Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-04 / 94. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. április 4„ szombat Beszélgetés kormánypárti képviselőkkel Két történelmi modell az MDF-ben A vállalkozó főiskola Tervezéstől kulcsátadásig - a jelszó jól bevált és sokszor hallott, mégis felkelti az ember érdeklődését. Ezúttal a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola kínálja szolgáltatásait eképpen. Helyesebben, a főiskola egyszemélyes Politechnika Kft-je. A kft-t 1989-ben alapította a főiskola, és működésének segítésére létrehozták j vállalkozói irodát. Az iroda vezetője és a kft. ügyvezetője Lenti József. Vállalnak kutatás-fejlesztést, mérés szabályozást, tervezést, szakértői megbízásokat, posztgraduális képzést - és mindezt a főiskola oktatási arculatához igazodó szakterületeken, de tudnak néhány szolgáltatást is nyújtani. Például nyaranként kiadják a kollégiumi szobákat, alkalmanként tantermeket, kiállítóhelyeket, szerveznek tanfolyamokat, felvesznek nyomdai megrendeléseket, kezelik a főiskola alapítványait. Azért akadnak gondjaik is, jegyzi meg Lenti József. A megbízások mennyisége csökkent, bár a bevétel, az infláció következtében, emelkedett. Igen fontos, hogy az oktatók korábbi ipari kapcsolataikat kamatoztassák, vagyis közvetlenül szerezzenek munkákat, mert a piac amúgy igen csöndes. A vállalatok még dolgozóik tanfolyamait sem finanszírozzák szívesen. A kft. éppen ezért több mindennel próbálkozik. Cégkönyvekben, címjegyzékekben szerepeltetik magukat, és tavaly megszerezték a külkereskedelmi jogot. Gondolnak a diákokra is, bevonják őket a munkáikba. Reklamációt eddig nem kaptak, és az irodavezető szerint áraik meglehetősen szolidak. Kollegáik javaslatait várják, s remélik, hogy mind többen maradnak hűségesek a kft-hez, hiszen működésével a főiskola alaptevékenységét is segítik. B. A. Imázs Az idegenforgalmi szakemberek a minap új Magyarországkép kialakítását sürgették. Indokolt ez az igény? Feltétlenül, legfeljebb az „új” jelzőt hagyhatnánk el a megfogalmazásból. Most ugyanis nem valaminek a módosítása a legfontosabb, hanem az, hogy olyan országképet formáljunk, amelynek csak egyetlen jelzője indokolt: valósághű. Miért, ma nem alkotnak rólunk képet? A nemzetközi sajtóban nap mint nap írnak rólunk, s ebből kikerekedik egyfajta vélemény az országról. De ha az idegenforgalmi szakértők arra gondoltak, hogy keveset teszünk e kép tudatos hazai befolyásolása érdekében, akkor ebben igazuk van. Mi formálja - divatos szóval élve - az imázsunkat? Az a realitás, amellyel mi itthon és a külföldiek nálunk a hétköznapokon találkoznak. Ez helyenként kellemetlen, mert a romló közbiztonság, a szolgáltatási színvonal hullámzása vagy a környezetszenynyezés nem éppen jó ajánlólevél. De mégsem mindegy, hogy e gondokkal együtt mennyire teljes és - ez talán a lényeg - a változásokat is tükröző tájékoztatást adunk hazai viszonyainkról. Debreczeni József, Elek István, Kulin Ferenc. Mindhárman a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselői. A párt liberális szárnyának tagjai. A sajtóról és a párton belüli irányzatokról kérdeztük őket.-A közvélemény Önöket az MDF liberális szárnya markáns képviselőinek tartja. A legilletékesebbek tehát a kérdés megválaszolására: hogyan fér meg a liberalizmus gondolata a népi-nemzeti szellemiségű demokrata fórumban ? Elek István:- Az MDF választási anyagaiban a liberális demokrácia programját látjuk megfogalmazni. Ugyanis azt valljuk: aki elfogadja, hogy magántulajdonon alapuló piacgazdaságnak kell kialakulnia, ki elfogadja, hogy versengő, többpártrendszerű politikai demokráciára van szükség ennek megfelelő jogintézményekkel, továbbá aki elismeri ezt, hogy ehhez az intézményi szabályrendszerhez liberális politikai kultúrával kell kapcsolódni, az liberális demokratának nevezheti magát. Az első szabad választások idején egyébként az új politikai alakulatoknak ez közös szervezője volt. Ezen a közös nevezőn lehet most arról beszélni, hogy ki mire tesz nagyobb hangsúlyt. Az MDF-et konzervatív-liberális pártnak szeretném látni, az ellenfeleket pedig radikális-liberális, baloldali-liberalis pártnak látom. Ez persze - őszintén meg kell vallani - jelen pillanatban inkább program vagy szándék, nem pedig a helyzetleírás az MDF-fel kapcsolatban, de azt hiszem, ha ugyanilyen önkritikusan nézi saját politizálását az SZDSZ és a Fidesz, akkor nyugodtan elmondhatják, hogy ők is inkább csak programjuk tekintetében nevezhetők liberális pártnak. Csak utalok erre a felmérésre, amit az SZDSZ készített saját tagjainak viszonyáról a politikai értékekhez. Ebből kiderül, hogy amikor konkrét helyzetekben kell állást foglalni, akkor a tagság jelentős része antiliberális vagy legalábbis a liberális mentelitással nehezen összeegyeztethető válaszokat ad.- A magántulajdonon alapuló piacgazdaságot említette a liberális célok egyikeként. E tekintetben azonban nem közömbös, hogy miként ítélik meg a kis- és a nagytőkés szerepét a magángazdaságban. Elek István:-Az 1989-es gazdásági programunk fő eleme az úgynevezett kis- és középegzisztenciák támogatása volt. De a programban az is benne van, hogy e kilencvenvalahány százalékos állami tulajdonú gazdaságot négy év alatt jóval 50 százalék alá szorítjuk le. Az MDF ezzel indult neki a választási kampánynak, és ezek a gondolatok a választás után a kormányprogramba is bekerültek. Más kérdés, hogy menet közben kiderült: nagyon nehéz ezt a programot megvalósítani. Ezért joggal tehető fel a kérdés: sikerül-e a kormánynak ezt az arányt elérni a következő választásig? Ám a kormány és a koalíció ezirányú szándékát nem lehet kétségbe vonni. A kormányzati pozíciókból sajnos e tekintetben is bizonyos kényszerlépések következnek. De ezekre a kényszerlépésekre valószínűleg az SZDSZ és a Fidesz is rákényszerült volna, ha kormányra kerül. Most azért ragaszkodhatnak egyértelműbben ideáljaikhoz - azokhoz, amelyeket mi is meghirdettünk valamikor - mert nem terheli őket kormányzati felelősség. A sajtó- Közismert, hogy az MDF gyűjtőpárt. Egyes sajtópolitikusaik megnyilatkozásait hallgatva olyan érzése van az embernek, mintha a sajtót is gyűjtősajtónak tekintenék vagyis a politikai megnyilatkozások szintjén mindig „a” sajtóról van szó, begyömöszölve ugyanabba a skatulyába egymástól nagyon is eltérő orgánumokat. Kulin Ferenc:-Teljesen megértem az Önök ingerültségét, amikor azzal találkoznak, hogy egy kormányzópárti politikus ,-,a” sajtóról beszél. Mi ugyanilyen ingerültek vagy indulatosak vagyunk akkor, amikor a sajtóban „a” kormányzópártról vagy „a” kormánykoalícióról van szó. Mindkét oldalon tapasztalható tehát differenciálni nem tudás vagy nem akarás. Teljesen meddő lenne arról beszélni, hogy ki kezdte vagy ki folytatja nagyobb mértékben, de nyilvánvaló, hogy a két fél egymást hergeli. Boldogan vállalkozom viszont arra, hogy differenciáltan beszéljek a sajtóról, de ugyanezt a differenciáltságot elvárom a sajtótól is. Elgondolkodtató e kérdésfelvetés: lehet-e gyűjtósajtóról beszélni? Ahogy egy párt gyűjtőpárt, ebben az értelemben a sajtó nem lehet gyűjtősajtó, hiszen a sajtónak sokkal magasabb szinten kellene megvalósítania a gyűjtés funkcióját, mert mi meghatározott politikai irányhoz kapcsolódó erőket integrálunk, és nem vállalkozhatunk arra, hogy a magyar politikai élet teljes színskáláját átfogjuk. A sajtónak viszont többre kell vállalkoznia: egyforma távolságot kell tartania a legkülönbözőbb politikai árnyalatoktól. Tudom, az sokkal nehezebb, jelentős szellemi-erkölcsi erőt igényel. De a sajtónak ez a kötelessége. Az az érzésem, hogy a magyar sajtó átlaga e tekintetben nem áll hivatása magaslatán. Nem azt tartom ártalmasnak vagy bántónak, ha egyik vagy másik sajtóorgánum valamilyen irányba elfogult. Lehet jóhiszeműen elfogultnak lenni odaállni valamilyen ügy mellé, és szolgálni azt különösen ha nem országos napilapról van szó, hanem regionálisról. Engem csak az zavar, ha irracionális indulatokkal találkozom. Márpedig találkozom - nem a megyei lapokra gondolok - indulatokkal, trükkökkel, szerkesztői, riporteri megoldásokkal, amelyek mögött politikai rafináltságot érzek. Debreczeni József: -Mi a liberális demokrácia alapelveit képviseljük a demokrata fórumban. De nyilvánvalóan másfajta felfogás is van az MDF-ben. Ezt nagyon markánsan és nagyon nagy erővel Csurka István és az elnökletével szerkesztett Magyar Fórum képviseli, és fémjelzi ezt Balaskó Jenő is, akit sokan az MDF sajtópolitikusának tekintenek, mert tevékenysége és az MDF-fel való kapcsolatai alapján oda lehet sorolni. Mi a különbség a két felfogás között? ők elsősorban morális alapon szemlélve a sajtót, úgy látják, hogy annak túlnyomó része pártállami maradvány és örökség. Ezért - függetlenül attól, milyen ennek az örökségnek a természete a fennálló rendszerhez való viszonya - szemben állnak vele. Véleményünk szerint azonban pusztán pragmatikus okokból is szerencsétlen dolog háborúzni a sajtóval, mert sokkal nagyobb tűzerővel tud visszalőni, mint amilyennel az MDF-ből lövöldöznek rá. A megyei napilapokról szólva fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy tulajdonképpen közszolgálati szerepet kellene betölteniük, mert megmaradt a régi megyei lapstruktúra, vagyis általában nincs két napilap egy megyében. Ha a gazdasági viszonyokat, egy új lap alapításának esélyeit nézzük, nem hiszem, hogy belátható időn belül kialakulhat pluralizmus vidéken a megyei napilapok tekintetében. Valamilyen közszolgálati szerepet célszerű magukra vállalniuk üzleti szempontból is, mert ha féloldalassá válik tartósan egy ilyen monopolhelyzetben lévő lap, ekkor előbb-utóbb elveszíti olvasóközönségének egy részét. Törvényt a rádióról és a TV-ről Kulin Ferenc:- Bármennyire jogos is a megyei lapokkal kapcsolatban a közszolgálati jelző, ezt nem szabad összetéveszteni a Magyar Rádió és Televízió közszolgálati funkciójával. Egyszerűen azért, mert azok magántulajdonban vannak, a rádió és a televízió viszont nemzeti tulajdont képeznek. A politikai-kormányzati befolyás szándéka a megyei lapoknál nem merülhet fel abban az értelemben, ahogy felmerülhet a rádiónál és a televíziónál. Itt nem szubjektív szándékokról, hanem egy helyzetről akarok beszélni. A helyzet pedig az, hogy a paktum valóban rögzítette: kétharmados törvénynek kell születnie a médiák ügyében. Tehát a jognak kell gondoskodnia arról, hogy mi van abban az esetben, ha nem jön létre megállapodás személyi vagy strukturális kérdésekben. Kétségtelen, hogy a kormányzó pártok jelenleg kedvezőbb helyzetben vannak. Egyszerűen azon oknál fogva, hogy amíg nincs törvény, addig a korábbi törvények értelmében kormányzati befolyás érvényesülhet a médiáknál. Ezen csak olyan törvény változtathat, ami feltételezi a megegyezést. A vitatandó tehát nem az, hogy van-e kormányzati befolyás vagy sem, hanem az: akaija-e a kormány és az MDF ennek az állapotnak a meghosszabbodását, vagy pedig az az őszinte szándéka, hogy mihamarabb törvény legyen, amelyik politikamentessé vagy függetlenné teszi ezeket a médiákat. A kormány eltökélt A kormányzó pártokon belül természetesen van ilyen akarat is, meg olyan is. Van akarat, amelyik azt mondja: jó ez nekünk így, mert többet tudunk hatni rájuk, bele tudunk szólni. De van olyan akarat is, amelyik szerint tarthatatlan ez az állapot, mert ha nincs idevonatkozó törvény, akkor nem tudjuk felszabadítani a frekvenciákat, ha pedig nem tudjuk felszabadítani a frekvenciákat, akkor nem tudjuk lebontani a médiamonopóliumot, s ha azt nem tudjuk lebontani, akkor a külföldi tőke nem jön olyan mértékben, ahogy szeretnénk. Csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy noha a kormányzó párton belül vannak különböző elképzelések, a kormány határozottan eltökélt e tekintetben, hogy meg kell hozni a kétharmados törvényt, mert ehhez hosszú távú kormányzati érdekek is fűződnek. De fel kell tenni azt a kérdést is, hogy mi van akkor, ha a kormány akarja a kétharmados törvényt, az ellenzék viszont még mindig nem akar hozzájárulni bizonyos passzusokhoz, akkor ki a felelős ezért, hogy nem születik meg ez a kétharmados törvény?- Néha úgy tűnik, mintha erős lenne a késztetés a pártpolitikusokban arra, hogy beleszóljanak a lapok életébe. Békés megyében a főszerkesztő kinevezése ellen emelték fel a szavukat, Komárom megyében pedig Csurka István már egyenesen lap szerkesztési ügyekbe akart beleszólni. Természetesnek tartják ezt? Debreczeni József: - Mindig csodálkozom azon, ha nem a súlyának megfelelően fogják fel ezeket az ún. „beavatkozási kísérleteket”. Az, hogy mondjuk Békés megyében vagy másutt egy képviselő be akar avatkozni abba, hogy ki legyen a főszerkesztő, teljesen komolytalan dolognak tekintendő. Hiszen a külföldi tulajdonban lévő lap főszerkesztői kinevezésébe semmilyen beleszólása nincsen, legfeljebb kifejtheti a véleményét vagy tiltakozhat, vagy ahogy tetszik. De ezt a pártállami reflexek újraéledésének, az MDF ilyen törekvésének bemutatni a helyzet félreértelmezése vagy szándékos politikai manőver. Minden politikai erőnek normális törekvése, hogy befolyása legyen a sajtóra, mert ha szociológiai értelemben elfogadjuk, hogy a sajtó hatalom - ha alkotmányjogilag nem is fogadhatjuk el - akkor egy politikai pártnak törekednie kell arra, hogy jó viszonyban legyen ezzel a sajtóval. Ennek különféle módjai vannak, és ezt lehet befolyásnak is nevezni. Azt a szerkesztői kijelentést tartom korrektnek, miszerint ha ő nem érzi, hogy különböző politikai erők befolyásolni akarják, akkor megvan sértődve, mert akkor ez azt jelenti, hogy a lapja politikailag nem tényező. De itt legfeljebb arról van szó, hogy ezt ügyetlenül vagy bumfordian vagy gyakorlatlanul kíséreli meg valaki. Nemzeti . liberális- Befejezésül térjünk vissza a bevezető kérdésre: szinte naponta hallani, olvasni a lapokban, hogy az MDF-ben erős jobbratolódás figyelhető meg. Végül is az Önök által képviselt liberális szárny mekkora erőt képvisel a demokrata fórumban? Kulin Ferenc:- Az MDF-en belül erőviszonyok nem azt igazolják, amit a sajtó feltételez, hogy erős jobbratolódás folyik az MDF-en belül. Mert erőteljesen jelen van a pártban az a fajta modell, ami a múlt századi úgynevezett nemzeti liberálisokat jellemezte, akik nagyon korrekt európai liberális elveket képviseltek a hatalom pozíciójából. Ez a bizonyos nemzeti értelmiségi réteg tudta, hogy számon lehet kérni rajta dolgokat és nem ő kérhet számon másokat. Tehát két, merőben különböző történelmi modell van együtt jelen az MDF-ben, és egy pillanatra sem vonható kétségbe, hogy a másik jogosan van a pártban. Jelen vannak, egymással is küzdenek ezek a modellek, és majd az idő eldönti, melyik az életképesebb. Elek István:- Itt politikai kultúráról, politikai iskolázottságról is beszélni kell. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy Csurkáék más nyelvet beszélnek, hanem hogy valóságos társadalmi indulatokat fejeznek ki, részben a saját tagságunk elégedetlenségét is azzal szemben, ami történt, illetve ami nem történt. Az a dolog lényege, hogy ha mi világos racionális nyelven tudunk válaszokat adni azoknak az embereknek a kérdéseire vagy indulataira, akik most úgy érzik, hogy őket Csurka István vagy mások szólaltatják meg a nyilvánosság előtt, akkor a liberalizmusunknak lesz ereje. De ha a gyakorlati kérdésekre nem tudunk liberális válaszokat adni, akkor nincs esélyünk. Árpási Zoltán MDF-képviseló'csoport a Parlament ülésén. Fotó: Läufer László
