Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-06 / 155. szám

1992. június 6., szombat üj Dunántúli napló 5 IMS-házak megerősítéséért A lakóknak nem kell költözniük Miután kipattant a szakmai­lag banálisán egyszerű ötlet, amely az IMS-technológiával készült épületek szétbontása nélkül teszi lehetővé azok meg­erősítését, megvásárolták a gyémántfejes fúrófejet és más speciális gépeket. A pécsi Szi­lárd Kft. és Rózsa Tamás építési vállalkozó 1991. novembere óta máig mégsem tudott helyet ta­lálni a számtalan más épület­megerősítéssel foglalkozó cég­től nyüzsgő „piacon”. Módszerük vonzereje más cégekkel szemben, hogy a meg­erősítés során a lakóknak nem kell kiköltözniük, mert a falak bontása nélkül végzik a munkát. Az IMS-technológia hibája, hogy a födém és a pillér közti erőátadás megszűnik. Ezt a fö­démbordán keresztül, a pillérbe ferde irányban vezetett acél­csappal oldják meg. Lapostető esetében alulról fúrnak, így a te­tőszerkezetet sem kell megbon­tani. Egy lakás legfeljebb há­rom napot vesz igénybe. A fen­tiekből következik, hogy mindez jóval olcsóbb az eddig bemutatott eljárásoknál. Állítá­siak szerint fele-, harmadáron kivitelezhető a megerősítés. A Szilárd Kft. és Rózsa Ta­más korábban a volt Eszék Étte­rem épületének két szintjét erő­sítette meg, jelenleg a JPTE Universitas utcai kollégiumá­nak épületén dolgozik. Pályáz­tak az OTP megyei igazgatósá­gának versenytárgyalásán, ame­lyet mohácsi lakások megerősí­tésére hirdettek. A munkát nem ők kapták meg, mert az OTP próbaterhelést kért. Az élet­nagyságú modellkísérletet az egykori PIK telephelyén végez­ték el. A konstrukció másfélsze­res túlterhelést bírt el, de a bu­dapesti Műszaki Egyetem meg­ismételtette a fővárosban. Az eredmény két és félszeres kapa­citást mutatott. Az elfogadható négy tonnányi terhelés helyett a szerkezet kilenc felettit bírt el. A némileg csalódott vállal­kozók remélik, ezután végre a város javára fordíthatják „ta­lálmányukat”. Úgy vélik, talán azért nem „kapkodtak” eddig a kézenfekvőén egyszerű és olcsó megoldásért, mert egyeseknek hasznot jelentett a hosszas, tel­jes átépítéssel járó megerősí­tés ... Mint Rab Péter hozzá­tette, az utólagos erősítéssel az IMS, máig korszerű, kiváló épí­tési technológia. Troszt É. Pedagógusnap van. Most ki-ki leróhatja szellemi adóját a tanárnak, tanítónak, a neve­lőnek, mint ahogyan az anyák­nak szoktuk, a nemdohány­zóknak, a Földnek - a napju­kon. Minden hasonló ünnep ka­tegorizál, elválaszt, megkü­lönböztet. Hajlamosak va­gyunk a pedagógust is valami másnak tekinteni, mint ami, az övé a mentor szerepe, ő a szel­lemi vezető, a tudás birtokosa és átadója, szinte már félisten. Máskor a frusztrált, az ideges, a nehezen alkalmazkodó, a könnyen megbántható tanár képét vázolja fel a sértett diák, az elfogult szülő, ha mesél az iskoláról. Arról a legritkábban esik szó, hogy a katedra mellett is ember áll. Ember volta több­Három fiatal pécsi fotós Dékány Zsolt, Láhady Istv án és Pesti András képeiből nyílott kiállítás teg­nap a Mecseki Fotóklubban. A tárlat július elejéig tekinthető meg. Képünkön Lábady István alko­tása. Fotó: Läufer László Holnap az Új VDN-ben Mitől férfias a férfi? Műfog, műszem után: műhaj * Jó borok hörpintése \ Rab Ferenc azt kérdi: hová tűnt a cirfandli * Buddha-szentély épül Zalaszántón Szerzetesek a Világosvár-hegyen * Motoros sárkánnyal Egyiptomban Kaposvári repülő a Fáraó-ralin Kilakoltatják az adósokat Csak a lakbérek felét fizetik Mohácson 991 tanácsiból lett önkormányzati bérlakásban él­nek emberek és 18 otthont tar­tanak számon úgy, mint átme­neti. Hivatalosan még a Város­gazdálkodási Vállalat a fenntar­tója a bérlakásoknak, bár az át­alakítás folyamatban van, ön- kormányzati szolgáltató kft. lesznek - de ha ez bekövetkezik, a gondjuk egy része akkor sem oldódik meg. Nevezetesen most a lakbérhátralékokra gondolok. Az éves bevétele a cégnek ilyen címen 9,9 millió forint, s jelen­leg a lakók tartozása 4,7 millió.- A kisebb karbantartási munkákon kívül egyébre gon­dolni sem lehet - mondja Porvai György, a házkezelési csoport vezetője. - Beadtunk ugyan egy listát az önkormányzathoz, melyben három évre ütemezve vázoltuk, melyek azok az épüle­tek, ahol indokolt állagmegóvás miatt is a nagyobb összegű Rá­fordítással a felújítás. Ám mindezt csak úgy tudjuk meg­valósítani, ha az elmaradt ál­lami támogatás helyébe a városi költségvetésből kapunk hozzá pénzt. Ráadásul még a lakóink egy része is tetemes bérrel tar­tozik.- Egyre gyakrabban hallani, hogy emberek olyanokra hivat­koznak, akik hónapok óta nem fizetik a részleteiket, lakbérüket, rezsiköltségüket, s e megjegyzé­sek általában azzal záródnak, hogy legfeljebb ők sem fizet­nek ...- Biztos, hogy a szaporodó munkanélküliség mind több családot kényszerít nehéz hely­zetbe. De azt be kell látnia min­denkinek, hogy a házak, laká­sok fenntartása pénzbe kerül. A magunk részéről igyekezünk to­leránsak lenni. Senkit nem ker­gettünk még az utcára, ha egy-két hónapig nem fizetett, viszont ilyen tetemes tartozás mellett kénytelenek vagyunk határozott lépéseket tenni. Ja­nuárban 140 olyan bérlőt szólí­tottunk föl fizetésre, akiknek a tartozása meghaladta az ötezer forintot, majd a hónap végén újabb nyolcvanat tájékoztat­tunk, akik ennél kevesebbel ma­radtak el. Öt bérlőnket viszont kénytelenek vagyunk bírósági úton felszólítani a kiköltözésre. Ők összkomfortos lakásokban laknak és együttesen több mint 200 ezer forinttal tartoznak. Az eljárás bizonyára huzamosabb ideig fog tartani, de mi az ala­csonyabb komfortfokozatú és így olcsóbb bérű lakásokat a ki­költözéshez biztosítjuk.- Ónként nem kémek ilyen helyváltoztatást azok, akik anyagi gondokkal küszködnek?- A lakáscserék folyamato­sak. A lehetőség adott, hiszen többféle alapterületű és minő­ségű lakás van Mohácson. S azokkal nincs is gond, akik ma­guk felmérik, hogy milyen havi kiadást tudnak vállalni és ön­ként mennek az olcsóbb, kisebb lakásokba. Viszont nekünk nincs más választásunk, mint erőszakosnak is nevezhető és népszerűtlen megoldást vá­lasztva a kiköltöztetést kezde­ményezni. B. M. A víz néha bajjal jár Pécsvárad két évvel ezelőtt kapcsolódott be a Duna vizet fogyasztók táborába. Azóta már nincs gond a mennyiséggel, csak a minőséget kifogásolják a község nyugati részének néhány utcájában: ott, ahol a Duna vize Pécsváradra érkezik. Időnként több egész milligramm vasat mérnek literenként, a megenge­dett 0,3 milligramm helyett és a fehér lebegő részecskék sem ivóvíz minőséget jeleznek. A megyei vízműnél elmond­ták, sem a magas vastartalom, sem a rendszerben előforduló lebegő részecskék nem ártalma­sak az egészségre. Lehet. Ám tudok olyan gazdáról, aki nem mert az állatainak adni a veze­tékből folyó vizet. A vízmű dolgozói többször vezetéköblítést végeztek, érdek­lődtek a Dunamenti Regionális Vízműnél, volt-e üzemzavar. Kedden derült fény a rejtélyre, a hirdi viztározótól Pécsváradra futó vezeték vizsgálatakor. A vezetéket egy-egy szakaszon a hálózatot bővítő építőipari kft. a munkálatok során lezárja. A le­zárás után a csőbejutó víz olyan nagy sebességgel áramlik, hogy a csőben lerakodott vasmennyi­séget és egyéb anyagokat ma­gával ragadja. A megyei vízmű főmérnöke, Degré András elmondta, tár­gyalnak a kivitelezővel arról, hogy a vezeték újratöltése után a legszennyezettebb vízmeny- nyiség ne kerüljön a községi há­lózatba. A pécsváradi lakosság­tól elnézést kért ... P. E. Egy nap a pedagógusnak is nyíre nem érdekel senkit. Hogy is lehetne fontos, hiszen tőle mást vár a világ. Szakmai hozzáértést, türelmet, odafi­gyelést, erkölcsi szilárdságot, szelíd szigort. És egy példakép nem jól teszi, ha néha a sutba hajítja glóriáját. Pedagógusnapon egykor mi is virágot vittünk, szívből, sze­retettel is, de a sorshúzásnál ju­tott nekünk nemszeretem ta­nárnő is. Volt rózsa, szekfű, tu­lipán, jácint és bokrétányi gyönyörű virág. Most majd megint föl lehet ismerni a ta­nárt az utcán, ahogyan haza­felé tart majd csokraival. És minden virág más emberé lesz. Margit néni talán szekfűt kap. Diákjai tudják, hogy azt szereti. Csendes, mosolygós, tyúkanyó-természetű. Alig hi­hetnénk, milyen jó humora van. Pedig néhány éve elvesz­tette a gyermekét. Azóta vas- útmémök férje is elment. Mar­git néni kontaktlencsét hord, de néha hunyorogva is többet lát meg bárkinél. Tünde fiatal kolléga. Tavaly csodálatos szárazvirág-kom­pozíciót kapott. Akkor örült persze, csak később mesélte keserűen. Tíz éve él egy egyenlőtlen kapcsolatban, ahol csak annyit ér el, hogy évről évre csüggedtebbé, lemon- dóbbá lesz. A lelke sérült meg a küzdelemben, s akárhogy is kendőzné, boldogtalansága át- sugárzik. Ágnes épp az ellentéte. Or­chidea illene hozzá, maga is annyira különleges. Tegezted magát a gyerekekkel, pedig azoknak ez egy kissé kínos. A fiatalabbak példaképe, mert felszabadult, mert rá mer gyúj­tani az órán, mert késve érke­zik. Ő a formabontó, az új­szerű. A szerep nagyon is tet­szik neki. És rózsát hoznak Anna né­ninek. Neki a lakására, mert­hogy immáron négy éve nyug­díjas már. Minden évben el­jönnek hozzá a diákjai, hogy megköszöntsék. Azok is, akik rossz jegyet kaptak tőle. De mert valami mást is, még min­dig felkeresik. Ilyenkor nem beszélünk ar­ról, hogy közülük egyre többen munkanélküliek, hogy a pén­zük siralmasan kevés, s hogy a megbecsülésük is szégyenle­tes. Ha mégis, hát csak a peda­gógusokról példálózunk. Az emberekről nem. Pedig ők is azok. H.I.Gy. Makovecz Imre kitüntetése A Magyar Köztársaság cl nőké a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjának művészi színvonalú megalkotásáért „Magyar Köztársasági Érdem rend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést adományozta Makó vecz Imre építésznek. Félsertések az EK-országokba A MÖBIUSZ Húsipari Válla­latnál járt közös piaci ellenőrző bizottság a cég sertésvágó üze­mét a higiéniai előírásoknak megfelelőnek találta, így a cég új piacokat nyithat a Közös Piac országaiba a hasított félsertések értékesítésével. Futnak a képek Egy kicsit ez, egy kicsit az Gyarmathy Lívia A csalás gyönyöre című filmjének első képein egy sivár lakótelepre vagy barakkra emlékeztető épü­lettömb felrobbantásának va­gyunk tanúi. Amikor leszáll a por, a romok közt egy guberálót pillantunk meg, aki közli ve­lünk, hogy vége a bolsevizmus- nak. A film valójában ennek az önmagában véve talán kissé al­legorikus nyitánynak a kibon­tása és továbbgondolása egy nagyon is hétköznapi történet keretében. így hát Szabó István Édes Emmá-ja és Tímár Péter Csapd le csacsi! című szatírája után máris itt van egy újabb film a rendszerváltásról. Az epikus áb­rázolás szélesre tárt horizontját tekintve kétségkívül Gyarmathy Lívia alkotása a legbecsvá­gyóbb ezek közül, ám a rokon­szenves igyekezet sajnos, nem áll arányban a meglehetősen szerény eredménnyel. A cselekmény azzal indul, hogy a hősnő, egy harmincéves értelmiségi a diplomájával és a nyelvtudásával egyetemben, ahogy manapság oly sokszor halljuk, „lapátra kerül”. Ezzel egyidejűleg felbomlik a házas­sága is, mivel férje minden ide­jét és energiáját az új helyzethez való alkalmazkodás emészti fel. Andorai Péter a tőle jól ismert, zaklatott, loholó és tartását vesztő figurát új színekkel nem gazdagítja, azonban elhiteti ve­lünk, hogy ennek a középkorú férfinak valóban nem könnyű a helyzete, hiszen olyan közeg­ben kellene talpon maradnia, ahol az apák Moszkvában vé­gezték az egyetemet, a fiúk vi­szont Amerikában szereznek diplomát. Az asszony, akit Für Anikó a beletörődés gesztusaiba rejtett lelki igényesség érzékel­tetésével formált meg, egy cse­llóban vállal felszolgálói állást, így aztán vele együtt nekünk is alkalmunk van bepillantani két üzleti érdekszövetség alvilági küzdelmébe. S mintegy mellé­kesen megismerkedünk egy negyvenéves ügyvédnő lelki válságával is, akinek ország­gyűlési képviselő barátja, nős ember lévén, retteg az esetleges botránytól. Azért utaltam a cselekmény fő szálaira, hogy érzékeltessem, túl sok ez így együtt. Ráadásul a film meggondolatlanul vegyíti a lélektani érdeklődést a szatiri­kus szándékkal, a társadalom­kritikát pedig ötvözi a közön­ségre kacsintó bűnügyi história komédiába hajló fordulataival. Azaz úgy keverednek itt a kü­lönféle hangnemek és motívu­mok, mint az ördög mákja a szegény ember kölesével. A fentiekből kitűnik, hogy a film kudarcáért Böszörményi Géza publicisztikus hevületű, ám felületes és kiegyensúlyo­zatlan forgatókönyvét terheli a felelősség. Ezt a sajnálatos tényt bizonyítják a cselekmény­szövés és jellemábrázolás bántó következetlenségei. Lássunk ezek közül néhányat, csak úgy találomra! Ha a képviselő eny- nyire fél a botránytól, akkor mi a csudának rendezi meg szá­nalmas öngyilkossági komédiá­ját? Miért fordul a hősnő szembe újdonsült főnökével ép­pen egy olyan kalamajka kap­csán, melynek előkészítésében maga is részt vállalt? S egy ilyen kritikus hangvételű törté­net után hogyan kerül a film vé­gére a kivilágított főváros ké­peslap-látványa? Sajnos, Rita Tushingham meghívása sem bi­zonyult szerencsésnek az ügy­védnő szerepére. Nem nagyon találja helyét a filmben, ráadá­sul, bár ezt talán nem illendő megemlíteni, jóval idősebbnek látszik, mint a szerepe által igé­nyelt a figura. Vajon miért volt épp őrá szükség, amikor, te­szem fel, Pogány Judit egyper­ces szerepében az emberábrázo­lás mintapéldáját villantotta fel? Gyarmathy Lívia talán túlsá­gosan is óvatos és számító volt ezúttal, ezért ragaszkodott a be­váltnak vélt megoldásokhoz, s így bonyolódhatott bele a fel­színi jelenségek halmazába. Pe­dig korábban emberi és művészi bátorságát tiszteltem igazán. Nagy Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom