Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-23 / 172. szám

8 új Dunántúli napló 1992. június 23., kedd Iskolapélda A Zengőn át Pécsváradra Bazsarózsa turistaház Püspökszentlászlón. S zociológusok, szociálpszi­chológusok előszeretettel fordulnak az iskola felé model­lértékű példákért, főként a tár­sadalom működési zavarainak bemutatására. Példázatos az is, ami tavaly és az idén a közokta­tási törvény koncepciójának kimunkálása, vitája, kodifikáci- ója során történt. Egy törvény akkor szilárd, akkor bírja ki a politikai változásokat és hatalmi váltásokat, ha az a lehető leg­szélesebb társadalmi közmege­gyezésre épül. A törvénykezés logikája tehát azt követelné - most a közoktatási törvény ese­tében —, hogy először minden érdekelt fél, kutató, oktatáspoli­tikus, önkormányzat, pedagó­gus, szülő, diák elmondhassa véleményét, megütközhessenek egymással az ellentétes nézetek, a viták eredményeként kirajzo­lódhassanak és megszilárdulja­nak azok a pillérek, amelyekre majd a törvény épül. így nem kell attól tartani, hogy utóbb a törvénytervezet koncepciója po­litikai pártcsatározások ürügye és szintere lesz, nem kell két­harmados parlamenti többséget követelni, nem nyílik mód arra, hogy álvitákban, amelyekben mindig csak az egyik fél van je­len, már ne is a tárgyról folyjék a szó, hanem a másik tábor fel­tételezett szándékait minősítse a szónok, többnyire gúnyos meg­jegyzésekkel. Tudjuk, elmaradt az előzetes társadalmi vita, s bekövetkeztek a nem kívánt kí­sérő jelenségek. Az első tör­vénykoncepciót a magát hang­súlyosan szakértőinek nevező Gazsó-féle csoport alkotta meg, nem kevésbé hangsúlyosan szakértői grémium vitatta, sőt maga a koncepció is kizárólag a közoktatás résztvevőinek kap­csolatát tekintette alapnak, vagyis eleve belterjessé vált. Nincs mit csodálkoznunk rajta, hiszen ez a törvényterve­zet lényegében az 1986-os tör­vény folytatása volt, s a mód­szer sem sokban különbözött a korábbi törvényalkotásáétól. Politikai szempontból akkor kezdett érdekessé válni a dolog, amikor megszületett a miniszté­rium másik koncepciója,- s mi­után felfigyeltek a pártok és sajtó a személyi konzekvenci­ákra. Rögvest az első koncepció lett a"liberá]is", és a második, a "pártállami". Ami nem jelenti azt, hogy az első volna liberális és hogy a második koncepció­nak ne lett volna megannyi vi­tatható pontja. A viták érdekessége, hogy amíg kezdetben például a peda­gógus-szakszervezetek a mi­nisztériumi koncepcióban talál­tak elfogadható pontokat is, utóbb már - „kétszázezer peda­gógus nevében” - mindenestül elvetették. A minisztérium pe­dig megalkotta a koncepció módosított változatát, ám ez sem felelt meg a szakszerveze­teknek. Kiderült, hogy maga a pedagógustársadalom sem egy­séges a koncepció megítélésé­ben. A történelmi hitelességhez tartozik, hogy Kálmán Attila politikai államtitkár elégelte meg a terméketlen szócsatáro­zást, és javaslatára felállt az Ok­tatási Érdekegyeztető Fórum. Szavazati joggal három fél dol­gozik benne: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az önkormányzatok képviselete és a munkavállalók részéről a szakszervezetek. Ám ennél szé­lesebb a fórum, hiszen tanács­kozási joggal részt vesznek munkájában a pedagógusok szakmai szervezetei, a szülői és a diákszervezetek és az egyhá­zak képviselői is. A szülői szer­vezetek megbízottja keveselte a tanácskozási jogot, mégis kide­rült, hogy a politika által ellen­ségekké tett, egyébként viszont egymásra utalt kliensek szót tudnak érteni egymással. Konszenzussal döntöttek az iskolaszerkezet kérdéséről, az állami és önkormányzati isko­lák világnézeti semlegességé­ről, illetve a pedagógusok és a