Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-23 / 172. szám
1992. június 23., kedd aj Dunántúli napló 9 Mohács Német segítséggel Felújítják a Rókus óvodát A Rókus óvoda Mohácson több mint száz éves épületben fogadja évtizedek óta három csoportszobájában a kicsiket. Nem gyermekintézmény céljára készült. Folyamatos állagmegőrzésére, a legszükségesebb korszerűsítésekre nem keveset áldozott a város, míg a barátságos környezetért sokat tettek az ott dolgozó óvónők és gondozók. Minden igyekezet ellenére nagyon rászorul a felújításra. Mohács németországi parnervá- rosa, Bensheim még tavaly tett egy ajánlatot, nevezetesen azt, hogy szívesen vállalnának anyagi hozzájárulást egy gyermekintézmény javára. Mindez akkor hangzott el, amikor a helyi képviselőtestület pont azt számolgatta, miből, honnan tudna pénzt előteremteni a szinte életveszéllyel fenyegető villamoshálózat cseréjére, és a többi halaszthatatlan munkákra. A Mohácsot számos más területen is segítő németeknek említették az óvoda ügyét és részükről máris készen állt a javaslat: az anyagszükséglet felmérésére a városháza három műszaki szakembere még a múlt év második felében Mohácsra utazott, s közben már ezek költségfedezetéhez szervezték a gyűjtési akciókat. Bensheimben a magyar baráti körön kivül olasz, angol, francia és spanyol kapcsolatokat ápoló körök is működnek, s ezek együttesen rendeztek egy nagyszabású jótékonysági hangversenyt, melyen az Európában állomásozó amerikai légierő hadtestének zenekara lépett közönség elé. A rangos esemény bevételéből, valamint a baráti körök korábbi gyűjtéséből több mint 40 ezer márka jött össze. Ezt a pénzt a bensehimi városháza 50 ezer márkára kiegészítve ajánlotta föl Mohácsnak a Rókus óvoda átépítéséhez. A napokban a mohácsi polgármesteri hivatal újabb fax-üzenetet kapott: 55000 DM a gyűjtés eredménye, továbbá csempét, tapétát, testéket és a mellékhelyiségekbe lerakható, csúszásmentes burkolólapot is hoznak. A további teendők egyeztetésére pedig június 28-dikán ismét Mohácsra utazik Günter Gundolf, Bensheim főépítésze, August Rössling, a városháza műszaki szakembere és Valentin Lépőid a Mo- hács-Bensheim Baráti Kör elnöke. Az óvoda felújításának kivitelezője a mohácsi CÍVIS Kft. Az átadást szeptember elejére vállalták és a képviselőtestület a legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az ünnepségre a benshe- imi adományozók képviselőit is meghívják. Már megkezdődött a felújítás az óvoda épületén Fotó: Szundi György Papíron különváltak A dunai átkelés lakossági érdek A pótvállalkozások pénzt hoznak Egy év tapasztalatai Családsegítés Pénz helyett ötletek a szegénysorsú megélhetésre A Révhajózási Vállalat három önkormányzathoz tartozó felségterületen végzi szolgáltatását: Mohácson, valamint Du- naszekcső-Dunafalva között biztosítja a személy és jármű- szállítást. Mint egykori tanácsi alapítású vállalat önkormányzati cég lett, s így a városi képviselő testület egy éve szorgalmazza a különválást. Egyetlen, de alapos indokuk ennek követelésére az volt, hogy a szekcsői átkelő évről-évre veszteségesen üzemelt. A városatyák akaratát tiszteletben tartva, a vállalat törekedett is az osztozkodásra - de az sehogy sem jött össze. Papíron könnyű az értékeket hárommal osztani, csakhogy az adott hajókból, kompokból kit melyik alkatrész illet meg ilyen esetben? Míg a Vagyonátadó Bizottság közbenjárásával folyt az egyezkedés, a közlekedés fenntartásában leginkább érdekelt dunafalvai polgármester és a vállalat igazgatója azon fáradozott, hogyan tudnák a veszteséget csökkenteni és a működő- képességet fenntartani. Eladták a szekcsői önjáró kompot, helyette egy olcsóbb üzemelésű, hagyományos, kishajó vontatta vizij árművet vettek. A kezdeti működtetési gondokat is kiküszöbölték, s rentábilissá tették az átkelést. Közben a Révhajózási Vállalat egyéb területen kezdett üzleti vállalkozásokba, folyami kavicsot, homokot értékesítenek, a szállításába, kitermelésébe is beszálltak, az irodaházuk tetőterében vendégszobákat rendeztek be a vizitúrázók számára - szóval plusz bevételekre tesznek szert és fokozatosan gyarapodnak. Előálltak hát azzal a javaslattal, hogy kft-t alakítva maradhassanak továbbra is hárman együtt. Azt már nem! - dörögte a mohácsi testület. Különválni, a vagyont megosztani! Megtörtént. A Vagyonátadó Bizottság osztatlan közös tulajdonba adta a RÉV-et. 80%-a Mohács városé, 10-10% pedig Dunaszek- csőé és Dunafalváé. Vagyis, papíron elkülönültek, de a valóságban minden maradt a régi. E határozat ellen fellebbezni lehetett volna a Belügyminisztériumnál, s akadt képviselő, aki ezt óhajtotta. Még az is elhangzott Somogyi Lászlótól, hogy ha a minisztérium kitart a közös üzemeltetés mellett, fedezze a plusz kiadásokat, vagyis az esetleges veszteséget. Szerencsére nem ez a nézet győzött. A többség belátta, a Dunán átjutni kénytelen emberek érdekét mi szolgálja. Pénzre várni meg úgyis fölösleges, ezt az elmúlt két évben tapasztalhatták. Legföljebb annyit ér el a mohácsi testület, hogy a megyei önkormányzat felügyelete alá helyezik az átkelő üzemet, s akkor hogyan szólhattak volna bele a jegyárak alakításába, vagy a menetrend szabályozásába? Etikai kódex írja elő, hogy országszerte a családsegítő szolgálatok milyen feltételek szerint végezhetik a munkájukat. Ami ebből a legfontosabb, a diszkréció, a személyiségi jogok védelme. Amúgy a feladatok csak általánosságban írhatóak körbe, hiszen minden eset egyedi, s így a megoldás sem lehet sablonos. Az általánosan ismert gyámügyi, szociálpolitikai tevékenységhez, vagyis a hatósági munkához hasonló, de azzal mégsem azonos, mert nem külön a család gyermek-, vagy éppen a rászoruló felnőtt tagjának a gondjait igyekezik rendezni, hanem ötleteivel, javaslataival az egy fedél alatt élőket együttesen segíti. * Mohácson egy éve az Egyesített Szociális Intézményekhez tartozva Predács Ferencné lát el családsegítő szolgálatot. Kinevezésekor több városban járt tapasztalatcserén, igyekezett minél több információhoz hozzájutni új feladata ellátásának eredményessége érdekében, bár a helyzete speciális: míg a nagyobb lélekszámú településeken orvos, pszichológus, jogász, védőnő alkotják a nem ritkán 7-8 fős csoportokat, neki egyszál magában kellene a szakterületeken járatosak tudásával bírnia. Ráadásul a pedagógus diplomáján túli végtelen türelme, emberismerete és -szerété, valamint élettapasztalata a munkakörbe fektetett minden tőke, mert pénz, az egyetlen fillér sincs.- Nem látványos ez a munka, s nem is mérhető mondjuk aktal^almokkal, de hogy mennyire szükség van rá, azt bizonyítja az engem felkeresők számának fokozatos növekedése. Konkrét esetekről véletlenül sincs szándékomban szólni - mondja Predács Ferencné -, viszont az nem titok, mekkora terhet ró a családokra a mind általánosabbá váló munkanélküliség. A minimálisra zsugoró jövedelem ésszerű beosztásához próbálok ötleteket adni. Talán hihetetlenül hangzik, de esetenként még azt is el kell sorolnom, mennyivel olcsóbb két gyereknek otthon elkészíteni az uzsonnát, mint az iskolába menet egy boltban szendvicsért pénzt kiadni. Aztán, ahol látom adott a kert, arra bíztatom a háziakat, vessenek zöldségféléket és a megtermelt krumplival, hagymával, borsóval, babbal egészítsék ki a jövedelmet.- Feltett szándékom, hogy kisgyermekes édesanyáknak tanfolyamot szervezek. Megpróbálom rávenni őket, a gyerekek kinőtt holmijait alakítsák át. Minden ruhadarabot meg lehet toldani, kiengedni úgy, hogy attól még divatos marad. Egy kevés ötletességgel az egyszínű anyagból készületet mintással, vagy fordítva, a színeshez passzoló egyszínűvel kombinálni, s máris egy új árát spórolta meg a család. Aztán úgy tapasztalom, nem lenne hiábavaló olcsó ételek receptjeit megismertetni, valamint újra rávenni a háziasszonyokat az eltevésre. Tudom, a piac sem olcsó, viszont a gyümölcsöt szezonban megvásárolni és télire befőzni megéri. Ha valakinek végképp nem jut pénze, még cukorra sem, akkor szántson és aszaljon. Több gyümölcs így is tárolható.-Amikor a segítségre váró családoknak ilyen tanácsokat ad, nem csalódnak? Ezt várják?- Egyáltalán nem ilyen forma támogatásra tartanak igényt. Pénzt remélnek. Az viszont nekem nincs. S miután megmondom és mégiscsak elbeszélgetünk a gondjaikról, már elfogadják az egyszerűnek tűnő, ám mégis praktikus ötleteket. Lehet, többek számára furcsa, de egy bizonyos élet- színvonalhoz szokott családnál például váratlanul tartósan lebetegszik az édesanya, mellette az apa munkanélküli lesz, ez felér egy katasztrófával. Ők mégis minden igyekeztükkel azon vannak, megtartsák a korábbi nívót, egyfolytában panaszkodnak, segélyekért talpalnak és nem is gondolnak rá, hogy átszervezzék a költségvetést, az étrendet, s egyáltalán a kiadásokat a lehetőségeikhez próbálják igazítani. Akadnak persze más esetek is. Több olyan idős, egyedül maradt embert látogatok, akikre havonta jóformán csak én nyitom rá az ajtót. Ők éltek már olyan korban, amikor a spórolást kénytelenek voltak gyakorolni, valamennyien kisnyugdíjasok, mégsem szorulnak anyagiakra. Megtanultak beosztással élni, csak éppen nincs kivel beszélgetniük. Rendszeresen egy-másfél órát diskurálok velük, ha úgy adódik horvátul is. Számukra ennyi elég és hol adódna erre ideje a városházán bármelyik ügyintőzének?- A családok alaposabb megismerése érdekében felvettem a kapcsolatot az iskolák gyermekvédelmi felelőseivel és az óvodákkal. A segítségükkel elértük, hogy minden intézményben több gyereknek is a segélykeretből fi-zettük be a menzát, ami azt jelenti, nem az adott család kapta meg a pénzt, hanem ebédre váltottuk a gyerek részére. És ezeknél az eseteknél nincs semmi ellentmondás a szolgálat eredeti céljával szemben, mert meggyőződtünk róla, a családnak így teszünk jót.- A nyárra óriási feladat megoldásán dolgozom, mindeddig eredménytelenül. Mohácson semmi lehetőség sincs a vakáció idejére a gyerekeket elhelyezni. Azaz a művelődési központ felajánlotta napközi szervezését, a részvételi díj napi 180 forintra kerekedett ki, s ezt a városban senki nem igényelte. Drága. Látjuk, a leginkább rászorulók ennyit nem tudnak áldozni. Most megpróbálok egyelőre legalább elérhető áron ebédet szerezni a számukra. A Tömöri utcai napközis konyha az adagszámot minden további nélkül biztosítaná, viszont a normaköltséget, az 51 forintot meg kell fizetni. Talán az önkormányzat adna némi támogatást, s akkor a legszegényebbek egész nyáron olcsón ebédelhetnének. Jövőre pedig valamilyen formában a szervezett felügyeletet is szeretném visszahozni, nyári napközi formájában. Marad vagy megszűnik? Esély a túlélésre az autójavítónál Külföldiek is érdeklődnek Lehúzzuk a rolót és kész! Nincs értelme ennek a küszködésnek! Ötösével küldenek el bennünket, vagy egyszerre valamennyit, nem sok a különbség! - mondogatták az Autójavító Kisvállalat dolgozói a közelmúltban tartott munkásgyűlésen. Lehet, nem mind az 54-en gondolták így, de a hangadók egyre csak az üzem bezárását követelték. Ugyanakkor a tanácskozás szónoka, a válságmenedzselő Euro Invest képviselője éppen arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságát, hogy nem is annyira kilátástalan a helyzetük. Igaz, májusban öncsődöt jelentettek, de a tartozásuk mindösz- sze 11 millió forint. Az elmúlt jó egy hónap alatt a bevételeik fedezték a kiadásokat, tehát az eladósodás nem nőtt, s ez lényeges. Reménykedhetnek némi felfutásban is, hiszen megkezdték a katalizátorok beszerelését és jogot szereztek a zöldkártya kiadására. A vállalat haladéktalan felszámolása ellen agitáló szakember érveit sorolva megemlítette, adott a lehetőség a telephely csökkentésére. Az egykori tanműhelyek épületét jókora udvarrésszel együtt leválaszthatják, s annak értékesítése pénzhez juttatja a vállalatot. Ugyanakkor az értékelés a vagyonügynökségnél folyamatban van és jelenleg is 3-4 külföldi érdeklődik a szerviz iránt. Ő talán a most hallgatag munkásokkal együtt reménykedik abban, hogy belátható időn belül ráakadnak a megfelelő tőkeerős befektetőre. De addig bizalmat, a dolgozóktól több önbizalmat kér, s ha újabb néhány fővel kell is csökkenteni a dolgozók létszámát, állítja, a többségnek biztos megélhetést nyújt a kisvállalat az átmeneti időszakban.
