Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-11 / 129. szám
6 uj Dunántúli napio 1992. május 11.. hétfő Egy régi világkiállítás szenzációja Pesttől Párizsig a folyók hátán Hittel gyógyítani? Pszichosebészek Manilában, avagy mit tapasztalt a magyar „expedíció”? Brando-botrány „Töröljétek a nevem a stáblistáról” - közölte Mario Brando a 47 millió dolláros költségvetéssel készült „Kolumbusz Kristóf a felfedező” című filmmel kapcsolatban. A tíznapos forgatásért kerek 5 millió dollárt zsebelt be, mégsem akar tudni róla. Az amerikai szupersztár összeveszett a producerekkel: „Nem szeretnék a továbbiakban semmilyen kapcsolatot ezzel a filmmel. Különböző okokból”. A Torque- mada inkvizítort játszó Brando szerint a film nem valósághű, meghamisítja a történelmet. „Amerika őslakóit, az indiánokat vérengző gonosztevőknek ábrázolja, ahelyett, hogy Kolumbuszt úgy mutatná be, mint amilyen volt: tömeggyilkosnak, aki kiirtotta az indiánokat.” Tévésztár gólyák (MTI-Panoráma) - Egy el- szászi gólyapár, amely több év óta rendszeresen visszatér fészkére a Colmar melletti bortermő vidék Zellenberg nevű falucskájába és tojásokat költ ki, néhány hónapon keresztül „egyenes adásban” fog szerepelni a francia televízió „Antenne 2” műsorában. Ennek érdekében egy forgató csoport kamerát állított fel a falu templomának tornyában, 15 méterre a gólyafészektől. A kamerát a párizsi tévé központból távirányítják. Azt tervezik, hogy júliusig fdmre veszik a gólyák életét - a kicsinyek májusban várt kibújását a tojásokból és azután növekedésüket. A gólyacsalád életét bemutató képeket heti három alkalommal sugározza az Antenne 2. A fdm célja, hogy bemutassa a nézőknek egy madárfajta fejlődését a tojásból történt kibújástól kezdve egészen az első szárnypróbálkozásokig. „Pamela” csipogó kombinéja Kisebb riadalom támadt a Los Angeles-i múzeumban a minap, amikor Victoria Principal, a Dallas egyik sztárja be szeretett volna menni, ám a biztonsági rendszer csipogni kezdett. „Pamela” odaadta kézitáskáját, dzsekijét, de a figyelmeztető hang csak nem szűnt meg. Végül fény derült az érthetetlen jelenségre: új kombinéjáról az eladónő fizetés után elfelejtette levenni a lopás elleni fémjelet. „Mindenekelőtt egy oly nagyságú hajócskát építettek, mely úgy hosszúságra, mint mély járatra a szélességre nézve legkisebb mélységű, s a legkeskenyebb folyókban illetőleg csatornákba is használható legyen”. Ha a 125 esztendővel ezelőtti stílus nem vezetne nyomra, Széchenyi Ödön hajdani leírásából egy mai, a Duna-Rajna-Mame egységes vizi úton szolgálatot teljesítő hajóra is gondolkodnánk. A nagy álom, a három folyó csatornával történő összekapcsolása csak napjainkra lett valóság. Valójában mostanra valósult meg a frank király, Nagy Károly terve. Az uralkodó mára 8. században foglalkozott a Duna és a Majna hajózható csatornával való összekapcsolásával. A munkálatokra azonban több évszázadot kellett várni. A Ősszel a Bild című lap már halálhírét keltette, de Marlene Dietrich cáfolt. Ha valakinek halálhírét keltik, tovább él - tudatta környezetével, majd visz- szahúzódott könyvei és emlékei közé. Fél évvel élte túl a hírlapi kacsát. A német filmművészet legendája decemberben négy fal között még megünnepelte 90. születésnapját, bár Maria-Mag- dalena Dietrich ezzel a számmal sem volt kibékülve: nem, ő csak 87 éves. Újságírókat nem fogadott a Párizsban élő dáma, fényképezni nem hagyta magát, „agyonfotografáltak már”. Maximilian Schellt, a rendező-színészt pár évvel ezelőtt azonban vendégül látta, s a német szavakat keresgélve bár, de a szülővárosában, Berlinben felszedett kiejtéssel szívesen mesélt a múlt század közepén I. Lajos bajor király utasítására nyolcvanezer kubikos kezdte ásni a leendő csatornát. A bajor király lett a névadója a mesterséges vízi útnak, amit ma is La- jos-csatorna néven emlegetünk. Ezen hajózott 1867-ben Pest-Budáról egészen Párizsig a legnagyobb magyar fia, Széchenyi Ödön. A pontosan 125 évvel ezelőtt megrendezett első párizsi világ- kiállítás egyik szenzációja volt a különleges „hajócska”, a Hableány. 1867. április 6-án szedte fel a horgonyt Pesten, Pozsonyba 10-én ért. Négy nappal később az erős „áramlat” miatt a hajót a Duna Gőzhajózási Társaság korneuburgi gyárában kellett javítani. A munkálatok elég sokáig, kilenc napig tartottak. Az utazás Passau Regensburg érinmagnetofonnak vélt vagy valódi szerelmekről, a múltról. Marlene Dietrich Joseph von Sternberggel és a „Kék an- gyal”-lal lett világhírű. Halálának bejelentése után mit is játszhattak volna a német rádió- állomások, ha nem Lola dalát a filmből: „Tetőtől talpig beborít a szerelem”. Viszony is fűzte az amúgy példás családanya Dietrichet von Stemberghez, aki magával vitte Amerikába. 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, s amerikai egyenruhában feszítve járta a világháborús frontokat, lelket öntve a katonákba. „A” Dietrichet már aktív pályafutása idején legendák és pletykák vették körül. A szőke hajkorona, az igéző, fátyolos tekintet, a hosszú szipka és a testre feszülő ruha a „Marlene, a tésével a Duna után a Lajos-csa- tornán folytatódott. Májusban már a Rajnán utazott a Hableány, Strassburg után 9-én érkezett a francia csatornahálózathoz. A Rajna-Marne csatorna, majd a Marne folyó után a Szajnán mintegy kétszázötven kilométert tett meg. Párizsba május 18-án ért. A világkiállítás szervezői ágyúlövésekkel és magyar lobogóval köszöntötték Széchenyi kapitányt és a legénységét. Látogatók sokasága kereste fel a mesz- sziről érkezett hajót. Az érdeklődők között volt III. Napoleon császár felesége, Eugénia is. Az uralkodó pár egyébként május 22-én a Szajnán sétahajózásra indult a Hableánnyal. Széchenyi Ödön kimagasló teljesítményéért megkapta a világkiállítás aranyérmét és a Becsületrendet. Szabó Margit vamp” mítoszt táplálta. „A világ legszebb lábú nagymamája” a munkában olyan volt, mint egy katona. Poroszosán nevelték - magyarázta Dietrich Schellnek - , mi van abban kivetnivaló, ha valaki fegyelmezi magát. Forgatott Hitchcock-kal és Billy Wilderrel, kinek másik nagy sikerét, „A vád tanújá”-t köszönhette az ötvenes évek végén. Ekkorra már lassan csend vette körül Marlenét, bár még dalestekkel járta a világot. A Broadway-tól Japánig ja- jongta el a dalt az eltűnt katonákról és a sírok fölött fújó szélről, a publikum tombolva ünnepelte, s halála után is őrzi a képet: Marlene Dietrich szívére tett kézzel, flitteres ruhában meghajol, majd eltűnik a függöny mögött. Sarkadi Kovács Ferenc Csoda vagy csalás a manilai doktorok tevékenysége? Erre a korántsem könnyen megválaszolható kérdésre kereste a választ a helyszínen egy magyar expedíció. Mint már arról a sajtó többször is beszámolt, a Fülöp-szi- getek fővárosában korábban menthetetlennek hitt betegeket - állítólag köztük több honfitársunkat - meggyógyítottak. A négy tagú delegáció több „műtétet” videóra vett, hazahoztak olyan rongydarabokat, amelyekkel a kés nélküli műtétek után törölték le az „operált” testrészt. Némi cselt alkalmazva sikerült elcsenniők az egyik betegből kiszedett „da- ganatöt” is. Az első laboratóriumi eredmények most készültek el, ezért is kértünk körinterjút az expedíció tagjaitól: ki mit tapasztalt? Van-e, és ha igen, mi is a manilai csoda? Mi az ottani gyógyítók titka? Az utazást és a kinttartózkodás költségeit az Aquapol cég tulajdonosa, Jakab István fedezte.- Mit tapasztalt a nagyon is huszadik századi feltaláló-vállalkozó a csodák városában ?-A Fülöp-szigeteken a kereszténységgel együtt élnek a szellemek és a boszorkányok. Az Isten a fillipinók szemében csodálatos, és tőle származik az ember. Tehát elképzelhető, hogy a Szentlélek beköltözhet valakinek a leikébe, testébe, ezáltal az illető gyógyítóvá válik és képes lesz arra, hogy másokat megszabadítson a gonosz szellemek okozta félelmektől, a testükben kialakult betegségektől. Manilában a havi átlagkereset alig haladja meg a száz dollárt, egy kórházi vakbélműtétért pedig kétezer dollárt kell fizetni. Vagyis a diplomás orvosokhoz, ha akarna, sem tudna- elmenni a beteg. így éltetik tovább az ősi bölcsességet: a gyógyítók Istentől kapták csodálatos erejüket, tudásukat, bízni kell bennük.- Több műtétet is végignéztek, hogyan kezeli a gyógyító a páciensét?- Mindig imádkozással, meditációval és relaxációval kezdenek. A betegnek ugyanis olyan állapotba kell kerülnie, hogy csökkenjen a realitásérzéke, ám ezzel fordított arányban nőjön a gyógyítóba vetett hite. Masszírozzák a beteget, bekenik gyógyolajjal, ami nem más, mint a kókuszdió különböző füvekkel dúsított kivonata. A szoros fizikai és lélektani kapcsolat hatására a gyógyító behatolhat a páciens egyébként zárt energiaterébe. A betegségtől leromlott szervezetnek a gyógyító át tudja adni saját energiáját, ami nem más, mint a gyógyulás hite.- Ha ez így van, akkor egyáltalán miért szükséges a „műtét", akár kés nélkül is az operáció?- Mert az emberek nem egyformán bíznak a gyógyítóban. Vannak olyanok, akikhez csak akkor jut el a gyógyulás tudata, ha látják a testükből kivett beteg gócot, daganatot. A kés nélküli műtéteket közelről figyelte megaz expedíció profeszor tagja, dr. Miriszlai Ernő.-Mit látott az orvos szemé- vel?- Zseniálisan mozog a gyógyítók keze. Mi, akik valóban csak karnyújtásnyira voltunk a betegtől, nem tudtunk rájönni a csalás mikéntjére. Hogyan rejti el a kezében a vért, a kioperálandó daganatot a gyógyító. Nem hittünk a szemünknek, ezért hazahoztunk az operációnál használt géz- és rongydarabokat, és sikerült elcsennünk egy kioperált anyagot is. A kinti vérmintákat itthonival kevertük, a számozás alapján csak én tudtam melyik, melyik. A labor- vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a kintről hozott vérminták majomtól, csirkétől, sertéstől és szarvasmarhától származnak. A szövettani vizsgálat eredményét még nem kaptuk meg, de nagy valószínűséggel állítható, hogy azok sem emberi eredetűek. Az átadott bioenergiát műszerrel mérte az operáció alatt dr. Egely György gépészmérnök, akit korábban gömbvil- lámszakértőként ismerték meg a tévénézők.-Milyen műszert használt és az mit mutatott?-Magáról a műszerről nem mondhatok semmit, most van szabadalmaztatás alatt. Ami pedig a mérési eredményeket illeti, a kezelés és a „műtét” alatt is egyértelműen ki lehetett mutatni az energiaátadást. Egyébként a gyógyítók a betegeket mindig figyelmeztetik, hogy az átadott energiával, vagyis a gyógyulás hitével, bánjanak óvatosan, mert ha folytatják eddigi életvitelüket, például emésztik magukat mondjuk a betegségük miatt, akkor az állapotuk ismét rosszabbra fordulhat. Összességében mi pszicho- sebészetnek neveztük el azt, amit Manilában láttunk. Mondhatjuk álsebészetnek is, de azt hiszem közelebb járunk az igazsághoz, ha egyszerűen gyógyító rituálénak nevezzük. (FEB) Szabó Margit Marlene Dietrich Kinyitották a szigorúan titkos dossziét Hitler maradványai Moszkvában? 1945. május 9-én, az európai frontokon elhallgattak a fegyverek a győztesek hozzákezdhettek a két évvel korábbi határozat végrehajtásához: a náci párt vezetőinek felelősségre vonásához. Az 1945. október 18-án kezdett nürnbergi perben azonban nem volt jelen, akire minden vádlott hivatkozott, Hitler. A Führen nem ültethették a vádlottak padjára, mert öngyilkosságot követett el a kancellári bunkerben. Legalábbis így számolt el vele a történelem. A halott Hitler utóélete azonban újra téma. A legnépszerűbb moszkvai hetilap, az Argumenti i fakti szenzációs bejelentést tett: Adolf Hitler földi maradványa Moszkvában van! Az elsőoldalas cikk jól értesült forrásokra hivatkozva közölte, hogy „Hitler maradványait egy titkos páncélszekrényben őrzik, Moszkvában.” A hír kapcsán a nyugati tudósítók felhívják a figyelmet arra, hogy a gonddal szerkesztett írásból kitűnik: a közlés nem lehet légbőlkapott, vélhetően egy magát megnevezni nem kívánó forrástól származik. A lap egyébként utal arra is, hogy ez az információ csupán részlete azoknak a „történelmi kincseknek”, amelyek a volt Szovjetunió archívumaiban rejtve vannak. A moszkvai hetilap megírta azt is, hogy a közelmúltban az Októberi Forradalom archívumában olyan dossziéra bukkantak, amelynek a fedelére piros ceruzával ráírta valaki: „Szigorúan titkos! Senkinek, semmiféle körülmények között meg nem mutatható.” Ez az anyagy- gyűjtemény a nürnbergi per részleteivel foglalkozik. Egyebek között leírja azt a módszert, ahogyan a náci háborús bűnösöket megsemmisítették a szövetségesek. Az Argumenti fakti e titkos dosszié alapján számolt be a kivégzésekről. A helyszín egy kosárlabda-csarnok volt. Itt állították fel azt a három akasztófát, amelyen az ítéleteket végrehajtották. Közülük kettőt használtak, míg a harmadik tartalékként szolgált. Az újság szerint az elítélteknek fel kellett mászniuk az emelvényre, s a lábuknál csapóajtó volt. Adott pillanatban bezárult a függöny, a hurokban végződő kötelet a nyakukra tették és a fejüket csuklyával borították. „Ekkor egy amerikai katona - Bob, az önkéntes hóhér - lejött az emelvényről, megkerülte a bitófát, majd meghúzott egy fogantyút. A csapóajtó kivágódott az elítélt lába alatt és 10 perc múlva két orvos, egy amerikai és egy szovjet megállapíthatta a halál beálltát.” A moszkvai archívumban őrzött dossziéban fotódokumentumokat is találtak. A „szigorúan titkos” anyagok közül került elő az a kép, melyet Kal- tenbrunner Gestapo-főnökről készítettek, a kivégzése után. A moszkvai lap szerint a csapóajtó kinyitásával a hurok az ő esetében nem zárult azonnal, s a kötél felsértette a nyakát, emiatt az arcát elborította a vér. Az ítéletvégrehajtási forgatókönyv intézkedett arról is, hogy kivégzésük után a náci vezetők holttestét faládákba kell helyezni, majd az éj folyamán repülőgéppel Münchenbe kell vinni. A tetemeket itt elégették, a hamvakat pedig az újból Nümbergbe tartó gépről leszórták azért, hogy „a náci vezérek sírja ne lehessen zarándokhely.” Az Argumenti fakti nem nevezi meg a titkos dokumentumok szerzőjét, sem azt, aki ezt az anyagot nyilvánosságra hozta. Ám az archívumra való hivatkozásból arra következtetnek, hogy olyan politikusról lehet szó, aki magas beosztása folytán bejáratos lehet e „kincstárba”. Feltehetően ugyanez a forrás beszélt a titkos páncél- szekrényről is, amely állítólag Hitler maradványait rejti. * És hogy milyen „hadizsák- mányt” rejtenek a moszkvai pincék, vagy dossziék, milyen titkokra derülhet fény, ez legfeljebb találgatások témája lehet. Mint ahogy mostanáig foglalkoztatja a történészeket Hitler végső napja. A számos leírásból csupán azt tekintik hitelesnek, hogy 1945. április 30-án délután 4 óra 30 perckor Goebbels és Bormann kinyitották a Hitler-bunker ajtaját és megpillantották a Führer és Éva Braun holttestét. A földön két pisztoly volt, de csak az egyiket használták. A holttesteket az udvarra vitték, egy gránátvágta mélyedésbe helyezték, benzinnel lelocsolták, majd meggyújtották. De sem a csontok, sem a hamvak nem kerültek elő később. (MTI-Press)
