Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-14 / 193. szám

1992. július 14., kedd uj Dunántúli napló 9 Nem csökken a munkanélküliség Komlói körkép Terasz-tárlat Balatoni képek kiállítását hirdetik a plakátok Balaton- fenyvesen. Blumschein Dezső amatőr festő komlói, júniusi bemutatója után most a fenyvesi nyaralójának 20 négyzetméter­nyi teraszán mutatja be azt a 20 vegyes technikával készült festményt, melynek témája ter­mészetesen a magyar tenger. A domináló sárga, zöld, kék szí­nek, az elvont irányba mutató képek kellemes perceket sze­reznek a szemlélőnek. Csipkehét Komlón A népművészeti vásárok egyre látogatottabb látványossága a csipkekészítők munkája. Komlón hosszabb ideje működik egy jó színvonalú csipkeverő klub, így cseppet sem meglepő, hogy a Magyar Csipkekészítők Egyesü­lete a Magyar Művelődési Intézet* és a Komló városi Művelődési Központ támogatásával a város­ban csipkehetet szervez. Ennek első eseménye egy csipke kiállítás lesz, amelyet a Színház- és Hang- versenyteremben július 16-án 17 órakor nyit meg Tóth József pol­gármester. A 22-éig látogatható kiállítás mellett az érdeklődőknek vasárnap 13 órától kínál progra­mot a színház előtti téren tartandó reneszánsz ruhás munkabemu­tató. Ezenkívül szakmai tábor és egyéb szakmai programok is lesznek. Kinőtte a városháza alagsorát a Megyei Munkaügyi Központ komlói irodája. Naponta 280-300 ügyfél jelentkezik a megoldás reményében vagy csak a szokásos és kötelező be­jelentkezés miatt. Az ősztől új helyen fogadják ügyfeleiket, a Bajcsy Zsilinszky utca 9. számú volt családi ház­ban, amelyet egy magánsze­mélytől vásároltak meg. A szer­ződés megkötésekor még nem gondolták, hogy ezzel a vétellel szóbeszédet indítanak el a vá­rosban - lévén a volt tulajdonos az alpolgármester anyósa. Va­lóban több ajánlat közül válasz­tottak, de mint Béres Lászlóné irodavezető elmondta, termé­A közelmúltban nagy sikert aratott Olaszországban (képünk itt készült) a komlói Pedagógus Kamarakórus. A középolasz Castrocaro nevű városka ve­gyeskarának meghívására az 1972 óta megrendezendő fesz­tiválon fellépő együttes bármely sikeresen is zárta az évadot, egyre kevesebb reménnyel néz az ősz elé. Legalábbis ami a szetesen nem az eladó szemé­lye, hanem az épület állaga és mindenekelőtt központi fekvése indokolta a megegyezést. Mivel ügyfeleik közel fele a környék­beli településekről érkezik, olyan ingatlant kellett előnyben részesíteniük, amely a buszpá­lyaudvarhoz és a vasútállomás­hoz is közel van. A többi épület pedig nem felelt meg ennek az alapvető kritériumnak. A közel­jövőben meg is kezdik az átala­kítási, tetőtérbeépítési munká­kat, s nagyon remélik, hogy az ősz végére beköltözhetnek új otthonukba. A munkanélküliek és álláske­resők száma nem csökken. Az elmúlt negyedévben 736-an vol­nagy kihívást jelentő kanadai magyar napokon való fellépést illeti. Hiába akadt ugyan Van­couverben kiváló ajánlójuk Göncz Árpád köztársasági el­nök személyében, a kiutazás­hoz, a repülőjegyekhez szüksé­ges több mint 2 millió forintot a dr. Szabó Szabolcs vezette kó­rusnak kellene előteremteni. A kórus-tagjai gazdasági tár­tak az álláskeresők, s közülük 636-an lettek munkanélküliek. Ezzel a térség munkanélkül élő­inek létszáma már több mint há­romszázzal meghaladja az ötez­ret. Ezt a számot augusztus- ban-szeptemberben 200-300-al növelheti a középfokú taninté­zetekből kikerültek serege. Sajnos továbbra is kevés az üres álláshely. A múlt héten 116 betöltetlen állásra kerestek megfelelő szakképesítésű dol­gozót az iroda munkatársai. Már megközelíti a 300-at azok száma, akik kikerültek a mun­kanélküli ellátásból, ők havi 4000 forint segélyt kapnak, ha a család egy főre jutó jövedelme nem éri el a havi 5500 forintot. saságokat, különböző szerveze­teket kerestek meg, de csak egyetlen komoly súllyal bíró summa került számlájukra, a Lakitelek Alapítványtól. Ha így marad, a vegyeskar nyári pihenője után szeptember­től újra próbál, immáron a nagy álmot felejtve, a kisebb, de ko­molyan veendő feladatok elé nézve. Ha lenne miből... Utazhatnának Kanadába Sokat segíthet, ha megvalósul az ipari zóna terve Ötleteinkkel szeretnénk a pénzt idehívni Beszélgetés Tóth Józseffel, Komló polgármesterével- Polgármester Úr, milyen ma komlóinak lenni?- Azt nem tudom, hogy a többi Komlóinak milyen ma Komlón élni. Én akkor jöttem rá, hogy ehhez a városhoz kötő­dök, amikor évekkel ezelőtt el akartam menni.- Véleménye szerint hogyan élnek a komlóiak?- Egyre differenciáltabban és egyre nehezebb az életük. Azt a hatalamas potenciált, amit a bá­nya jelentett, hosszú ideig nem lehet pótolni semmivel. Telje­sen mindegy, hogy a mi erőfe­szítéseink mire irányulnak, az biztos, hogy a következő évez­redben itt nem lesz bányászat, mert azt a világ objektivitása nem viseli el. Ez olyan ténykér­dés, mint hogy feljön a Nap és lenyugszik. Rendkívül kemény harcot folytattunk a bánya élet­ben tartására és nagy ered- ménynak tartom, hogy ennyit sikerűit elérnünk. A váltás idő­szaka meghosszabodik ezáltal. Meg kell próbálnunk mindent megtenni azért is, hogy a lakos­ság ne érezze úgy, kicsúszott a lába alól a talaj. Ezért is kapott a közelmúltban kiemelt szerepet a szociális gondoskodás, a csa­ládsegítő központ létrehozása.- Való igaz, elimerésre méltó részsikerek ezek a város létéért vívott csatában, de az jut eszembe, hogy ezek az emberek halat kapnak, pedig mindenki tudja, az lenne a jó, ha a lehető­séget tudnák biztosítani nekik a halfogáshoz.- Az év elején a képvi­selő-testület egy rövid és egy hosszú távú fejlesztési program elkészíttetését szavazta meg. Ennek első része, amely Kom­lóról és környékéről egy statisz­tikai helyzetelemzés, már elké­szült. A második részt most vár­juk, ez tartalmazza majd a ja­vaslatokat a rövidtávú prog­ramra. Ez jelentős lépés lehet ahhoz, hogy a lakosságnak há­lót adjunk a halfogáshoz.- Hosszú távú megoldási le­hetőségként felvetődött, hogy egy ipari zónát kell kialakítani. Természetesen úgy, hogy a be­ruházni szándékozó közművesí­tett, rendezett területet kap, ahol a saját elképzelései szerint építkezhet, munkalehetőséget teremt\’e ezáltal.- Bízom abban, hogy egy re­gionális fejlesztési program le­tétele után tudunk is erre a célra a kormányzattól pénzt szerezni. Ózd tavaly 1,1 milliárd forintot kapott. Ezt a pénzt felélte és ma ugyanúgy csődhelyzet van, mint előtte. Mi nagyon szeret­nénk 100 milliós nagyságrendű összeget a kormányzat pénzéből idehozni és megvalósítani az ipari zónát. Nemcsak a Komlón kialakítható területeken. Ma­gyarszék és Mecsekpölöske kö­zött ideálisabb terület is van egy regionális rendszer kiépítésére. A most folyó tevékenységből még nem sok minden látszik. Képletesen szólva az építkezés­ben most a „földmunkáknál” tartunk. Biztos vagyok benne, hogy a lakosság nem érzékeli ezeket az erőfeszítéseket.- Mennyire lehet bíztató a ma egyre nehezebben élő kom­lóiak jövője szempontjából ez az elképzelés? Voltak már konkrét tárgyalások, vagy ez csak a vá­ros vezetőinek álmaiban él?-Több miniszterrel tárgyal­tunk arról, hogy a fejlesztések­hez kormányzati szintű támoga­tást várunk, ők meg a progra­mot várják, amit remélem július 30-ra megkapunk és le tudjuk tenni a kormány asztalára, hogy mi ehhez és ehhez akarunk pénzt. Ha egy térségbe pénz ér­kezik, az munkahelyeket teremt és mi szeretnénk az ötleteinkkel a pénzt idehívni.-Külföldön is próbálkoznak ezzel. Hallottam már olyan vé­leményt is, hogy lassan olyanok, mint az utazó nagykövetek. Hol Franciaországban, hol Olasz­országban, hol Németország­ban vannak, de arról még nem született híradás, hogy mik a konkrét üzletkötések, még nem jött létre, mondjuk, egy fran­cia-magyar vegyesvállalat.- A látszat szempontjából biztosan így van, ha konkrét eredménynek azt nevezzük, hogy megjelenik itt a külföldi tőke. De néhány cég már kapott külföldi megrendelést azon ke­resztül, hogy próbáltunk közve­títeni. S nagyon remélem, lesz még komolyabb üzlet is. Ha nem, akkor is vállalnunk kell az utca emberének véleményét. De az is biztos, ha itt ülnék a he­lyemen folyamatosan, akkor nem lenne semmi. Sajnos nincs semmi garancia arra, ha ló- tok-futok, akkor lesz valami. Még egy dologról szeretnék szót ejteni. Nekem különböző gondjaim, bajaim voltak, van­nak és bizonyára lesznek is az önkormányzaton belül, hiszen a képviselő-testület egyáltalán nem egységes. Remélem, hogy egy olyan folyamat indult el a közelmúltban, amely a szélső­ségeket tompítva, az érdekellen­téteket megszüntetve közelebb hozza egymáshoz a testület tag­jait, akik nagyon sokat és lelki- ismeretesen tevékenykednek a város érdekében. G. G. Üzletelhet a képviselő az önkormányzattal? Ki járt jól? Hogy Prettl János mecsekjá- nosi gazdálkodó, komlói képvi­selő jó üzletember, számomra mintegy másfél évvel ezelőtt bizonyosodott be először. Ak­kor egyetlen felszólalásával 800 ezer forintot keresett az önkor­mányzatnak egy telekeladás kapcsán. A közelmúltban ismét egy telekeladási ügyben szerzett érdemeket, amióta azonban ki­tudódtak a részletek, megoszla­nak a vélemények, ki is járt iga­zán jól az üzlet végén. Ő vagy az önkormányzat, esetleg mindkettő. Az biztosnak látszik, hogy az eredeti eladó, a Bikali Állami Gazdaság elégedett, hi­szen sikerült eladniuk a régóta csak gondot jelentő Mecsekjá- nosi-pusztai juhhodályukat és 56 hektár földet, aminek egy ré­sze mezőgazdasági művelésre nemigen alkalmas. Prettl János februárban vásá­rolta meg a bikaliaktól a hodályt és az ingatlant, majd három hó­nappal később Komló önkor­mányzatának adta el mindezt ugyanannyi pénzért. Pontosab­ban nem mindent, hiszen 23 hektár az övé maradt. A hiteles­ség okán hozzátartozik még az üzlethez, hogy Prettl úr anyagi­lag semmit nem nyert, csak annyi földet tartott meg magá­nak, amennyi értékarányosan, azaz illetékre, hitelkamatokra, biztosításra kifizetett pénze ará­nyában megjárt neki. Állítása szerint 288 ezer forint költsége volt, s ennek fejében került a tu­lajdonába az említett 23 hektár. Jogilag minden a lehető leg­szabályosabban történt, gondos emberek fogalmazták a szerző­déseket a Kisbattyán felé vezető út két oldalán fekvő földek két­szeri adásvételéről. Megszavaz­ták - ellenszavazat nélkül - az üzletet a város képviselői is, akik közül most többen azt mondják, a zárt ülésen, hatórás munka után, este 9 tájban szó­ban elhangzott előteijesztésből ők nem ugyanazt értették, ami most tudomásukra jutott. Beszélgetésünkkor Prettl Já­nos nem járult hozzá a magne­tofon használatához, így nem is idézem szó szerint szavait. Ar­ról beszélt, hogy jó üzlet ez a városnak, hiszen az 56 hektár­ból 5 ipari terület, ami a megfe­lelő milliók ráköltése után - te­reprendezés, közművesítés, épí­tésre alkalmas állapotba hozás - nagyon sok pénzt fog érni, meghogy ötször ennyit kellett volna fizetni érte, ha nem ő, ha­nem a város jelentkezik vevő­ként Bikaion. Arra gondolt, nem csinál rosszat a városnak, s morgolódott kicsit amiatt, hogy mások nem tudják a jóindulatot feltételezni, pedig ő olyan em­ber, aki nem tudna aludni, ha valami rosszat tenne Komlónak. Meg kell vallanom, én hiszek Prettl János jóindulatában. Az viszont nehezen érthető, hogyan gondolhatta, hogy a mai (politi­kai, gazdasági) helyzetben kép­viselőként úgy köthet üzletet az önkormányzattal, főleg a nyil­vánosság kizárásával, zárt ülé­sen, hogy emiatt ne induljon meg a susmus anyagi haszon- szerzésről, ne érje szemrehá­nyás, erkölcsi, etikai rosszallás. És a szépen hangzó érvekkel szemben is lehet másikakat állí­tani. Mert tökéletesen igaz, hogy néhány tízmilliós befektetés után a hosszú évek óta ipari övezetnek elképzelt terület akár aranybánya is lehet a tulajdo­nosnak. De hol van az az egyet­len tízmilliócska is a városkasz- szában, ami erre a célra fordít­ható ma vagy holnap? És hol vannak azok a vállal­kozók, akik tőkéjükkel bármi­lyen üzemet fognak telepíteni erre a területre? Mert az elmúlt években, bármennyire tisztelet- reméltóan sokat dolgoztak is ennek érdekében a város veze­tői, egyetlen komolyabb mun­kahelyteremtő beruházás nem indult Komlón. Mikor hasznosulnak a most befektetett forintok, amelyek egyébként terven felül és terven kívül terhelik a sokszor hangoz- tatottan szűkös idei költségve­tést? Mihez kezd az önkormányzat az 1,6 millióba került juhho- dállyal, ami a májusi vásárlás óta ugyanúgy üresen áll, mint a tulajdonosváltás előtti hóna­pokban? Ki fogja lekaszálni a városnak maradt legelőket, ki tartja rendben a termőföldet, hogy ne legyen dzsungel a he­lyén? Mert azt láttam, hogy Prettl János a sajátjával a jó gazda gondosságával törődik, ám a többi terület még nem lá­tott kaszát az idén. A Bikali Állami Gazdaság igazgatója határozottan vissza­utasította azt a feltételezést, hogy ők sokkal drágábban adták volna a földet az önkormány­zatnak, mint Prettl Jánosnak. Érvelése logikus: nem állíthat­ják ezt azok, akik egyetlenegy­szer sem keresték meg őket vé­teli szándékkal. Pedig beismer- ten azért került zárt testületi ülésen megvitatásra az adásvé­tel, nehogy a bikaliak megtud­ják, a városé lesz a föld. Az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy Prettl úr nem sokat kockáztatott, amikor februárban megvette a földet. Ő már előtte egyeztetett városi vezetőkkel, hogy nem marad a nyakán az 56 hektár. Igaz, most azt mondja, hajlandó lenne visszacsinálni mindent. Grünwald Géza Hat hét, hatvan diák Az angol nyelv szépségei és gyötrelmei Amerika messze van. De Európa talán mégsem megkö­zelíthetetlenül messze - gon­dolta egy amerikai termékme­nedzser és egy művészettöté- nész, valamint egy kanadai bibliafordító. Mindhárman a közelmúltban kerültek kapcso­latba a több mint negyven éve Európában működő amerikai egyházi szervezettel, az Eu­rópa Greater Mission-nal. Az ő képviselőjükkel pedig ez év elején egy komlói fiatalember, Balkas Csaba. Clyd Caes, Sa­rah Rogers és Betty Jean Szi- gethy komlói küldetése innen keltezhető. A városban 6 héten át 60 diák a vendégtanárok segítsé­gével ismerkedik az angol nyelv szépségeivel és gyöt­relmeivel, valamint a Bibliával és Jézus életével. Miután néhány éve Ke- let-Európa is meghódítandó te­rületnek számít a hasonló szervezeteknek, nem csoda, hogy a EGM például a (volt) „tömb” valamennyi országá­ban oktat, hirdet eszmét. Nem titkolt céljuk emellett, hogy az üzleti életben oly fontos nyelvre és Amerikára is felhív­ják a figyelmet, ám anélkül, hogy az ottani világ negatív je­lenségeire rámutatnának. Teszik ezt az otthon össze­gyűjtött adományokból, ame­lyek kivétel nélkül magánsze­mélyek jövedelméből kerültek a szervezet számlájára. A. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom