Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-23 / 202. szám

6 uj Dunántúli napló 1992. július 23., csütörtök A jogi karok a legnépszerűbbek Jövőre már hetvenezren rohamozhatnak Idén hatvanezer diák jelent­kezett a felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatára. Körül­belül huszonötezer helyet már betöltötték, de még ezer-ezeröt- száz hely válj a az átjelentkező- ket elsősorban a műszaki, az ag­rár- és a tanárképzésben, de a miskolci bölcsészkaron is - tud­tuk meg dr. Bakos Károlytól, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium főmunkatársától.- A jogi karokra jelentkezők voltak a legnehezebb helyzet­ben. Az innen kiszorultak - ha időben letették az alkalmassági vizsgát - a tanítóképző főisko­lákra kérhették átirányításukat, vagy most a műszaki főiskolá­kon van még hely a számukra. Igaz, ez utóbbi teljesen más te­rület, de a munkanélküliség el­kerülésére átmeneti megoldást jelenthet.- Melyek voltak a legkereset­tebb iskolák és karok? Jogászok, közgazdászok, tanárok- Az idén átlagosan tizenöt százalékkal több volt a jelent­kező a nappali tagozatokra, mint tavaly. A legnépszerűbbek a jogi karok, amelyeken négy-hatszoros volt a túljelent­kezés. Ennek az az oka, hogy az önkormányzatoktól kezdve a gazdasági szervezetekig min­denhol nagy szükség van a jo­gászokra. A közgazdasági fel­sőoktatás iránt is növekedett az érdeklődés. A bölcsészkarokon szintén ez a helyzet, mivel el­végzésük után széles lehetőség nyílik az elhelyezkedésre. Ezek évek óta stabil tendenciák. Az agrárképzés területén viszont nagy változást jelentett, hogy az egyetemek és főiskolák nagyré­sze nyitottá vált, tehát felvételi vizsga nélkül, a középiskolai tanulmányi eredmények alapján lehetett bekerülni. Ezért idén negyven százalékkal többen je­lentkeztek ezekbe az intézmé­nyekbe. A műszaki főiskolákon szintén a felvételimentesség miatt nőtt a jelentkezők száma.-A közoktatás küszöbönálló átalakulása hogyan befolyá­solja a tanár- és tanítóképzést?- A felsőoktatásnak alkal­mazkodnia kell a változások­hoz. A tanítóképzésben fejlő­dést jelent, hogy az általános is­kolai tanítói szak mellett a diá­kok négy nyelvből idegen- nyelv-oktató-tanítói diplomát is szerezhetnek. A nemzetiségi-tanítói és a ta­nító-hitoktatói képzésre is mind szélesebb lehetőségek nyílnak. Megjelentek a szociális gon­doskodással kapcsolatos szakok is. A tanárképző főiskolák ter­mészetesen a tudományegye­temek bölcsészettudományi ka­rai felé keresik az utat.- Mennyire volt nyitott idén a felvételi rendszer, és mikor lesz teljesen az? A felvételi vizsga elkerülhetetlen- A felsőoktatási intézmé­nyek hatvanhárom százaléka már az idén is adott teljes, vagy részleges mentességet a felvéte­lizőknek. Cél, hogy a felsőokta­tás minél nyitottabbá váljon, de - mint a világon mindenütt - nálunk is lesznek olyan nép­szerű és magas színvonalú egyetemek és főiskolák, ame­lyekben elkerülhetetlenek a fel­vételi vizsgák. Ezenkívül szá­mos intézményben mindenkép­pen indokoltak a pályaorientá­ciós és alkalmassági szűrővizs­gálatok.- Milyen változtatásokat ter­veznek jövőre?- Radikális változások csakis a felsőoktatási törvény elfoga­dása után lehetségesek. Mi az ideihez hasonlóan már most el­kezdjük szervezni a következő felvételit, mert a jövő évben hetvenezer fiatal rohamára számítanak a felsőoktatási in­tézmények. (MTI-Press) Boskovitz Beáta Egységes gazdasági tér Az orosz fővárosban kedden hivatalos közle­ményt adtak ki az orosz és a fehérorosz kormány gazda­sági együttműködési megál­lapodásáról. A két kormány képviselői leszögezték, hogy egyaránt érdekeltek az egységes gazdasági tér fenn­tartásában, gazdasági integ­rációjuk .elmélyítésében, a kölcsönösen előnyös kap­csolatok fejlesztésében és a piacgazdasági átalakuláshoz szükséges feltételek megte­remtésében. Garas Imre kiskertje a kertvárosi, lőtéri dombok mögött Fotó: Proksza László Melyik fél bírja tovább? Nem csitulnak a kedélyek a lőtéri dombok mögötti kisker­tekben. A bizonytalanság már-már felmorzsolja az embe­rek idegeit. Történt ugyanis, hogy a görcsönyi Mecsekvöl- gye tsz közzétette szándékát, miszerint ragaszkodik a kisker­tek 70 Ft/m2 áron történő eladá­sához. Ez a hír mellbevágta és felháborította a bérlőket. Az emberek sehogy sem értik, mi­ért vegyenek meg ilyen magas áron olyan földet, ami nem le­het saját tulajdonuk. Keresik az igazukat, váiják,hogy az igaz­ság tisztességgel párosulva megvédelmezi majd kétévtize- des fáradozásukat, munkájukat.- Mire jó ez a lelketlenség? - mondja Garas Imre, akinek kertjében kutatva sem találni egyetlen gazt sem. - Kinek fáj az, hogy itt dolgozgatunk, hogy a nyugdíjas itt talál békét és éle­tet jelentő elfoglaltságot, s hogy innen pótolja azt a zöldséget, gyümölcsöt, amit már nem ké­pes megvenni sem a piacon, sem a boltban?- Jöjjön, nézze meg az enyémet! - invitál Balog János. - Ezt mind egyszál magam csi­nálom. Van itt minden, a piacon sem talál különbet. Duka Miklós a derékig érő sást kaszálja a kerítése mentén.- Nélkülünk ilyen lenne ez a föld és akkor vajon mire hasz­nálná a tsz? - kérdi. - Akkor is el tudná adni? Ki lenne az a bo­lond, aki ilyet megvenne? A görcsönyi tsz a tulajdo­nára, a gazdálkodásra, az üz­letre hivatkozik. Ma ilyen a gazdasági élet, mindenre szük­ségük van. Még erre a pénzre is, amit a kiskertek kiárúsításából nyernek. Évtizedeken keresztül ezek a rétek, legelők, nádasok, zsombékok értéktelenek voltak, a nagyüzemi gazdálkodásban semmi más hasznosítási lehető­séget nem láttak, mint a bérbea­dást. Törje bele más az erejét. Nos, ez meg is történt. Csakhát akkor kié a jogos aratás? Igazságosság, emberség, üz­let nehezen fémek meg egy­mással. A társadalom közhan­gulatába eddig idegennek vélt elemek kerültek, jogot követel­vén a jogtalanságtól, belviszá- lyokat, háborúskodásokat te­remtve. Kinek jó ez? Bátai Zoltán.- Uram, engem kiszanáltak a családi házamból. - mondja fe­leségébe karolva egy rokkant nyugdíjas. - Lebontották, hogy ilyen tízemeletes panelt rakja­nak a helyére. Összeborultunk és sírtunk az asszonnyal. Ki ér­tette meg ezt akkor? Odahagy­tuk a kertünket meg a lugassző­lőt is. Aztán bekényszerítettek ebbe a panelbe, nem volt más választásunk. Ez a bérelt kis kertecske a mi igazi életünk. Reggeltől estéiig itt vagyunk. Szinte itt élünk. Megvenni? Uram, miből? Ha ez nem lesz, belepusztulunk a betonfalak közt...- Tervezzük önálló kiskert szövetkezet létrehozását az ér­dekelt bérlők részvételével, - mondja Havriska István az ide­iglenes intézőbizottság tagja. - Össze kell fognunk érdekeink védelmében, és ha már jogilag bejegyzett szervezetként műkö­dünk, pótolni tudjuk azt, amit az ÁFÉSZ megvont tőlünk. A tsz ha el akar adni földet, van éppen elég parlag területe erre a célra. Miért éppen ez kell? Azért mert ez feltörtük? Mindenesetre mi is felértékel­tetjük eddigi munkánkat, a ter- mővétételt és a föld termőké­pességének fenntartását. A tsz árajánlatával mi ezt az értéket tudjuk szembeállítani.- Azt vártuk és várjuk ma is, hogy mind többen mellénk áll­nak. Hogy egyszer eljön közénk a képviselőnk és meghallgat minket. És a pártok sem lesznek közömbösek. Vagy tán távol áll tőlük ügyünk felvállalása? - szól közbe Lajos István, akin látszik, hogy többet is mondana.- Ahogy péládul dr. Krippl Zol­tán polgármester, vagy a KDNP helyi vezetője, Ursprung Já­nos tette, és a Munkástanácsok Szövetsége. Nem akarunk ki­szolgáltatottak lenni! Itt koráb­ban béke volt! Igen, béke volt. De most zaj van, nagy zaj. A felkorbácsolt indulatok lecsendesítése - kö­zösségi érdek. A termésre jö­vőre tán még nagyobb szükség lesz ezekből a kiskertekből is, főleg annak, aki már lassan el is felejti a piacra vezető utat.- Mindaddig nem adjuk fel, amíg megnyugtató megoldást nem értünk el. Ha kell a köztár­sasági elnök úrig is elmegyünk,- veszi pártfogásába a bérlők ügyét dr. Berényi István jogta­nácsos, aki eddig is sokat tett az emberekért. - Levélben fordul­tam a mezőgazdasági minisz­terhez és a kömyzetvédelmi miniszterhez is. Minden olyan fórumot felkeresek, amelyik képes tenni ezekért az embere­kért. Mindenkit arra kérek, nyugodtan dolgozzon tovább, művelje a kertjét. A tsz törvény­telen igyekezete senkit ne ré­mítsen meg. Érdeklődéssel várjuk a felek megegyezését. Mert ez a jelen­legi állapot kinek jó, kinek az érdekét szolgálja? Egyáltalán, melyik fél bírja tovább ezt a hó­napok óta tartó lélektani hadvi­selést? A kiskertbérlők azt szeret­nék, ha továbbra is bérlők ma­radhatnának, vagy olyan meg­oldás születne, mint Komlón, ahol közmegelégedésre 15 Ft/m2 áron vehették meg bérlőik a ví­zellátással rendelkező kerteket. Rozvány György Nőni fognak a lakossági jövedelmek A GDP értéke nemzetgazda­sági szinten várhatóan stagná­lást mutat ebben az évben, il­letve maximum 3 százalékkal marad el a tavalyi mértéktől. Mind az ipari termelés, mind az agrárgazdasági termékek előál­lításának esetében viszont 5-10 százalék körüli csökkenést lehet az év egészére valószínűsíteni - ez derül ki a Pénzügyminiszté­rium által az ez évi gazdasági folyamatokról közzétett tájé­koztatóból, amelyet az ápri­lis-májusi információk alapján készítettek. A tájékoztató meg­állapításai szerint a lakosság pénzbevételeinek növekedési üteme májusban némileg to­vább lassult. Ám a lakossági jö­vedelmek képződése az év hát­ralévő részében várhatóan va­lamelyest gyorsul. A belföldi felhasználású GDP-ben az év egészében jelentős mérséklő­désre lehet számítani, ennek mértéke a konjunktúrától füg­gően 3-6 százalék lehet. Egész Németország telefonkódja 49 Szerdától kezdve megszűnt az eddigi keletnémet telefonos országkód, a 37-es - jelentette be a német állami távközlési vállalat, a Telekom. Attól kezdve az egységes Németor­szág valamennyi telefonszámát a 49-es országkód tárcsázása után lehet külföldről hívni. Eladták a Duna Inter-t A legjobb ajánlat nyert a Duna Intercontinental Szálloda licitjén - állapítja az Állami Vagyonügynökség illetékese, cáfolva azt a hírt, miszerint a versenytárgyaláson jogtalan előnyhöz jutott a nyertes ame­rikai cég, a Mariott. Némethy László, az ÁVÜ ügyvezető igazgató-helyettese az MTI kérdésére elmondta: a Mariott 12,5 millió dollár értékű felújí­tásra vállalt garanciát öt éven belül, 7 éves távlatban pedig további 10 millió dol­lárra. Ezzel szemben a másik két ajánlattevő, a Ramada-Atlantic Pacific amerikai páros és az In­tercontinental 45 millió dollárt ajánlott fel a felújításra, az összegnek csaknem felét azon­ban csak abban az esetben kaphatta volna meg a szálloda, ha építési engedélyt kap további 70 szoba kialakí­tására. Karlovy Vary Alsóbb osztályba léphet? (MTI-Panoráma) A Karlovy Vary központjába bevezető úton jól megtermett egyenruhás legények intenek megálljt. „Hova-hova?” - kérdi a rang­idős, miközben társa ugrásra kész, ruganyos párducként fi­gyel. Az elcsigázott külföldi au­tós már nyújtja is jogosítványát, a kocsi forgalmi engedélyét, va­lamint újságíró-igazolványát - ez utóbbit azért, hátha olvasták a közlekedésrendészetnél, hogy a sajtó nagyhatalom. Sajnos nem olvasták: a közeget nem érdekli más, csak az, hogy van-e igazolás a szállodafogla­lásról. Szerencsére van, így a XXVIII. Karlovy Vary-i film­fesztiválról beszámolni kívánó újságírót nem lövik azonnal szi­tává, hanem csupán visszafor­dítják. Útbaigazítást is kap: „Ott menjen balra, aztán egy na­gyobb kereszteződésnél megint balra, és akkor onnan egyene­sen.” Azt már nem teszi hozzá az egyenruhás, hogy az első „balra” utáni szakasz nem keve­sebb, mint a völgyben húzódó városközpontot a hegy oldalá­ban megkerülő főút, s az a má­sodik „balra” olyan csomópont, ahol hatfelé lehet menni. Már csak néhány rémült átszáguldás a fürdőváros vendégeinek fel­üdülésére szánt sétányon, egy-két forgalom elől elzárt utca hosszanti leküzdése, vala­mint csevely egy tanácstalan já­rókelővel, aki ahelyett, hogy megmondaná, merre is van az a szálloda, inkább arra figyelmez­tet, hogy „Kérem szépen, itt út­vonalengedély kell, magának biztos nincs, el fogják vitetni a kocsiját”. A hotel kong az üres­ségtől. De nemcsak ez, hanem több más szálláshely is. A Thermálban, ahol szinte az egész fesztivál zajlik, bősége­sen van szintén üres szoba. Fél­házas filmszemle. Mint utólag kiderül, azért nem lehetett az eredetileg terve­zett úton bemenni a centrumba, mert akkor alig lőtávolságnyira kellett volna elhaladni a patinás Hotel Pupp előtt, ahova viszont nagyon illusztris személyisége­ket vártak. Ezek után kissé érthető, hogy a fesztivál fődíját, a kristályvá­zát Enrique Gabriel Lipschutz argentin rendező belga-fran- cia-spanyol koprodukcióban készült, „Krapatchouk” című filmje nyerte. Két kelet-európai szerencsétlenről szól, akik me­zőgazdasági idénymunkán vol­tak Dél-Franciaországban, s amikor a párizsi pályaudvarról haza szeretnének indulni, senki nem tudja, hol a fenében is ta­lálható az időközben szabaddá és függetlenné vált „prazsevicai köztársaság”. A film alapötlete évekkel ezelőtt született meg, de Jugoszlávia széthullása kü­lönös aktualitást kölcsönzött a témának. Karlovy Vary infrast­ruktúrája fesztiválszempontból meglehetősen „prazsevica”-jel­legű, bár a szolgáltatásokat haj­lamosak párizsi árszínvonalon nyújtani. Korábban kétévenként tartot­tak „seregszemlét” a fürdővá­rosban. Most már évente meg akarják rendezni, ráadásul a hi­vatalos cseh szervek az „A” ka­tegória megőrzéséhez is ragasz­kodnak. Ez kissé túlzás. Kar­lovy Vary egyszerűen nincs azonos súlycsoportban Can- nes-nal, Berlinnel, Velencével, hogy csak a legkirívóbb kont­rasztokat említsük. A film­szakmában ez elsősorban két következménnyel jár: alig tud­nak itt bemutatni kiemelkedően jó filmet, valamint nem létezik a filmpiac, ami nélkül pedig nem filmfesztivál a filmfeszti­vál. A legjobb cseh rendezők leg­utolsó, sikerültebb műveit sem nevezték be az itteni versenybe: a külföldi megjelenés nagyobb presztízst jelent. Az amerikaiak sem jelentkeztek egyetlen ver­senyfilmmel sem, ami azért je­lez valamit, különösen azzal összevetve, hogy a prágai mo­zikban szinte kizárólag csak amerikai filmeket játszanak. Persze voltak retrospektív vetí­tések, voltak régi nagy film­csemegék a Karlovy Vary-ban bemutatott alkotások között. De a versenyművek zöme teljesen visszhangtalan maradt, és saj­nos ez érvényes Salamon And­rás Zsötem című produkciójára is. Ami a másik nagy hiányos­ságot, a filmpiac szegényes vol­tát illeti, ez Antonin Liehm filmkritikust, a zsűri elnökét is keserűen lemondó sóhajra kész­tette (a versenyfilmek bírálásá­tól már csak hivatalból is tar­tózkodnia kellett). Alig történt üzletkötés. Az „A” kategóriájú filmfesz­tivál a gazdagok játéka. Talán jobb lenne, ha Karlovy Vary kevesebb hófehér Lincoln lu­xusautót akarna látni az utcá­kon, vagy ha már ezt akarja, ak­kor a város vezetésének krémje nem éppen a fesztivál ideje alatt menne el szabadságra - még ha nyár is van. Esetleg meg lehetne próbálkozni valamilyen temati­kus fesztivállal. De még ennél is jobb lenne, ha az egész ren­dezvényt áttennék Prágába: ott ugyanis egy gyönyörű nagyvá­ros lüktet, színes forgataggal, sok tízezer szenvedélyes, hely­beli mozi látogatóval. Karlovy Vary is gyönyörű, de inkább arra való, amire kita­lálták: a gyógyvíz hasznosítá­sára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom