Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-25 / 143. szám

1992. május 25., hétfő uj Dunántúli napló 7 A lakosság véleménye az atomerőműről Gazdaságos, de ... Egyetért—e, hogy Magyarországon működik atomerőmű? igen 70% MODUS-OMNIBUS nem tudja 7,9% Amerikai világfelmérés Magyarország középen „A zsebek be vannak varrva.” A magyar országgyűlés költségvetési, adó- és pénz­ügyi bizottságának németor­szági látogatáson tartózkodó küldöttségétől származó in­formációk szerint Theo Wai­gel német pénzügyminiszter a delegáció előtt élesen bí­rálta az amerikaiakat, a brite­ket, a franciákat, mert ugyan Kelet-Közép-Európa megse­gítésének fontosságáról be­szélnek, de csak a németek cselekednek. Waigel azt is je­lezte, hogy a német „zsebek is be vannak varrva”, mege­rősítve ezzel az utóbbi időben gyakran elhangzó álláspon­tot: Németország Közép-Ke- let-Európával szemben elju­tott teljesítőképességének ha­tárára. A Soós Károly Attila (SZDSZ) bizottsági elnök vezetésével Németországban szombatig maradó küldöttség magyar újságírókkal, köztük az MTI tudósítójával Bonn­ban közölte, hogy az itteni bankszövetségben felvetet­ték: a német bankok fiókokat szeretnének nyitni Magyar- országon, de ez az érvényes magyar törvény értelmében sajnálatos módon lehetetlen. A magyar szakemberek sze­rint a német beruházókkal - és a francia bankokkal - el­lentétben a német bankszek­torban visszafogottabb az ér­deklődés Magyarország iránt, nem utolsósorban a fentebb említett ok miatt. Békési László bizottsági alelnök úgy fogalmazott, hogy „a néme­teket az egyesítés összes gondja ezután fogja agyon­csapni”, német tőkefeleslegre nemigen lehet számítani. Soós Károly Attila szerint a német bankok a jövőben is segíteni fognak konzorciális ügyletek nyélbe ütésében. A német gyáriparosok szövetségénél kifogásolták a magyar adózási rendszer kül­földieket sújtó elemeit, bizo­nyos adótételeket a németek odahaza nem tudnak leírni, kívánatos lenne a kettős adó­zás megszüntetéséről szóló megállapodás korrigálása. A keletnémet vállalatokat privatizáló berlini vagyo­nügynökségnél a magyar képviselőkkel közölték, hogy hamarosan német szakta­nácsadó érkezik a magyar ÁVÜ-höz. A magyar és a né­met gyakorlat azonban any- nyira eltérő, hogy nem tudni, mihez kezd majd Budapesten a német szakember - jegyez­ték meg a képviselők. A magyar országgyűlés elő­reláthatólag még ebben az év­ben nagy jelentőségű döntése­ket hoz energiatermelésünk és -ellátásunk hosszú távú, kon­cepcionális kérdéseiről. E dön­téseket minden bizonnyal ke­mény, igen eltérő társadalmi ér­dekeket, törekvéseket megjele­nítő szakmai viták fogják meg­előzni mind az Ország Házá­ban, mind a parlamenten kívül, amelyek várhatóan nem lesznek mentesek a politikai felhangok­tól sem. , Ám bármilyen döntéseket is hoznak végül a honatyák, az ma már bizonyosnak látszik, hogy a hazai energetika még nagyon hosszú ideig nem nélkülözheti az atomenergiát, azaz a lakos­ságnak belátható ideig együtt kell élnie a mindmáig egyetlen magyar - paksi - atomerőmű­vel. Ennek jegyében a MODUS Kft. két kutatója - Lengyel Emőke és Tóth Antal - 1000 fős reprezentatív közvéle­ménykutatást végzett, amely­nek eredményeit egybevették a korábbi hasonló vizsgálatokkal. A mostani és a korábbiakban végrehajtott vizsgálatok egyik igen fontos kérdése a követke­zőképpen hangzott: „Mit gon­dol, veszéllyel jár-e a Paksi Atomerőmű (PAV) normális üzemi működése a környe­zetre?” Ha egybevetjük a kuta­tások adatait, úgy szembetűnő, hogy 1990 novembere óta nem növekedett, de nem is csökkent számottevően azoknak az ará­nya, akik óriási vagy jelentős környezeti veszélyt' látnak a PAV normális üzemi működé­sében. A lakosság számára a legna­gyobb gondot minden bizony­nyal az atomerőművekben ke­letkező radioaktiv hulladék el­helyezése okozza. A kutatási adatok arról vallanak, hogy a hazai közvélemény változatla­nul tart még a kifejezetten e célra épített tárolókban elhe­lyezett radioaktív hulladékoktól is. Ugyanakkor fokozatosan csökken azok aránya, akik kü- lönsöen nagy vagy jelentős ve­szélyt látnak a hulladékok ily módon történő elhelyezésében. A kutatók arra is kiváncsiak voltak, hogy a lakosság miként vélekedik a Paksi Atomerőmű biztonsági előírásairól, illetve azok betartásáról. A mostani és a korábbi ada­tok szerint a megkérdezettek több mint háromnegyedének immár évek óta az a szilárd ál­láspontja, hogy ezek az előírá­sok nagyon, illetve meglehető­sen szigorúak. A lakosság közel háromnegyedének véleménye szerint a szóbanforgó szabá­lyokat nagyon, illetőleg megle­hetősen pontosan betartják. Az atomerőművel való együttéléssel, valamint az ato­merőmű elfogadásával kapcso­latos lakossági „életérzés” summázata végsősoron á kö­vetkező két alapkérdésre adott válaszok alapján is megragad­ható. E két kérdés: „Véleménye szerint helyes-e, hogy Magyar- országon működik erőmű”, to­vábbá „Ha az ország villamos- energia-szükségletének fedezé­sére új erőművet kellene épí­teni, egyetértene-e azzal, hogy az egy atomerőmű legyen?! A mostani és a korábbi vizs­gálatokon kapott válaszok alap­ján egyértelműnek látszik, hogy a magyar lakosság 65-70%-a egyetért az atomerőmű működ­tetésével. Az ezzel kapcsolatos pozitív érvek a következők: Magyarország energiában sze­gény ország, az atomenergia olcsó, gazdaságos, valamint csekély környezetszennyezést okoz. Ezzel szemben a mintegy 21-22%-ot kitevő „ellentábor” negatív argumentumai a követ­kezők: az atomenergia baleset- veszélyes, környezetszennyező, katasztrófát okoz, s végül az atomenergia Csemobilra emlé­keztet. Ami egy új atomerőmű eset­leges megépítésének problema­tikáját illeti, a lakosság egyik fele évek óta támogatja, míg másik fele ugyancsak évek óta ellenzi egy ilyen beruházás el­indítását. A részletesebb adatok tanú­sága szerint a férfiak, a maga­sabb jövedelműek, a vezető be­osztásúak, a vállalkozók, a ma­gasabb iskolai végzettségűek egyértelműen a támogatók, míg a nők, az időskorúak, az ala­csony képzettségűek, a kisjö­vedelműek, az egyedül élők, valamint az észak-magyaror­szági régióban élők egyértel­műen az ellenzők és a válasz­tani nem tudók táborát alkotják, ■sk Végül arra a kérdésre, misze­rint elég lesz az előttünk álló néhány hónap arra, hogy még az idén a lehető legjobb döntés szülessen egy új alaperőmű fel­építéséről, a relatív többség így válaszolt: „Nem kell elsietni a döntést”. (FEB) Magyarország az élet minő­sége szempontjából - világvi­szonylatban - a közepes kategó­riában helyezkedik el, meg­előzve a legtöbb afrikai és ázsiai országot - de jóval elma­radva Nyugat-Európától és Eszak-Amerikától. Ezt tükrözi a washingtoni népesedési kutató- intézet idei felmérése, amely egyúttal jelzi: a világ megvizs­gált 141 országa közül Magyar- ország volt az egyetlen, amely­nek népessége csökkent. Az intézet sokrétű mutatók alapján méri az életminőséget: figyelembe veszi a várható élet­kort, a napi átlagos kalóriafo­gyasztást, az ivóvíz minőségét, a távközlési hálózatot, a cse­csemőoltást,. a középiskolai ta­nulók arányát, a nemzeti jöve­delmet, az inflációt, a politikai szabadságot és a polgárjogokat. A napokban közzétett adatok szerint a világon a legrosszab­bak az életviszonyok Mozam- bikban, s ebbe a csoportba tar­tozik Szomália, Afganisztán, Haiti és Szudán is. Az élet mi­nősége - a fenti mutatók alapján - a legmagasabb Dániában, s az élcsoportba tartozik Hollandia, Belgium, Svájc és Kanada is. A közepes csoportban, ahova Magyarországot sorolják, ott van az összes kelet-közép-euró­Még reménykedhetnek az autósok abban, hogy idén már nem kerül sor a kötelező gép­jármű-felelősségbiztosítás dí­jának emelésére. Ámbár a biztosító intézetek a Magyar Biztosítók Szövetségén ke­resztül átlagosan 43,5 száza­lékos emelést követelnek, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi díjakat másfél éve állapították meg és azóta nőtt az infláció, a költségek pedig rohamosan növekedtek. A biztosítók kétségbe vonják azt is, hogy eredetileg helyesen kalkulálták-e a díjakat. így vé­leményük szerint ráfizetésük rohamosan növekszik. Ezt vi­szont többek között az APEH tartja valószínűtlennek. Ä kötelező gépjármű-felelős­ségbiztosítás körüli problémá­kat tovább súlyosbítja, hogy a járműállomány alapján kiszá­molt 9,4 milliárd forintos kalku­lált díjbevételből a múlt év má­sodik felében 600 millió forint nem folyt be a biztosítókhoz. Ugyanakkor a felelősségbiztosí­tás alapján kifizetett 97 ezer ká­resetben a kárfizetés összege el­érte a 3,0 milliárd forintot, az elhúzódó ügyekre pedig kötele­zően 3,4 milliárd forintot kell tartalékolniuk a biztosítóknak. Úgy látszik azonban, a be nem folyt díjösszegek beszedése senkinek sem áll igazán érdeké­ben. A biztosítók szerint azt, hogy a járműtulajdonosok befi- zették-e a kötelező biztosítást, a Belügyminisztérium szerveinek kellene ellenőrizniük, de ezt - a jelek szerint — nem képesek a kellő hatékonysággal végezni. Viszont azzal hárítják el a kriti­kát, hogy nyugaton a biztosító társaságok jelentős apparátuso­kat tartanak fenn az ilyen jel­legű ellenőrzésekre. A biztosítás szakemberei sze­rint több százezerre tehető azoknak a motorosoknak és se­gédmotorosoknak a száma, akik egyszerűen be sem jelentették, pai állam, több latin-amerikai ország, míg Nyugat-Európából csak Portugália. A felmérés sze­rint (alacsonyabb szám jelez jobb helyzetet) Magyarország mutatója 32, míg például Né­metországé és Ausztriáé 6, Ju­goszláviáé és Romániáé 44. A politikai szabadság és a polgárjogok területén, valamint a csecsemőoltásoknál Magyar- ország viszonylag igen előnyös helyzetben van, a távközlés helyzete világviszonylatban kö­zepes, míg a várható életkor je­lentősen elmarad a fejlett nyu­gati országokétól. A népszaporulat és a jóléti mutatók általában fordított arányban vannak, túlnyomó- részt a legszegényebb orszá­gokban a legnagyobb a népes­ség növekedése. Az amerikai intézet szerint Magyarország volt a világ egyetlen országa, ahol csökkent a népesség, míg Németországban és Dániában stagnált, máshol mindenütt gya­rapodott. A felmérés egyébként azt tükrözi, hogy a föld lakosságá­nak több mint kétharmada sú­lyos, vagy igen nehéz körülmé­nyek között él, míg a legjobb viszonyok az emberiség 15 szá­zalékára korlátozódnak, 800 millió emberre, 24 országban. hogy olyan jármű van a tulajdo­nukban, ami után biztosítási dí­jat kellene fizetni. Számos olyan ügyfél is akad, aki beje­lenti kocsiját, illetve motorját, ám csak 1 vagy 2 havi díjat fizet be, viszont hivatalos szelvénye van arról, hogy biztosítással rendelkezik. Ilyen esetekben a biztosítónak kellene jelentenie a biztosítás megszűntét a belügyi szervek felé, azonban a tapasz­talatok szerint ez nem történik meg. Azért sincs sok remény a helyzet mihamarabbi javulá­sára, mert a Belügyminiszté­rium és a biztosítók információs rendszere még sok kívánni valót hagy maga után. Változatlanul nagyon sok az ismeretlen károkozó. Vagy azért, mert nincs biztosításuk, vagy a korábbi beidegződések miatt, de sokan hagyják el a helyszínt azután, hogy kárt, vagy balesetet okoztak. A pórul járt vétlen autós nem sok jót várhat a biztosítótól, akik válto­zatlanul nem fizetnek a gépko­csikban keletkezett kárra akkor, ha nem ismert a kár elkövetője. Ezt már csak azért sem teszik, mert utóbbi időben megint sza­porodik a biztosítási csalások száma. Az Állami Biztosításfe­lügyelet keresi a megoldást, egyelőre azonban csak peres úton juthat pénzéhez a vétlen autós, s ráadásul csak akkor, ha valamilyen módon tudomására jut a kárt okozó autó rend­száma. A Magyar Biztosítók Szövetsége egyébként speciá­lis alappal is rendelkezik, amelyből azonban szintén csak akkor téríti meg a kárt, ha a ká­rokozó rendszáma ismert, el­lenkező esetben csak pogy- gyászkárt, illetve baleseti térí­tést fizetnek. A szövetségnek a teljes felelősségbiztosítás díj­bevétel 3 százaléka áll rendel­kezésre ilyen kifizetésekre. (MTI-Press) M. G. Mely energiaforrás lesz a legkevésbé környezetkárosító a következő tíz évben? Munkásbérek anno 1991 A létminimum határán Napjainkban általában a munkanélküliek százezreit szoktuk említeni, kevesebb szó esik arról a mintegy milliónyi ipari foglal­koztatottról, s köztük a több mint 816 ezer nagyipari dolgozóról, akik - a folyamatos csökkenés ellenére is - aktív keresők közel negyedét alkotják. Bármennyire örvendetes is a kisvállalatok számának növekedése, korszerű gazdaság aligha képzelhető el ha­tékonyan működő nagyipar nélkül. Az 1991-es adatok szerint a nagyiparban foglalkoztatott 816 ezer ember átlagos brut­tóbére havi 17 357 Ft volt, 29,6%-kal több az előző évinél, miközben a fogyasztói árak átlagosan 35%-kal emelkedtek. S hogy ezt az átlagos bérszintet értékelni tudjuk, emlé­kezzünk vissza: az 1991. szeptemberi ada­tok szerint a 2 gyermekes háztartások lét­minimuma városokban 22 222, községek­ben 20 319 Ft volt. A családi pótlékot is fi­gyelembe véve tehát a nagyiparban dolgo­zók átlagos keresete nem sokkal haladta meg a létminimumot. S ez a bérszínvonal eléggé széles mezőben szóródott ágazaton­ként és vállalatonként egyaránt. Nem mondhatjuk azonban, hogy e szóródásban a teljesítmények színvonala és azok alakulása lett volna a meghatározó. Sokkal inkább szerepet játszott a munkaellátottság, a ren­des állomány, s az hogy a vállalatok az át­alakulás milyen fázisában voltak. Gyakori, ha nem is általános, hogy azokon a terüle­teken, ahol a privatizáció már megkezdő­dött, s ennek lépéseként bekövetkezett „karcsúsítás”, ott a jobban dolgozókat tar­tották meg, ami önmagában is növelte a vál­lalati átlagos keresetet. Tipikus példa erre a villamosgépeket és készülékeket gyártó iparág helyzete. Itt 1991-ben 30,7 ezer fő dolgozott, 6 ezerrel kevesebb, mint 1990-ben. A leépítés foko­zatosan következett be, míg januárban az iparágban 33,7 ezer főt foglalkoztattak, számuk decemberre 26 ezerre csökkent. S az átalakulás hatása megmutatkozott a bé­rekben is: az átlagbér havi bruttó 16 690 fo­rintról decemberre már 27 531 Ft-ra nőtt. A legalacsonyabb fizetések - mint már évtizedek óta - a nőket foglalkoztató köny- nyűipari ágazatokban voltak. A textilruhá­zati iparban havi 11 643, a bőr- szőrme és cipőiparban 11 671, a textiliparban 12 933 forint volt az átlagbér. S mivel az e téren dolgozók egyre inkább féltik munkahelyüket, s köztük kevesen al­kalmasak arra, hogy egyéni vállalkozásba kezdjenek, ezt az alacsony és kevéssé nö­vekvő bért kénytelenek elfogadni. E hagyományosan alacsonyan bérező ágazatok mellé zárkózott fel 1991-ben né­hány élelmiszeripari vállalat is elsősorban a baromfi- és tojásfeldolgozó iparban. Tavaly az itt dolgozók átlagbére mindössze 11,6%-kal nőtt,s így éves szinten közel 18%-kal az ipari átlag alatt maradt. (FEB) Nyitrai Ferencné Akiknek kötelező Csak a bevétel legyen biztos? A biztosító nem szívesen fizet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom