Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-17 / 135. szám
A hullámtér, mint tanpálya Nyilván kevés az olyan ge- menci kiránduló, aki az erdőgazda, a természetvédő, avagy a vízügyi szakember szemüvegén át tekint erre a csodálatos, Európában ritka tájra. Ennél fogva Gemenc egyszerűen: szép. Csakhogy veszélyben van. Ennek okát dr. Papp Tivadar, a Pécsi Erdőtervezési Iroda igazgatója több összetevőben látja. Talán lényeges: ebben szerepe van a múltnak, a jelennek egyaránt. A múlt Gemencet veszélyeztető hagyatéka a Duna szabályozása. Ennek következtében ugyanis gyorsabb lett a folyó, mélyítette a medrét - és természetesen módosult is a hossza -, ez pedig közvetlenül hatott az ártéri erdőkre. Azokra az erdőkre, amelyek korábban „megszokták”, hogy időközönként friss víz öblítette át területüket. Más szóval: a Duna a szabályozás előtt többkilóméter szélességben éreztette hatását, ez azonban a munkákat követően komoly mértékben beszűkült. Mindezt a hajózhatóság érdekei és a mocsarak eltüntetésének igénye eredményezte. Később - már jelenben - további vízszabályozási művek készültek, aminek eredményeként a hajdani élő, majd holtágak fokozatosan eliszapolódtak, lefűződtek, vízutánpótlást nem kaptak. Ez is erőteljesen hat a környező élővilágra. Ha mindezt össze akarjuk foglalni: a hajózás szempontja volt nyerő helyzetben, s ez párosult egy, a természettől elszakadó erdő- és vadgazdálkodással, hibás fafajpolitikával. A végeredmény pedig az a tény, hogy az így „világra hozott” problémákat önmagában sem a vízügy, sem az erdőgazdálkodás nem tudja megoldani. Mindezek ellenére jönnek - és már többször voltak is - a hollandok. Ők úgy vélték: amit Gemencen láttak, az a csúcs, az elérendő cél. A magyarázat egyszerű: náluk nincsenek ártéri erdők, csak rengeteg csatornapart. Márpedig szeretnének ezek mellé „kisgemenceket csinálni”. Papp Tivadar szerint azonban nem voltak elég alaposak: mindössze 100-200 méter szélességben vizsgálták a Duna-menti erdőket, messzebb már nem néztek. Holott kiterjedtebb kutatások nélkül aligha lehetnek sikeresek céljaik elérésében. Mindenestre Gemencet tanpályának tekintik, komoly pénzek állnak az itteni vizsgálatok fedezésére a rendelkezésükre. A Gemenc azonban nem olyan, mint amilyennek látszik. A Duna medrének mélyülése tovább tart, következésképpen mélyebbre kerül vízszintje is, s ez miatt a partján élő vegetáció egy része már nem jut gyökereivel vízhez. Nyílván sürgető a válasz arra a kérdésre: miként lehetne időközönként már közepes vízállásnál megint átöblíteni az ártéri erdőket? Ehhez munkába kell fogni a lefűződött holtágakat, a fokokat, ezeket azonban újból fel kell tárni, jó- néhánynak már legfeljebb csak a nyoma van meg az erdőkben. Papp Tivadar szerint változtatni kellene a természetvédelem alapfelfogásán is, amely szerint az erdészektől kell megvédeni az erdőket. Ugyancsak megfontolandó szakmai kérdés: a védelem ne helyrajzi számhoz, hanem egy-egy terület ökoszisztémájához igazodjon. Mészáros A. A kiöntő Duna táplálja az ártéri erdőket Fotó: Szundi György Autózás két pedállal Magyar találmány: kuplung-robot A vezető a volánhoz ül, megfogja a sebességváltó kaiját, egyes fokozatba teszi, kiengedi a kéziféket, megnyomja a gázpedált, s a kocsi szép lassan elindul. Nem teszem fel találós kérdésként, hogy milyen művelet maradt ki, mert a válasz könnyű: igen a tengelykapcsoló pedáljának be- és kinyomása. Azokba az autókba, amelyekbe beépítik a kuplung-robot nevű magyar találmányt - a feltaláló Puglits János gépészmérnök -, nincs szükség kuplungolásra. Ugyanis a sebességváltó karjához érve az érzékelő működésbe hozza az elektropneu- matikus vezérszelep egységét, s a munkamembránt, ezzel megtörténik a váltás. A jármű azonban csak akkor indul el, ha a vezető gázt ad, illetve menetközben akkor lehet sebességet váltani, ha a gázpedálról leveszi a lábát. A szerkezet egyébként nem engedi a motort lefulladni akkor sem, ha a váltót nem teszik semleges helyzetbe. Érdekesség, hogy a motorfék automatikusan működik mindenféle útviszony közepette, s hogy a szerkezetet egy finombeállító- val is lehet szabályozni. Ez utóbbinak elsősorban garázsba, parkolóba állásnál van nagy jelentősége. A kuplung-robot viszonylag könnyen, bármilyen járműbe beszerelhető. Ezt a tevékenységet a feltalálóval kötött szerződés alapján, a dél-dunántúli régióban kizárólag a pécsi Autófit Kft. végzi a Szigeti úti szervizben. Természetesen elsősorban mozgáskorlátozottak kocsijaiba ajánlják - az átalakításhoz támogatást is lehet igényelni -, de olyanoknak is, akik nem szeretnek kuplungolni. Az Autófit egy Tavrija típusú autóba beépítette a kuplung robotot, tapasztalataik igen kedvezőek. R. N. Kisvonat aszfalton Sztár lesz a DOTTO? Húszegynéhány évvel ezelőtt egy olasz kisvárosban „megszületett” az aszfalton közlekedő, gumikerekű kisvonat. A castel- francoi gyár azóta világhírnévre tett szert, s nem ok nélkül: a háromféle motortípus - Volkswagen, Ford, Perkins - különböző változataival szerelt mozdonyok 18 felnőttet vagy 24 gyermeket szállító zárt, illetve nyitott kocsikat húznak maguk után. Érdekesség, s ez az egyik titka ezeknek a roppant esztétikus, játlékosságot sugalló szerelvényeknek, hogy a közlekedési útja - a gumikerekek ellenére - egy feltételezett sínpályát mutat, s hogy az utolsó kocsi is a mozdony nyomvonalát követi. Ezidáig többszáz kisvo- natot gyártottak, amelyek elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, Svájcban és Spanyolországban, Sevillában közlekednek. A közelmúltban megalakult a békéscsabai székhelyű DOTTO Hungary Kft., amely ezeknek a speciális járműveknek a forgalmazásával foglalkozik. Dr. Pirityiné Fejes Anna ügyvezető szerint a DOTTO kisvonatok felhasználási területe Magyar- országon is igen széles, lévén, hogy környzetkímélőek és csendesek, a nagyobb városok - például Pécs - forgalomtól elzárt területein a tömegközlekedést is megoldhatná. Hasznos színfoltja lehet a Balaton-parti településeknek, s egyéb idegen- forgalmi központoknak. A Dél-Dunántúlon egy ilyen szerelvény közmegelégedésre már rója az aszfaltot Szekszárdon, a Gemenc-expo területén. Roszprim Ellenünk szakadozik az ózon Amikor gyilkolnak a gyógyító napsugarak is Lassan fenyegetővé válik a tudósok jóslata: a földet védő ózonréteg elrongyosodása az élet ellen van. Sokak szerint a 24-dik órában jött a figyelmeztetés és valami csoda: Európa fölött az előrejelzésekre rácáfolva mégsem szakadt ki a mennyezet, a sarki enyhe hőmérséklet egyelőre megkegyelmezett az ózonnak. Mindenesetre a napfénnyel bajok vannak, pedig jön a nyár, a vízparti regenerálódások ideje az áldott napsugárral. Ami lehet, hogy nem is annyira áldott. Mostanában nem csak az öregek mondják: mintha másképpen sütne ma, mint annakidején. Nem barnít, inkább éget. Kiütéseket okoz. S ha le is sül az ember, hamarabb fakul. Erről beszélgettünk a neves pécsi bőrgyógyásszal, dr. Horváth Katalinnal, aki előrebocsájtotta, bizony egyre több világszerte a bőrrákos megbetegedettek száma. S a melanoma rendkívül gyors lefolyású, gyilkos kór, melynek aktivizálódásában része van a napnak. Ne menjünk mélyen a dolgok fejtegetésébe, de az ibolyántúli sugarak három csoportjával szembesülhetünk egy napkúra idején. Egyik csoportja azonnal és tartósan barnít - s legföljebb öregíti a bőrt -, a másik gyulladáskeltő, ez okozza a bőrpírt, leégést, míg a harmadik az UVC, amely normális körülmények között le sem ér a földre, mert az ózon kiszűri. S bár a napfény jó hatása, D-vita- min-küldése, felüdítése stb. érettünk van, a sugárzás bizonyos megterheléssel, dózissal gyilkossá válhat. Különösen a két utóbbi összetevő révén. Mondják, belegondolni is rossz mi lenne, ha ózonrétegét elveszítené a Föld. A bőrgyógyász napozással kapcsolatos megszívlelendő tanácsa nem csak az esztétikum-kategóriába tartozik: adott esetben élet- és egészségmentő lehet. Furcsa, de így hangzik a legfontosabb tanács: ha lehet, kerüljük el a napot, az ész nélküli bamulási szándékot. Még a sugarakat legjobban bíró, bar- nabőrűek se feküdjenek gumimatraccal a vízre. S amit szintén meghökkentő hallani korábbi víz- és napkultúránk után: 15 éves korig meg kéne tiltani a napozást, ugyanis a későbbi rá- kosodás megalapozása ez. Különösen tengerpartokon hasznos a visszafogottság. (Az sem árt, ha szoláriummal előnapozunk. De azzal is csak módján.) Nyugaton átalakult a napozó-kultúra: észrevették a napsugár átkait. Dél-tengereken, Ausztráliában, egyéb riviérákon már elbújnak a tűző napsugár elöl. Divat lett újra a fehér bőr. Egyre több fényvédő faktort tartalmazó krémet, olajat kennek a bőrre, s akinek pénzéből futja, azt napernyővel követi a legtöbb helyre inasa. Tudják már ők is: bizonyos antibiotikumok szedése fényérzékenyebbé teszi az embert, s ilyenek szedése közben legjobb, ha az ember kerüli a napot. (Néhányat soroljunk fel a hazai kollekcióból: Tetran, Sevenal, Delagil, Peflacin, Bucarbon.) És bizonyos kozmetikumok használata sem okos napfürdőzés közben. A kiskertekben, természetben föllelhető növények szintén a napfénnyel együtt különféle betegségek okozói, minimum lenyomatat hagynak a bőrön. Ilyenek: a zeller, paszternák, kapor, turbolya, ánizs, disznóparély. Egyébként a bőrgyógyász ki- nek-kinek testre szabott tanácscsal szolgál. Mint ahogyan az embereket bőrszínük szerint is csak a ő csoportosíthatja. Szerinte az elsőbe az igen fehér bőrűek tartoznak, akik tulajdonképpen soha nem napozhatnak, hiszen mindig leégnek. Az utolsóban pedig a négerek, akiknek szintén óvakodniuk kell(!) a tűző napsugaraktól. Igaz, a fe- hérbőrűekkel szemben 12-szer kisebb kockázatot vállalnak, ha kifekszenek az áldott vízpartra. Kozma Ferenc Családsegítő Központ Szekszárdon Már néhány évvel ezelőtt is szóba került, hogy Családsegítő Központot kellene alapítani Szekszárdon. Az akkor még igazán csendes, komfortos település vezetői nem tartották szükségesnek. Azonban az elmúlt időszakban egyre komolyabb válságjelek mutatkoztak. Áz önkormányzat is mind jobban érzékelte, hogy csak segélyekkel nem lehet megoldani a szociális problémákat. Újból napirendre került a Családsegítő Központ ügye, ami egy humánus, emberközpontú szolgáltatási rendszer. Lehetőség arra, hogy ne a pénzügyi helyzete alapján legyen kénytelen mérlegelni az önkormányzat. Alig egy hete a testület elfogadta az alapító okiratot és a tervek szerint a nyár folyamán a központ megkezdi működését a Beze- rédj u. 1 szám alatt.-A Családsegítő Központra már régóta szükség lett volna, amelyben modelleket, megoldási lehetőségeket kínálnak az arra rászorulóknak, segítenek az embereknek a saját lábukon megállni és nem átvállalják a terheiket - mondja Papp Győző, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola szociálpolitikai tanszékének tanársegéde. - A fősko- lán általános szociális munkásokat képezünk, akik a leguni- verzálisabb alapszaktudással rendelkeznek. Fő tantárgyaik a szociológia, a pszichológia, de kapnak jogi ismereteket is. Elsajátítanak különféle - a szociális munkához nélkülözhetetlen - eljárásokat, modelleket. Ez egy olyan szakma, ami arra tanít, hogyan kell törődni a várossal és a benne élő emberekkel. Ezért is keressük a kapcsolódási pontokat. A főiskolai hallgatók konkrét segítséget adnak a családsegítő központ működésének megtervezéséhez. Valóságos szociális problémákat tárnak fel és az ezekről készült dolgozatokat az intézmény rendelkezésére bocsátják. Feltérképezik többek között a hajléktalanságot, a pályakezdők és az állami gondozott fiatalok problémáit. A lakásmobilitás teljesen befagyott, és egy kezdő már lassan az albérletet sem tudja kifizetni. Szekszárd szociális problémáit feltáró adatbázis létrehozása hosszú évek munkája lesz. A családsegítő központ mellett szükség lenne még a városban albérlők házára és hajléktalanok szállására is. Az intézmény gerjesztője lehet a szeletekre szabdalt szociális munkának, de ehhez szükség van egy olyan vezetőre, aki képes kidolgozni olyan projekteket, ami közös akciók beindítását teszi szükségessé. Sz. K. vasárnapi 3