diákok lelkiismereti szabadsá­gáról a különböző világnéze­tek közötti megbékélés elve alapján. Megegyezés született a szakmai ellenőrzés, felügyelet, szabadon kiválasztott szakmai, szülői és diákszervezetek bevo­násával - értékeli az állam, va­lamint az intézmény fenntartja az iskolákat. Ezzel azonnal ér­telmét vesztette a területi okta­tási központok tervével foglal­kozó ádáz vita, hiszen a közös állásfoglalás nem teszi kötele­zővé, ám nem is tiltja azok megalakítását és működését. Mert a lényeg, amelyet mindhá­rom oldal elfogadott: a politika az iskolák falain kívül marad, csupán szakmai és jogi eszkö­zökkel lehet beavatkozni az in­tézmények életébe. M ár a harmadik fordulójánál tart az Oktatási Érdek­egyeztető Fórum, a vita tárgya a finanszírozás. Az oktatási alap­ellátásban mi számítson ingye­nesnek, az ingyenesnek mon­dott feladatokat kinek, illetve kiknek és milyen arányban kell finanszíroznia? A téma kemény küzdelmet ígér, ám az eddigiek alapján van remény arra, hogy a felek megegyezésre jutnak. Miksa Lajos Felejthetetlen élményben lesz része annak, aki az alábbi útvonalat választja kirándulási úticélnak. A 9 órakor induló pécs-má- zaszászvár-szekszárdi autó­busszal utazzunk Hosszúhetény községig. A falú központjától 45-50 perces kényelmes sétával Püspökszentlászlóra érkezünk, mely a Keleti Mecsek egyik legbájosabb üdülő falújává fej­lődött. Érdemes itt félórát időzni, megtekinteni a hajdani püspöki nyaraló-kastélyt, ame­lyet 1797-ben gr. Eszterházy Pál pécsi püspök építtetett Copf stílusban, majd a múlt század végén Hettyey püspök átépít­tette. Ekkor kapta a kastély fő­bejárata a klasszicista homlok­zatot. Három címer látható rajta - gr. Eszterházy Pálé, Hettyey Sámuelé és gr. Zichy Gyuláé. Á plébánia templom is a 18. szá­zadban épült késő-barokk stí­lusban. Ä nyaraló-kastély ma Egyházi Szociális Otthon. Az arborétumot a 60-as években alakították ki a Mecseki Erdő- gazdaság jelentős anyagi támo­gatásával. 100-120 éves fenyőfa különlegességekben, díszcser­jékben gyönyörködhetünk. Tes- tet-lelket felüdítő, megnyugtató a park mikroklímája. Folytassuk utunkat az Otthon keleti oldala mellett a sárga vo­nallal jelzett túrista úton fel a Zengőre. Az északi oldal eléggé meredek, de másfél-két óra alatt felérkezünk a Mecsek legmaga­sabb pontjára. Sajnálatos, hogy az Erdőgazdaság az északi oldal 80-100 éves bükk erdejét tarvá­gással szinte teljesen letermelte. A Zengőn épült kilátóból párat­lan látvány tárul elénk. Nyu­gatra a hegység vonalai láthatók (Misina, Tubes, Jakabhegy), délre a Szársomlyó (Villá­nyi-hegy) emelkedik ki. A Zengő tömbjét a közép­korban még Vashegynek (Mons Ferreus-nak) nevezték. A pécs- váradi bencés apátság alapító levelében még ezen a néven em­lítik. Szent István királyunk és Vashegy-tövieknek nevezte a pécsváradi bencéseket. A Zengő elnevezést a hegy­ség arról az egyedülálló termé­szeti jelenségről kapta, amely vihar idején itt hallható, észlel­hető. Amikor a hegy fölött a hi­deg-meleg légtömegek összeüt­köznek olyan félelmetes moraj­lás, zengés-zúgás hallatszik, mintha gyorsvonatok szágulda- nának fenn a hegygerincen. „Zeng a hegy, vihar van az Adrián” mondogatták Püspök- szentlászló hajdani lakosai. Amint kigyönyörködtük ma­gunkat a hegytetőn, ugyancsak jelzett úton leereszkedünk a déli oldalon Pécsvárad községbe. Hysi apát 1212-ben írta le elő­ször a település megnevezését „WARAD”-nak, amely kis vá­rat, váracskát jelent. A Pécsvárad megnevezést Károly Róbert királyunk hasz­nálta egyik levelében. A Szent István által létesített bencés apátság alapító levele többszöri átírásában 1220-1228 közötti időszakból maradt fenn. Az 1220 körüli alapítólevelet 1015-re visszadátumozva írhat­ták - mondván, hogy akkor adta ki azt Szent István a monostor­nak. Egy forrásmunka megerő­síti az 1015-ös évet, amikoris Nagyboldogasszony ünnepén szent életű királyunk az ország előkelőségeinek jelenlétében szenteltette fel és pazar bőség­gel látta el különböző egyházi felszerelésekkel. Mit nézzünk meg a község­ben? Először is szembetűnik a központban magasodó szép ba­rokk templom. Ennek helyén ál­lott a Szent István által alapított Szent Péter-egyház, amely kirá­lyi rendelkezés folytán tíz falú templomának épült. Ennek anyagát a 18. század közepén beépítették a most látható kato­likus templomba. A barokk stí­lusban épített templom rokokó szószéke és oltárai megtekin­tésre érdemesek. Fő oltára Má­ria mennybemenetelét ábrá­zolja. Ä templom közelében állott a bencés monostor is. Ebben rej­tegették 1112-ben Kálmán ki­rály által megvakíttatott gyer­mek Bélát, akit a szintén meg­vakított Álmos herceg 1129-ben II. István örökösévé tett és tör­ténelmünk Vak Béla néven tartja számon. Ébben a monostorban nevel­kedett Juliánus barát is, aki in­nét indult a távoli Ázsiába, hogy ott maradt őseinket felku­tassa. A század elején itt járt elemi iskolába Kodolányi János. Több történelmi regényéhez adott ih­letet Pécsvárad története, törté­nelmi alakjai. A bencés monostor II. Géza uralkodása (1141-1162) idején leégett, majd a tatárok égették fel. IV. Béla uralkodása idején építették újjá. A monostor utolsó apátja Martinuzzi (Frá­ter) György volt, az ország ké­sőbbi kormányzója, aki felis­merte Pécsvárad hadászatilag fontos helyzetét és a közeledő török támadás előtt lerombol­tatta azt. A vár Pécs elvesztésé­vel 1543. június 20-án került a török kezére. Az apátság nagykiterjedésű birtokait Mária Terézia 1777-ben az un. vallásalaphoz (cassa parochorum) csatolta és jövedelmét a Tanulmányi Alapba, a Nagyszombatról Bu­dára költöztetett Pázmány Péter Tudományegyetem fenntartá­sára rendelte. Az ősi monostorból igen ke­vés maradt meg napjainkra. He­lyén a közelmúltban szálloda épült, amelyet 1988. augusztus 20-án - Szent István születésé­nek 1000. évfordulóján - avat­tak fel, s ugyanekkor leplezték le Borsos Miklós István-király szobrát is. A 60 ágyas István király szál­lodát a Mecsek Tourist üzemel­teti, a korhű stílusban berende­zett étteremmel együtt. A szál­loda és étterem külföldi, főként német turisták keresett és ked­velt helye lett, főként a vadászi­dényben. Nagyszerű, egésznapos tú­ránkat befejezve személyvonat­tal, vagy Volán-járattal utaz­zunk vissza Pécsre. Szász Tibor f t, X Pécsvárad Menedzserasszonyok titkai A bankárnő A Magyar Takarékszövetke­zeti Bank Rt. - közismert ne­vén Takarékbank - élén asz- szony áll, dr. Majoros Anna el­nök-igazgató. A jól prosperáló, az egész országot behálózó bank viszonylag rövid idő alatt megtalálta helyét a magyar pénzpiacon, beilleszkedett a hazai bankrendszerbe, sőt kié­pültek nemzetközi kapcsolatai is. Az év elején a Párizsban székelő, 14 ország bankját tö­mörítő CICP - a Népbankok Nemzetközi Szövetsége - fel­vette a tagjai közé. Ezáltal a vi­lág bankjaihoz is kapcsolatokat nyertek, mindez a bank ügyfe­lei részére igen előnyös. A si­kerekben nem kis része van az elnök-igazgatónőnek és csapa­tának. A pesti Dunaparton, közel a Parlamenthez, a bank székhá­zában beszélgettünk dr. Majo­ros Annával. őszintén szólva másként képzeltem el a bankvezért. Kedves, közvetlen, csinos, fia­tal nő kínál hellyel, arca smink nélküli, tekintete érdeklődő. Értelmesség és egyszerűség, nyugalom és aktivitás árad be­lőle és egyfajta tisztaság, amit nemcsak patyolatfehérre mo- sott-keményített-vasalt blúza, hanem az egész lénye tükröz.- Nem gondoltam, hogy ilyen fiatal! Sietve meggyőz:- Ez csak látszat. Nevetve mesél egy epizódot. A minap járt nála egy ügyfél, a vezérigazgatóval akart be­szélni, ő fogadta, annak rendje-módja szerint megálla­podtak abban amiben kellett. Az ügyfél megelégedéssel tá­vozott, de előtte megkérte, re­feráljon azért az elnök-vezér- igazgatónőnek. Hát ilyen a látszat. Nem tit­kolja, hogy a közgazdász dok­tori oklevelét is csaknem két évtizede állították ki a részére. A siker titkáról kérdezem és ar­ról, hogy milyen plusz kell ah­hoz, hogy egy nőből sikeres menedzser, vezető váljék.- Azt hiszem -»mondja kissé elgondolkozva - nehéz lenne, talán nem is lehet különválasz­tani azokat a személyiségje­gyeket, tulajdonságokat, ame­lyekkel a nők, illetve a férfiak sikeres vezetők lehetnek. Nem szeretem, ha a munkahelyeken különbségeket tesznek nő és férfi között. Vannak tehetsé­ges, jól dolgozó, sikeres embe­rek és fordítva. Ezek lehetnek éppenúgy nők mint férfiak.- Tehát a nők esetében nincs valamiféle pluszra szükség?- Szerintem nincs, hanem pont azokra a képességekre, adottságokra és ha úgy tetszik tehetségre van szükségünk, ami a férfiaknál is feltételezi a sikeres vezetőt, menedzsert. Ezek a tulajdonságok nem egy­szerűen a több tudásban jutnak kifejezésre, mert a jó vezető nem polihisztor.. Lehet, sőt szükséges, hogy a maga terüle­tén az előadó többet tudjon, mint a főnöke. Én is többet vá­rok tőle, ám a vezetőtől elvá­rom, hogy szintetikus látás­módja legyezi, szélesebb átte­kintő képessége révén lássa a lényeget, az összefüggéseket, a dolgok hátterét. Ne vesszen el a részletekben, de ne legyen felületes, felszínes. Az átfogó gondolkodás, a széles látókör a vezetői kvalitás magja.- A bankéletben milyen spe­ciális tulajdonságok adhatják a siker garanciáit?- Meghatározónak tartom az üzleti érzéket, ami nagyon ösz­szetett tulajdonsága az ember­nek. Van azonban egy lényeges része: a döntésképesség. Ah­hoz, hogy eladjak, vennem kell. Ám, hogy vegyek - dön­teni kell, mégpedig többnyire gyorsan. És nemcsak gyorsan, hanem jól. Ez a követelmény további személyes képessége­ket rejt magában mint például: lényeglátást, előrelátást, intel­ligenciát, a szellemi erők gyors mobilizálását. A bankszakmá­ban nélkülözhetetlen a meg­bízhatóság, korrektség, szava­hihetőség. Itt gyakran az üzle­teket telefonon kötjük, tehát a szónak pénzben mérhető súlya van. Az adott szó kötelez, ha csak egyszer is vét ez ellen va­laki, azt kiközösítik, elveszett ember lesz. Itt nem lehet mel­lébeszélni sem, nincs „talán” meg „esetleg”, határozott, egyértelmű választ várunk és adunk. A bankvilág speciális igénye a titoktartás is. Talán az üzleti életben másutt sem lenne ha­szontalan ezt betartani. A fel­előtlenül locsogó emberek, a jópofáskodók általában nem sokat érnek az üzleti szférában. Nálunk pedig egyenesen al­kalmatlan az, aki oktalanul, meggondolatlanul beszél, üz­leti titkokat fecseg ki. Az üzleti titok megőrzése nem tévesz­tendő össze őszintétlenséggel, hazudozással, blöfföléssel. Ar­ról van szó, hogy mindent ott kell közölni, ahol szükséges és azzal, aki illetékes. Végül a kompromisszu- I mokra való hajlandóságot és I képességet említem meg. A * bankszakmában e nélkül aligha : lehetne eredményesen vezetni. Tudjuk az elképzeléseink a gyakorlatban soha nem való­sulnak meg a maguk teljessé­gében, ezért eleve nem ragasz­kodhatunk hozzájuk mereven. Engedni kell, hogy nekünk is adjanak engedményt. Híve va­gyok minden ésszerű kompro­misszumnak, ezek viszik előre a dolgokat és mozdítják ki a holtpontról az ügyeket. Takács Ilona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom