon keresztül segítették a főként szellemi foglalkozású magányos pécsieket a közös programok szervezésében. Jobbára középkorú nők és férfiak részére rendeztek bálokat, kirándulásokat. Néhány hónap alatt összekovácsolódott egy állandó társaság, akik aztán már maguk kezdték végig gondolni, hogy a szórakoztató programokon kívül mikor, hol tudnának rendszeresen össze jönni és teljesen a saját elképzeléseik, igényeik szerint alakítani a jövőjüket. A Király utca 33. számú házban találtak egy helyiséget, s minden csütörtökön 4-től 6 óráig itt találkoznak. Ide várják azokat az érdeklődőket is, akik szeretnének a klubjukhoz csatlakozni. Azokra számítanak, akik társat, illetve társaságot keresnek, akik szívesen részt vennének különböző programokon, de egyedül nincs kedvük, vagy bátorságuk elmenni. A terveik szerint lesznek olyan rendezvényeik, amelyeket kimondottan maguknak szerveznek, de szívesen elmennek olyan programokra is közösen, amelyek mindenki számára nyitottak. Mondjuk egy Anna bálra, amelynek az ideje lassan közeleg. De arra is gondoltak, hogy közös utat szerveznek a taszári repülős napokra, a pécs- váradi leányvásárra. A saját lábra állás formai, de fontos jelzéseként más nevet választottak. Ezentúl ők a pécsi Szimpátia klub. Tolvajok a répaföldön Mindenütt lopnak Kapálni hívtak a molványi határba, és ekkor hallottam, hogy nappal a szemük láttára miként lopták meg a kapás-gazdákat a földjükön. Három fiatalember törte fel a tábla végén hagyott kocsikat, akik nemcsak a terepet, de a szokásokat is kitünően ismerték. A molványi tsz-táb- lán egy bérbe adott répasor vagy másfél kilométer hosz- szú, majd 20 kapás épp a túlsó végénél tartott. Fa, bokor alig fedte a helyszínt, a járműfel- törők ügyködését, mint egy krimit a tévében jól látták a póruljártak, akik először nem is gondoltak fosztogatókra. Ismerősök jöhettek, hessentet- ték el a gyanút. Egy jobb szemű férfi azonban tolvajt kiáltott. Akkor már a 10 személyautó ajtaja tárva-nyitva. Egy-ketten nekilódultak aztán, egyikük már majdnem el is érte az egyébként autóval járó mezei tolvaj-bandát, amelynek tagjai gazdag zsákmánnyal távoztak, például kapáláskor levetett órával, gyűrűvel, nyaklánccal, értékesebb ruhadarabokkal. Egyébként az egyik kapás embernek sikerült a rendszámot leolvasnia. Kisgyerekként féltem a répakapálástól, mert nem értettem a ritkítást, csak a gazt tudtam csupálni. De mi is, mint bárki bárhol az akkori mezőföldi földeken, a parcella végén mertük hagyni a ruhát, értékeket, a vizeskannát vagy épp a korsót. Csupán pokrócot tettünk rájuk. A pénzt is aláraktuk, mert hazafelé mi például boltba mentünk. Egy erős faluközösség nagyon összefogott jóban is, rosszban is. A tolvajlás ritkaságnak számított, a mezőfalvai, ve- nyimi, karácsonyi és előszál- lási határban.Megvan ennek is az oka. A huszas években még állt a hercegfalvi faluszélen, a szőlőhegyi út mellett egy nagy kalitkára emlékeztető, minden oldalán rácsos házikó, ahová bírói döntés alapján több napra is bezárták a tolvajt. A létesítmény romjait én is láttam. Ma elnézőbbek vagyunk, •vagy nagyvonalúak, kicsit könnyelműen megértők is, netán közönyösek. Ki tudja!? S ki tudja, hol tart vélt vagy alakuló, netán elsorvadó közerkölcsünk világa is? Mindenesetre a tolvajok élelmesek, már azt kell hinnem, hogy a közerkölcsi válság legjobb „szociológusai”. Csuti János a szamotrakéi Niké volt az alEnyhül a kamatterror? Az infláció a kormány ígéretének megfelelően lassan mérséklődik. Az MNB egyre-másra csökkenti egyes hiteleinek kamatait. A Kincstár új - hosszútávú mérsékelt kamatozású kötvényt kíván kibocsátani. Csupa jó jel. Közel tehát a ká- naán.Vagy talán mégsem? A vállalkozók szabadon választhatnak több tucat bank között attól függően, hogy kivel állnak kapcsolatban, ki vezeti a számlájukat, kinek van a vállalkozóhoz közel fiókja. A bankok saját hiteleik mellett egy sorkedvezményes hitelt is kezelnek, illetve ilyeneket nyújthatnak. Mely hitelek ezek: OMEB hitel, IFC hitel, Egzisztencia hitel, ipari szerkezetátlakítási program, kisvállalkozási hitel- konstrukció, MNB privátizációs hitel, export előfinanszírozó hitel, Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hitele, tőkejuttatása és vissza nem térítendő támogatásai, az agrárgazdaság fejlesztésére nyújtott világbanki hitel, a START-hitel, az energia megtakarítást ösztönző hitel, a VOSZ és a Budapest Bank hitelkonstrukciója, a Postabank RT. kedvezményes hitele, a Magyar Amerikai Vállakozási Alap (MÁVA) hitelei és támogatási formái, az olasz hitelek, a francia hitel, a baden-wurttem- bergi hitelkonstrukció, a svéd hitel, a finn hitel, és így tovább. Elméletileg se szeri, se száma a sok hitellehetőségnek. A célzott kedvezményes hitelek azonban rendszerint feltételekhez kötöttek. A vállalkozó, aki a hitelért folyamodik, vagy ki tudja elégíteni ezeket a feltételeket, vagy sem. Általában nem, vagy azt tapasztalja, hogy mások fürgébbek voltak nála.Öszszességében azonban az mondható el, hogy nem fogynak a különböző címzett hitelek. Minthogy 50 milliárd forint értékű külföldi hitellehetőség még kihasználatlan. A hazai bnkok is pénzbővében vannak. A magas betéti kamatok megtették a magukét. Ugyanakkor a hitelkamatok még mindig 30 százalék fölött vannak. Ezt pedig csak néhány vállakózás viseli el, sajnos nem ritkán büntetendő cselekmény árán. Józan vállalkozó 30 százalék fölötti kamatozású hitelt beruházásra nem használ. A bankok oldaláról nézve a dolgot ott a sok kihelyezhető pénz. A másik oldalon viszont ott a közel 7000 csődös illetve felszámolás alatt álló vállalat és szövetkezet. A bankokat - saját üzleti érdekeiken túl - még központi rendelkezések is kötik. Minősíteniük kell például a hiteleket (probléma mentes, átlag alatti, kétes, rossz). A minősítést a III/1992. /PK.9.) ÁBF rendelkezés szerint a követelések keletkezése előtt (tehát az engedélyezési szakaszban) kell első alkalommal elvégezni. A pénzintézetnek vizsgálnia kell az adós pénzügyi helyzetét, az ügylet kockázatát, a felajánlott fedezetek minőségét, a vállalkozás jövőbeni kilátásait, az adós fizetőképességét és kapcsolatait más vállalkozásokkal, illetve más pénzintézetekkel. A hitelkérelmek elbírálásakor vizsgálni kell az adós hitelképességét. Ennél különböző - a világbanki hitelek nyújtásánál használt - mutatókat alkalmaznak. (Likviditási mutató, adósságszolgálati mutató, tőkeellátottsági mutató). Vizsgálják még a pénzjövedelmek alakulását, a vagyon nagyságát és annak összetételét, az átlagos készletszintet, a készlet forgássebességét, a költségvetési kapcsolatokat, a piaci helyzetet és értékesítési lehetőségeket, a vezetés színvonalát. A sok pénz tehát csak kevés vállakozónak jelent tényleges hitellehetőséget. A hirtelen - többé, kevésbé kényszerűségből vállakozóvá lett, tapasztalatnélküli vagyontalan vállalkozók ezen a minősítési folyamaton véreznek el. Kevesen tudnak olyan ötlettel előállni, amit a szakszerű vizsgálat után a bankok hitellel tudnak támogatni. A vállalkozó többnyire azt csinálja amihez ért vagy amiben hisz. A bank olyan ügyet támogat meg, amiből ő is lát ötletet. Mivel ez gyakran eltér a vál- laklzó által elmondottaktól, a vállalkozó a pénzbőség ellenére hitel nélkül marad. A bankoknak tulajdonképpen a költségvetési hiány miatti költségvetési hitelfelvétel mindeddig kapóra jött, mivel viszonylag magas kamatra „bombabiztos” adóshoz jutottak a kötlségvetés személyében. A csökkenő infláció és az eddigiektől eltérő, nagyon alacsony kamatozású nagyösszegű költségvetési hitelfelvétel új helyzetet teremt a gazdaság valamennyi résztvevője számára. A bankok a kényelmes, de alacsony kamatozású kincstári értékpapírok helyett dönthetnek a kockázatosabb hitelkihelyezés mellett. A csökkenő betéti kamatok, a csökkenő infláció ugyanebbe az irányba mutat. Ellene szól azonban, a kockázat növekedése, ami a gazdasági helyzet pangásával van összefüggésben. Feltételezhető tehát, hogy a költségvetési deficitet ismét a megtakarított pénzekből finanszírozzák, csak a kisebb betéti kamatok révén oclsób- ban. A vállakozói hitel és a kamatfeltételek enyhülése csak az infláció, a költségvetési hiány mérséklődése esetén várható, de vélhetően nem a közeljövőben. A gazdaság felpörgetéséhez olcsó hitel szükséges. Süveges Károly
