Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-23 / 172. szám

1992. június 23., kedd aj Dunántúli napló 9 Mohács Német segítséggel Felújítják a Rókus óvodát A Rókus óvoda Mohácson több mint száz éves épületben fogadja évtizedek óta három csoportszobájában a kicsiket. Nem gyermekintézmény céljára készült. Folyamatos állagme­gőrzésére, a legszükségesebb korszerűsítésekre nem keveset áldozott a város, míg a barátsá­gos környezetért sokat tettek az ott dolgozó óvónők és gondo­zók. Minden igyekezet ellenére nagyon rászorul a felújításra. Mohács németországi parnervá- rosa, Bensheim még tavaly tett egy ajánlatot, nevezetesen azt, hogy szívesen vállalnának anyagi hozzájárulást egy gyer­mekintézmény javára. Mindez akkor hangzott el, amikor a he­lyi képviselőtestület pont azt számolgatta, miből, honnan tudna pénzt előteremteni a szinte életveszéllyel fenyegető villamoshálózat cseréjére, és a többi halaszthatatlan munkákra. A Mohácsot számos más te­rületen is segítő németeknek említették az óvoda ügyét és ré­szükről máris készen állt a ja­vaslat: az anyagszükséglet fel­mérésére a városháza három műszaki szakembere még a múlt év második felében Mo­hácsra utazott, s közben már ezek költségfedezetéhez szer­vezték a gyűjtési akciókat. Bensheimben a magyar baráti körön kivül olasz, angol, francia és spanyol kapcsolatokat ápoló körök is működnek, s ezek együttesen rendeztek egy nagy­szabású jótékonysági hangver­senyt, melyen az Európában ál­lomásozó amerikai légierő had­testének zenekara lépett közön­ség elé. A rangos esemény be­vételéből, valamint a baráti kö­rök korábbi gyűjtéséből több mint 40 ezer márka jött össze. Ezt a pénzt a bensehimi város­háza 50 ezer márkára kiegé­szítve ajánlotta föl Mohácsnak a Rókus óvoda átépítéséhez. A napokban a mohácsi pol­gármesteri hivatal újabb fax-üzenetet kapott: 55000 DM a gyűjtés eredménye, továbbá csempét, tapétát, testéket és a mellékhelyiségekbe lerakható, csúszásmentes burkolólapot is hoznak. A további teendők egyeztetésére pedig június 28-dikán ismét Mohácsra utazik Günter Gundolf, Bensheim főé­pítésze, August Rössling, a vá­rosháza műszaki szakembere és Valentin Lépőid a Mo- hács-Bensheim Baráti Kör el­nöke. Az óvoda felújításának kivi­telezője a mohácsi CÍVIS Kft. Az átadást szeptember elejére vállalták és a képviselőtestület a legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az ünnepségre a benshe- imi adományozók képviselőit is meghívják. Már megkezdődött a felújítás az óvoda épületén Fotó: Szundi György Papíron különváltak A dunai átkelés lakossági érdek A pótvállalkozások pénzt hoznak Egy év tapasztalatai Családsegítés Pénz helyett ötletek a szegénysorsú megélhetésre A Révhajózási Vállalat há­rom önkormányzathoz tartozó felségterületen végzi szolgálta­tását: Mohácson, valamint Du- naszekcső-Dunafalva között biztosítja a személy és jármű- szállítást. Mint egykori tanácsi alapítású vállalat önkormány­zati cég lett, s így a városi kép­viselő testület egy éve szorgal­mazza a különválást. Egyetlen, de alapos indokuk ennek köve­telésére az volt, hogy a szekcsői átkelő évről-évre veszteségesen üzemelt. A városatyák akaratát tiszte­letben tartva, a vállalat töreke­dett is az osztozkodásra - de az sehogy sem jött össze. Papíron könnyű az értékeket hárommal osztani, csakhogy az adott ha­jókból, kompokból kit melyik alkatrész illet meg ilyen eset­ben? Míg a Vagyonátadó Bizott­ság közbenjárásával folyt az egyezkedés, a közlekedés fenn­tartásában leginkább érdekelt dunafalvai polgármester és a vállalat igazgatója azon fárado­zott, hogyan tudnák a vesztesé­get csökkenteni és a működő- képességet fenntartani. Eladták a szekcsői önjáró kompot, he­lyette egy olcsóbb üzemelésű, hagyományos, kishajó vontatta vizij árművet vettek. A kezdeti működtetési gondokat is kikü­szöbölték, s rentábilissá tették az átkelést. Közben a Révhajózási Válla­lat egyéb területen kezdett üz­leti vállalkozásokba, folyami kavicsot, homokot értékesíte­nek, a szállításába, kitermelé­sébe is beszálltak, az irodahá­zuk tetőterében vendégszobákat rendeztek be a vizitúrázók szá­mára - szóval plusz bevételekre tesznek szert és fokozatosan gyarapodnak. Előálltak hát az­zal a javaslattal, hogy kft-t ala­kítva maradhassanak továbbra is hárman együtt. Azt már nem! - dörögte a mohácsi testület. Különválni, a vagyont megosztani! Megtör­tént. A Vagyonátadó Bizottság osztatlan közös tulajdonba adta a RÉV-et. 80%-a Mohács vá­rosé, 10-10% pedig Dunaszek- csőé és Dunafalváé. Vagyis, papíron elkülönültek, de a való­ságban minden maradt a régi. E határozat ellen fellebbezni lehetett volna a Belügyminisz­tériumnál, s akadt képviselő, aki ezt óhajtotta. Még az is elhang­zott Somogyi Lászlótól, hogy ha a minisztérium kitart a közös üzemeltetés mellett, fedezze a plusz kiadásokat, vagyis az esetleges veszteséget. Szerencsére nem ez a nézet győzött. A többség belátta, a Dunán átjutni kénytelen embe­rek érdekét mi szolgálja. Pénzre várni meg úgyis fölösleges, ezt az elmúlt két évben tapasztal­hatták. Legföljebb annyit ér el a mohácsi testület, hogy a megyei önkormányzat felügyelete alá helyezik az átkelő üzemet, s ak­kor hogyan szólhattak volna bele a jegyárak alakításába, vagy a menetrend szabályozá­sába? Etikai kódex írja elő, hogy országszerte a családsegítő szolgálatok milyen feltételek szerint végezhetik a munkáju­kat. Ami ebből a legfontosabb, a diszkréció, a személyiségi jogok védelme. Amúgy a feladatok csak általánosságban írhatóak körbe, hiszen minden eset egyedi, s így a megoldás sem lehet sablonos. Az általánosan ismert gyámügyi, szociálpoliti­kai tevékenységhez, vagyis a ha­tósági munkához hasonló, de azzal mégsem azonos, mert nem külön a család gyermek-, vagy éppen a rászoruló felnőtt tagjá­nak a gondjait igyekezik ren­dezni, hanem ötleteivel, javasla­taival az egy fedél alatt élőket együttesen segíti. * Mohácson egy éve az Egye­sített Szociális Intézményekhez tartozva Predács Ferencné lát el családsegítő szolgálatot. Kine­vezésekor több városban járt tapasztalatcserén, igyekezett minél több információhoz hoz­zájutni új feladata ellátásának eredményessége érdekében, bár a helyzete speciális: míg a na­gyobb lélekszámú települése­ken orvos, pszichológus, jo­gász, védőnő alkotják a nem ritkán 7-8 fős csoportokat, neki egyszál magában kellene a szakterületeken járatosak tudá­sával bírnia. Ráadásul a peda­gógus diplomáján túli végtelen türelme, emberismerete és -sze­rété, valamint élettapasztalata a munkakörbe fektetett minden tőke, mert pénz, az egyetlen fil­lér sincs.- Nem látványos ez a munka, s nem is mérhető mond­juk aktal^almokkal, de hogy mennyire szükség van rá, azt bizonyítja az engem felkeresők számának fokozatos növeke­dése. Konkrét esetekről vélet­lenül sincs szándékomban szólni - mondja Predács Fe­rencné -, viszont az nem titok, mekkora terhet ró a családokra a mind általánosabbá váló munkanélküliség. A minimá­lisra zsugoró jövedelem ésszerű beosztásához próbálok ötlete­ket adni. Talán hihetetlenül hangzik, de esetenként még azt is el kell sorolnom, mennyivel olcsóbb két gyereknek otthon elkészíteni az uzsonnát, mint az iskolába menet egy boltban szendvicsért pénzt kiadni. Az­tán, ahol látom adott a kert, arra bíztatom a háziakat, vessenek zöldségféléket és a megtermelt krumplival, hagymával, borsó­val, babbal egészítsék ki a jö­vedelmet.- Feltett szándékom, hogy kisgyermekes édesanyáknak tanfolyamot szervezek. Meg­próbálom rávenni őket, a gye­rekek kinőtt holmijait alakítsák át. Minden ruhadarabot meg le­het toldani, kiengedni úgy, hogy attól még divatos marad. Egy kevés ötletességgel az egy­színű anyagból készületet min­tással, vagy fordítva, a színes­hez passzoló egyszínűvel kom­binálni, s máris egy új árát spó­rolta meg a család. Aztán úgy tapasztalom, nem lenne hiába­való olcsó ételek receptjeit megismertetni, valamint újra rávenni a háziasszonyokat az eltevésre. Tudom, a piac sem olcsó, viszont a gyümölcsöt szezonban megvásárolni és té­lire befőzni megéri. Ha valaki­nek végképp nem jut pénze, még cukorra sem, akkor szánt­son és aszaljon. Több gyümölcs így is tárolható.-Amikor a segítségre váró családoknak ilyen tanácsokat ad, nem csalódnak? Ezt várják?- Egyáltalán nem ilyen forma támogatásra tartanak igényt. Pénzt remélnek. Az vi­szont nekem nincs. S miután megmondom és mégiscsak el­beszélgetünk a gondjaikról, már elfogadják az egyszerűnek tűnő, ám mégis praktikus ötle­teket. Lehet, többek számára furcsa, de egy bizonyos élet- színvonalhoz szokott családnál például váratlanul tartósan le­betegszik az édesanya, mellette az apa munkanélküli lesz, ez felér egy katasztrófával. Ők mégis minden igyekeztükkel azon vannak, megtartsák a ko­rábbi nívót, egyfolytában pa­naszkodnak, segélyekért tal­palnak és nem is gondolnak rá, hogy átszervezzék a költségve­tést, az étrendet, s egyáltalán a kiadásokat a lehetőségeikhez próbálják igazítani. Akadnak persze más esetek is. Több olyan idős, egyedül maradt embert látogatok, akikre havonta jóformán csak én nyi­tom rá az ajtót. Ők éltek már olyan korban, amikor a spóro­lást kénytelenek voltak gyako­rolni, valamennyien kisnyugdí­jasok, mégsem szorulnak anya­giakra. Megtanultak beosztás­sal élni, csak éppen nincs kivel beszélgetniük. Rendszeresen egy-másfél órát diskurálok ve­lük, ha úgy adódik horvátul is. Számukra ennyi elég és hol adódna erre ideje a városházán bármelyik ügyintőzének?- A családok alaposabb meg­ismerése érdekében felvettem a kapcsolatot az iskolák gyer­mekvédelmi felelőseivel és az óvodákkal. A segítségükkel el­értük, hogy minden intézmény­ben több gyereknek is a segély­keretből fi-zettük be a menzát, ami azt jelenti, nem az adott család kapta meg a pénzt, ha­nem ebédre váltottuk a gyerek részére. És ezeknél az eseteknél nincs semmi ellentmondás a szolgálat eredeti céljával szem­ben, mert meggyőződtünk róla, a családnak így teszünk jót.- A nyárra óriási feladat megoldásán dolgozom, mind­eddig eredménytelenül. Mohá­cson semmi lehetőség sincs a vakáció idejére a gyerekeket elhelyezni. Azaz a művelődési központ felajánlotta napközi szervezését, a részvételi díj napi 180 forintra kerekedett ki, s ezt a városban senki nem igé­nyelte. Drága. Látjuk, a legin­kább rászorulók ennyit nem tudnak áldozni. Most megpró­bálok egyelőre legalább elér­hető áron ebédet szerezni a számukra. A Tömöri utcai nap­közis konyha az adagszámot minden további nélkül biztosí­taná, viszont a normaköltséget, az 51 forintot meg kell fizetni. Talán az önkormányzat adna némi támogatást, s akkor a leg­szegényebbek egész nyáron ol­csón ebédelhetnének. Jövőre pedig valamilyen formában a szervezett felügyeletet is sze­retném visszahozni, nyári nap­közi formájában. Marad vagy megszűnik? Esély a túlélésre az autójavítónál Külföldiek is érdeklődnek Lehúzzuk a rolót és kész! Nincs értelme ennek a küsz­ködésnek! Ötösével küldenek el bennünket, vagy egyszerre valamennyit, nem sok a kü­lönbség! - mondogatták az Autójavító Kisvállalat dolgo­zói a közelmúltban tartott munkásgyűlésen. Lehet, nem mind az 54-en gondolták így, de a hangadók egyre csak az üzem bezárását követelték. Ugyanakkor a ta­nácskozás szónoka, a vál­ságmenedzselő Euro Invest képviselője éppen arról igye­kezett meggyőzni a hallgató­ságát, hogy nem is annyira ki­látástalan a helyzetük. Igaz, májusban öncsődöt jelentet­tek, de a tartozásuk mindösz- sze 11 millió forint. Az elmúlt jó egy hónap alatt a bevéte­leik fedezték a kiadásokat, te­hát az eladósodás nem nőtt, s ez lényeges. Reménykedhet­nek némi felfutásban is, hi­szen megkezdték a katalizáto­rok beszerelését és jogot sze­reztek a zöldkártya kiadására. A vállalat haladéktalan fel­számolása ellen agitáló szak­ember érveit sorolva megem­lítette, adott a lehetőség a te­lephely csökkentésére. Az egykori tanműhelyek épületét jókora udvarrésszel együtt le­választhatják, s annak értéke­sítése pénzhez juttatja a válla­latot. Ugyanakkor az értéke­lés a vagyonügynökségnél fo­lyamatban van és jelenleg is 3-4 külföldi érdeklődik a szerviz iránt. Ő talán a most hallgatag munkásokkal együtt reménykedik abban, hogy be­látható időn belül ráakadnak a megfelelő tőkeerős befekte­tőre. De addig bizalmat, a dolgozóktól több önbizalmat kér, s ha újabb néhány fővel kell is csökkenteni a dolgozók létszámát, állítja, a többség­nek biztos megélhetést nyújt a kisvállalat az átmeneti idő­szakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom