Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-04 / 94. szám
1992. április 4., szombat aj Dunőntült napiö 9 Szép magyar vers Illyés Gyula: Egymásra lelt Egymásra lelt, s rögtön kevés lett egymásnak ujj meg ujj és kar meg kar, majd ajk meg ajk; több kellett válaszul. Földmély-lakó kis állatokként, ha fény gyűl hirtelen, hogy búna minden porcikánk éjedbe, szerelem! I)e kint és fönt maradunk egyre s valami egyre hív. Testünkben csillag-messzeségben izzik a szív s a szív. Két szerző a romantika századából Három nagy városunk zenei élete jelképes kézfogásának éreztem a hétfő esti, VIII. bérleti hangversenyt Pécsett, a POTE aulában: a Pécsi Szimfonikus Zenekart Karolos Trikolidis, a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar vezetőkarmestere vezényelte, szólistaként a Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán tanszékvezető Szecsődi Ferenc hegedűművész működött közre. Érdemes lenne ezt a példamutató, a városaink közti művész-cserével a fokozottabb pódiumra jutást elősegítő folyamatot rendszeressé tenni, ha már szűkös lehetőségeink gátolják a náluk híresebb vendégművészek meghívását. (Zárójelben jegyzem meg, szívesen olvastunk volna a műsorlapon némi információt a művészekről.) A romantika százada két „klasszikusáénak alkotásait hallhatta a POTE auláját megtöltő közönség. Az edzett hangversenylátogató számára már ez nyilvánvalóvá tette, hogy rendkívüli, felkavaró vagy elkápráztató élmény helyett kellemes, zavartalan zenei élvezetben lesz része. És ebben nem is csalódott. Mendelssohn két kompozíciója egyértelműen vonzó sikermű. A Hebridák nyitány kimunkált, lendületes hangzású tolmácsolásával a Pécsi Szimfonikus Zenekarnak sikerült megteremtenie az est alaphangulatát. A Hegedűversenyt játszó Szecsődi Ferenc művészete - melyet többek között a Cziffra-alapítvány aranydiplomája is bizonyít -, talán ismertebb külföldön, mint idehaza. Mostani pécsi szereplése alkalmával úgy éreztük: bizonyára a terem akusztikája miatt kissé sápadtabb tónusú kezdés után árnyalt szépségekben gazdagon, a romantikus áradás helyett inkább a mű precíz interpretálására összpontosítva érdemelte ki a közönség tapsait. Kétségtelen, hogy Karolos Trikolidis művészi egyéniségéhez közel áll a bécsi komponista, Anton Bruckner gondolat- és érzelemvilága. Ennek volt köszönhető, hogy a ritkábban hallható, meditativ hangulatú, meglehetősen hosszadalmas II. (c-moll) szimfónia megannyi részletszépségét, tempó- és hangerő váltását ki tudta hozni a szólisztikusan is helytálló zenekarból, elkerülve az unalmasság veszélyét. A közönség melegen ünnepelte Karolos Trikolidist, a kiváló karmestert, akinek sokat köszönhet a pécsi zenei élet. Dr. Nádor Tamás Szakszerűség és értelem Az értelem az ért igéből képzett szó. Az ért ige viszont az ér-hozzáér-megérint szavak származéka. Azt is mondhatnánk, hogy valamit megérteni: attól a valamitől megérintve lenni, a legszemélyesebben megérintettnek lenni. Az értelem így az érintettség maga. Másrészt az értelem a szóra való érzékenység - idézhetnénk Ferdinánd Ebnert, s így tulajdonképpen az értelem a szóértés „szerve”. A szak-értelem egy irányból való érintettség, egy speciális tárgyra kihegyezett érzékenység. A szak-értő az adott tárgykör szakszerű értője, attól az egy speciális valamitől érintett. A szak-ember a szakmájához ért. Ezekben az összetételekben a szak szónak a darabhoz, a részhez, a törmelékhez való alapvetően köze, úgymint az éj-szak, a nap-szak, erő-szak összetételekben stb. A szak-embernek tehát alapvetően a rész-hez van köze, nem az egészhez. Az ember egész. A település, a táj, a hely, a terület egész. Organikus, élő egész. Ezért az emberről, településről, tájról, helyről csak az dönthet, akinek az egészhez van köze, az egésztől érintett. Az egészről a szakértelem nem szólhat, az egészről az értelem beszél. Az értelem viszont az érintettség maga, ami ebben az összefüggésben szóra való érzékenység, s feladata a szóértés. A szóértés szakértelmek összetevéséből, szakértői testületekből nem születhet meg. A szak-szerűség: rész-szerűség: részek egymás mellé rakásából, még nem lesz egész. Természetesen a szak-értelme maga nem fölösleges. A i hogyan? kérdésre neki kell váalszolni. A mit tegyünk? kérdése az egészre vonatkozik, az egészet érinti, s ezért egész választ követel. A szak-szerűség, a szak-értelem, vagy annak hiánya mögé bújni fölösleges, a rész nem tudja eltakarni az egész-1. A szak-értelem és a szakértők privilégizálása az egészről való döntésről záija el az utat - a rész nevében. Az egészről való döntést az hozhatja csak meg, aki az egésztől érintett, de fordítva is igaz: a róla szóló döntés az egészet érinti. Schneller István Mi köti még Baranyához? Beszélgetés a Kossuth-díjas Fodor Andrással- Gimnazistaként első verseit 1946-ban, 1947-ben a pécsi Sorsunk közölte, ötéves elhallgatása előtti utolsó versét 1949 tavaszán a Dunántúl. Köti-e valami egyéb is a hajdani Baranyához?- Sokkal több, mint amit erről a nyilvánosság előtt eddig föltártam. Mert bár a Fodorok - amennyire leszármazásukat 1800-tól követhettem - mindig a somogyi Rinyahosszúfaluban éltek, de anyám édesanyja és Takács nevű cipész édesapja Baranyából, méghozzá az Ormánságból vándorolt a Kapos partjához. Később öt gyerekkel magára maradt nagyanyám még Bogdásán született, Drávaiványiban keresztelték. Tizennyolc éves koromban minderről mit sem tudva valami különös atavisztikus elragadtatással olvastam Kiss Géza remek Ormányság könyvét. Lehet, hogy a benne leírt szokások, szólások nagyanyám miatt voltak annyira ismerősek. Pedig ő akkor már nem élt, de Kaposmérőben szülésznőként ő segített világra, s az ottani református iskolába járva pár évig az ő kosztosdiákjaként környezetében éltem, kedves színes beszédét hallhattam.-Pécs szellemisége, a háború előtti város légköre mennyiben hatott a kaposvári diákra?- Egyik nagynéném, anyám legifjabb húga ott lakott a Megyeri úton, őt többször meglátogattam, de az igazi nagy élmény az volt, amikor tizenhárom évesen egy cserkészkiránduláson módszeresen földerítettük Pécs nevezetességeit, műemlékeit, s végigbarangoltuk a Mecseket Mánfáig, Sikondáig. A két város közti gyerekes huzakodásban persze, én is lokálpatrióta voltam, de hamarosan beláttam Pécs fölényét. Szellemileg főként a Dóm Kórus vendégszereplése és az akkor Pécsen élő Sirio Piovesan hangversenyei voltak emlékezetesek. Én bevallom, feledhetetlen a pillanat, amikor a kaposi Fenyvesi Béla és Fia Könyvesbolt kirakatában 1946 novemberében, a frissen kitett Sorsunk reklámszalagján megpillantottam a nevemet. A folyóiratban megjelent verseim egyébként még az Eötvös Kollégiumi fölvételhez is garancialevélként szolgáltak. S hogy Baranyától igazán később se szakadhattam el, abban annak is nagy része volt, hogy a kollégiumban talált szellemi apám, Fülep Lajos Firenzén kívül Zengővárkonyról beszélt legtöbbet tanítványainak.- Mindig is nagy szerepe volt életében a barátságnak. Az elmúlt zaklatott évtizedekben meg tudta-e őrizni pécsi eredetű barátságait?- Főként azokkal, akik maguk is vigyáztak a megtalált kapcsolatra. Csorba Győző óvó atyai szeretete minap kapott leveléből is körém árad. Tüskés Tibor főszerkesztősége idején épp úgy, mint előtte vagy azóta, minden gondját, örömét testvériesen megosztotta velem. Bertók László újra és újra kész kinyilvánítani első, Marcali-béli, 1955-ös találkozásunk sorsszerűségét, s hogy később, Csorba révén is én győztem meg arról, hogy hazahívó nosztalgiái ellenére, Pécsen kell maradnia. Máig eleven emlékem van sereg szeretetet sugárzó pécsi arcról, Lovász Páltól Bárdosi Németh Jánosig, Galsaitól Szántó Tiboron át Pákolitzig, Bertha Bulcsútól Lázár Ervinig, Galambositól Makay Idáig, Kende Sándortól Thiery Árpádig és Szederkényi Ervinig ... A hajdani rokonok utódai sajnos, a családi összetartozásnak ezt a jóérzését már nem ismerik.-Milyennek látja a vidéki folyóiratok jelentőségét napjainkban?- Legszívesebben szellemi végvárakhoz hasonlítanám őket. Vigyázni kell rájuk nagyon, mert a szétzüllött könyvkiadás rablóportyái közt, a talmi áruk szabadpiacos zűrzavarában úgyszólván csak ezekben a próbált szerkesztőkkel irányított orgánumokban nevelődhetnek fel a régiók új tehetségei. Régiók nélkül pedig - be kéne látni végre - nincs organikus kultúra.- Számíthatnak-e az olvasók új Fodor András-verseskötetre?- Egy posztumusz könyvkiadó posztumusz kiadványaként a könyvhétre (ha lesz?), talán előkerül Meggyfa című kötetem. Hét ciklusban rendezve 115 verset tartalmaz. Köztük egy olyan címűt is - Baranyából Somogyba —, amelynek mondandója lényegében egybecseng beszélgetésünk első kérdésére adott válaszommal. Sallai Éva Kiosztották az Oscar-díjakat A legjobb női alakítás: Jodie Foster Jodie Foster, a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjjal a március 30-i díjkiosztó ünnepségen MTI Telefotó Kiosztották a filmvilág legrangosabb kitüntetését, az Oscar-díjat. A legnagyobb sikert A bárányok hallgatnak című pszichológiai krimi aratta. Ennek az alkotásnak ítélték a legjobb filmnek járó díjat. A film rendezője: Jonathan Demme kapta a legjobb rendezésért járó díjat, a főszereplő Jodie Foster a legjobb női alakítás díját, Anthony Hopkins pedig a legjobb férfi főszereplő díját nyerte el. A 29 éves Jodie Foster pályafutása példátlan: negyedszázados színészi karrier, 30 film, Oscar-díj, Arany Globus-díj, s 1992-ben az év női sztáija ... Los Angelesben született, szülei elváltak, a kislányt az anyja nevelte. Hollywoodban nőtt fei, számára az álomváros mítoszok nélküli lakhely, a klasszikus Hollywood egyszerűen a filmipar, semmi több. Jodie Foster két anyanyelvű. A mamája, mivel nem volt kire hagynia a gyereket, a moziba magával vitte a kislányát. A mama imádott moziba járni. Francia, olasz, német filmeket, az új hullám alkotásait nézték meg. „Francia autónk volt, francia könyveket olvastunk, francia iskolába jártam ... Anyám, mint a legtöbb bevándorolt szülő (a nagyszülők németek voltak) gyereke honvágyat érzett Európa iránt, Európa a luxust, a 2000 éves történelmet, szép festményeket és egyebeket jelentett a számára. Ezt kereste az európai filmekben ...” - meséli a Der Spiegel riporterének a filmszínésznő. 1976-ban Jodie Foster Martin Scorsese híres filmjében, a Taxisofőrben egy 12 éves, new-yorki „bébi-strichelőt”, prostituáltat játszott. Partnere, a vietnami veterán taxis szerepében Robert De Niro. A sokkoló, óriási vihart kavaró alkotás kultuszfilmmé vált. Hogy milyen mélyen hatott az amerikai fiatalokra, arra jellemző: a Reagan elnök ellen elkövetett merényletkísérletet végrehajtó John Hinckley tettének elkövetése után arra hivatkozott, hogy Jodie Foster figyelmét akarta felhívni magára, „imponálni” akart a színésznőnek. Elhalmozzák szerepajánlatokkal, egyik filmje a másik után készül. Még nincs 21 éves, amikor becsukja maga mögött a filmgyár kapuját, a szuper-sztár beiratkozik az elit Yale-egyetemre. A diáklány kéri: hagyják őt békén, tanulni szeretne. Angol és francia irodalmat, diplomácia-történetet hallgat, diplomát szerez. Véletlen-e vagy sem, hogy Jodie Foster több filmben is a megerőszakolás áldozata. „Olyan hősnőket alakítottam, akikről általában nem készítenek filmet. Talán e kényes téma nyílt kezelése is hozzájárult ahhoz, hogy a megerőszakolt nők fel merik jelenteni már a tettest - hangsúlyozza a színésznő. - Ha a filmben elmondunk valamit, azzal felhívjuk a problémákra az emberek figyelmét. A vádlott című filmben Jodie Foster alakítása megrendítő, feledhetetlen, 1989-ben Oscar-díjjal jutalmazták érte. Új filmje, A bárányok hallgatnak ismét kasszasiker. „Elmondom, hogy e szerepben mi izgatott. A mesékben és a filmekben a férfi hős megöli a sárkányt, a gonosz kezéből kiragadja a királykisasszonyt. Örültem, hogy egy mitikus hőst most nő alakíthat. A sárkányölő nő felszabadítja, megmenti a várost. Nem női Rambot ismernek meg a nézők, a nő ereje érzelmeiben, szánalmában rejlik, nem pedig a fizikai erejében ... A bárányok hallgatnak-ot progresszív filmnek tartom " - mutat rá Foster. Munkáját és a magánéletét szigorúan különválasztja. „Egész életemet a nyilvánosság előtt éltem le. Filmjeim a legszemélyesebb vallomásaim. Olyan rendszert dolgoztam ki, hogy a magánéletben biztos bástyák mögé húzódhassak" - magyarázza az interjút kérőknek korunk egyik legkulturáltabb, leghatározottabb színész-egyénisége. - szilágyi -
